Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-28 / 273. szám

1911 november 26 DELMAGY ARORSZÁG 3 azonban kifogásol. Nem tartja megengedhe­tőnek, hogy a pótlékot összeghez kössék. A nagyobb fizetésű tisztviselőknek nagyobbak a kiadásai is, azoknak tehát szintén szüksé­gük van a pótlékra, amelyet különben szük­ségesnek és helyesnek tart. A bizottság ezután Balogh Károly taná­csos javaslatát ilyen módosítással elfogadta. Statisztika a szegedi tanyai vasút építési részleteiről. (Saját tudósítónktól.) Mindenki tudja már, hogy a tanyai vasút Szeged gazdasági fejlő­désének legeminensebb követelménye. Közeli megvalósMiatására ugyan nincs nagy re­ménység, mindamellett azonban nem érdek­telen foglalkozni ezzel a kérdéssel és ki­mutatni, hogy megvalósítása esetén milyen létesítményekre lesz szükség, mennyibe ke­rül és ezzel szemben mennyi a várható nye­reség. A vasút berendezéséről ha szólunk, meg­kell említenünk, hogy annak nyomtávolsága 76 centiméter. Az alkalmazandó acélsínek súlya folyóméterenként 12 kilogramm. A felépítmény 1.30 méter hoszuságu tölgyfa­talpakon nyugodna, amely homokos talajon is elhelyezhető. A magyar királyi államvasutak tiszai pályaudvara közelében egv forgalmi telep és átrakó állomás létesítendő. A személyvonatok vontatására 20 kilowatt teljesítő képességű benzin-elektromos kocsik szerzendők be. A nehezebb személyvonatok­hoz és tehervonatokhoz 60 HP. teljesítő ké­pességű gőzmozdonyok alkalmazandók. Szükség lenne összesen: három darab 60 HP. gőzmozdony, négy darab 20 kilowatt benzin-elektromos személykocsi, 20 darab nyitott, és 20 darab fedett, összesen tehát 40 darab teherkocsi. A vasút építési költségei 62 kilométer hosz­szuságu vonalra számítva 1,610.000 korona; vagyis kilométerenként 26.000 korona. Ehez még tiz kilométert száimitva, mint a mérgé­sig való vonaJhosszabbitás költség többletét 260.000 korona. A rövidebb vonalra számított költségvetés részletei a következők: 1. Általános kiadások 71.300 K 2. Kisajátítás 106.800 „ 3. Alépítmény (vizmentesités, útépítés, hidak és áteresztők.) 155.800 „ 4. Felépítmény 699.150 „ 5. Magas épitmény 149.100 „ 6. Pályaelzárás és beosztás 8300 „ 7. Távbeszélő 14.200 „ 8. Pályafelszerelés és berende­zés 300.000 9. Forgalmi eszközök 344.500 „ 10. Csatlakozási létesítmények 8000 „ 11. Tartalékalap 15.000 „ 12. Időközi kamatok 20.550 „ összesen tehát 1,610.000 K 62 kilométer hosszú vonalra. Ez azonban a vonal hosszabbodása szerint növekedik. Az üzemfentartás költségei évente 182.000 koronára van előirányozva, amivel szemben 214.000 korona évi bevételre számítanak, s igy az előirányzat szerint 32.000 korona tiszta haszon mutatkoznék. Ez persze csak hozzávetőleges számítás, mely semmiképen sem fejezi ki a valóságos hasznot, amit a tanyai vasút jelent. Nem is szabad annak hasznát tisztán vasútüzemi jö­vedelmezésben keresni. Sokkal jelentéke­nyebb az a haszon, mely közvetve eredmé­nyez, nevezetesen a vasút mentén elterülő in­gatlanok értékemelkedése és a gazdasági élet ;f jlödése. A tanyai asut érdekeltségi alapon létesül. Az állam az építési tökének busz százalékát minden esetre hozzáadja, ami a jelen esetben körülbelül 3?r ' koronát tesz ki, s igy az érdekeltségnek részvények alakjában egy­millió 300.000 korona tőkéről kell gondos kodui. Ennek ;; tőkebefektetésnek 32.000 ko­rona tiszta h. . ón csak két és fél százalék hasznát teszi. Nem nagy haszon, de bizo­nyos, hogy a g' ; korlat megcáfolja az elmé­letben nagy óv. ossággal számított kimuta­tást. Komédiáséjósnők és kigyő­szeli jiők sztrájkja. — Poézis! ölő szabályrendelet. — Saját tudósít ciktól.) Vasárnap vásár volt Szegeden. Régi és nagyon bájos szokás a sze­gedi vásár zűrzavaros csinr n-drettájáról szí­nes riportot irni. A vásári kikiáltók és kók­lerek természetes lmmora, a hatalmas és vig­hangulatu tömeg jelenléte ezer meg ezer mélységesen reális megfigyelést szolgáltat, mindig ujat és gyönyörűségesen érdekeset. A szegedi vásár szive, aliol a színesen vál­tozó élet dobogott, a Mars-téren volt. Kétszáz lépésre a tértől már hallani lehetett a zson­gást, az óriási sziv őszinte dobogását. Száz lépésnyiről pedig már látni is lehetett a tar­ka tömeget, amint lassan hullámzott és, mint kaleidoszkópban a színes üvegek különös és megfoghatatlan formákban rajzott. Nagy ka­lapok, lebegő tollak, parasztszinii fejkendők, léggömbök. Csupa szin, csupa poézis. A legcsodálato­sabb cirkusz. Reinhardt-előadás az úristen rendezésében. Ez volt azelőtt a Mars-tér. Gyönyörűen megkonstruált színes riport. És most? Üresség, némaság, sár. Miért? Jött egy szabályrendelet és csontos tenye­rét ráfektette a Mars-térre és kegyetlenül le­törölt róla minden poézist. A szabályrende­let nem mondott egyebet, csak azt, liogy a Mars-térről a Hunyadi-térre költözzenek a vásárosok, Néhány szó az egész és mégis meg­gyilkolt egy egész iparágat. Megölte a vásári jókedvet, megfojtotta a legeredetibb szépsé­get: a kókler poézist. * A gyilkos szabályrendelet itt még nem állt meg. Az erkölcsi érték, a szépség elfoj­tása után az anyagiakra taposott és ehette néhány száz vásáros kenyerét. Orozva ütötte ki a szabályrendelet a száraz kenyeret a dol­gos kezekből és ez a müvelet elszomorított sok szegedi embert. Mert nagyon sokan vártuk a vásári zajt és kaptunk helyette sivár némaságot. Szomo­rú dolog ez nagyon. Mindenki megérzi, csak a szívtelen szabályrendelet nem. Megérzi a közönség, megérzik a vásári áru­sok, megérzi Szeged városa. Mig a. Mars-téren volt a szegedi vásár szive, addig volt min­den, még idegenforgalom is. Több ezer vidéki jött be Szegedre a vásárra élvezni a Mars-téri zajt. Ez pedig pénzt jelentett, nem számítva azt az összeget, amelyet maguk a vásári áru­sok hagylak Szegeden. Ma már ez nincs. Az óriási Mars-tér üres. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Mars-tér helyett a Hunyadi-téren zajlik az élet. Hisz épen ez a szarkasztikus liumor a dologban, a Hunyadi-tér épen olyan sivár, mint volt. Sőt olyan, mint most a Mars-tér. Az erőbüvészek, a kócnyelők, az óriási nő, a gondolatolvasó Hilda, a belisztezett arcú paprikajancsi komolyan vettek a szabályren­deletet és sztrájkba léptek. Egyetlenegy jókedvű kókler sem jött el a szegedi vásárra. De igen egy mégis eljött. A tetovált nő, aki csak hallott a szegedi vásárról, de még nem volt itt, eljött valahonnan messziről Szegedre. Kiment a Mars-térre és visszajött a városba. Mit is csinált volna az üres tere­ken? Ilyen kietlenséget, sivárságot csinált az a bölcs szabályrendelet. És végül. Mit csinált a szabályrendelet gaz­dasági szempontból? Nézzünk csak végig a szegedi vásárok múltján. Mondhatnám bát­ran liogy a szegedi vásároknak fényes múlt­ja volt, jelenje az már nincs. Magyarország­ban a legelevenebb, legforgalmasabb vásár a szegedi Mars-téren volt. Nagyon régi irások is megemlékeznek a Mars-téri sokadalomról. Olvastam is egy ilyen öreg irást. Csak egy részletet, közlök le emléknek, hisz már ugy is vége mindennek. — A Mars-téri sokadalomra sokan jöttek be a vidékről. Nagy volt az idegenforgalom és sok haszna volt a szegedi korcsmárosoknak és boltosoknak a vidéki népekből. A hirös szö­gedi vásáron sokat mulatott a nép. Az ilyen vásárokban első helyen áll a városunk. íme! A régiek büszkék voltak a Mars-téri sokadalomra. A modern szegedi vezetés pedig elfújta a régiek büszkeségét. Egy tollvonás­sal, egy szűkszavú szabályrendelettel tönkre­tett mindent. Most azután színes riport helyett kesereg­bet a riporter. Együtt kesereghet a vásárból élő rongyosokkal, de együtt szomorkodhat sok-sok szegedi vigkedélyii emberrel is. A szabályrendelet dacára is kimentem a Mars-térre. Impressziót gyűjteni. Leirom az impressziókat, talán azok is elolvassák, akik a szabályrendeletet sinálták. Szomorú minden. Csend van. A Mars-téren négy-öt gyerek kucorog a fűben. Keresztül a nagy tér vékony gyalogösvényén két rab és egy börtönőr ballag végig. Ez az egész. Nincs tovább. Szabályrendeletet csináló urak! Szomorú dolog ez nagyon. Talán még lehet a bajon se­gíteni. Jászai püspök ünneplése. — A katolikus kiír közgyűlése.— Az egyesületek üdvözlése. — Püspöki beszéd. — (Saját tudósítónktól.) Ünnepük volt vasár­nap Szeged város katolikus egyesületeinek és különösen fényes ünnepe volt a katolikus körnek, mert igazi, léi öl fakadt, magasz­tos ünneppé avatta a I. ioiikus közgyűlését, a kör egyik elnökének Ja „i Géza belvárosi apátplébánosnak szebenlcoi címzetes püs­pökké történt kinevezése alkalmából való ün­neplése. Impozáns volt a katolikus körnek ez a díszközgyűlése, mert olyan általános, őszinte szeretet és ragaszkodás érezhető ki az ünnepelt egyházi méltóság iránt, aminő szeretetet és megbecsülést kevés főpapnak; volt alkalma tapasztalni. Jellemzésnek ez épen elég Jászai püspökről, -mert fényeseb­ben mi sem igazolná Jászai Gézának papi és egyéni kiválóságait, mint az a minden oldal­ról megnyilatkozó szeretet, melynek jeteivei az ünnepeltet elárasztották. A díszközgyűlést Gerliczy Ferenc báró, a katolikus kör elnöke fél tizenkettőkor nyi­totta meg. Jászai Gézát küldöttség hívta meg az ünnepségre. A terembe lépő főpapot zugó éljenzés fogadta. A telkes ováció le­csillapultával Gerliczy Ferenc báró egy­szerű, de szivhez szóló szavakkal köszön­tötte az uj püspököt, akit utána Lippay György dr főgimnáziumi tanár a katolikus kör nevében üdvözölt. Lippay kiemelte a fő­pap érdemeit s különösen felekezeti tiirelmcs­ségét méltatta a következő kivonatosan kö­zölt beszédben: Méltóságos és főtisztelendő püspök ur! Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Kilencszáz ember nevében állok én most itt, liogy kifejezzem kilencszáz katolikus ember szivének érzését, agyának gondolatát. A quot capita, tot sensus értelmében nehéz, majdnem

Next

/
Oldalképek
Tartalom