Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-28 / 273. szám

8 DELMAGYARORSZAQ 1911 november 29 ven és imádja istenét a maga szavával, addig'bűn a nemzeti erőt idegenből átvett eszmék által szétszaggattatni. De térjünk vissza cikkünk elejére. A magyar nemzet egy és oszthatatlan épen ugy mint egy és oszthatatlan annak a jelvénye, a koronája. Való igaz, hogy az ősi tradíciók, a törvények és a jogok összes tömege Magyarország önállóságát állapítják meg, de mert rajtunk kivül a monarchia nagy csoportjában még más állam is van, a véd- és dacszövetséget, vagyis a közös védelmet maga a természet, az önfentartási kötelezettség követeli. Hogyha ezt a monarchia túlsó fele a maga javára törekszik kihasználni, azért van ott a magyar parlament, hogy törvényekbe igtatott jogaikat ne hagyja. Magyarország iparát és kereskedelmét saját törvényei szerint kezeli, ebbe nincs beleszólása az osztrák parlamentnek, szükségképen kell tehát saját kereskedelmünket és iparunkat védenünk. Amig a magyar nemzet teljes általánosságában fel nem ismeri, hogy a kereskedelmünk és iparunk csak ugy lesz a miénk, hogyha idegenből nem vásárolunk, hanem megelégszünk a hazaival, addig a nemzetgazdászat kulturáját nem is ismerjük, e nélkül pedig nemzeti közvagyonosodás nem is fejlődhetik. Bakonyi Samu által kijelentette a Justh pártja, hogy már nem küzd a magyar hadseregért, hanem az 1867. évi XII. törvénycikk alapjára áll, mintha ebben a törvényben nyiltan és közvetlenül nem a magyar hadsereg volna kifejezetten megnevezve. Lassankint összetört az a nagy lármával hirdetett követelés is, ami a technikai obsrukciőt vezette és hanyatlik, inkább szétoszlóban van ama fa; Mzmagória, ami államférfiakat vezetett ai. a sziklaszakadékig, ahol az utolsó moll:kán, Unkas elenyészett. Drágasági pótiékoi adnak a szegedi tisztviselőknek. — A pénzügyi bizottság javaslata. — (Saját tudósítónktól.) A Szeged város pénzügyi bizottsága hétfőn délután tartott ülésén tárgyalta azt a városhoz intézett kérelmet, amelyben a tisztviselők a nehéz megélhetési viszonyokra való tekintettel drágasági pótlék engedélyezését kérték. A bizottság majdnem egyhangúlag ugy határozott, hogy javasolja a közgyűlésnek: adjon a város drágasági pótlékot a tisztviselőknek, még pedig olyanformán, hogy bizonyos kikötések mellett mindegyik tisztviselő évi törzsfizetésének tiz százalékát kapja meg. A bizottság üléséről, amelyen Lázár György dr polgármester elnökölt, alábbi tudósításunk számol be: Balogh Károly pénzügyi, előadó előadja, hogy a köz- és magánhivatali tisztviselők és alkalmazottak egyesülete kérelmet adott be a városhoz. Ebben elmondják, hogy az utóbbi időben a drágaság olyan nagy mértékben emelkedett, hogy a tisztviselők mostani fizetésükből nem tudnak megélni. Arra kéri a beadvány a várost, hogy mindazoknak a tisztviselőknek, akik 1911. január elseje óta vannak a város szolgálatában, drágasági pótlékot adjon?':. A beadvány a következőkben kéri megáll . ani a drágasági pótlék nagyságát : Azoknak a tisztviselőknek, akiknek 2200 korona, vagy ennél kevesebb a javadalmazásuk, évi fizetésük tizenöt, a 2200 koronánál magasabb fizetéssel biró nős hivatalnokoknak ugyancsak évi javadalmazásuk tizenöt, a nőtlen hivatalnokoknak pedig évi fizetésük tiz százalékát kérik kiutalni és arra kérik a tanácsot, hog3^ a korpótlékot számítsák a fizetéshez és a drágasági pótlék engedélyezéséről szóló határozatot azonnal hajtsák végre. A tanács utasítására a főszámvevő kiszámította. liogy ha a fizetés tiz százalékát adnák a tisztviselőknek drágasági pótlék gyanánt, akkor 106.406 koronára lenne szükség, ha pedig figyelembe veszik az ideiglenesen alkalmazott tisztviselőket, kezelőszemélyzetet és szolgákat is, akkor 113.170 koronából telnék ki valamennyi, városi alkalmazott tiz százalékos drágasági pótléka, A számvevőség kimutatása szerint erre a kiadásra van fedezet. Az inségkölcsönből időközönként, befolvt kamatok, amelyeket nem használtak fel 16.004 koronát tesznek ki, az 1911. és 1912. években a lakáspénz rendezésére fölvett őszszegekből 40.376 K marad fölöslegül, ika-matokból, amely a nagy kölcsön folytán ma már nem terhelik külön a költségvetést, 38.134 korona áll rendelkezésre, a föl nem használt kiitétek 140.000 koronát tesznek ki, tehát 108.514 korona fedezei van a kiadásokra, A tanácsos azon a véleményen van, hogy a bizottság javasolja a kérés teljes-illését, olyan formában azonban, hogy családi állapotra való tekintet nélkül mindegyik tisztviselő fizetésének tiz százalékát kapja drágasági pótlékul, a pótlék azonban ötszáz koronánál nagyobb nem lehet. Az összeg megállapításánál az alapfizetést lehet tekintetbe venni és ebez nem számithatók hozzá az esetleges korpótlékok. A pótlékot kimondottan csak erre az évre engedélyezik és azt a tanács előlegként kifizeti a tisztviselőknek azzal a kikötéssel, hogy amennyiben a miniszter a határozatot jóvá nem hagyná, akkor a tisztviselők fizetéséből a pótlékot tizenkét egyenlő részben levonják. Balogh Károly előadta még azt is, hogy azoknak a tisztviselőknek, akiknek a megengedett jövedelmük nagyobb, mint a fizetésük — ilyenek a lelkészek, orvosok, árvaházi gondnok — ne adjanak pótlékot. Obláth Lipót szólt először a javaslathoz, amelyet nem fogadott el. Szerinte nem olyan nagy a drágaság, hogy a tisztviselőknek pptlék kellene. Wimrner Fülöp pártolja a javaslatot és kéri annak az elfogadását. Egy kikötést Csak mikor leült velem szemben, kezdett felreszketni. Finom metszésű, okos szemek meredtek rám, riadtan égve, mint valami célzó, halálos fegyverre. Lihegve, nehezen beszólt: — Hallgasson meg. Csak azt akarom mondani, hogy nem vagyok csaló. Álnéven és hazudott ajánlással loptam be magam e társaságba. Hazudtam, hogy bárónő vagyok. Hazudtam, hogy művészkörökben éltem otthon, még sok mást hazudtam — egy egész életet. De nem vagyok csaló. Nem ártottam senkinek. Nem is akarok senkitől semmit. Hiszen gazdag vagyok. Csak annyit akartam, hogy szóba álljanak velem. — Mégis hallatlan vakmerőség! Miért jött ide? Az asszony szemei megvillámlottak: — Mert mégis ez az igazság! Mert az a hazugság, hogy én Kron Janka vagyok. Az volt a hazugság, hogy egy zsirosfejü pesti boltos felesége voltam, hogy korlátolt és durva emberek fogtak körül, mint egy áthághatatlan fal. Iszonyatos, rengeteg hazugság volt, hogy hiába tanultam és sóvárogtam, hiába voltam müveit és szellemes, még csak egy hitvány pesti irodalmi klikkhez sem tudtam hozzáférkőzni, mert körülvett, eltakart, utamba állt a környezetem, ahol mindenki tudta rólam, hogy csak a Kron Janka vagyok. Mit akar a Kron Janka, a bőrkereskedő leánya és a gabonakereskedő felesége? Nem volt egy emberem, aki kivezessen. Hogy bizakodtam a Caroline Schelling sorsába „a ,sziv fátyolát borítva agyvelörnre," De nem jött Schlegel és nem jött Mme de Stadl. Ki keresett volna azon a vidéken értékes valakit? Tapadt hozzám a multam és környezetem és nem eresztett. És bolond hisztérikának tekintettek, mert lehetetlen voltam abban az életben. Oh, hiszen ha valami produktív tehetségem lett volna. De mit tehettem? Tanultam. tanultam és éreztem, hogy királynő lehetnék a királyok között és lelkem százszorosan visszaszikrázná fényüket. Hazudott a sors, mikor engem abba az életbe tett. Hazugság volt, hogy nekem a maga barátságát hazudnom kellett. Mikor megszabadultam, idegenbe futottam, ahol nem í- •' "ki, nem diszkvalifikált senki a n ' mondván, hogy a Kron Janka - "nbonakereskedőné, aki az anyósai ' "A minden délután. Uj nevet vette • : ''etet. Hogv érdekeljem azokat, : :k or ; m érdekelnek. Egy hazudott élet 'Herét festettem magam köré, de csak a irt, hé-y értelme legyen benne igazi valómnak. Eldobtam egy nem nekem szabott rvhát, melybe - ' ors szorított és egy másikba 1 rétm. ameb tói áll nekem. Ha hazu ' r*\ igazságot b-zudtam. Mert igenis, az vagyok lelkem, lermé'yebb valóm szerint az vagyok aris-" '—ta és intellektuális szaló-ok hölgye. Egy év óta járok ide — menjen be és kérdezze -meg, hogy van-c aki egy j is kételkedne benne. — De hogy találta bele magát az uj környezetbe? — Megtanultam. Nem is tanultam. Tudtam, mert erre születtem. Lelkem mélyéből jön minden szavam és gesztusom. Ha nem ezt az életet élném, szakadatlanul hazudnom kellene. Idegenbe kellett jönnöm, a multamból is ki kellett jönnöm, hogy az lehessek, aki vagyok. Szeretnek és ünnepelnek itt. Istenem, istenem, kinek ártottam? Véletlenül tudtam meg, hogy jóviszonyban van a profeszorral. Előkelő névvel olyan könnyen ment minden. Boldog voltam egy évig. És itt megszerettek. Nem gondoltam, hogy maga eljön ezen a télen. Kérem, ne csináljon most botrányt. Engedje, hogy most csendben elmehessek. Aztán mondja meg nekik, hogy csaló voltam és szélhámos. Az ajkába harapott, hogv elfojtsa felszakadó zokogását. Finom keskeny ujjai remegtek, rnint a szirom a szélben. Sokáig hallgattunk. Azután megjelent a háziasszony az ajtóban: — Bocsássanak meg, hogy zavarom, de odabent zúgolódnak. Barátnője nagyon nélkülözhetetlen itt. Néhány fokkal lehűlt a szalon, mióta kiment. — Bocsásson meg. asszonyom, — mondtam felállva — barátnőm nagyon komoly dologról értesített és én nagyon hálás vagyok neki érte. Nagyon köszönöm — bárónő. Akkor lehajoltam Kron Janka kezéhez és megcsókoltam.