Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-04 / 253. szám

18 li íi. évfolyam, 253. szám Szombat, november 4 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=i Korona-utca 15. szám crzi Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=: Városház-utca 3. szám ,, ELÖFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24— félévre . . . K 12 — negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN;: egész évre K 28— félévre . . . R 14 — negyedévre . K V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. 'i TELE''ON.SZAH. Szerkesztöseg 305 c=s Kiadóh vst- 308 Interurbán 305 , | Budapesti szerkesztősig teleion-száms i;s \i Miért hiusuií meg a parlamenti béke ? Az ország polgárságának ma már módjában van, hogy a hírlapok utján nap-nap mellett figyelemmel kisérhesse az eseményeket. A gondolkodó emberek nagy tömege a tendenciózus hirek tömkelegéből is ki tudja ma már hámozni a való tényeket. És ezek a tények igen világosan és igen határozottan ellentmondanak annak a silány taktikai célokat szolgáló ellenzéki ráfogásnak, hogy a békeakció sikere a kormányon múlott. Kétségbevonhatatlan dokumentumok igazolják azt, hogy a békeakció eredménytelenségét mi okozta. idézzük mindenekelőtt Berzeviczy Albertnek, a képviselőház elnökének nyilatkozatát. A tárgyalásokat ő intézte. Minden szál az ő kezébe futott össze. Az akció minden részletével tisztában van. Tárgyilagosságát az ellenzék is nagyra tartja. És ime ez a legautentikusabb személyiség a maga munkájának eredménytelenségét ilyenképen magyarázza: „Ha a lefolyt tárgyalásokat összefoglalom, ugy meg kell állapitanom, hogy még az sem sikerült, hogy legalább minden egyes pártnak álláspontját fixirozzam. Annál kevésbé lehetett azután szó arról, hogy valamennyi ellenzéki pártnak annyira eltérő nézeteit összeegyeztessem. Az egyik párt azt vallotta, hogy a parlamentnek legfontosabb és mindenekelőtt megoldandó feladata a választói jog reformja. A másik pártnak a választói jog Hekuba volt. Ez a párt katonai téren állította fel követeléseit. A pártokon kivül álló hatvanhetesek, negyvennyolcasok és a néppárt megint más kívánalmakat hangoztattak. Hogy matematikai példával éljek, törtekkel állottam szemben, melyeket közös nevezőre hoznom nem sikerült. Ennek azután egyéb következménye nem lehetett, mint a tárgyalás fonalának elszakadása." A házelnök megállapításaiból két következtetést vonunk le. Az első az, hogy ime, a házelnök akciója heteken át való fáradságos munkája ellenére sem jutott tovább egy jottával sem annál a negatívumnál, hogy a legkülönbözőbb irányokban szétágazó vélemények összeegyeztetésének teljes lehetetlenségét konstatálja. A másik pedig az, hogy, Berzeviczy Albert megállapításai szerint, a kormány egyáltalában még csak abba a helyzetbe sem juthatott, hogy a házelnök fáradozásainak valamely konkrét eredményéhez állást foglaljon. Világosan szólva: mivel a kormány elé olyan békepontozatok, amelyek az egész ellenzék felfogásának lettek volna kifejezője és igy a parlamenti tárgyalások normális rendjét tényleg biztosították volna, egyáltalában nem is kerültek, ennek folytán a kormány ilyen békepontozatokat és ezzel együtt tehát magát a békét is sem el nem fogadhatta, sem pedig vissza nem utasíthatta. Ezek mellett a tények mellett nem sikerülhet az ellenzéknek, hogy a felelősséget a kormányra ráhárítsa. Szolgálhatunk azonban más koronatanúval is, aki bizonyságot tesz a mellett, hogy az ellenzéknek a házelnök fáradozásai során tényleg nem jutott el még csak az akció sikerének ahoz az eredménytől még mindig ugyancsak messzeálló kiinduláshoz sem, hogy legalább a maga kebelében összeegyeztesse a nézeteket. Ez a koronatanú, akire hivatkozunk: Kossuth Ferenc. aki a következőket mondja: „Az ellenzék készséggel belement abba, hogy a Ház elnökével eszmecserét folytasson a kibontakozás lehetősége körül, de konkrét javaslatokkal csak olyan tényezővel szemben állhatott volna elő, akinek felhatalmazása lett volna a kormány nevében való tárgyalásra és határozásra. Az ellenzék pedig előre nem licitálhatott lefelé és magát az ismeretlenben le nem köthette". Ebből a nyilatkozatból az mindenesetre megállapítható, hogy az ellenzék konkrét: javaslatokkal nem állott elő. De felvesszük a vitát Kossuth nyilatkozatának egyéb tartalmával is. Kossuth Ferencnek igen tiszteletreméltó meggyőződése lehet az, hogy az ellenzék valamely nagyobb felhatalmazású személyiségnek egységes és konkrét indítványokat tett volna, mi azonban az általunk isEgyüíi . . . Irta Paul Hervieux, Amint a sírásók ráerősítették a kis márványtáblát a koporsóra, s ráeresztették a kőlapot a sírboltba, Lassalle Guy a barátja karjára támaszkodva, ingadozó léptekkel távozott a temetőből. Egy pár meghitt barátja ajánlkozott, hogy hazakísérik, de nem fogadta el az ajánlatukat és egyedül szállt be az egyik gyászkocsiba, a műtermébe vitette magát, elreteszelte belülről az ajót s a divánra borult. Még mindig látta az elhunytnak utoljára hullatott könnyeit; utolsó szavai ott csengtek egyre a fülében: — Szenvedek, mert ha el fogok tűnni, késlekedve talán, de végzetesen uj csókok fogják letörölni az arcodról a mi egykori csókjaink nyomát. Egy szép verőfényes napon a függönyökön át beszűrődő fény megvilágította az ittott heverő, félig megkezdett mintákat, míg a hosszú állványon a leendő szobor megmintázására szánt agyagtömb várta az alkotó kezet. Lassalle Guy fölemelte a homlokát. Tekintete az agyagtömbön állott meg s élénken csillant fel; hirtelen felegyenesedett, hátrasimította hosszú haját és mohón munkához látott. Ebből az agyagtömbből a hőn szeretett lény képe, imádott alakja emelkedett ki. Elet hiján legalább az illúzió mosolyoghat rá néha és esténkint, mikor ködfátyol borit be mindent, az elfolyó nagy csöndben bizonyára késői visszfénye villan fel a szoknya redői közt, hacsak egy pillanatra is s muló árny élénkíti meg a márványarcot. Szégyelje magát kétségbeeséséért, szégyelje magát öngyilkossági terveiért! Megölni magát? Micsoda biztositéka van rá, hogy csatlakozhat hozzá a túlvilágon, mig tudja, hogy mi módon lássa őt viszont a jövőben! A lelkesültség láza járta át az agyát, tette lihegővé a mellét. Mintázott, mintázott őrült hevülettel, feltéve magában, hogy csak a befejezés után pihen meg. Csak az éj kényszeritette, hogy távozzon a műterméből. De mielőtt lement volna, féltékeny óvatossággal zárta be az ajtót, magával vitte és eldugta a kulcsot. Ettől fogva a bejutás a házába szigorúan meg lőn tiltva, senki sem zavarta magányát. Ebédre a cselédség mindig kettőre teritett. Két vánkos nyugodott egymás mellett az ágy fejénél és a szobákban ékszerek, ruhák tettetett hanyagsággal ide-oda dobva várni látszottak, hogy az elhunyt feldíszítse magát. Az életrekeltés müve pihenés nélkül haladt előre. A hasonlatosság mindinkább nyilvánvalóvá lett; a finom arc már kivált az első vázlatból, a csipők kecses körvonalai már kirajzolódtak. Heves íulizgatottsággal, őrült mozdulatokkal, hallucináló szemekkel Guy alig evett, alig aludt, elzárkózott a külvilágtól. De ime lassan, öntudatlanul különös tünemény állott elő. Bizonyos, a hőn szeretett lény emléke élénken megmaradt nála, eszébe idézte a legcsekélyebb részletét, a legcsekélyebb kifejezését a bálványozott arcvonásoknak; és mégis, amint a napok multak, ezek az egykor bűbájos vonások, ez az egykor páratlanul gyönyörű test megszűntek őt elbűvölni, nagyon anyagiasak kezdtek ránézve lenni. Egy sugárzóbb, légiesebb tünemény kerítette hatalmába az ábrándozását. Ha szféránkon történt elvonulása közben az eltűnt csodás lény megtestesítette a minden halandó szépségek összességét, a haladás most örökössé lett, a megtört chrisalideből fensőbb lény származott isteni világ számára teremtve. A nő angyalt nemzett és Guy deliriumának önkívületében néha azt képzelte, hogy szelíd szárnylegyintéseket hall maga mellett, melyek lágyan simogatják őt. Az uj látomány fokozatosan kisértett az elméjében; primitív munkája elrémítette, durva próbálgatásnak tünt fel előtte, önkívülete által elfogva, elmebeli erői fuzionáltak, ugyanazon cél felé sugározódtak: hogy az agyag/ból akaraterővel és talentumával az igazi tökéletes hasonmását váltsa ki, nem többé az ő földi élettársának, hanem légies és tündéri társának, kinek menyei fénye elbűvölte őt.