Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-11 / 259. szám

2 rttT M AGYARORSZÁG 1911 november 8 rad a parlamentárizmus alapelveihez s el­járásában a „Ház autonom szabályain ki­vül'- egyéb törvényt nem fog ismerni, de őrködését kötelességszerüleg kiterjeszti arra is, hogy e szabályok alkalmazásával a Ház hasznos munkássága, tehát a főcél lehetőleg előmozdittassék. A beszéd utolsó akkordjaiban mind­ezekhez felajánlotta a Háznak szolgálatait „egy becsületes ember" komoly elhatáro­zásával, s az elnöki széket kifejezetten a „munka jegyében" foglalta el. Általán mindenkire ugy hatott ez elnöki megnyilatkozás, mint a békeintenciók biz­tosításának s a pártellentéteket kiegyenlítő egyensúly érvényesülésének erkölcsi zá­loga, melyet a Ház uj vezetője férfias nyilt egyéniségével, államférfiúi kvalitásaival és tapasztalt, tapintatos erélyével személye­sen is garantál. Ha itt-ott elvétve hallható is volt valami tompa reagálás egyes mondatokra, akár a szkeptikusabb természetűek, akár a lobba­nékonyabb véralkatuak részéről, az bi­zonynyal a szavak félreértésén, vagy ba­lulértelmezésén alapult s a közvélemény által csakhamar korrigáltatott. Az orszá­gos viszhang teljessé fogja tenni Návay Lajos székfoglalásának és avató beszédé­nek emlékezetes voltát. És most mi is szerencsét kívánunk ugy közjogi méltóságához, mint politikai szó­noklatához, kérve áldást üdvös működé­sére. A kiállítások gazdasági előnye. Elmondta Szabó Gyula kamarai másodtitkár. III. A kiállítást tehát olyanná kell ten­nünk, inely a közérdeklődést felkelteni ké­pes. Vonzóvá kell tennünk és tanulságossá, hogy nemcsak erkölcsi sikert érjünk el, ha­nem a forgalom megfelelő arányaival be kell váltanunk azok várakozását is, akik haszon reményében kockázatos befektetéseket létesí­tettek. Gondoskodnunk kell intézményesen is, hogy az idegenforgalom ellátásában kényelmet tudjunk nyújtani s az igényeket kielégít­hessük. A sikerre befolyással levő minden körülményt figyelembe kell vennünk s ép ezért a keretek megállapítása nagyon nehéz föladat. Mert az előbb emiitett előnyöket csak akkor érjük el, ha intézkedéseink s előkészü­leteink minden vonatkozásban összhangza­tosan haladnak. Nagyzolni, a közönség várakozását tulcsi­gázni, a vállalkozási kedvet s üzleti speku­lációt túlzásba sodorni ép oly botorság lenne, mint elhanyagolni a legszükségesebb igénye­ket. Mert szertelenségbe vinni a közérdeklődés fokozására szánt áldozatkészségét s büszke önérzetből oly fába vágni a fejszénket, mely erőnket meghaladó munkát követelne, — nem érdemes s a kidobott áldozaton tul ipa­rosaink s kereskedőink nagy veszteségeit is előidézbetnők. Meg kell itt ugyanis említenem, hogy nem­csak előnyei, de hátrányai is vannak a ki­állitásnak. Első ezek közt a drágaság, mely a kiállí­tás évében mindenesetre fokozódik. Ennek hátrányát azonban a városi népesség jó ré­szének kedvezőbb keresete eliminálja. Máso­dik igen lényeges hátrány: a lakások s bol­tok házbérének emelkedése, melyet azután a háziúr, ki talán ép a magasabb bérek kalku­lálásával vette, vagy épitette házát, nem szi­vesen sülyeszt lefelé a kiállitás után sem. Igen számottevő hátrány a városi polgárság igényeinek növekedése, a munkabérek oly fokú emelkedése, mely a termelést esetleg már a versenyképességben is korlátozza. Mindezek előrelátható dolgok s az előnyök és hátrányok a vevők-adók közt lassankint kiegyenlítődnek. A föntebb emiitett hátrányok tehát még valahogy eltürhetők, el is simulhatnak, hanem egy gazdasági depresszió, az üzleteket érő ál­talános csalódások, évekre kiható káros ha­tással volnának. Ezért kell vigyáznunk s igen óvatosan figyelembe vennünk az erőviszonyainkat s ha ekép indulunk el, a kiállitás kereteinek megállapításában nem a külföldi nagy vá­rosok nagyigényű kiállitásaival való vetél­kedésre kell gondolnunk, hanem arra, hogy legyen inkább a külső siker szerényebb, ér­jük el meggondolt áldozatokkal a forgalom­nak csak oly mértékét, melyet nagyobb erőfe­szítés nélkül is el tudunk látni, de felesleges és csalódásokat igen széles körökben okoz­ható illúziókat ne keltsünk s ne ismételjük meg a milleniumi szomorú tapasztalásokat. Körülményeink s erőviszonyaink összeha­sonlításánál nem felülről, a nagykiállitások­nál kell kezdenünk, hanem alulról, azon pél­dáknál, miket a magyar vidéki városok ki­állításainak történetében találunk. S azt vizs­gálhatjuk inkább, vájjon mennyivel tudunk szebbet, tanulságosabbat s értékesebbet al­kotni, mint amilyenek az eddigi magyar vi­déki kiállitások voltak, mert viszonyainkat még Budapestével sem hasonlíthatjuk össze. Milyen legyen hát a szegedi kiállitás1 Én azt hiszem, erre nézve a pécsi kiállitás uttöró példája nyújthat leginkább útbaiga­zítást. Pécsett a rendezőség agitálása s ügyes­sége a magyar kiállítási ügy történetében je­lentős fordulatot produkált: beigazolta, hogy már a magyar vidéki városok társadalmi ereje is van olyan hatalmas, hogy féléves ki­állitás iránt is fönn tudja tartani a közérdek­lődést. Ez fontos, megnyugtató dolog, melyre ezelőtt 15—20 évvel még nem számíthattunk volna. Másrészt arról is bizonyságot szerzett, hogy ipari termelésünk érdekeltségéből minden nagyobb megerőltetés nélkül lehet már min­denkor anyi önkéntesen jelentkező résztvevőt toborozni, hogy tárgyaikból egy csinosabb s értékesebb tárlat összeállítható. Harmadig nevezetes tanulság, hogy a kiál­litáslátogató vidéki közönség megmozgatásá­nak lehetősége is bebizonyosodott. Amig az­előtt a szegedi, székesfehérvári, kecskeméti, aradi stb. kiállitások jobbára esak a közeli környékek publikumát vonzották, Pécsett már látható volt, hogy kiállítási látványos­ság immár távolabbi helyekről, vidéki váro­sokba is vonz jelentős közönséget. E három irányú tanulság biztatóul szol­gál, hogy lehet bizonyos határig megeresz­teni a tervezgetés szárnyait s ezért lehet né­zetem szerint oly kiállítást tervezni, melynek költségelőirányzata már (belevéve a város külön befektetéseit is) másfélmillió korona körül mozog. Hogy milyen haladás ez az első országos kiállításunkkal szemben, elég any­nyira utalnom, hogy annak kiadásai esak mintegy 54,000 koronát tettek ki, noha orszá­gos jellegét tagadni nem lehet, hiszen kiál­lító több mint 300 községből akadt s ezek száma 200-on felül volt. A másfélmilliós költ­ségvetési keretben tervezett kiállitás már mindenesetre országos kiállitás, kétszer vagy háromszor akkora méretekben, mint a pécsi országos kiállitás volt. Nagyobb kiállítást tervezni, mint a pécsi volt, módot nyújtanak a tanulságokból le­vont biztatások. Még nagyobbat, szebbet, kereteiben imponálóbbat tervezni, mint amelyről szó van, már nem lehet, mert nem mellőzhettük azokat az adatokat sem, melyek a képzelet szárnyalásának határt szabnak. (Folytatjuk.) Bosznia — belföld. Érdekes közjogi jelentőségű döntést hozott a minap a Kúria. Négy nagyváradi lakost az ügyészség kerí­téssel vádolt, mert magyar lányokat szállí­tottak Boszniába és Hercegovinába. A tör­vényszék és a tábla elitélte a vádlottakat azzal az indokolással, hogy Bosznia-Her­cegovina külföld és igy a lányoknak odaszál­litása kétségtelenül kerítés. A Kúria most megváltoztatta az ítéletet, a vádlottakat fel­mentette és az indokolásban kimondotta, hogy Bosznia-Hercegovina belföldnek tekin­tendő, mert bár az annexió óta e terület köz­jogi helyzete nincs megállapítva, mégis az annektálás tényével azt a magyar közjog szempontjából belföldnek kell minősíteni. A képviselőház ülése. — Békés alelnökválasztás. — (Saját tudósitónktól.) Nagy érdeklődés, zsúfolt padok mellett nyitotta meg Návay La­jos elnök a képviselőház pénteki ülését. Ez­úttal már érezhető volt a béke, híre-hamva sem volt az obstrukciónak és a Ház meg­kezdte a (komoly munkát: az 1912. évi költ­ségvetés tárgyalását. Előzőleg alelnökválasztás volt. A többség Beöthy Pált választotta meg erre a fontos közjogi tisztségre és Beöthy Pál beszédében, amelyben a Ház bizalmát megköszönte, hangsúlyozta, hogy a párttekinteteiken felül­emelkedve mindig a kötelességét fogja tel­jesíteni. Részletes tudósításunk a következő: Návay Lajos elnök féltizenegy órakor egé­szen népes padsorok előtt nyitotta meg az ülést. A jegyzőkönyvet hitelesítették s az elnök javaslatára végleg igazolták Dun­gyrszky Bogdán mandátumát. Az elnök ez­tán föliratokat és kérvényeket mutatott be, amelyeket a Ház egyszerűen a bizottsághoz utasított. Ez is a béke vivmánya, mert ed­digelé a föliratok és kérvények kapcsán vol­tak a névszerinti szavazások. — Következik a képviselőház alelnöki ál­lásának betöltése — jelentette az elnök, s nyomban ezután meg is kezdődött a névsze­rinti szavazás az alelnöki tisztségre. A szavazás befejezése után az elnök beje­lenti, hogy kétszázhuszanhat szavazatból száznyolcvankilenc szavazatot Beöthy Pál, harminchármat Lázár István gróf, négy sza­vazatot pedig Wickenburg Márk gróf kapott; igy Beöthy Pált megválasztott alelnöknek je­lenti ki. Élénk éljenzés és taps között most Beöthy Pál, az uj alelnök emelkedett szólásra a jobb­oldal első padsorában. Kellemes, mély hang­ján a következőket mondotta: — Hálatelt szivvel, meghatva mondok kö­szönetet a tisztelt Háznak a kitüntető válasz­tásért. Kijelentem, hogy a lelkiismeretes em­ber odaadásával s buzgó kötelességteljesité­sével kívánok megfelelni szép és felelősség­teljes és éppen olyan súlyos föladatomnak oly férfin oldalán, aki elnöki székfoglalójá­ban objektív klasszicitással kösvonalozta az elnökség hivatását. (Élénk helyeslés és taps jobbról.) Az elnökség irányának meghatáro­zása mindig az elnök dolga. Félszeg dolog lenne, ba most külön alelnöki programot akarnék adni. Az, hogy az elnökség tagja vagyok, szabja meg az elnökkel harmonikus magatartásomat. Ez értelemben hazafias lel­kiismeretem szavát követve, párttekinteteken mindenkor felülemelkedve fogom kötelessége­met teljesíteni, Az utolsó szavakat nemcsak a jobb-, ha­nem a baloldal is zajosan megtapsolt és meg­éljenezte. Az uj elnök általában igen szim­patikus benyomást tett első szereplésével. Kossuth Ferenc a baloldalról hozzá is ment és személyesen gratulált neki. Az alelnöki beköszöntő után szünet követ­kezett, amelynek leteltével a Ház megkezdte a költségvetés tárgyalását. Hegedűs Lóránt előadó bemutatja a pénz­ügyi bizottság jelentését az 1912. évi budget­ről és kifejti, hogy adópolitikánk szervezete fordulóponthoz jutott. Most fog eldőlni, hogy a jövedelmi adót miként leliet életbeléptetni Magyarországon; ez azért is nevezetes, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom