Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)
1911-11-07 / 255. szám
1911 november 7 DELMAGYARORSZAO 5 példátlan fellendülésnek köszönhetik. Ha végig nézzük azoknak a városoknak a névsorát, melyek legerősebben gyarapodtak, azt látjuk, hogy épen ezek az iparnak és kereskedelemnek a legfontosabb gócpontjai. Mellettük régi, nagy, pompás múlttal, ragyogó hagyományokkal és arisztokráciával, intézményekkel és egyházakkal szaturált ősnémet városok, amennyiben a modern viszonyokhoz nem alkalmazkodtak eléggé gyorsan és őszintén, a jelentéktelenség homályába vagy ép a turisztikai kuriozitás szomorú állapotába sülyedtek. A modern élet lázas versenyében jaj a visszamaradóknak! Lassú és kinos, de biztos pusztulás az osztályrészük. Még az országrészekre is áll ez a törvény. Mig a nagybirtokos, maradi junker Elbántnli területek lakossága minden erőfeszítés, rendőri kényszer és akadályozás ellenére is a kivándorlás miatt állandóan fogy, például Kelet-Poroszország tartomány lakóinak száma 1905-ben két millió harmincezer, 1907-ben két millió háromezer, azaz huszonhétezerrel kevesebb, addig a legintenzívebben iparos Westfalia népessége egy millió 775 ezerről 1871-ben, három millió 778 ezerre (1907), (1905 óta 590 ezer lélekkel több) emelkedett és igy a föld legsűrűbben lakott részei közé került. Tegyük egész egyszerűen liozzá, liogy adófizetésben, a nemzeti vagyon gyarapításában Westfalia egész hihetetlenül maga mögött hagyja a sokkal nagyobb és persze népesebb keleti tartományokat. A városok közt nemes vetélkedés támadt fejlődésük tekintetében. Minden elképzelhető eszközt megragadnak ennek előmozdítására. Minden városnak megvan az ő idegenforgalmi társasága, mely a propaganda minden tisztességes módját kihasználja idegenek odacsábitására, vagyonos, munkás és kulturelemek letelepítésére. Nem nyithatunk ki nagy német lapot, hogy ne akadjunk sokszor gyönyörű klisékkel ellátott hirdetésekre. Például ilyen: Pompás lakás esik Naumburg a. 8., villaés sétány városban, az ő bájos környékével, erdeivel, szőlőhegyeivel, várkastélyaival, zöld ligeteivel. Egészséges fekvés. Idegerősitő klíma. Elektromos és más fürdők. Légfürdő. Sporttelepek. Kitűnő ivóviz. Csatornázás. Vilmos közúti vasút. Törvényszék. Négy tüzérezred. Vadászcsapatok. Kadettiskola. Humanisztikus és reálgimnázium. Hangversenyek. Szinliáz. Mérsékelt adók. Nagyon kedvező vasúti összeköttetés Berlinnel és a türingiai erdővel. Felvilágosítás a tanácstól, vagy az idegen- és háztulajdonos egylettől . . . Leközöltük szószerint, mert tipikusnak és tanulságosnak találjuk. Hiven jellemzi a német gondolkodást. Mennél többet nyújt egy város a lakosainak, annál vonzóbbá lesz idegenekre is. Fejlődése annál biztosabb. Más városok más előnyökkel dicsekednek persze. Vannak folyékony, szépprózai hirdető szövegek is, a város valamely előnyösen ábrázolt képétől kisérve. De érdekes, hogy ez a verseny mennyire kifejlesztette az önmegismertetést a német városokban. Mindegyik pontosan ismeri azt a helyzeti, történelmi, társadalmi, gazdasági, stb. jellemvonást, mely őt a többi városokkal szemben kedvezőbb, illetve kedvezőtlenebb szinben tünteti fel. S a mennyire kiemeli azokat, annyira igyekszik javítani ezeken. Az ilyen öntudatos cselekvés nagyban elősegíti a városokat, hogy miután mintegy a saját lelkükbe tekintettek és tisztába jöttek természettől adott egyéniségükkel, határozottan kitűzzék maguknak az egyetlen lehetséges és helyes fejlődés útját és azon mennél biztosabban és gyorsabban haladjanak. Nagyon megszívlelendők ezek a tanulságok és tanulhatunk a német városoktól. Azok a mesébe illő eredmények, melyekkel a német városok dicsekedhetnek, igazolják, hogy mennyire helyes a német városok ilyen reklámszerii propagandáj a. Nálunk meg magánosokban sincs elég élelmesség, hogy súlyt helyezzenek a reklámra, annál kevésbé lehet ezt elmondani a városokról. Avagy ki tudná elképzelni, liogy például Szeged város tanácsa falragaszokon hirdesse az ország minden részében, liogy Szegeden jó a levegő, aszfaltozottak az utcák, hogy van elegendő középiskola, kevés az adó, olcsó az élelem (a reklámnál nem fontos az igazság) és van soksok katona, mert ez az utóbbi, ugylátszik a német példából, hogy nagyon vonzóvá teheti az ott tartózkodást. A parlamenti helyzet. — Egy vezető politikus nyilatkozata. — Miért hiusult meg a béke ? — A miniszterelnök nyilatkozata. — Az eyységes munkapárt. — Az obstrukció letörése. — (Saját tudósítónktól.) A nemzeti munkapárt egy vezető tagja budapesti tudósítónknak a következő nagyérdekü kijelentéseket tette a helyzetről: A kormány és a többség valóban nem lehettek arra elkészülve, hogy az ellenzék részéről a béketürésnek és a türelemnek hiányával fogják őket megvádolni, amint azt ma Andrássy Gyula gróf tette. Hiszen hoszszu hónapokon át a hatalmas többségi tábor egyebet sem tett, mint hogy tétlenül nézte a technikai obstrukció tobzódását. A higgadtabb és megfontoltabb párttagoknak valósággal csittitani kellett már a vérmesebb és hevesebb elemeket, annyira felülkerekedett lassankint a felfogás, hogy a kormány és a többség a béketűrésben túlmegy a határon. És minő türelmet mutatott a kormánypárti tábor, legelső sorban pedig a miniszterelnök a béketárgyalások alkalmából. Öt hét óta folyik a béketárgyalás. Uj meg uj tervek merültek föl, sajnos azonban egyik sem mutatkozott alkalmasnak a parlamenti rend helyreállítására, mert mindegyik abban az eredendő hibában leiedzett, hogy épen a technikai Justh Gyula állott távol minden olyan indítványtól, amely maga után vonhatta voina a véderőjavasiatok ellen folytatott obstrukció megszüntetését. Határozottan kijelentem, hogy a béketárgyalásoknak nem volt egyetlenegy olyan momentuma sem, melyben Justh Gyula csak egy hajszálnyira is eltért volna az ő közismert legradikálisabb álláspontjáról. A mu't vasárnapon a bajai piacon a béke árául ugyanazt hirdette, mint amit az obstrukció kezdeténél a leszerelés árául kitűzött. Nagyon jól tudja ezt Kossuth is, Andrássy is. Közönséges taktikai fogás tehát, ha most azt állítják, hogy a kormány türelmének hiánya okozta a békeakció eredménytelenségeit. A kormányelnök még a legutolsó órákban is béketervek kivihetőségét latolgatta, de olyan tervet még ma sem tudtak elibe terjeszteni, amely a véderőjavaslatokat biztosítaná. Éz a helyzet tiszta képe és nem fogjuk megengedni, hogy azeket a tényeket az ország előtt elferdítsék. Eddig a nyilatkozat. A parlamenti helyzetről még ezek a jelentések érkeztek: (A miniszterelnök nyilatkozata.) A nemzeti munkapártban vasárnap este nagyon élénk volt az élet. Megjelentek úgyszólván a párt összes tagjai. Khuen Héderváry miniszterelnök és a kormány tagjai este 8 órakor jelent meg a párt helyiségében, s már belépésekor hatalmas ovációval fogadták. A miniszterelnököt, aki épen kormányértekezletről jött, láthatólag meghatotta ez az ováció és a következőket mondotta: Tisztelt barátaim! Tulajdonképen nem értekezletről van szó. Miután azonban külön-külön nem beszélhetek mindenkivel, ezen az uton óhajtalak benneteket informálni. Amint tudjátok, egy hosszú parlamenti külzdelem után vagyunk, amely részünkről — az igaz — nem annyira küzdelem, mint inkább türelmi próba volt. Egy idő óta mindenféle megoldási mód került szóba, amelyeknek az lett volna a célja, hogy biztositsa a parlament normális működését. A tárgyalások ott hiusultak meg, hogy egy propozició sem merült fel, melynél kilátás nyilt volna arra, hogy a helyzet kibonyolitására vezessen és alapot adjon arra, hogy az összes ellenzéki pártok közreműködésével legyen megtalálható a kivezető ut. Most az utolsó percben is felszínre került egy ujabb propozició, melyet mi kötelességszerüleg — nem akarván könnyelműen eljárni — komolyan megfontoltunk és meggondoltunk. Én nem bocsátkozom ezúttal a dolgok részletezésébe csak anynyit akarok mondani, hogy ezeket a propoziciókat nem lehetett elfogadni. Bármennyire szerettük*ej/olira az ország ügyeit békésen rendezni annak a felelősségnek a tudatában, melylyel nemcsak a pártnak, de az országnak is tartozunk, nem voltunk abban a helyzetben, hogy ezeket a proooziciókat vállaljuk. Nem riadhatunk vissza tehát oly ut választásától, mely meggyőződésem szerint sikerre fog vezetni. A helyzet tehát az, hogy szabadok vagyunk és minden párt teheti azt, amit jónak lát. (A miniszterelnök nyilatkozatának hatása.) A miniszterelnök szavait frenetikus taps követte. Nagyon sokan a harc bejelentését nem „éljen", hanem „hála istennek" kiáltással fogadták. Általánosan az volt a vélemény, hogy a komány mind önmagának, mind a pártnak tartozott azzal a megoldási móddal és sokan rámutattak azokra a rendkívüli kedvező esélyekre, amelyekkel a harc megkezdődik. — De ha nem is volnának kedvezők az esélyek — mondotta egy volt miniszter — a pártnak akkor is kötelessége ezt a harcot a legnagyobb elszántsággal és lelkesedéssel végigküzdeni. Ezzel tartozik a nemzetnek, a mely bizalommal van a kormány iránt és sürgeti a parlamenti rend helyreállítását. ( Kormány-tanács.) A nemzeti munkapártban tett nyilatkozat előtt tanácskozás volt a miniszterelnöki palotában, amelyen jelen voltak: Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Hazai Samu honvédelmi miniszter, Zichy János gróf közoktatásügyi & © agerel Maxi- és Kizárólagosan a óric-GS tély f. hó 6., és 7-én látható