Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-14 / 261. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 november 10 Dániel Ernő báró megnyitó beszédében a megjelentek üdvözlése után körülbelül a következőket mondta: — A kultura nagy jelentőségét mindig el­ismerte és méltányolta a magyar nemzet. "Történelmének egész folyama fényes bi­zonysága ennek. Szent István király a nyu­gati eszmék átvételével, a kereszténységhez való csatlakozásával tett tanúságot mély po­litikai belátásáról és arról, hogy erős érzéke van a kultura iránt, mert hiszen az ő korá­ban a kereszténység a kulturával volt egy­értelmű. Nagy Lajos királyunk alatt a ma­gyar nemzet szintén részese volt a nyugati műveltségnek s ez a nagy király a pécsi főiskola alapitásával tanúskodott arról, bogy föl tudta becsülni a szellemi haladás­nak, a kultúrának a nagy értékét. Mátyás király világhírű könyvtárának alapitásával, a reneszánsz tudományos és művészi mozgal­mainak támogatásával mutatkozott a mű­veltség megértő pártfogójának. — A kultura nagy becsét azonban főleg az TIjkorban méltányolja az emberiség. A ma­gyar nemzetnek is minden ereje megfeszíté­sével kell a műveltségben való haladás esz­méjét fölkarolnia. E célból együttes, buzgó munka szükséges az állam és a társada­lom részéről. - — Részvétlenséget nem leliet a magyar társadalom szemére vetni. A fejlődés, hala­dás szemmel látható. Intézményeink, ame­lyek a kultúrát szolgálják és amelyek ezzel állami létünknek is erősítésére szolgálnak, egyre örvendetesen szaporodnak és bővül­nek. — A közművelődési egyesületek közé, ame­lyek ilyen nemesebb értelemben vett politi­kai célt is szolgálnak, méltán sorakozik a DMKE is. Munkájának szép eredményei mu­tatkoznak. Kívánja, hogy ez a munka még értékesebb eredményekre vezessen. Az elnök végül köszönetet mondott a pol­gármesternek és a város közönségének a DMKE vendégeinek szives fogadásáért. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Lázár György dr polgármester beszédet mondot, melyet lapunk más helyén közlünk le. A nagyhatású beszéd után a napirendre tértek. Az elnök indítványára üdvözlő táv­iratokat küldött a gyűlés a királyhoz, Jó­zsef főherceghez, az egyesület védőjéhez és Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter­hez. A táviratok szövege igy hangzik: I. Ferenc József, ő császári és apostoli ki­rályi felsége, Wien. Császári és apostoli ki­rályi felség, legkegyelmesebb urunk! A Dél­magyarországi Magyar Közművelődési Egyesület a mai napon Szegeden megtartott rendes közgyűléséből legmélyebb alattvalói hódolatát fejezi ki felségednek, kérve az egek urát, bogy Felségedet drága egészségében hazánk javára és Felséged dicsőségére tartsa meg. József főherceg, ő császári és királyi fensé­ge, Budapest. Fenséges urunk! A Délmagyar­országi Magyar Közművelődési Egyesület a mai napon Szegeden megtartott rendes közgyűléséből legmélyebb hódolatát fejezi ki Felségednek, alázatosan kérve Fenséged­nek, mint egyesületünk magas védőjének to­vábbi legkegyelmesebb jóindulatát. Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter urnák, Budapest. Kegyelmes urunk! A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület a mai na­pon Szegeden megtartott rendes közgyűlésé­ből legmélyebb tisztelettel üdvözli Nagymél­tóságodat, mély tisztelettel kérve továbbra is Nagyméltóságod jóakaratát, amelyet a magyar kultura ügyeiben mindenkor nemes melegséggel tanúsítani kegyeskedett. Ezután Perjéssy László ügyvezető-elnök Előterjesztette az elnöki jelentést az egyesü­let működéséről. Zomborban az egysület kulturházat szándékozik létesíteni 2400 négy­szögöl területen. Ecélból a városi hatóságok­kal tárgyalásokat folytat. A közoktatásügyi miniszterhez fölírnak, liogy az egyesület ' óvóiskoláit vegye állami kezelésbe. A házi­ipar fejlesztésére és szervezésére a DMKE fokozottabb mértékben szándékozik a jövő­ben a figyelmét kiterjeszteni. Ezután Zsiros Antal titkár előterjesztette a zárószámadást, amely szerint az egyesület vagyona körülbelül hatszázezer korona. A tiszta vagyon 482,280 korona 26 fillér. A jövő évre előirányoztak 124,000 koronát, amelyre födözet 116,000 korona A még hiányzó 8000 koronát a hátralékos tagdijakból biztosítják. A zárószámadást és a költségvetést tudo­másul vették. Igazgatósági tagokul fölvették ezután Villax Bélát, Vas Károlyt, Landesberg Mórt és Torday Imrét. Tiszteleti tagokui Vojnits István bárót, Lázár György dr-t és Vlasinszky Vladimír dr-t. A közgyűlés ezzel véget ért. A közgyűlés programját előzetesen igaz­gatósági ülésen tárgyalták le, amely 10 óra­kor kezdődött a városháza bizottsági termé­ben. Az ülés végén Újlaki Antal indítvá­nyozta, hogy Perjéssy László ügyvezető-el­nöknek és Gallovich Jenő főtitkárnak kö­szönetet szavazzon az igazgatóság buzgó mű­ködésükért. A közgyűlés megnyitása után a vezetőség a DMKE palotájába ment, ahol Dániel Ernő­né báróné megnyitotta a két kis teremben el­helyezett csinos, értékes háziipari kiállítást. Néhány kedves szóval méltatta a szerény ke­retű kiállitás jelentőségét, majd a háziipar fejlesztésének a szükségét hangsúlyozta. Déli egy órakor az igazgatóság tagjai, to­vábbá Dániel Ernőné báróné és kíséretében számos liölgy a Kass-vigadó különtermében bankettre gyűltek össze. Perjéssy László a DMKE virágzására és elnökre, Dániel Ernő báró Szeged virágzására, ezután Perjéssy László Árky Kálmánra, a közművelődési tanács elnökére, végül Árky Kálmán Szeged közönségére mondott köszöntőt. Jászai Géza püspök üdvözlése. (Saját tudósítónktól.) Jászai Géza belvá­rosi apátplébánost cimzetes püspökké való kinevezése alkalmából a legteljesebb szeretet és tisztelet jeléül halmozta el Szeged polgár­sága. Vasárnap és hétfőn a lakosság minden rétege tisztelgett nála. Első sorban a vallás­felekezetek lelkészeit fogadta. De nemcsak Szegedről, hanem az egész országból, min­denünnen érkeztek üdvözlések, mert Jászai Géza nevét nemcsak Szegeden, de annak ha­tárain tul is jól ismerik. Táviratilag üdvözölte Jászait igen meleg hangon Glattfelder Gyula csanádi püspök és az összes magyarországi főpapok. A szegedi munkapárt, amelynek Jászai Géza egyik elnöke, hétfőn délben küldöttsé­gileg fejezte ki szerencsekivánatait. A depu­tációt Rósa Izsó dr királyi tanácsos, párt­elnök vezette s részt vettek abban Aczél Géza, Balassa Ármin dr, Bokor Adolf, Gróf Árpád dr, Hoffmann Ignác, Koós Elemér, Perjéssy László, Reininger Jakab, Rosenfeld Nándor, Szarvadi Lajos, Ujj József dr és Wagner Gusztáv. Rósa Izsó dr a következő beszédben üd­vözölte a főpapot: Méltóságos püspök ur! Az a kitüntetés, amelyben felséges urunk, királyunk kegye méltóságodat részesítette, nemcsak az egyház buzgó lelkipásztorára és a város kiváló fiára, de politikai pártunkra is megtiszteltetés, amelynek nagymélóságod egyik kiváló el­nöke és vezére. Évek bosszú sora óta kisérjük figyelemmel méltóságod pályafutását, amely alatt ugy hazafiságában, mint a város iránt való ra­jongó szeretetben, jellemszilárdságban és nyiltszivüségben egyaránt változatlannak ta­pasztaltuk s amely hosszú idő alatt mindig vaskövetkezetességgel, a szabadelvű hala­dás és az 1867-es közjogi alap bivének val­lotta és igazolta magát. Mindezért tiszteletünkkel és szeretetünk­kel vesszük körül és személyét sziveinkbe zárva egyesülünk a lelkeinkből olvasható amaz őszinte kívánságban, hogy az Ég mél­tóságodat a hazának és egyháznak, a város­nak és pártunknak az emberi kor legvégső határáig boldogságban és egészségben tart­sa meg. Jászai Géza cimzetes püspök mélyen meg­hatva köszönte meg a munkapárt szeretet­teljes üdvözletét. Kijelentette, hogy a kitün­tetést nem kereste s az apostoli király kegye talán nem is neki, hanem városának szól. El­mondja, hogy harmincegy éve híve Deák Fe­renc politikájának s rendületlenül ragaszko­dik most is e politikához. További tevékeny­ségében a haza, az egyház, a város és a hat­vanhetes politika javát óhajtja szolgálni s a felebaráti szeretet jegyében fog működni. Pofont vezényel a hadnagy ur. — Jelenet a szegedi Honvéd-téren. — (Saját tudósítónktól.) Fölháboritó jelenet történt a napokban Szegeden, a Honvéd-té­ren. Gyakorlatozás közben egy honvédhad­nagy a legdurvább módon inzultáltatott egy közkatonát. Parancsszóra arculütette a baj­társával, mert elhibázta a lépést. Az inzultus után — szintén parancsszóra — a megsér­tett katona kilépett a sorból és megköszönte az arculütést. A botrányos katonai inzultusról részletes tudósításunk a következő: Az 5. honvéd gyalogezred kaszárnyája előtt levő téren katonák gyakorlatoztak. Több csoportra oszlottak, az egyik csoportot egy fiatal hadnagy vezényelte. A harsány hangú hadnagy kiáltásai belehasitottak a le­vegőbe : — Vigyázz! Jobbra át! Balra kanyarodj! A katonák pedig csak meneteltek. Az egyiknek már feltörte a lábát a bakkancs, a másiknak a homlokán kiütött a verejték, de azért csak meneteltek. A gyakorlatozás ké­sőbb már nem a legkifogástalanabb volt, ami könnyen érthető. Az idegzetüket és a fizikai erejüket megviselte a gyakorlatozás. Az egyik katona különösen bizonytalanul lépke­dett. A mellét nem düllesztette ki a hadnagy ur homloákig és a lábát sem egészen kemé­nyen toppantotta a földre. Sőt még az is meg­történt, hogy amikor a hadnagy kettős ren­deket vezényelt, a jobblába helyett a ballá­bát használta. A hadnagyot elöntötte a düh. Keményen ráförmedt a katonára, majd pe­dig azt parancsolta a mellette álló bajtársá­nak: — Üsd pofán a bugrist! A katona izgett-mozgott, azt gondolta, hogy tréfálkozik a hadnagy ur. Amikor azon­ban az eltorzult arcvonású hadnagy megis­mételte a parancsot, a katona hatalmas len­dülettel arculcsapta a ballábas bajtársát. Az inzultus után ujabb meglepetés követ­kezett. A hadnagy ráparancsolt az inzultált katonára, hogy köszönje meg a pofont. A katonának eltorzult az arca, sáppadozott. Kemény keze ökölbe szorult, mintha megto­rolni akarta volna a sértést. Aztán kiegye­nesedett, nyugalmat erőltetett az arcára. Ki­lépett a sorból és teljesítette a parancsot: — Köszönöm! Nagy megerőltetésébe kerülhetett a kato­nának, amig ezt a szót kiejtette a száján. A jelenetnek sok nézője akadt. Publikuma is volt tehát a hadnagy urnák, a publikum azonban nem tapsolt, kímélte a tenyerét. A katona inzultusok nem lepnek meg már bennünket, de ez az eset kimagaslik a többi közül. Végre is be kell már szüntetni az ilyen látványosságokat, bármennyire is öröme te­lik ebben némely hadnagy urnák. A kerületi parancsnok humánus ember, reméljük, hogy módot talál majd a katonai brutalitások meg­szüntetésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom