Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-14 / 261. szám

1911 november 14 DÉLMAGYARORSZACl 7 NAPI HJREK Megy a vonat. (Saját tudósítónktól.) A nagy mutató zök­ken. Nyolc óra ötvenhat perc. Az emberek fölnéznek, jobbra néznek, balra néznek, a zűrzavarból kisiklott egy hang, amely után nyomban elképzel az ember egy fekete szer­számot, amely inkább kolomp, mint csengő, a szerszámon egy nagy, vastag ujju kezet, amely ügyetlenül himbálja a csengőt. Szeged, Dorozsma, Kistelek, Félegyháza, Kecskemét, Cegléd, Budapest... Első vá­gány ... Az emberek topognak, kapkodnak, ránga­tóznak, megvadulnak, jobbra könyökölnek, balra taposnak, keresik azt, amit otthon fe­lejtettek, előre indulnak. Az ajtónál vissza­fordulnak, a zsebükhöz kapnak, megtapo­gatják, ott van-e az erszény és újra tolon­ganak. A vonat mellett elkezdenek szaladni, nézik kívülről a kocsikat és próbálják eltalálni, hol lenne legjobb hely. Óvatosan felteszik egyik lépcsőnél a csomagot, mint egy töré­keny szép asszonyt, magukat pedig betaszi­gálják, mint egy buta ütött-kopott ládát. Végigmennek a folyosón, látnak egy be­zárt ajtót, azt elkezdik feszegetni. A többi fülke üres, de azért mind azt az egy bezártat akarja birtokába venni, mert... mert... óh odabenn lehetséges, bogy odabenn olyan kettő ül, aki a jelen pillanatban tiz évet ad az életéből, csak kettesben eltöltött óráért... A bezárt ajtó nem enged, előhívják tehát a kalauzt. ... Ezt az ajtót ki kell nyitni. Szemtelenség! Disznóság! Hogy merik le­zárni! Az ajtó kinyilik! A kocsi üres. Az utasok elhelyezkednek a szomszéd ko­csikban ... Félkezükben tartják a csomagot, előkere­sik az erszényt, megnézik, nem veszett-e el a jegyük, konstatálják, bogy ott van, ahova tették, azután fölrakják a csomagot. Körül­néznek. Leveszik a csomagot és a másik há­lóba teszik. Ismét körülnézik, kigombolják a felöltőt, megnézik az ülőhelyet, begombol­ják a felöltőt. Kimennek a folyosóra, bejönnek a kocsi­ba, a küszöbhöz állnak, levetik a felöltőt, egy ülésre dobják és újra körülnéznek, le­ülnek és most már alaposabb szemügyre ve­szik az útitársukat. ... Ugyan ki lehet? ... Hm... levetette a keztyüjét... Úriember nem utazik keztyüt­len kézzel. Nem, ismét felvette a keztyüt, sőt utazókeztyüt buzot..., Hm ... az a kövér nő bizonyosan egy vidéki földbirtokosné ... Piros az arca és majd kicsattan rajta a bluz. A vonat zökken ... megint zökken ... Az utasok megkönnyebbülten sóhajtanak és mintha csak ez az együttes sóhaj adta volna nekik az erőt, a kerekek szélsebesen forogni kezdenek... Megy a vonat! . . . Megy a vonat! . . . * — Nagy meleg van ... — Igen... — Az ember ilyenkor hül meg legköny­nyebben... — Igen. — Én most jövök a lányomtól. Hl aj... Az embert egészen összetöri a szerencsétlenség. — Igen... De milyen meleg van itt, az ember igazán nem tudja, hogy öltözzék... Én egészen odavagyok. Igazán lesoványod­tam ez alatt a bárom nap alatt. — Igen, az ember lefogy három nap alatt is ... Sokszor ... , — Az ember maga sem tudja, mit csinál- \ jon... Ezért kell az embernek a lányát föl- ; nevelni. Ezért kell kuporgatni egy életen át. • Jön egy ilyen városi ficsúr, egy ilyen vé­kony dongáju legényke, egy ilyen kifrizurá­zott és oda a lány, oda a pénz. De én most megmondtam neki a magamét. — ... Hm ... hm... — Azt akarja, bogy a hozományt a kezébe adj iik. Százezer koronát. Száz nehéz ezrest... Hogy az neki kell... Kell... Ö bankot akar alapítani... Ő meg akarja mutatni, bogy bankigazgató lesz. A mi pénzünkből akarja megmutatni... Azt mondtam, legyen előbb bankigazgató, azután megkapja a leányt. — És mit felelt? — A szemembe nevetett. Igen, a szemem­be... A szemembe ... — Igen. Ez már igy van a mai világban ... Ezt már a harmadik mondja. — Az enyém most vált el. A szerencsétlen. Belebolondult egy uniformisba, oda kellett adni. Mert ma mindjárt a Dunába ugrál, mindjárt felköti magát, ha nem tesznek ugy, ahogy nekik tetszik. Pedig az angol kisasz­szonyoknál neveltettem. Csak a zulág, kézi­munka, miegyéb kitett esztendőnkint hat­száz forintot... Igen. Most aztán hat év után, bogy kihizlalta azt a szamarat, most otthagyta az az égimeszelő. Aláirt neki az az ostoba nő egy kilencezer koronás váltót és megszökött egy másikkal. — Igen... Ez a mai világ. Én boldog va­gyok, hogy már nem élek sokáig. (Ezt az aj­tó melletti sarok sipogja.) A vonat zakatol, zörög, a levegő átliült, két oldalt csodaszépen zöldelő őszi vetés, a szemhatár a végtelenbe vész ... Az ajtó melletti túlsó sarok egy újságba temetkezett, csak a ráncos ujjak remegnek. A kövér mama megint sóhajtozik. — Azt mondja, bogy zárdába megy. De azért nem szalad az mindjárt be... Hiszen ugy szeretem ezt a leányomat. Olyan jó gye­rek. Minden este fölolvasta nekem a lapot... Most lehet már majd szánkázni, korcsolyáz­ni, bálozni... Azután meg fiatal. El is fe­lejtheti ... No nem? ... — Hát az igaz ... A vonat zakatol, zörög ... Az igaz... Az ember el is feljtheti néha... Néha... — Az uj egyetemi törvény. Budapestről jelentik, hogy az uj egyetemi törvényjavas­lat már elkészült s azt Zichy Jáinos gróf köz­oktatásügyi miniszter alkalmasint még a költségvetési vita során a Ház elé terjeszti. — A rókusi templom ügye. A szegedi ta­nács hétfői ülésén megbízta a főügyészt, hogy mondjon véleményt a rókusi templom építője ellen megállapított pönálé ügyében. Az épitő ugyanis sokat késett a munkával és ezért a szerződés értelmében 14.000 korona pönálét lenne köteles fizetni, amire nem hajlandó, mert szerinte sztrájk, bojkott okozta a ké­sést. — Előadás a természettudományi vi­lágnézetről. Vasárnap délután hat órakor Rohonyi Hugó dr tudományegyetemi magán­tanár a Társadalomtudományi Társsaág kö­zönségének a természettudományi világné­zetről előadást tartott a szegedi városháza közgyűlési termében. Az előadást nagyszá­mú közönség hallgatta végig. — Munkások vasárnapja. A szegedi nyil­vános vasárnapi előadásokat rendező bizott­ság vasárnap tartotta meg az állami felső kereskedelmi iskola tágas vegytani termében az idei első nyilvános előadását nagy és figyelmes közönség előtt. Tóth József felső kereskedelmi iskolai igazgató, a bizottság érdemes alelnöke tartott tartalmasan tömör ciklusnyitó beszéde után Pataki Simon felső kereskedelmi iskolai tanár a fonó-szövő iparról, llly József szintén felső kereskedel­mi iskolai tanár pedig Afrikáról tartottak szines, szépes és hasznos tudnivalókban bő­séges előadásokat, melynek befejeztével ugy az elnökséget, mint a fáradhatatlan előadókat tapssal köszöntötte a figyelmes hallgatóság. — Glattfelder püspök kritikája. Tegnap délelőtt kezdte üléseit Budapesten a bárom napra tervezett katolikus nagygyűlés. Reg­gel kilenc órakor Zichy Gyula gróf pécsi püspök a Bazilikában misét celebrált, amely után a Vigadóba vonult a nagygyűlés kö­zönsége. Többszáz hallgató előtt Majláth György gróf nyitotta meg a nagygyűlést, majd Zsembery István felolvasta a kon­gresszus védőinek és tisztikarának névsorát. Prohászka Ottokár püspök nevének említése­kor percekig tartó lelkes tapssal tüntetett a közönség. Ezután Majláth Gusztáv gróf er­délyi püspök A pápa és a király cimmel tar­tott előadást, Giesswein Sándor a kultura és modern szellem ellentéteiről beszélt. Tempe­ramentumosán, kritikai éllel emlékezett meg a papság és a liivek viszonyáról Glattfelder Gyula csanádi püspök, aki többek közt ezt mondotta: — Nem mondom unos-untalan, hogy a püs­pökök és a papok nem tesznek eleget köteles­ségeiknek, de azt mondom, hogy a cseleke­deteika jót nem igen közelitik meg. Az a papság, amelyre nem hat a feltűnés keresé­sének viszketege, amelynek nem ambíciója, hogy csupán szépen beszéljen és kitűnően reprezentáljon, az a papság, mely hivatását betölti, meg fogja találni az utat az intelli­genciához. ^— Müller Jánosné temetése. Vasárnap délután három órakor temették el nagy rész­vét mellett Miiller Jánosnét, Miiller János szegedi borkereskedő áldott szivü feleségét. Előkelő nagy közönség vett részt a temeté­sen. Jelen volt úgyszólván Szeged egész ke­reskedő világ és a szegedi társadalmi és köz­élet számos jelese, hogy részvétének tanú­jelét adja. Mert Miiller Jánosnét, aki minta­képe volt az igazi uriasszonynak és a jósá­gos szivü családanyának, mindenki szerette és tisztelte Szegeden s őszinte az a részvét, mely az özvegyen maradt férj és árván ma­radt fiuk iránt egész Szegeden megnyilvá­nult. A temetésen Lőw Immánuel főrabi mon­dott könnyekig megható gyászbeszédet és százakra menő előkelő közönség kisérte utolsó útjára a korán sirba szállt szegedi uri­asszonyt. — A városok államsegélye. Márama­rosmegye fölirt a kormányhoz, hogy a vá­rosok államsegélye gyanánt megállapított há­rom millió korona államsegélyből még fönn­maradt egymillió koronát utalják ki a város­nak. A föliratot pótlás céljából Máramaros­megye megküldte Szegednek is. — A Buvártó feltöltése.Sok baj van a Buvártő feltöltésével. Az árlejtésen tudvalevően a Gálé és Tirnauer cég kapta meg a munkát, de a szerződés megkötése után olyan diffe­renciák merültek fel a cég és a város között, hogy hosszú ideig tartó tárgyalások után, a tanács hétfőn a szerződést a céggel fölbon­totta és elhatározta, hogy ujabb árlejtést ir ki. Mindenesetre helyes a kérdésnek ilyen megoldása, de fontos most már az is, hogy gyorsan intézzék el a kérdést, mert már iga­zán itt az ideje, hogy a Buvártó helyét vala­mire felhasználják. — A köztisztasági vállalat fölszerelése. A szegedi köztisztaságot januárban házi ke­zelésbe veszik és addigra beszerzik a válla­lathoz szükséges fölszerelést is. A gépeket, kocsikat a tanács már meg is rendelte és megkötötte a szerződést a vállalkozókkal. Az eszközöket a következő cégektől szerzik be: iNagy és Róna, a Nóvum cégtől, Hodács Já­nos, Mandel Zsigmond és Budapesti gépgyár részvénytársaság. Az összes költség a sze­rekre és a loVak beszerzésére 134.275 korona. A közgyűlés a köztisztasági vállalat befek­RÓNA E REDŐNY-, ESSUH6ENI JAL0U­StA NAPELLENZŐ- ÉS VÁSZ0N­REDŐNY-8VÁR ===== UDAPEST IZABELLA-UTCfl 47. SZ. — TELEFON 23—85. =

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom