Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-11 / 259. szám

1911 november 10 DÉLMAQYARORSZÁG 193 primadonnája. Érdekes, hogy a direktor az uj primadonna megválasztását teljesen a kö­zönségre bizza. Ha ugyanis Kállay Jolán ven­dégszereplése nem fog kellő sikerrel járni, akikor még november és december hónapban négy-öt primadonna fog fellépni Aradon s a melyiknek a legnagyobb sikere lesz, azt szer­ződteti Szendrey. * Shakespeare halotti maszkja. Egy darmstadti magánzó tulajdonában van egy halotti maszk, amely már többször állott tu­dományos fejtegetések központjában. Több kiváló tudós .a szellemes arcvonásokban Sha­kespearet ismerték fel. De azért mindig két­ségek merültek fel az iránt, hogy csakugyan Shakespearet ábrázolja-e a fej, vagy nem. Egy német tudós ujabban megint bizonyítani akarja a maszk shakespeari eredetét. A fej­nek csodálatos profilja van, hatalmas hom­lok finom domborulattal, könnyen hajlott, nem nagyon rövid orra, nagyszerű vonás a finom ajakon, a Henri Quatre szakáiviselet. Éhez járul a lágy gipszbe vésett felirás: „Ao Dni 1616". Az biztos, hogy az álarc Shakes­peare korából való. Azonkívül biztos, hogy a maszk fejméretei teljesen megegyeznek a Shakespeare síremlékén levő halott álarcá­val. Kanyargó utakon a szinház körül. (Saját tudósítónktól.) Mai számunkban részletesen beszámolunk azokról a visszás­ságokról, amelyek az első ifjúsági előadás különben sem delikát élvezetét fűszerezték és szegedi, sót Almássy-izüvé tették. Tudó­sításunknak minden sorát részletes informá­ciók alapján irtuk meg, amelyeknek egy ré­szét a helyükbe hozták, más részét meg fá­radságos, köteles munkával, szereztük meg. Hogy mennyire igazunk volt, legjobban bizo­nyítják azok a nyilatkozatok, amelyeket^kö­zéoiskolai igazgatók és tanárok tettek mun­katársunk előtt. Közülük Veszprémi Vilmos ma annak a közlését kérte, hogy ő nem tar­totta helyesnek Almássy igazgató propozi­cióit, azért is távozott el az értekezletről, de ez a kijelentése nem vonatkozik azokra a többi tanárokra, akik az értekezleten kivüle megjelentek. Szivesen közöljük ezeket, hi­szen megegyeznek azzal, amit ma irtunk és az természetes, hogy Veszprémi ur nem nyi­latkozhatott mások nevében, hiszen az érte­kezletről eltávozott. Tehát: tegnap igazgatók és tanárok mond­ták el rosszalásuikat a fölött a mód fölött, a hogy az ifjúsági előadások rendeződni kez­dődnek, ma Somogyi Szilveszter dr főkapi­tány nyilatkozik. Ezeket mondja: — Már intézkedtem azok miatt a rendelle­nességek miatt, amelyeik a tegnapi ifjúsági előadáson előfordultak. Tudom, hogy az utakra is állították nézőket, az állóhelyeken is többen voltak, mint szabadna. Az összes biztonsági szabályok betartására végzésileg hivom fel a színházigazgatót. Az igazgató a tanácscsal szerződött, tehát a tanácsot, mint egyik szerződő felet is értesítem arról, hogy a másik fél nem állja a szabályokat. A rend őrség képviseletében megjelent a szinházban Foüráth alkapitány, az csak természetes, hogy ifjúsági előadáson ilyenre nem volt el­készülve a rendőrség. De ugy látszik, Al­mássy nem törődik azzal, hogy több ember be ne mehessen a színházba, hát majd a jö­vőben mi törődünk vele! Az ifjúsági előadások tanár-főrendezője az egyik esti lapban nyilatkozik. A tanár ur ala­posan elkanyarodik az igazságtól, amit nem veszünk rossz néven tőle. Ugy látszik, tanár­részről rábizták az ifjúsági előadásoknak az intézését és a tanár urnák is része van abban, hogy a dolog nem rendben ment. Ezt nem tudtuk és ezért — biztosithatunk mindenkit — vezekelni fogunk. De azt igazán nem ért­jük, hogy mi az ördögnek áll elő és kurjan­gatja valaki, hogy hé, én is itt vagyok, én is hibáztam. A vádlottak nem kötelesek vallani. Arra nézve pedig, hogy hogy lehet hiá­nyokat pótolni, ferdeségeket kiegyenesíteni, intézményt tökéletesbiteni, fogadjon el tőlünk kis leckét a tanár ur. Az iskolában be lehet adni azt a maszlagot, hogy munkával. Mi, a gyakorlat emberei, nagyon jól tudjuk, hogy embereknek és intézményeknek életét mennyi munka aranyozza be és hogy mennyire más ez a munka, ha végzésénél biráló, sújtó, vagy fölemelő szavával őrt áll a sajtó .Azt is na­gyon jól tudjuk, hogy mindenkinek kedves ez a sajtó, arnig dicséri, de mindjárt mestersé­gesen csinálja a botrányt, amint egy — egy urnák az elevenére tapint. Mi tehát tovább megyünk az utunkon és ilyen „botránycsiná­lással" ezután is kellemetlnekedni fogunk, mindenkinek, aki rászolgált. A -tanár ur „pótolni, kiegyenesiteni, tökéle­tesbiteni akar. Mit az istenért, ha minden olyan szép rendben ment? A német kancellárválság. Berlin­ből jelentik: Ab irodalmi gyűlés tegnapi ülé­sének legnagyobb szenzációja Bethmann­Hollweg birodalmi kancellár határozott par­lamenti vereségén kivül, a német trónörökös jelenléte volt és viselkedése az udvari pá­holyban. A német trónörökös a kancellár be­széde alatt érkezett az ülésre és az udvari páholyban foglalt helyet. A kancellár beszéde alatt teljesen nyugodt maradt, de azután, a mikor az ellenzéki szónokok kritizálni kezd­ték a marokkói egyezményt, ismételten fej­bólogatással helyeselt, sőt a szónokok éle­sebb kifakadásainál kezével a páholy karfá­jára ütve adott kifejezést helyeslésének. A trónörökös egész viselkedése azt mutatta, hogy mennyire igaza volt a császárnak, hogy épen mostanában Danoigba helyezte át s az európai béke érdekében valóságos szerencse, hogy Vilmos császár előreláthatóan még hosszú évekig fog a trónon maradni. Udvari 'körökből jelentik, hogy a császár még teg­nap este meghallgatta a birodalmi kancellár jelentését a birodalmi gyűlésen történt dol­gokról. Bethmann-Hollweg nem titkolta a császár előtt, hogy a pártok el vannak ked­vetlenedve a birodalmi kormány iránt, és rá­mutatott különösen a konzervatív pártvezé­reknek rendkivül éles támadására s különö­sen erre való tekintettel felajánlotta a csá­szárnak lemondását, amelyet azonban az uralkodó nem fogadott el, sőt teljes bizalmat fejezett ki a birodalmi kancellárnak. Beth­mann-Hollweg jelentése után a császár a trónörököst fogadta s közte és fia között rendkivül izgalmas jelenet folyt le. A császár eléggé érthetően adta fiának tudtára, hogy az udvari páholyban tanúsított viselkedést nem helyesli és határozottan kívánja, hogy jövőben efféle dolgok ne történjenek meg. Mennyit költ Newyork város ? (Saját tudósítónktól.) Newyork város 1912­iki költségelőirányzata, mint ottani levele­zőnk irja, megjelent. Szédítő nagy lévén a város (akkora, liogy Bécs és Budapest közt legfölebb négy Newyork férne el, lévén a vá­ros szélessége Brooklyn déli részétől Newyork 280. utcájáig több mint 65 kilométer) szédi­tőek a költségelőirányzatának egyes tételei is. Az előirányzat a mult évinél tetemesen nagyobb, mert például csak az tizenhétmillió korona többletet tesz ki, liogy újévtől kezdve a nőtanitók épen annyi fizetést fognak kapni, mint a férfiak. Vagyis 5300 korona kezdőfize­téstől fölfelé. Vagyis a newyorki néptanító több fizetést kap, mint egy magyar minisz­teri titkár. Az 1912-iki költségvetés 1.035.000,000 koro­nával volt előirányozva, de a városatyák kü­lönféle tételeknél lecsipdestek belőle annyit, hogy most csak egymilliárd koronára rug, tehát nem igen marad el egész Magyarország költségvetése mögött. Most tessék ehez el­gondolni Amerika többi hatalmas városának s ráadásul még az egész Uniónak, mint ál­lamnak költségvetését s akkor némi fogal­muk van e boldog ország szertelen gazdag­ságáról s fejlett civilizációjáról. A költségvetésben az iskolákra, a rendőr­ségre és a tűzoltóságra összesen 308 millió korona van előirányozva, ugy, hogy ez a há­rom tétel az egész előirányzatnak mintegy harmadát teszi. Itt mindjárt mellesleg meg­említjük azt is, hogy Newyork város adóssá­ga, amelynek kamatai természetesen szintén be vannak állítva a költségvetésbe, 5 milliárd koronára rug, azaz nem sokkal kevesebbre, mint az Unió államadóssága. A költségvetésből a következő érdekesebb tételeket emiitjük föl: Közoktatás 182.500,000 korona. Nem tévedés ez, tisztelt olvasók, mert Newyork városa tényleg száznyolcvankét­millió koronát költ a közoktatás minden ágá­ra. Legtöbbet természetesen a 800,000 kis ele­mista oktatására, akikről igazán pazar módon van gondoskodva. Newyorkban a beiratási dij, tandíj ismeretlen, azonkívül minden ta­nuló minden elképzelhető könyvet, írószert, rajzszert ingyen kap. Emellett a város min­den részében gyönyörűen fölszerelt parkok állanak rendelkezésükre, játék- és tornasze­rekkel. Forró nyári napokon pedig az East­Riverbe és a Hudson folyamba benyúló födött „Recrfeation-Pier"-eken hancúrozhatnak és szívhatják az üde tengeri levegőt. A rendőrség előirányzata 82.500,000 koro­na, a tűzoltóságé pedig 42.500,000. Nem csoda, mert a közrendőr kezdő fizetése 350 korona havonként, a tűzoltó-főparancsnoké pedig ötvenezer korona évenként. Tehát annyi, mint a magyar miniszterelnöké. A városi viz-, gáz- és villamosmüvek szük­séglete 38.000,000 korona, az utcatisztitásó és öntözésé ugyanannyi, a parkok föntartási költsége 16.500,000 korona, a jótékony intéze­teké pedig 17.500,000 korona. Megjegyzendő, hogy az utóbbiaknál csakis az épületek fön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom