Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-01 / 251. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 november 3 galmának árát sem képesek megállapítani, akkor valóban nem marad más hátra, minthogy az obstrukcióval a többség leszámoljon. A szétforgácsolt heterogen ellenzékkel egy egységes, lelkes és tömör többség /veszi fel a harcot, mely az igazságos ügybe vetett hitének lelkesedésével készül ,a megütközésre. KALEIDOSZKÓP Szeged, október 31. A Lippay tanár esete körül nagy szenzációk örvénye kavarog, amelyek annyira emberi gyarlóságoknak motívumai, hogy bűnügyi eljárás, vád- és védbeszédek, marasztaló vagy felmentő ítéletek, sőt magának a tanárnak mély megtörtsége sem simíthatják el azokat. Nem tudom, hogy más hogy van vele, de ezeknek a soroknak az irója mindig ugy gondolkodott, hogy bizonyos foglalkozásokhoz az egyéni és társadalmi élet egészen más, tisztultabb, finomabb ideológiáinak kellene füződniök, mint mikor valaki irnoik a pártelnök-ügyvéd urnái, dijnok a nemes és tekintetes városnál, vagy váltóállító, a füstös, zakatoló Máv.-nál. Például: különös, ha egy törvényszéki biró aszfaltbetyárkodik, ha egy rendőrtisztviselő züllött nők vagy urak társaságában leli legfőbb örömét, ha egy iskolaigazgató orra bortól vörösödik ki és ha egy középiskolai tanár gyenge, édes gyerekeket vadászkutyáknak használ. Ne gázoljunk most végig az egész társadalmon, sárosak leszünk nagyon, aminek a most aktuális eset látná kárát. De mi ugy hallottuk — és kötelesség szerüleg megírjuk most — hogy Lippay tanár ur vadászatra más alkalmakkor konviktuisi gyerekeket vitt. Ugy gondoljuk, hogy konviktusokban nem vadászgatás céljából helyezik el gyerekeiket a szülők és nem okvetlenül szükséges az, hogy a tanár úrtól elejtett vagy megsebzett vadakat gyerekek szedjék össze. Valószinü, hogy az efajta szórakozás, sőt az a csónakázás is, amely halálos kimenetelű volt, kedves a gyerekeknek. De azért vagyunk mellettük felnőtték és csak azért vannak mellettük a tanárok, hogy óva intsük minden veszedelem hasadékaitól az emberiség szemefényét: a gyerekeket. Ugy látjuk, hogy a tanár ur ezt a hivatásszerű kötelezettségét megsértette, azért mi csak a két szerencsétlenül járt gyerek iránt tudunk részvéttel lenni, akiket a Vértó piszkos vizébe fojtott a vihar és a szülők iránt, mert a gyerek szeretete, különösen az én gyerekem szeretete minden bűnön, véren át felmagasztosit. H Szint akarunk vallani szitiházi dolgokban. A hiszékenyebbek vagy rosszindulatuak nagyon röviden ugy akarnak végezni, ami öntudatosan fölépített színházi programmunkkal, hogv mi támadjuk a iszinházat. Amenyuyiben illetékesek vagyunk a saját dolgainkat illetőleg, kijelentjük, hogy ebbe a megállapításba kis tévedés csúszott. Mi azt mondjuk, hogy városi színház nem kell, hogy az ilyen intézmény akkor érdemli meg áldozatait, ha a „panem et circenses" második kategóriáján kivül mást is hoz a népnek. A városi színház intézménye ma a vállalkozónak oldás, de csak ezért fentartani és miatta minden egyéb szórakozástól ás irodalmi élvezettől megfosztani a közönséget, igazán rövidlátó és botor dolog. Mert mi ugy gondoljuk, hogy legyen városi színház, de csak egy kis színház, intim iszinpaddal, intim nézőtérrel, talán páholyok nélkül. Erre áldozzon a város és ez olyan színház legyen, amely megérdemli a „városi" jelzőt, mert 'színpadjáról disztingvált irodalom, differenciálódott kultura sugárzik elő. Emellett megmaradhat a mai nagy szinház tetszés szerint való helyárakkal, bérbeadva, önálló hatáskörrel és működéssel. Bizonyos, hogy jól reuzálhatna mindakét szinház és bizonyos, hogy mi másként írnánk mindakét iszinházról. A mai állapot a legbadarabb ellentéteik és lehetetlenségek bolond habaréka. Városi Szinház, a mely irodalmi nézőpontból csak némileg is elfogadhatót alig nyújt, azt meg igazán nem lehet kívánni tőlünk, hogy nyomtatásban honoráljunk valamit azért, mert az egyéb szórakozástól megfosztott publikum kénytelen a bizalmat telt házzal előlegezni. A tömegtetszós meg olyasvalami, hogy annak alapján a legteljesebb művészi sikerek élére állithatnók egynémelyük állatseregietet vagy mülovarintézetet, amely a high-lifé és egyéb művészi előadások cimén kacérkodik a művészettel és a közönség zsebével. * A lapok még mindig hasábokat írnak a szegedi banktisztviselő: Solti László esetéről. Nem hiába nagvon érdekli a közönséget. És levonhatjuk máris a következő tanulságokat: 1. Az emberek megállapítják, hogy a párbaj erkölcstelen, pláne az az amerikai párbaj erkölcstelen, pláne az amerikai párség csak a drágaságot türi nyugodtabban, mint az ilyen ügyeket. 2. Solti László a szüleinek hagyott levelében beösmeri, hogv mérhetetlen fájdalmat okozott, de ennél mégis fontosabbnak tartja azt a becsületügyet, melyről ugy itéli, hogy nem is becsüeltügy. Ez olyan szimpla igazság, hogy e miatt nem látjulk meg. 3. Solti László életrevaló ifjú, mert ért a reklámhoz. Már csak emiatt is élnie kell. 4. A magyar rendőrségek nem is olyan kitűnően nyomoznak. Ez ugyan nem annyira tanulság, mint inkább valóság. 5. A fekete golyó titokzatos ügyében is láthatjuk, hogy az embereket mindig az izgatja legjobban, amit nem tudnak. Hadiflották statisztikája. — Az európai készülődés. — (Saját tudósitónktól.) Abból az alkalomból, hogy a francia flotta Toulonban, a német Kielben volt a mult hónapban összpontosítva — az olasz pedig a Földközi tengeren operált, — sok szó esett Angliában a flották viszonylagos erősségéről, főleg a német és franciáról. Az 1907-es német flottatörvény ugyanis 1917-ig bezárólag, évenkint négy uj hajó építését rendelte el; ezt azonban a közelmúltban évenként két páncélos készítésére redukálták. Minthogy az angol flottaprogram a német után igazodik, azért az angolok is redukálni fogják szükségleteiket s igy történt, hogy 'szeptember végén Mr. Mac Kenna, az angol admirális első lordja, később októberben Mr. Lloyd George kijelentették választóiknak, hogy a haditengerészeti kiadások a jövő évre csökkenni fognak („an actual reduction") Angliának a tengerészeti kiadása negyvennégy és fél millió font sterling évente, másképen pedig tizenkét millió font sterling emelkedés évente. • Tekintettel a német redukcióra, az angol újságok tengerész-szakértői is megerő'sitik azt a hírt, hogy a jövő évben csak tiz csatahajót fognak építeni a tervbe vett harminc helyett, természetesen, ha a konkurrens tengeri államok sem épitenek erősebb mértékben. Mindenesetre az angol flotta jelenleg egymagában erősebb csata és páncélos hajókban, mint Német- és Franciaország együttvéve, amit különben áz alábbi legújabb és hiteles pár 'szám is kétségtelenné tesz. N&pyobb Dreadnought csatahajó Angolország 16 40 Németország 8 20 Franciaország Olaszország Angol Német Francia Olasz 6 16 í 6 14 1 922,400 tonnatartalom 462,270 tonnatartalom 309,641 tonnatartalom; 302,815 tonnatartalom A francia flottából le van számítva a Liberté, amely nemrég elpusztult, mint szomorú ténye M. Delcassé tengerészeti intézkedéseinek, amely megtűrte és észre' nem vette a hadihajókra oly káros lőport. A táblázaton felsoroltakon kivül mind a négy államnak van még 14, 13 és 4—4 Dreadnoughtja épités és tervezés alatt. Az angol flottához ezeken kivül még hozzászámítandó 14 gyarmati páncélos. Az első osztályú cirkálók számaránya Francia-, Német- és Olaszország ellen 1:4 — azaz 4 angol esik ezekből egy külföldire; — a másod- és harmadosztályú hadihajóké 1:2, azaz 2 angol jut egy külföldire. Egyedül a tengeralattjáró hajókban van egyenlőség Anglia és Franciaország között. Angliának 73, Franciaországnak 70, Németországnak 62 tengeralattjárója van. Személyi összehasonlítás szempontjából a francia és angol tengerész jobb a németnél; mert még az angol és francia haditengerész egész életét itt tölti, tehát hivatásos — addig — a német haditengerész szolgálat 3 évig tart összesen. A legnagyobb angol Dreadnought (SuperDreadnought) jelenleg az „Orion", amelynek 45 cm. (13.5 inch) ágyuí felülmúlnak" minden eddigit és a jövő kérdése, hová fog vezetni ez az általános Dreadnought-politika az összes tengeri hatalmaknál; micsoda különleges „csatározásokat" fognak még a jövő számára produkálni, amikor a mostani modern typusokon is a technika minden uj öldöklő szerszáma a legnagyobb kivitelben feltalálható! Joe Pullitzer. — A newyorki Wordl tulajdonosa. — (Saját tudósitónktól.) Tegnap még csak egy szűkszavú kabeltávirat. jelentette, ma már hosszabb hirek mondják el, hogy Joe Pullitzer, a The Newyork World kiadója meghalt, akinek az volt a mi szemünkben a különös nagy érdeme, hogy Magyarországon született. Ennyit tudtak és tudnak róla Magyarországon — egyebet nem. Azt is tudták, hogy nagy vagyon ura, azt is, hogy hatalmas nagy világlapnak a tulajdonosa, amely lapnak a közvéleményben igen-igen nagy súlya van. Hogy Pullitzernek azon felül, hogy ilyen magas polcra tudta magát felküzdeni, milyen más érdemei, milyen kiválóságai voltak, arról nem tud Magyarországon senki, valamint azt sem tudják, hogy minő uton-módon, minő eszközökkel sikerült neki magát ilyen sajtó nagyhatalommá fölküzdeni. A lapját, a World-ot azt ismerte mindenki, de őt magát, a tulajdonosát már csak kevesen, mert az öreg Pullitzer nagyon zárkózott életet élt s még a saját lapjában; amelyben pedig mindennek és mindenkinek jut tér, — sem igen szerepelt az ő neve és személye, soha. Pullitzer származásáról és karrierjéről a következő verzió van leginkább elterjedve. Pullitzer Fülöp, egyszerű terménykereskedő volt Makón. Innen is nősült és egy makói szegény zsidó család leányát, Berger Elizt vette feleségül. Az öreg Pullitzer korán elhalt; 1856-ban és az özvegye ekkor három gyermekével felment Budára, ahol a Király-malom mellett apró lisztesboltot nyitott. Ebből tartotta és nevelte fel két fiát, Józsefet és Albertet és egy leányát. József szorgalmasan tanult a Hampl-féle kereskedelmi iskolában. 1863 május hónapjában anyja ellenzése dacára Amerikába ment. Tizenöt éves volt ekkor. Pénze alig volt s igy Amsterdamban, — ameddig ügygyel-bajjal elvergődött — egy