Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-06 / 229. szám

1911 október 3 DÉLMAGYARORSZÁG 5 talom van a kezükben: egy ember élete felől kell katározniok. Tehát jól vigyázzanak. Egy elhibázott, fegyházra szóló ítéletet, évek múlva esetleg még jóvá lehet tenni, de ha fölakasztanának egy ártatlan embert ezt a tévedést már nem lehet helyreigazítani. Kéri az esküdteket, hogy legyenek irgalommal. Huszár János dr. nagy koncepciójú és tólag mély hatást gyakorolt az esküdtekre, széles ügyvédi tudást mutató beszéde láthakülönösen pedig a hallgatóságra, amelynek soraiban többen könyeztek. A vádlott az egész beszéd alatt szemét törülgette. A védőbeszédnek háromnegyed két órakor lett vége. Az elnök azután a tárgyalás folytatását félnégy órára tűzte ki. Hevessy Kálmán elnök háromnegyed négy órakor megnyitotta a folytatólagos tárgyalást és fölkivta Szeless József drt, Szabó Zalai Mihályné védőjét beszéde megtartására. Szeless József dr beszéde. A vád igen tisztelt képviselője — mondta — több, mint két órát szentelt a vád állításainak bizonyítására. Az ügyész ur romantikus miliőt rajzolt, abba helyezte bele Szabó Zalai Mihálynét. Abszolúte semmi bizonyíték nincs arra vonatkozólag, hogy Szabó Zalai Mihályné apagyilkosságra bujtotta volna föl az urát. Mert mit mondtak a terhelő tanuk? Azt mondták, hogy a fiatal asszony panaszkodott az urának. Igy panaszkodott: „Csinálj valamit az apáddal, vagy eltakarítod, vagy itthagylak." Hát ez azt jelenti, hogy gyilkold meg az atyádat? A tanúvallomásokból egyáltalán nem állapitható az meg, hogy a fiatal asszony olyan rossz viszonyban élt volna az apósával, amely ezt a sötét szándékot megérlelte volna benne. Sejtelmek, tapogatódzás alapján nem lehet valakit bitófa alá hurcolni. — Tizenhét éves gyermekleány volt a másodrendű vádlott, amikor házasságra lépett Szabó Zalai Mihálylyal. Hát elképzelhető az, hogy egy tizenhét éves asszony apagyilkosságra bujtaná föl a férjét? Nézzék meg ezt az asszonyt, olyan gonosztevő tipusu volna, akiről ilyesmi föltételezhető? Nem, — mélyen tisztelt, esküdt uraim, — ártatlanul szenved, ez a néhány hónapi szenvedése még egy hosszú életnek is sok lenne. A minap ítélkezett az esküdtbíróság egy szerencsétlen fiu, Podolszky Mihály ügyében. Az elitélés után azt mondta Balassa Ármin dr., a nagytekintélyű büntetőjogász, hogy meghajol az esküdtek verdiktje előtt, belátja, hogy tévedett. Bennem szilárd az a meggyőződés, hogy Szabó Zalai Mihályné ártatlan. Mentsék meg attól a súlyos kereszttől, amelyet hordoz. Az önök tiszta lelkiismeretére apellálok, amikor.. ennek a szerencsétlen fiatal asszonynak a fölmentését kérem. Replikák. Szelles József dr tartalmas, nagyhatású védőbeszéde után néhány percnyi szünetet adott az elnök, amely után megindult az ügyész és a védők replikázása. — Nem vagyok abban a helyzetben — kezdte a replikáját az ügyész — hogy a védelemmel komolyan foglalkozzam. Komolyan foglalkozni csak komoly beszéddel lehet. Elmondta aztán az ügyész, hogy a védelem egyáltalán nem döntötte meg a vád állításait, csak azt mondta, hogy amit a vád mond az nem bizonyíték, az semmi. Rendre foglalkozott a védelem állításaival és igyekezett azokat megcáfolni. Huszár János dr válaszolt az ügyész fejtegetéseire. Tiltakozott az ellen, hogy a védelemmel nem lehet komolyan foglalkozni. Ez a kijelentés különben sem mint egyént, sem pedig mint védőt nem érinti. Föntartja a vádbeszédben megindokolt állitásait. Szeless József dr védő nem kivánt reflektálni az ügyész fejtegetéseire. A vádlottak nem óhajtottak védelmükre fölszólalni. Elegendőknek tartották a védőbeszédeket. A replikák után az elnök kitanította az esküdteket. Tartalmas beszédben ismertette a biintetőtörvénykönyv idevonatkozó paragrafusait. Figyelmeztette az esküdteket, hogy nyugodt megfontolással, tiszta lelkiismeretük szavára ítéljenek. Fölmentés! Hevessy Kálmán elnök félhét órától kezdve hétig tanította ki az esküdteket, akik hét órától kezdve negyed kilencig tanácskoztak. A teremben és a folyosókon levő nagyszámú közönség izgatottan találgatta, vájjon milyen lesz az eskiidtbirák ítélete? Negyed kilenc órakor újra megnyitották a tárgyalást. Papp Róbert dr, az esküdtek főnöke felolvasta az esküdtek verdiktjét, a mely szerint mindhfcrom főkérdésre,,' valamint a második főkérdéshez fűzött kisegítő kérdésre nem-me\ feleltek. Igy az esküdtbíróság ítélete fölmentő lett. Fölmentés után. A fölmentő Ítélet után a Délmagyarország munkatársa beszélgetett Szabó Zalai Antal özvegyével és a három fölmentettel. Özvegy Szabó Zalai Antainé a tárgyalás kezdetétől jelen volt, nagy figyelemmel kisérte a nyolc napig tartó tárgyalás menetét. A kedvező benyomást keltő, fiatalos arcu özvegyasszony talpig feketébe öltözött. — Hogy van megelégedve az Ítélettel? — kérdeztem. — Nagyon jól van ugy, ahogy történt. Igazságos itélet — mondta mely meggyőződéssel. — Abban a hiszemben volt-e, hogy csakugyan a fiu gyilkolta meg az atyját a fiatal asszony fölbujtására? — Ezt én sohasem hittem, de nem is mondtam senkinek. Az Antal meghalt rejtélyesen, az isten nyugosztalja. A fiatalok pedig éljenek boldogul. — Föntartja velők továbbra is az érintkezést? — Nincs arra okom, hogy elrejtőzzem tőlük. Én Orosházán lakom, külön váltan élünk, de azért továbbra is az maradok, aki voltam. Szabó Zalai Mihály a könyeit törölgette le az arcáról, amikor megszólítottam. Nagyon megtörte a nyolc napi tárgyalás, bágyadt, kimerült. — Ez az igazság, — mondta. Ártatlan embert nem Ítélhetnek el nyugodt lelkiismerettel. Bíztam abban, hogy fölmentenek: az igazságban biztam. — Visszamegy gazdálkodni a földjére? — kérdeztem. — Igen, visszamegyek Csanádapácára. Dolgozni akarok, eddig sem csináltam egyebet. — Érintkezik majd azokkal, akik bevádolták? — Azok mind elcsapott cselédek. Semmi gondom nincs rájuk, talán majd lesz még valakivel számadásunk . . . Szabó Zalai Mihályné komor, bus arcu. Megviselte a szenvedés, az izgalmakba beléhalványult az arca. A szeme kisirt, nyugtalanul néz a kiváncsi emberekre. — Na mégis csak valóra vált az óhajtása, fölmentették, — mondtam neki. — Kiderült az igazság — felelte. Engem ide hurcoltak ártatlanul. Az igazság megtörte az elcsapott cselédek bosszúját. Visszamegyek az urammal Csanádapácára, folytatjuk az életet ott, ahol elhagytuk. Harangozó Ferenc nagyon hálálkodott. A legnyugodtabban viselkedett. — Köszönöm az igazságnak — mondta, hogy fölmentettek. Nem voltam bűnös. — Az volt a meggyőződése, hogy Szabó Zalai Mihály gyilkolta meg az atyját? — Nem, más embernek ismertem. Ki tudja, miiven furcsaság okozta, hogy gyanúba került. A közgyűlés a tanács ellen. — Jogos volt a fölebbezés. — (Saját tudósítónkról.) Nagy, impozáns többséggel mondotta ki csütörtökön a város törvényhatósági bizottsága, hogy a szegedi városi tanács túllépte hatáskörét akkor, amidőn a színházi helyárak kérdésében hozott határozata ellen beadott felebbezést elutasította. Ugynez a nagy impozáns többség magáévá tette Wimmer Fülöpnek a felfolyamodáson kivül beadott indítványát is, amelynek elfogadásával a'közgyűlés rosszalását fejezte ki a tanács eljárásával szemben. Ez a határozat két napig tartó zajos és izgatott tanácskozás eredménye volt. Két napig mást sem tettek- a közgyűlési teremben, min azt vitatták: jpgosult-e tárgyalni a közgyűlés a színházi heiyárak kérdését, Igazán fölösleges volt ennyi vitatkozás, mert hiszen az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen illetékes fórum annak a kérdésnek eldöntésére, vájjon többet fizessen-e ezentúl a közönség a színházi jegyekért: a közgyűlés. És azok, akik nem- akarták a közgyűlésre bizni ebben a kérdésbtn az utolsó szót, féltek és méltán féltek attól, hogy a közgyűlés nem hagyja jóvá azt a tanácsi határozatot, amely egyenesen a szegedi publikum zsebe ellen tervez merényletet. A közgyűlésen elhangzott beszédek után, azt hisszük, a tanács is levonja a konzekvenciákat. Ma már Balogh Károly, Taschler Endre, Thuróczy Mihály dr njoltan a helyárak fölemelése ellen nyilatkoztak, Bokor Pál helyettes polgármester pedig ugyancsak kijelentette, hogy ő nem hajlandó megengedni a helyárak megdrágítását. A tanács mégegyszer foglalkozik a kérdéssel, mert most — ó, gyönyörű alaposság!'— elfeledték javaslattal előterjeszteni Wimmer Fülöp félebbezését. Szinte bizonyosra vehető a mai hangulat után, hogy a tanács Wimmer Fülöp felebbezésének az elfogadását javasolja a közgyűlésnek. Ezzel a javaslattal azután jóváteheti a tanács eddigi tévedését. Mert, hogy tévedett és hamis utakon járt, az bizonyos. Érről meg is kellett győződnie a közgyűlés többségének hangulatából. Rendkívül izgatott volt a közgyűlés. Fontos politikai kérdések tárgyalása alkalmával nem észleltünk olyan izgatottságot, mint ezen a két napon. És nem is szabad csodálkozni. A mikor a város ktílturszenátora olyanokat mond, hogy ilyen „aprólékos" dolog nem tartozik a közgyűlés elé és a bizottsági tagok, akik érdekeitek, nem is szavazhatnak, akkor igazán elfogy minden türelem. Nagyon kíváncsiak vagyunk arra, mit tart fontos dolognak az igen tisztelt szenátor ur, ha a színházi helyárak emelését, amely minden színházlátogató zsebét érinti, aprólékos dolognak tartja. Ugyanilyen aprólékös dolognak tarthatja akkor a pótadót is és nézetei alapján teljes joggal követelhetné meg, hogy a tanács állapítsa meg azt. Bizonyosan ott is ilyen bőkezű lenne a magisztrátus — az adófizető polgárok bőrére. Ami pedig a másik kijelentését illeti, hát koncedáljuk, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok érdekelve vannak a kérdésben, mert ők is járnak színházba és igy őket s; a város többi polgáraival együtt, súlyosan érintené a helyárak fölemelése. De kérdjük szeretettel, a pótadó kérdésében nem érdekelt-e minden bizottsági tag? Hiszen mindegyik fizet pótadót. És azért senkinek sem jutott eddig eszébe, hogy azt mondja, miszerint a bizottsági tagoknak érdekeltségük miatt nincsen joguk dönteni a pótadó kérdésében. A tanácsot ma nagy többséggel leszavazták. Ugyanez a sors fogja érni a kérdés másik részében is, — hacsak addig nem változik meg a tanács álláspontja. Győzni fog az az álláspont, amelyn'ek szószólója volt a Délmagyarország, hogy : a színházi helyárakat fölemelni nem szabad. Wimmer Fülöp felebbezése jogosult és helyes, helyet kell adni en-