Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-14 / 261. szám

1911 november 10 DELMAGYARORSZÁG 5 gadt, facér, szegény pincér. Egy jóindulatú és ügyes újságíró kolumnás tudósítást ir róla, hogy a pincér ennek meg ennek a fő­hercegnek a törvénytelen fia. A pincér rög­tön nagyszerű állást kap, gazdagon házaso­dik és a végén sajátmaga is meg van győ­ződve homályos, de fenséges származásáról. Aztán van egy kis inas, akinek nem tudni, ki az apja. Annakidején a második és har­madik emelet között megállt a lift. A liften sötét volt. Azonkívül a szép házmesterleány volt a liftben, meg egy lakó. De nem tudni, hogy melyik lakó. A lift egy félóráig állt és igy született később a kis inas. Csupa poén az egész vígjáték. Még az is poén, hogy a darabot a Magyarban Márkus László rendezi, aki ezennel visszaadja a köl­csönt, mert az ő darabját, az Attilát, Hevesi Sándor rendezte a Nemzetiben. A szereposz­tásnál keresve sem leliet jobbat találni. A fiút Tarnai játsza, az apját Balla Kálmán, az uj tag, az anyját T. Halmi Margit. Az asszonyt Báthory Giza, a leányt E. Gomba­szögi Frida, az újságírót Papp Mihály. Ez a szereposztás biztosítja a sikert. * Hónk-bán. Zsúfolt, ház, sokan, akiket gyakran, többen, akiket ritkábban lehet látni a szinházban. Karzatokon, állóhelye­ken, második emeleti páholyokban na­gyobbrészt diákok. Rég vonult föl a tanuló ifjúság ilyen nagy számban, tapsoltak is lelkesen Ditrói Nándornak, aki az előadás előtt nagy szinészi készséggel szavalta el szép ünnepi ódáját, amelyen a diákokkal együtt az egész közönség lelkesedett. Utána következett az előadás, amelyet bizonyos körök ugy készítettek elő, liogy a világért eszébe ne jusson valakinek. Katonára em­lékezni és csak I. Almássy Endrét láthassa, ünnepelhesse mindenki. Az erőltetett ünne­pelniakarás megbukott, aki ott volt, láthatta. Katona hatalmas tragédiáját élvezettel ol­vasta volna az a közönség, amely a szerep­osztás következtében rossz előadáson unat­kozott. Egyenesen kegyeletlenség, nem a sa­ját, hanem Katona szellemével szemben, aliogy Almássy Bánkot játszotta. A Nagyúr talán mégsem affektált és nagy lelki meg­rázkódtatásának ideján arra volt a főgond­ja, hogy hangjának modulációin meg ne botránkozzék a karmester. Rettenetes szí­nész ez az Almássy, egyetlen szerepében sem igyekezett, még annyira modern lenni, mint ebben. Bizonyára azért, mert a darab a 13. században játszik és iambusokban íródott. Van ennek az estnek az eseményeihez még egy nagyon komoly szavunk. Valaki vagy valakik ünneplést akartak előkészíteni a társulat egyik drámai színésznőjének, Har­sányi Margitnak. Nem akarunk ez alkalom­mal a kisasszony kvalitásairól nyilatkozni, de annyi bizonyos, hogy oly rövid ideje tartózkodik Szegeden és ez alatt a rövid idő alatt elég kevés értékes szerepet kapott, — liogy a közönségnek nem igen letett módjá­ban véleményt alkotni róla. Annyival ke­vésbé lehet arról szó, liogy annyira meg­szerette volna, hogy egy ünneplés központ­jába állítsa. Ennek ellenére valaki vagy va­lakik ugy hirdették, liogy vasárnap este ünnepelni fogják Harsányi Margitot. Az iin­nepeltetés ellen minden bizonynyal maga a kisasszony tiltakozott volna legjobban, ha az módjában lett volna. De nem tehette és igy tűrnie kellett, hogy egy nagy garral hirdetett ünneplés kis virágfelnyujtásával és egyszer vagy kétszer való kihívással betetőzést nyerjen. A kisasszony értékesebb színésznő, semhogy ilyen kisded játékhoz ezközül fel­haználhassa, amiért azt mi a jóizlés, a szin-v játszás méltóságának nevében megbélyegez­zük. Mindenki olyan színházi politikát űz­het, aminőt jónak és helyesnek talál, de tel­jes energiával kell tiltakoznunk az ellen, liogy a szegedi színházhoz nem méltó botrá­nyok a földszintről inszcenáltassanak. * Zongoraest. Hétfőn este volt Szegede11 az uj szezon első zongoraestélye. Friedman Ignác bécsi zongoraművész játszott a Tisza­szálló hangversenytermében, még pedig Bach-Busoni, Csajkovszky, Chopin, Liszt müveit. Igaz teljességében élveztük Fried­mann nagy muzikalitását, mély érzését. Bár tagadhatatlanul meg van az a hibája, hogy virtuozitásának csillogtatása kedvéért a kompozíciókat nem adja hűen vissza. A tempókkal különösen önkényesen játszik, ugy, liogy egyik-másik zeneköitőre alig ös­merünk rá. Bár az első előadás végén kény­telenek vagyunk beismerni, liogy e hiba mö­gött is kvalitás van: — minden szinné és impresszióvá vált, mint a modern festésben. A zenei arabeszkek, különösen Chopin mu­zsikájának kusza, finomhajlásu, virágos dí­szei szintétikusan folynak össze. Ilyenkor kivirulnak a poémák és élvezetes, érdekes az előadó sajátos ereje. Különösen Chopin visszaadásában nagyszerű Friedmann, aki­nek különben' minden egyes számát hossza­san tapsolta a szegedi közönség. Katona szelleme a szegedi színházban. — Egy kis matematikai fejtegetés. — Volt nekem egyszer egy professzorom, aki az isten létezését magasabb matematikai szá­mítással, integrál számítással bizonyította be és ebez a bizonyításhoz hozzáfűzte, hogy a matematika olyan tudomány, melynek a segítségével mindent a lehető legprecízebben ki lehet fejezni. Hogy mennyire igaza volt, azt a következő kis riport bizonyítja legjob­ban. A riport a szegedi szinházban megcse­lekedett szellemidézésről itt következik, tiszta igazság, mert csupa matematika. Vasárnap este félkilenc órakor Katona József iró holtteste 35.4 makszimális sebes­séggel forogni kezdett a sírjában. A forgás­tengely hiányzott és a súrlódó felület oly nagy volt, hogy a forgási sebesség arányo­san csökkent és csak akkor szűnt meg, mikor a megboldogult iró szelleme a következő fizi­kai képletet nem öltötte: logaritmus Almássy Endre + Harsányi Margit. dx A nagy iró a fizikai képletté alakult szel­lem elröppenése után megnyugodott. A szel­lem a kormányozható aeroplán biztosságával a szegedi színházba repült. A színházban az­után egy meg nem határozható számmennyi­ség arányában kettéoszlott és várta a tömér­dek koszorút, de a kettétörött szellem csaló­dott, mert a koszormnennyiségek meg nem határozott számából köbgyököt vont a gond­viselés. Pedig a nagy iró szelleme szépen viselke­dett. Hangosan kiabált és berekedt. A hang­hullámok rezgés számai a makszimálisra emelkedtek és a legnagyobb berekedés alkal­mával is megközelítették a keresztrezgések középsebességét. Szóval, a szellemidézés fényesen sikerült, a tapsok matematikai pontossággal történ­tek. Egy statisztikus feljegyzései nyomán: a földszinten 74 tenyér 74-szer csattant össze, a magasabb régiókban 80 tenyér 30,483-szor ütődött egybe. Azt hiszem, ezek a pontos számadatok fényesen, mesélnek az est sike­réről. A koszorúk megfogyva bár, de megtörve nem, megérkeztek. Katona József szelleme kapott két koszorút és három csokrot. Amit a szellem kapott, azt Almássy Endre és Harsányi Margit hazavitték. Ez jogos is volt, mert a következő képlet szerint: Katona szelleme — 2 = Almássy Harsányi -j- 2. A kapott ajándékokat az emiitett képlet arányában osztották szét. A tapsok málr nem ezen képletek arányában oszlottak meg, mert a legtöbb tapsot Csiky László kapta, akinek jelen körülmények között semmi köze sem volt Katona szelleméhez. A számarány a kö­vetkező volt: 7:3:3:1. Az az utolsó egyes a többi tagok között oszlott szét. A riport igy hiányos lenne, de kénytele­nek vagyunk igy hiányosan hagyni, mert matematikai riporerunk, nem riportozta ki, liogy Katona József szellemének ünnep­lése mennyit jövedelmezett a szegedi szín­háznak, mint kereskedelmi vállalatnak. Kár, mert ez a számadat lenne a matematikai ri­port legérdekesebb része. Katona József szelleme csak tizenegy óra felé tért vissza a bolttesbez. A holttest fo­rogni kezdett és még most is forog, ha a forgási sebesség okozta súrlódási bő követ­keztében meg nem gyulladt a bolttest. A DMKE ünnepe. — Program a kultúráért. — (Saját tudósitónktól.) Szenzációsnak ne­vezhetjük a D. M. K. E. vasárnapi szegedi közgyűlését. Mert bár az ünnepség a maga szokásos kereteiben, folyt le és annak kultu­rális jelentősége kétségkívül igen nagy — ez még sem szenzáció, miután nem jelent meg­lepetést. Ellenben szenzáció volt az a szóki­mondás, mely Lázár György dr polgármes­ter ünnepi beszédében nyilvánult meg. Dániel Ernő báróról és a közgyűlés kultu­rális jelentőségéről lapunk más helyén szó­lunk s itt most csak röviden Lázár György dr polgármester beszédével kívánunk rövi­den foglalkozni. Lázár György dr azt fejtegette, hogy baj az, hogy sok az egyesület és még nagyobb baj, hogy azok csak papíron vannak. Meg van az okozati összefüggés e két jelenség­ben, mert önkénytelenül is bizonyságát ad­ják a magyar temperamentumnak, a magyar szalmaláng lelkesedésnek, mely szerint min­denbe belekezdünk, de semmit be nem vég­zünk. És ez igy van. Egy-egy perc pillanat­nyi hatása alatt összeülnek, alakítanak, be­szélnek és terveznek s rövid időre rá már el is felejtették, hogy valaha ,voilt valami ok, ami egyesület alakításra késztetett s elfelejtenék meg azt is, hogy az egyesület létezik, ha tör­ténetesen nem lennének elnökök, alelnökök és más tisztségek, melyek bizonyos diszt és tiszteletet adnak a viselőiknek. Szomorú igazság, — de igazság, s már ezért is elis­merés illeti Lázár György drt, hogy elmon­dotta. Mert, ha bajok orvoslásáról van szó, — akkor előbb föl kell ismernünk a bajt ma­gát, s csak azután orvosolhatjuk. A fő a do­logban, hogy orvosoljuk s hisszük, hogy e tekintetben a szókimondó beszédnek lesz is foganatja. A DMKE vasárnapi közgyűlésére a fiók­egyesületek részérő] számosan jelentek meg. Tizenegy órakor kezdődött a gyűlés a város­háza dísztermében. Mozgófénykép előadás! ujabb slágere! * Se 7, 9 és 11 éves gchwargmarcoff esed©-4 gyermekekkel folyó hő 14., 15. és 16-áw

Next

/
Oldalképek
Tartalom