Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-11 / 259. szám

1911 november 10 DÉLMAQYARORSZÁG 3 kereső osztályaink túlságos megterhelése veszedelmes meggyöngitése volna az adóala­nyoknak. Különösen fontos ez a kimélet olyan országban, mint bazánk, abol az öröklött va­gyonnak még mindig nagyobb a tekintélye, mint a munkával szerzett vagyonnak. Désy Zoltán, a Kossutb-párt szónoka öröm­mel látja, hogy a kormány napirendre tűzte a költségvetést, mert ezzel lehetővé tette az ex-lex elkerülését, sőt az indemnitással való kormányzás eliminálását is, mert bár az indemriitás a kormány felelősségét csökken­ti, pénzügyi szempontból nem oly reális, mint a költségvetéssel való kormányzás. Részletesen foglalkozik a költségvetéssel és azt nem fogadja el. Földes Béla a költségvetés legnagyobb hi­bájának tartja, liogy a hadügyi költségek megtévesztő összeggel szerepelnek benne. A reform igazi terheit 1915-ben fogjuk érezni. A költségvetésben máskülönben is igen sok a látszat. Sok helyütt az értékek emelkedé­sét tünteti föl, abol ez az értékemelkedés nem jár a javak szaporodásával. Gazdasági életünkben vannak területek, abol egyenesen a nemzeti tőkét fogyasztjuk. Igen sok a költ­ségvetésben a labilis tétel. Az égető pénzügyi reform kérdések közül a miniszter figyelmé­be ajánlja a takarékpénztárak és a részvény­társaságok reformját s az állami tüzkárbiz­tositás ügyét. A költségvetést nem szavazza meg (Élénk helyeslés a baloldalon.) A holnapi ülés napirendjére a még bátra­levő névszerinti szavazásokat és a véderőja­Az ülés két óra előtt zárult, vaslat tárgyaiásat tűzte ki a Ház. Az uj alelnök a szabadelvüségről. — Beöthy Pál nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésén alelnökké választották Beöthy Pál munkapárti képviselőt. A választás izgalmas előzményei után érdekesnek tartjuk az uj al­elnök jövendő magatartásáról és politikája irányáról egyetmást közölni, még pedig a legilletékesebb forrásból, amint azt Beöthy Pál maga mondotta el fővárosi munkatár­sunknak: - - A képviselőház nyilt ülésén tett dekla­rációmban körvonaloztam álláspontomat, mely alelnöki működésemben vezetni fog. Azt hiszem, természetesnek fogják találni, ha ezt most nem ismétlem el uj formában. Ami azt a kérdésüket illeti, liogy mi a vé­leményem azokról a hírekről, melyek nekem erősen konzervatív felfogást tulajdonítanak, arra nézve felhozhatom azt, liogy nálunk a legerősebb szabadelvéi egyének sem mentesek attól, hogy konzervatív, sőt reakciós gondol­kozást ne tulajdonítsanak nekik. Egyéni multam sokkal csekélyebb, hogy­sem arra hivatkozhatnék, bár mint képvi­selő és mint főispán mindig a szabadelvű politika szolgálatában állottam. De családom hagyományai talán mégis ismeretesek utolsó száz esztendő küzdelmeiben és ismeretes az is, liogy mi mindenkor a régi magyar szabad­elvüségnek zászlóvivői voltunk, Ugy látom, hogy ma ezen a téren némi fogalomzavar van és a régi szabadelvüséget ma konzerva­tivizmusnak és reakciónak akarják bélyegez­ni. Alig hinném, hogy ezen a téren határ­vonalat lehetne megállapítani, hiszen pél­dául csak a napokban olvastam, hogy radiká­lis orgánumok, melyek engem konzervatív­nak állítanak be, ugyané váddal illetik a fóvárosi kispolgárságnak vezetőit is. Ilyen módon ma talán a konzervatív és reakciós fogalmak meghatározását minden­kinek saját egyéni mérlegelésére kell bízni. Magamról tudom, hogy mindig ragaszkodni fogok azokhoz a hagyományokhoz, amelyek a magyar szabadelvüségben a nemzeti esz­mét és a modern baladást mindenkor egye­síteni tudták. Lehet, hogy ez az álláspont ma már bizonyos körök előtt konzervatív, de ezt a konzervativizmust szívesen vállalom. — A lapok egy része arról is megemléke­zett, — mondotta ekkor munkatársunk — hogy méltóságod jelöltségét a munkapártban egyesek azért nem fogadták szívesen, mert nem tapasztalták a személyes érintkezés köz­vetlen melegségét. — Én is hallottam ezekről a híresztelések­ről, — válaszolta Beöthy — amelyek, ha tényleg meglevő érzelmeket fejeztek ki, nagy félreértésekre vezethetők vissza. Amikor meg választottak, a párt egy igen szei'ény és igen igénytelen tagjának tartottam magam, aki mint gazdaember pontosan teljesítettem kö­telességeimet, hogy a Ház ülésein részt ve­gyek, de sem a pártéíetben szerepet nem kér­tem, sem a társadalmi érintkezésre sok időt nem fordíthattam, A magunkfajta gazda­ember résztvesz az üléseken és azután sietve hazautazik. Hogy ilyen módon egy 256 tag­ból álló pártban lehettek kollégáim, akikkel a viszonyok folytán közvetlenül nem érint­keztem, az valószínű. Azt hiszem különben, liogy most, mikor uj állásomnál fogva ter­mészetesen intenzív részt kell vennem a par­lamenti életben, mihamarább meg fogom győzni azokat, akik talán rosszul ítéltek meg, vagy félreértették viselkedésemet. A parlamenti helyzet. — Béke minden vonalon. — Návay elnök, Beöthy és Kabós alelnökök. — Khuen a király előtt. — (Saját tudósítónktól.) Mára teljesen elcsön­desedett az a nyugtalanság, melyet egyrészt az alelnök-jelölés dolga, másrészt Návay Lajosnak, a Ház uj elnökének beköszöntő be­széde keltett az ellenzéki pártokon. Návay tudvalevően tegnap este megnyugtató nyi­latkozatot adott a függetlenségi vezéreknek a 'házszabályok kezelése tekintetében s ebben benne foglaltatott az is, hogy Beöthy Pál is respektálni fogja az eddigi gyakorlatot a szabályok alkalmazásában. Ezenfelül sikerült Kabós Ferencet is maradásra birni az alel­nöki állásban, amihez az ellenzék mint a béke egyik garanciájához ragaszkodott. Megbékült .mára még Polónyi Géza is, aki tegnap a zendülés élére állt. A folyosón álta­lános meglepetést és érdeklődést keltett, mi­kor Polónyit egyszerre Andrássy Gyula gróffal látták beszélgetni. A két politikus ugyanis éveken át feszült viszonyban volt egymással, úgyszólván nem is érintkeztek. Ma aztán Andrássy Gyula gróf odalépett a folyosón Polónyihoz kezet nyújtott neki és megszólította. — Kérlek, — mondotta — már most rend­ben van a Beöthy dolga is, meg lesztek elé­gedve a nyilatkozattal, amit megválasztása után tenni fog. Polónyi meglepetve fogadta Andrássy kö­zeledését s nyomban élénk beszélgetésbe kez­dett vele. Mikor elváltak egymástól, újra me­legen kezet szorítottak. Polónyi ezután lelkesedve magyarázta a folyosón, hogy őt is teljesen kibékíti a teg­napi fordulat: Návay nyilatkozata és Kabos maradása. — Egész más helyzet ez már most, bará­taim, — hangoztatta egy csoportban. — Csupa Kolumbusz-tojás volt a sok nehézség, de ezeket egyenkint asztalhoz is kellet ütö­getni, hogy megállítsuk őket. Már most min­den rendben van. A Ház első dolga volt ma az alelnök vá­lasztás, ami tizenkét órára meg is történt. Beöthy Pál mellett Lázár István gróf kapott még harminc egynehány szavazatot. Beöthy rövid beszédét, melylyel megválasztását megköszönte, a függetlenségi párton is tet­széssel fogadták. Végül még Justh Gyula is tapsolt neki. A Ház ezután belekezdett az 1912. évi költ­ségvetés tárgyalásába. Holnap pedig a védő­erőreform kerül sorra, s Rohonyi Gyula igaz­ságügyi államtitkár fog hosszabb beszédet mondani a javaslatok mellett. Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma délután két órakor Bécsbe utazott és holnap délelőtt ő felsége előtt különkihallgatáson je­lenik meg. A kihallgatás idejét még nem ál­lapították meg. Valósiznü, hogy a miniszter­elnök még 'holnap Bécsből hédervári birto­kára utazik, ahol 'a vasárnapot eltölteni szán­dékozik és ahonnan hétfőn reggel tér vissza a magyar fővárosba. Jászai Géza — püspök. (Saját tudósítónktól.) jászai Gézát Szeged város köztiszteletben álló apátplébánosát ujabb kitüntetés érte. A király érdemei elis­meréséül a győri megyéspüspökké kineve­zett Várady Árpád helyébe sebenicói címze­tes püspökké nevezte ki. Jászai Gézát fiata­lon érte ez a kitüntetés, de nem váratlanul, mert ezúttal igazán érdemes főpap sokoldalú munkásságát jutalmazta a királyi kegy. Jászai Géza nemcsak, mint pap lelkiisme­retes és agilis, hanem mint közédeti férfi is te­vékeny részt vett Szeged fejlődésének előmoz­dításában. Ahol kulturális ténykedésről volt szó, ott Jászai Géza a vezető férfiak sorá­ban foglalt állást. Legnagyobb érdeme a sze­gedi iskolaügy fejlesztése körül van, továbbá ő volt az, aki a fogadalmi templom építését sürgette, az ő szavainak a hatása alatt lesz a bedőlt romok helyén díszes és impozáns templom. jászai Géza részt vesz Szeged város min­den nemes mozgalmában. Érvektől súlyos be­szédje döntő hatással volt a vitákra. Szere­peit a politikában is, bölcs mérséklete nem egy politikai ballépésnek vette elejét. Paptársai rajongnak a szimpatikus főpap­ért, hívei tisztelték, Szeged közönsége pedig szerette, mert mindig mérsékletes bölcs és barátságos volt. Neki nem volt oka elrejtőzni a nyilvánosság elöl, hogy megmentse hiva­tala adta nimbuszát, neki a nyilvánosság csak növelte azt. Jászai Géza tudós, de nem szobatudós, tu­dományának gazdag tárházát a köznek ajándékozta. Nem félt és nem fél, hogy el­fogy ez az isteni láng, melynél sok ezren melegedtek fel és merítettek bátorságot a kulturális küzdelmekhez. Jászai Gézát nemcsak mint papot, hanem mint tudóst is érte ez a kitüntetés. A királyi kegy egyaránt szól a papnak, a tudósnak és a közéleti férfiúnak. Mert Jászai Géza tudós, a szó legszorosabb értelmében. Az igaz, hogy a komoly tudós, nem a stoikusok hajlithatat­lan és hozzáférhetetlen vasköpenyegét vi­selte, hanem a tiszteletreméltó komolyságot aranyszínű mosolygós derű alá rejtette. A legjoviálisabb főpapok egyike volt. Egysze­rűségét és közvetlenségét csak nagy tudása multa felül. Az uj püspök szerénységének legeklatán­sabb példája az, hogy továbbra is a belvárosi római katolikus egyház plébánosa marad, az egyszerű düledező házból nem vándorol át diszes püspöki palotába. Jászai Géza püspök a mienk marad és továbbra is reánk fogja vetni bölcsességének áldásos sugarát. Jászai Géza Szeged szülötte. 1857. októ­ber 27-én született .Szegeden, egy kis felső­városi házban. Már kora fiatal éveiben nagy hajlandóságot érzett a papi pálya iránt. 1880. julius 7-én már fel is szentelték. Először Ele­méren, Makón, majd Szegeden káplár.osko­dott. 1893-ban Szeged-Felsőváros admi­nisztrátora lett. 1898-ban Szeged papi kerti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom