Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-12 / 260. szám

1911 I!. évfolyam, 260. szám Vasárnap, november 12 ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre . R 6-— egy hónapra R 21— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR V1DÉREN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 ,, Egyes szám ára 10 fillér. Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., C3 Városház-utca 3. szám c= TELEFON-SZÁM: Szerkesztőseg 305 jí,adóhivatal 308 interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg lelefon-száma 128—f 2 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, i=i Rorona-utca 15. szám =• A kormány föladatai. A mi közéletünk furcsaságaihoz tarto­zik, hogy a kész pártközi megállapodás felboritását is megkísérelte a politikai kó­péság. A cselszövő Jago, egy hajszálon mult, hogy újra fel nem ingerelte az izgé­kony véralkatú mór vitézt. Azonban Jago hirtelen abbanhagyta. az ugratásait s az ellenzék ama részében, mely a folyosón már-már érezte magában megmozdulni a „zöldszemü szörnyeteg"-et, az otellói in­dulat elcsitult. Jago már maga is teletorok­kal magasztalta Desdemona erényeit s áll­hatatosságát, s rózsaszínben látta a nél­küle létrejött parlamenti fegyverszünet fel­tételeit. E csodát az öreg cselszövő lelké­ben egy fényes lovagnak barátságos köze­ledése idézte elő, akivel egyidőben ült le a hatalom gyakorlásának a teritett aszta­lához de sokkal előbb kelt fel mellőle . . . A költségvetés vitája maga is a békülé­kenység jegyében folyik le. Hegedűs Ló­rántnak, az előadónak, pompás, okos, de epigrammatikus rövidségü beszéde után két erős ellenzéki kritikai elme: Désy és Földes mondtak aránylag rövid beszéde­ket. Nem azért, mintha nem volna bőven mondanivalójuk, de mert az esztendő ily előrehaladt szakában rövid beszédekkel lehet csak elérni a valamennyi párt sze­mében oly kivánatos célt: a jövő évi bud­getnek kellő időben való letárgyalását. A hamiskártyás. Irta Kosztolányi Dezső. Aalberg Cézár szeptemberben szabadult ki a börtönből. Vállai megroggyantak, egy kicsit megkopaszodott és megderesedett, de porcellánszinti arca alig változott. Október­ben már hónapos szobát bérelt a Nyul-utcá­ban, egy kertre nyúló, kedves kis fészket, a hol feleségével és hat éves kis fiával bujt meg. A kis Rudolf, amikor viszontlátta az apját, először sirt, az arnya még sápadtabb és szótlanabb volt, de csakhamar újra össze­szoktak s minden a régiben maradt. Cézár korán ment haza, minden este maga vitte fel a vacsorát. Együtt vacsoráztak. A nap leg­nagyobb részében is otthon volt. A vidéki városka nem győzött csodálkozni, mennyi ízléssel, micsoda halk tapintattal tudott el­bújni az emberek elől. Mikor otthon ült az alacsonyan égő pet­róleumlámpa alatt és hallgatta a vidéki csen­det, el sem tudta képzelni, hogy máskép is élt valaha. A kályha égett, szivarja jól sze­lelt s a felesége csendesen varrt mellette. Álmodozó kezei boldogan fürödtek az ara­nyos nyugalomban és nyoma sem volt raj­tok a múltnak, oly finomak, oly keskenyek, oly tiszták voltak, mintha hosszu-hosszu éve­ken át gyengéd hangszereken, vagy lenge csipkéken pihentette volna és nem borgőzös Amig a gyökeresen megváltozott poli­tikai helyzet bizonyságául ily gyorsitott tempóban tárgyalják a pártok a költség­vetést, más kedvező jelenségeket is látunk feltűnni, bizonyítékait a pártok és a poli­tikusok megváltozott kedvének. Ilyen pél­dául a minden baj nélkül megválasztott uj alelnök beszéde, amely az ellenzéken is kellemes feltűnést keltett a korrekt és min­deneket kielégitő tartalmával. Ilyen az uj képviselőházi elnök válasza, az ország­gyűlési íudósitók tisztelgő szindikátusának élén elhangzott szives és szinekben gaz­dag üdvözlete. Rákosi Jenő beszéde nemes gondolatokat váltott ki Návayból a sajtó hivatásáról, hatalmáról, hatalma gyakor­lásának erkölcsi súlyáról. S ha a képvi­selőház elnöke, a „képviselők egész egye­temének hazafiúi belátásától" tartja függő­nek a parlament működését: ha nem is tette hozzá, de magában gondolhatta, hogy soha a képviselőházban el nem fa­julnának technikai obstrukcióig az állapo­tok, ha az újságok, mint a dolgozó és élő társadalom közegei, pártkülömbség nél­kül egyhangúlag és mindenkor keményen és kíméletlenül elitélnék a parlament mes­terségesen előidézett naplopását és teljes munkátlanságát. Hogy kik között és mily arányban osz­lik meg a békeszerzés érdeme, azt az új­ságok már megállapították pártállásuk szerint. Mindez mellékes, a dolog érdemé­kártyák szennyes lapján. Cézár halkan dú­dolt. Érezte a nyugalmat és testén a tiszta, frissen mosott ruha cirógatását. Csak zöld szemeiben égett még valami az éjszakás za­vart mámorból. Különösek, semmitmondóak, piszokszinüek voltak ezek a szemek, mint régi palackok törmelékdarabjai, amiket a földön, a szemét között találunk. Este ugy tiz óra felé elment az „Arany­sas" kávéházba. Lassanként társasága is akadt, egy cingár gyógyszerészsegéd, meg egy halvánv fontokodó városi irnok. A pin­cér hozta a sakkot, eléjük teritette a repede­zett viaszkosvásznat s a tintapecsétes zöld zsákból lassan kiszedegette a csempe, szo­morú sakkfigurákat. Éjfélig elsakkoztak, az­után hazamentek mind a hárman és lefeküd­tek. Egy este Levinszky, a gyógyszerészse­géd jókedvében volt, bort hozatott és han­gosan kurjongatott. — Te Cézár — mondotta neki — nincs kedvem sakkozni. Nem kártyáznánk kicsit? Aalberg Cézár elsápadt. Nem mert ráte­kinteni. Érezte, hogv szeme égeti a kezét s ujjait hirtelenül elrántotta az asztalról. — Nem ... hebegte ... Sohasem kártyá­zom. Hiszen tudod ... Levinszkv felkelt és megszorította a ke­zét. — Bocsáss meg. Csak tréfából mondtam. re nem tartozik. Amint mellékes az ellen­zék egyik-másik organumának mindaz az erőltetett magyarázata és elfogult kom­mentárja, amelylyel a fegyverszünet té­nyét a kormány, s főleg a kormány fejé­nek veresége gyanánt szeretné feltüntetni. A politikai levegőnek e megenyhülése nem az a pillanat, ami ily alárendelt, sze­mélyi jelentőségű ellentmondásokat lehet­ne vagy szabadna tisztába hozni. Mi szívesen átengedjük a békeszerzés minden személyi érdemét és dicsőségét azoknak, akik — sajtójuk tanúsága szerint — arra joggal vagy jog nélkül számot tar­tanak. Ám azok, akik mélyebben kutatnak az események igaz okai után, be fogják is­merni, hogy a munkapártnak és vezéré­nek nagy harckészsége és elszántsága a kritikus pillanatokban, nagyban hozzájá­rult ahoz, hogy az ellenzéki pártok is még egyszer végiggondolják a kitörő harc min­den következményét és rettentő kártevé­seit. A kormány a harcot nem keresi s nem magáért a harc kedveért vivja meg, ha­nem objektív, hazafias célokért. Neki csak kellemes, ha a béke eszközeivel mindazt elérheti, aminek elérése végett semmiféle harctól nem riad vissza. Az ö eleme nem kizárólag a harc, sem kizárólag a béke, hanem a nemzet és a trón iránt vállalt kö­telességek teljesítése akár háború árán, akár békés eszközökkel. Ettől kezdve kártyáról nem is esett szó köztük. De karácsonykor mégis csak előkerült a kártya Cézár házában. A kis Rudolf hozta haza nagy diadalordítással. Egy egész játék vadonatúj aranyszegélyű kártyát. Ugrált az örömtől. Nem lehetett vele birni. Egész dél­után bámulta a friss kartonlapok tarka szí­nességét míg az apa meg nem látta. — Mi ez? — kérdezte szigorú szemöldök­kel és kivette a kezéből. Rudolf szepegni kezdett. — Nem szégyenled magadat? Ez nem való gyermek kezébe. Értetted? Az apa zsebredugta a kártyát és szemre­hányásokat tett a feleségének, a kis Rudolf pedig egész délután sírdogált. Este azonban meglágyult a hangulat. A karácsonyfát meg­gyújtották, az apa bort ivott és dalolt. Csak kilenc óra volt még, lefeküdni nem lehetett, nem tudtak mit csinálni. Cézár maga adta vissza a kártyát. — Nem bánom, játszál. De igérd meg, hogy holnap visszaadod. A gyermek mohó örömmel integetett. Az asztalt leszedték. Leültek. Az anya egy kis üvegtányért hozott és a rézfillérek csöröm­pölni kezdtek. Cézár szomorúan bámulta az asztalt: — Nem játszom — mondotta és a felesé­gére nézett. Az asszony azonban már osztott. Mellette

Next

/
Oldalképek
Tartalom