Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-04 / 253. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 november 3 mert tények alapján határozottan kétségbe vonjuk ezt a lehetőséget is. Kossuth ugyanis ezt a feltevését arra alapítja, hogy „mig a Máz elnökével az eszmecserék folytak, az ellenzéki pártok egymás közt tárgyaltak a köztük fenforgó nézeteltérések elsimítása végett, ami messzemenőleg sikerült is". Nem tudjuk, mit ért Kossuth Ferenc akkor, amikor a két függetlenségi párt nézeteltérésnek „messzemenő elsimítását" újságolja. Azt azonban tudjuk, hogy a felfogásoknak valóban lényeges közeledése semmi esetre sem következett be. Szeretjük az állításainkat olyan tényekkel erősíteni, amelyek autenticitását a másik fél sem igen vonhatja kétségbe. Épen ezért, ha mi most azt állítjuk, hogy erős tévedés azt mondani, hogy a két függetlenségi párt felfogásának összeegyeztetése csak legcsekélyebb mértékben is sikerült, ugy hivatkozunk Justh Gyulának a bajai népgyűlésen elmondott beszédére. A legerősebb nagyítóval sem képes senki eltérést találni abban, amit Justh Gyula mint a maga álláspontját vasárnap hirdetett és abban, amit az egész kampány megindulása óta a maga részéről a béke árának kitűzött. Közeledésnek tehát, legalább az ő részéről, nyomát se látjuk. Az általános, egyenlő és titkos, a legradikálisabb választói jognak haladéktalan és minden egyéb törvényhozási feladatot megelőző megalkotása és a véderőreformnak egy uj országgyűlés teendői közé való átutalása, — ime, a Justh Gyula békefeltételei, amint azokat a bajai piacon minden diplomatikus cikornya nélkül előadta. Ezek bizonyára nem lehetnek az ellenzéki pártok feltételei? Jogunk van tehát állítani, hogy a nézeteltérések elsimitása valami nagy mértékben talán még sem sikerült., Levonjuk a végső konklúzióinkat. Autentikus nyilatkozatok utján szinte perrendszerüleg igazolva látjuk Kossuth Ferenc és Berzeviczy Albert egyértelmű kijelentéseiből, hogy az ellenzéki pártok nem voltak abban a helyzetben, hogy olyan békepontozatokat állapíthattak volna meg, melyekben a normális parlamenti tárgyalások helyreállításának feltételeit egyértelmüleg képesek lettek volna fixirozni. Képtelenségüknek minden kétséget kizárólag az volt az egyetlen oka, hogy a baloldali pártok felfogása a helyzetet domináló legfontosabb problémák tekintetében élesen eltér. Akármelyik oldaláról tekintjük is ,a kérdést, az eredmény csak az, hogy semmi kétség sem foroghat fenn aziránt, hogy a lefolyt békeakció azért maradt meddő, mert az önmaguk között meghasonlott ellenzéki pártok a köztük fenforgó elvi ellentéteket áthidalni képesek nem voltak. Ezért bukott meg a béke! A Times" n, üímci hadseregről. Londonból táviratozzák: A Times katonai munkatársa végigcsinálta a nagy német hadgyakorlatokat és cikksorozatban számol be tapasztalatairól. A cikkek szenzációsak, mert az angol újságíró a német hadsereget nem látta olyan kitűnőnek, mint azt általában hiszik. A német vezérkar nem bizonyult valami csodásan ügyesnek a gyakorlatok alatt — irja a tudósító. — Azok a hibák, amiket elkövettek, bábom esetén súlyos következésekkel jártak volna. A gyakorlat fővezetősége olyan hibákat csinált, amelyek megingathatták a külföldiek bizalmát a német liadvezetőségben. A gyalogság minden lendület nélkül való; nem tudta kihasználni a terep előnyeit, rosszul fedezte magát, rendkívül lassan volt a mozdulataiban, könnyű célpontot nyújtott az ellenségnek közeli támadásra, elhanyagolta őrszemek állitását és ugy látszott, mintha fogalma sem volna a modern lövészet hatásairól. A lovasságnak szép és jól idomitott paripái vannak, de egy jó felderítést sem végzett. A tüzérség kivénült anyaA modern öltözet helyett, amelyet kezdetben vésett, egy libegő drapéria szobrát fejtette ki könnyedén, libegtetve a repülés fuvalma, által s mely mögött egy aromából és fényből álló test bizonytalan körvonalai hullámzottak. A fej átalakult: a csodás szemgolyók kimondhatatlan szemlélődésekben vesztek el; a keskeny, finom orr cimpái menyei szerelemtől pihegtek; a titokzatosan mosolygó ajkak közt két sor gyöngy tündökölt és a leglégiesebb szövetnél finomabb haj hófehér vállakra omlott alá. Tiszta, diadalmas szenvedély tüzelte a szobrászt ezért a lelkének harmonikus rezgéséből született fantomért. Határtalan volt a bizodalma misztikus észleleteinek a tényleges valóságában, rendithetetlen volt a hite a neje közelségében; akit szeretett a múltban, szeretett még a jelenben is, de glorifikálva, termésaetfölöttin! Büntetlenül nem lehet hosszan nyújtani az ilyen életet. Ez a szigorú elzárkózottság, ez az örökös alvajáró állapot, az agynak ez az egyre növekvő erjedése megtámadta az elméjét. Hatalmas kiábrándulások kábították el, fenséges himnuszt énekelt szivében és idegei megfeszülve, mint a líra húrjai, szétpattanni fenyegettek. Lesoványodva, megvénülve, tüdője makacs köhögés által marcangolva, gőzölgő homlokkal, révedező szemekkel folytatta az eszméjét lázas megátalkodottsággal. Csak a konokság tartotta már fenn és a reakció beállása nagy veszélyt jósolt. Aznap este, hogy müvét befejezte, Guy majdnem öntudatlanul, ingatag léptekkel alig birt hazavánszorogni s beérve, elvágódott a földön. Agyláz állott be. Lassacskán mégis fellábbadt. De ekkor csaknem teljes feledés állott be nála, még a betegségének az okaira sem emlékezett. Valami homályos ösztön nógatta, hogy keresse fel a műtermét; zűrzavaros emlékezete bizarr kísérletekről, talán megvalósított nagyszerű koncepciókról beszélt neki. Vágya szünetlenül erősbödött, mindamellett valami gyermekes félelem, babonás aggodalom küzdött még türelmetlenségével, tartotta vissza egész délutánonként az ablakban könyökölve. Hirtelen elszánta magát. Félénken, lopva, lihegve, mint valami szentségtörő haladt fel Guy a lépcsőkön; a kulcs fordul a zárban, az ajtó feltárult. El volt kápráztatva; vele szemben tündökölt a lángelméje által nemzett csoda, az eszményi jegyes, mely felé csengett lelkének minden vágyakozása. Szédület fogta el. Lehajolva, fuldokolva, kitárt karokkal, öszszeszoritott fogakkal, mintegy földbe gyökereztek a lábai borzasztó bámulatában, maid éles kiáltással remekmüvére vetette magát, átölelte, egyensúlyt veszített, földre zuhant s magára rántotta a roppant márványtömböt. Előrohantak. A szobrász repedt koponyával, holtan hevert a szobor romjai alatt. gával, lassú és hatástalan lövő-módszerével nem mérkőzhet a francia tüzérséggel, de még csak egy közönséges átlag-tüzérséggel sem. A kormányozható léghajókat és a repülőgépeket a németek nem tudják használni. Szeged város költségvetése. — fiz októberi közgyűlés novemberben. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken folytatták az októberi rendes közgyűlést és alkalmasint folytatják azt a jövő pénteken is. Néhány jelentéktelen kérdés elintézése után a költségvetés tárgyalásához fogtak, ami elég érdekes volt és ezért elég sokan szóltak is hozzá. A tanács által javasolt tételeket elfogadták, nagyobb vita a hídvám kérdésénél volt, de itt is megszavazták a tanács előterjesztését és a közgyűlés többsége nem járult hozzá a hidvám eltörléséhez. Balogh Károly tanácsos expozéjában kitért mindazokra a nagy kérdésekre, amelyek a legközelebbi jövőben nyernek elintézést. Nagyon helyesen mondotta, hogy mielőtt ezek a kérdések megvalósítva nincsenek, addig a város jövedelmező vállalkozásokon kivül másra nem fordíthat pénzt. A költségvetés, amelyet a közgyűlés általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadott, végig reális keretekben mozog. Ötmillió hétszázezer korona kiadással szemben százezer korona hijján négymillió a bevétel, a hiány tehát nyolcszázezer korona, amelyet fedez az ötven százalékos pótadó. Mindenesetre nagy érdeme a hatóságnak, hogy a kiadások nagymérvű emelkedése mellett megtudta tartani az ötven százalékos pótadót, amely a rekonstrukció óta nem változott. A pénteki közgyűlésről alábbi részletes tudósításunk számol be: (Póttárgyak.) Elnök: Lázár György dr. polgármester. Jegyzők: Taschler Endre főjegyző, Tóth Mihály dr. tb. tanácsos, Bárdoss Béla osztályjegyző. adta, hogy az 1912. évre 4,095.488 korona 50 fillér bevétellel szemben 5,706.973 korona 50 j fillér a kiadás, fedezetlenül marad tehát 801.485 korona, amelyet ötven százalékos pótadóból fedeznek. Elmondja, hogy a költségvetésbe fölvették mindazokat a jövedelmeket, amelyeket a törvény, szabályrendeletek, szerződések előírnak. Minden tételt három évi átlag alapján állapítottak meg. Ugyanígy történt a kiadásoknál is. A tanácsot az a szempont vezette, ihogy a város Taschler Endre olvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, amelyet Kiss Gyula és Sáry János hozzászólásai után hitelesítenek. Elnök bejelenti, bogy a városi közkórbáz 1912. évi költségvetését, a rókusi és ujszegedi templomok hullaházainak épitését, Tóth Gyula felebbezését, a Magyar Kender- és Lenipar Részvénytársaságnak telepe kibővítése és munkásházak építése céljából a vámhoz terület átengedése iránt intézett beadványát, a külterületi kántorok földilletményének kérdését, az árvaszék előterjesztését, az árvaszéki pénzek elhelyezését, illetőleg póttárgyként tárgyalják a közgyűlésen. Ezután Regdon István segédvámfeliigyelőnek, Szabó József hivatalszolgának, Pisztrai Péterné szülésznőnek szabadságot engedélyeztek, Heger Ferencnek kilátásba helyezték a községi kötelékbe való fölvételt és kihirdették Perván Racsev Anasztázia szülésznő oklevelét. (Balogh Károly expozéja.) Balogh Károly pénzügyi tanácsos terjesz-