Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-01 / 225. szám

1911 október 1 DELMAGYARORSZÁG 7 SZÍNHÁZ, MŰVÉSZÉT Színházi műsor. Október 1, vasárnap d. u.: Az aranyember, színmű. „ 1, vasárnap este: Ai ártatlan Zsuzsi,operett. Bérletszünet. „ 2, hétfő Az ártatlan Zsuzsi, operett Páros 9/a „ 3, kedd Az ártatlan Zsuzsi, operett. Páratlan Vs„ 4, szerda Haramiák, tragédia. Páros 2/s. „ 5, csütörtök Kis cukros, vigjáték. Páratlan «/»• „ 6, péntek Keresd a szived, vigjáték. Páros »/»• „ 7, szombat Pillangó kisasszony, opera. Pára tlan Va „ 8, vasárnap d. u : Cigányszerelem, operett. „ 8, vasárnap este: Az ártatlan Zsuzsi, operett. Páros '/,. „ 9, hétfő Haramiák, tragédia. Páratlan '/,. „ 10, kedd Nebánts virág. operett, páros "/,. „ 11, szerda Keresd a szived, vigjáték. Páratlan s/',. „ 12, csütörtök Pillangó kisasszony, opera. Páros »/»• ,, 13, péntek Az ezred apja, énekes bohózat. Páratlan a/„. „ 14, szombat Az ezred apja, énekes bohózat. Páros Gabányi Árpád nyugalomban. (Fővárosi munkatársunktól.) A Nemzeti Szinház kitűnő művészgárdájából kiválik egyik, régi jó szinész: Gabányi Árpád, aki harmincnyolc esztendeje játszik az ország első szinpadján, nyugalomba vonul. Az a régi Nemzeti Színházi gárda, amelyből már csak Újházi, Pálffy, Bakó, Mihályfi, Császár és Gabányi maradtak meg, most ismét megfogyatkozik. Az öreg Gabányi különben egy esztedő óta nem a régi. Amidőn tavaly fia, Gabányi István öngyilkosságot követett el, azóta Gabányi Árpádon mélabús hangulat vett erőt. Hiányzott belőle a régi vidámság, nagy elbeszélőképesség és a kulisszák világában, az öltözőkben nem hallatszott öblösen, harsogóan Gabányi Árpád hangja. Kedvetlenül járt-kelt a Népszínházi helyiségekben és mint a Nemzeti legtöbb régi tagja, sehogysem tudta elfeledni az igazi Nemzeti Szinház kedves Lendvay-szobros udvarát, ahol délelőtt olyan barátságosan beszélgettek, vitatkoztak, tréfálkoztak a színészek. Most azután a szokatlan környezetből, szomorú emlékekkel terhelt szivvel nyugalomba megy az öreg Gabányi. A búcsúztató alkalmával igen sok érdekességet beszélnek szinházi körökben Gabányi Árpádról. Kiváló és nagyszabású szinész volt. Epizód-szerepeket játszott meg ugy, hogy nem egyszer az övé volt a darabban a legnagyobb siker. Gárdonyi Géza parasztvigjátékában, A bor-b&u például ugy csinált meg egy öreg parasztot, hogy tökéletesebben már nem is lehet. Ismerősei mindig megcsodálták, hogy milyen különbség van Gabányi a szinész és Gabányi az ember között. Társaságban valami sajátságos hangon beszélt Gabányi Árpád, ugy, mintha gombócot forgatna a szájában, szinpadon ennek a sajátságnak nyoma sem volt. Fiatalabb éveiben sokat irt Gabányi Árpád novellákat és monológokat. Humoros monológjait: A tót táncmestert, a Kakasülőn cimüt és a többieket még ma is szavalják. A középiskolai önképzőkörei vig szavalati versenyén tizenöt esztendő óta leggyakrabban nyerték meg a tiz koronás arany pályadijat a „vig szavaló" diákok Gabányi monológjaival. Büszkén emlegeti is Gabányi Árpád még ma is ezeket az „ifjúkori bűnöket", amint monológjait nevezi. Novellái a régebbi szépirodalmi lapokban: főleg a Magyar Szalonban jelentek meg. Van egy dolog, amiről Gabányi Árpád nem szívesen beszél mindenkinek: ez a spiritizmus. Magyarországon az okkultismus tanoknak egyik legjobban lelkesedő hive már évtizedek óta Gabányi. A magyar spiritiszták egyesületének hosszabb ideig alelnöke volt, könyvet is irt a spiritizmusról. A régi Nemzeti Szinház öltözőiben nem egyszer ültek össze komoly képű színészek Gabányi Árpáddal spiritiszta széanezra. Mert azoknak, akiket hívőknek tartott, szívesen beszélt tudományáról, sőt be is mutatta az asztaltáncoltatást. A besötétített öltözőben titokzatosan kopogott a háromlábú asztalka s Gabányi Árpád elkomolyodva magyarázta a szellemek kikopogott üzenetét. Fia halála óta még az asztaltáncoltatást is abban hagyta Gabányi, vagy talán csak teljesen elzárkózva vált üzeneteket a szellemekkel, — fia szellemével. * A közönség ellen. Herbert Eulenherg, az egyik legérdekesebb, legkülönállóbb német iró újra aktuális. Most nem drámája bukott meg és váltott ki botrányos jeleneteket. Hanern most könyvet irt a közönség ellen. Herbert Eulenherg könyvének a eime: Gyászbeszéd a német nemzethez. Keserű, mérges, haragos könyv. Eulenherg fanatikusan haragszik a korára. Lehet, hogy a megbukott drámái és kissé elkeserítették ezt a nemes és értékes poétát. De a megállapításai, bármennyire patetikusak, sok helyütt igazaknak tetszenek. A mélyen sértett művész beszél a koráról. Járkált a képkiállitáson és látta, hogyan ítélik el a termeken átsuhanó látogatók a képeket, a műremekeket, amelyeken évekig dolgoztak a művészek, a tehetségük, az akaratuk, az ambíciójuk minden intenzitásával. Arra is utal, hogy a drámák sorsát már az első jelenetek után eldönti egy gunykacaj, vagy egy rosszakaratú fütty. Eulenherg odáig megy, hogy a színházak bejárata fölé ezt a felirást akarná bigygyeszteni: „A művészet a közönség részvétét és odaadását kivánja." Az áhítat teljesen hiányzik a mai közönségből. * Egy ekcenfr'.kus darab. A bécsi Intimes Theater „Ein kleines, ruhiges Heim" cimü egyfevonásosra készül, mely a francia Yves Mirande és Henry Cain közös munkája. Az apróság hőse egy lecsúszott marquis, aki torkig a földi nyomorúsággal, öngyilkos akar lenni és a temetőben, ősei sírboltja előtt készül főbe durrantani magát. A pisztoly csöve már érinti a homlokát, a mutatóujja már a ravaszon van, amikor közbelép a temető őre és megakadályozza a komor munkáját. A szegény marquis elmondja szomorú élete történetét, kiönti szive keservét és ugy meghatja a halottak városának strázsáját, hogy ez kinyitja a családi kripta kapuját és éjjeli szállást ád a nagy ősök kis unokájának. Ez lemond az öngyilkossági szándékról, háziasan berendezkedik a kriptában és ... a többi már nem tartozik ide. A sajátságos meséjü és miliőjü darabtól Richter-Roland igazgató sikert vár, de még eddig nem sikerült a marquis ábrázolására alkalmas színészt találni. Kramer L ipótnak szánta, de ez — bár ő fordította „A csendes kis otthon"-t — nem vállalkozott rá. * Nóra a Vígszínházban. A budapesti Vígszínház igazgatósága Ibsen drámáját a Nórát műsorra tűzi a címszerepben G. Kertész Ellával, Helmer szerepében Góth Sándorral, Rank orvos szerepében Fenyvesi Emillel. Ibsen drámájának első előadását a „Hit és Haza" és a „Sumurun" premiérje közötti időben fogják megtartani. * Operett-ország. Lehár hires operett jében, „A vig özvegy"-ben — ki ne tudná, — montenegróiak szerepelnek, mint a kis állam nagy diplomatái. Cettinjeből jelentik, egy szerb színtársulat engedelmet kért arra, hogy Montenegró városaiban előadja „A vig özvegy"-et. A hatóság nem engedte az előadásokat azzal az indokolással, hogy Montenegró — nem operett ország. És kiadta erről a hivatalos bizonyítványt. Igy Montenegró, ahol már hivatalosan is irnak — operettlibrettót. * Megjelenik Björnsonnak családjához irott levelei. Krisztinából jelentik : Bergliot Ibsen asszony, aki Björnson leánya és Sigurd Ibsen miniszter felesége, egy megrendelők számára készült és nyilvános forgalomba nem kerülő kötetben közrebocsátotta apja levelezésének egy részét. Ezeknek a nagy iró családi életében szerető és jó apának mutatják Björnsont. Miért nem felfödik a magyar zene. Heine mondta egyszer, hogy senki sem tudja azt, hogy mi is a zene, csak azt, hogy mi a rossz zene. És .amikor szives türelmük igénybevételével a magyar zenéről akarok ebben a pár sorban elmélkedni, magamnak is kedvem volna azzal kezdeni, hogy bizony — egyelőre — mi sem tudjuk, mi is a magyar zene, csak azt, hogy mi a rossz magyar zene. Gyakran gondolkodtam azon, hogy épen nálunk, ahol nagyon sok esetben, a müvésziesség rovására is, festészetben, litera'turában hajszoljuk a magvarosságot, épen ott, ahol ezt a művészi szempontokkal hálásan összeegyeztethetnők, a zenében a legkevesebb nyomát látom még csak a magyarságra való törekvésnek is. És gyakran olvasom irigykedve azokat a hireket, amelyek arról a nagy és nyomós érdeklődésről szólnak, amelylyel_a közoktatásügyi kormány, teszem, a képzőművészetek fejlődése iránt viseltetik. Ellenben hosszú zenész-™'vám alatt alig volt szerencsém a miniszter urat akár egy hangverseny, vagy zenei mü szinházi előadásán láthatni, kivéve persze, ha egy-eyv miniszteri hivatalnok munkájának előadásról van szó. Ami a magyar zene kérdésében a legelszomorítóbb, hogy évek hosszú sora óta egyetlen tgy lassú lépés se történt előre ezen a téren. Érkel Ferenc, Mosonyi Mihály, Doppler Ferenc régen megírták operáikat és azóta igazi eseménye a magyar zenének alig is volt. Érdekes, hogy ezekben az operákban nem teng tul a magyar ritmus; az olaszos és internacionális motívumokkal hígított zenének körülbelül csak egy harmada magyar, amely rész különben teljesen elég ahoz, hogy magyar jellegűvé tegye ezeket a müveket. A magyar zene nem az, amit a dilettánsok talán a háromszínű zenével tévesztenek össze és Beethoven is szinnémet, Chopin is lengyel, Verdi is egészen olasz tudott maradni anélkül, hogy minkáikon valami fárasztó sovén jelleg vonulna végig. Erkel is megértette, hogy a magvar zene nemcsak magyar, hanem egyúttal zene is és a magvarosságot sokkal inkább a struktúrában, semmint a cirádákban kere.de. Munkáiban a magyar rithmus sehol sem válik fárasztóvá, ellenkezőleg mindenütt üdítően hat és örömmel várjuk felcsendülését. Az ajtóstul való házba rohanás tehát csak kárára lehetne ennek a fejlődésnek, a hazafias érzések mellett nélkülözhetetlen az az erős, művészi nyugalom, amely az ökonomikus beosztásra képesít. Legyen szabad erre vonatkozólag egy anekdotát elbeszélnem. Anno Dei 1885. megszólít egyszer engem báró Splényi és elmondja, hogy Teleki gróf irt egy olyan egyfelvonásos darabot, amelynek minden egyes sora teljes hü átvétele volt egy-egy magyar népdal valamelyik sorának. Teleki egy nagy fogadást kötött egy angollal arra nézve, hogy ennek a darabnak okvetlen nagy sikerének kell lenni. Az én szerepem a dologban pedig az vofna, hogy keressem öszsze ezekhez a sorokhoz a megfelelő magyar dallamokat és hangszereljem meg a szinházi zenekar számára. Éti a munkát elvállaltam és a darabot benyújtottuk a színházhoz. Magyarosság dolgában bajos tett volna hamarosan kigondolni valamit, ami ezzel a munkával versenyezhetett volná. És én magam is teljes igazat adok annak az igazgatónak, aki a bukástól való féltében máig sem merte ezt a magyar darabot előadni. A fogadás még máig sem dőlt el. A magyar zenének az operett terén csak jelentéktelenebb sikerei yoltak Erkel Elek, Puks Károly, Serly Lajos egy-egy munkájában. Speciális magyar opejreftet ők sem tudtak teremteni. Eddig egyetlen egy igazi nagysikerű magyar operettünk van, — szerzője pedig: Johann Strauss, Ha azonban Strauss véletlenül nem Johannak, hanem Jánosnak szü-