Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-26 / 246. szám

1911 október 29 DELMAG YARORSZA Ü 5 a hajuk simára lefésülve. Amikor beléptünk, felálltak és gyenge kis hangjukkal kórusban mondták: — Kézit csókolom. Aztán leültek. Kovács doktor megjegyzi, hogy most szokatlanul kevesen vannak a ke­zelésre adott gyermekek. Lehajol, beszélget velük, a gyerekek rávetik szemüket és meg­látszik rajtuk, hogy a rajongásig szeretik Kovács doktort. Egy kicsi, négy-öt éves tömzsi fiúcskát megszólit: — Hát Ferkó, mért szeretsz itt lenni? A kicsi gyerekszáj csöndesen súgja: — Mert hust kapok . . . — Mellette egy villogó, fekete szemű kis­lány. Kérdezem: — Hogy hivnak kis lány? A leányka nagy, dióbarna szemét rám veti és meglepő élénkséggel mosolyogva felel: — Cseszkó Maris az én nevem. — Hány éves vagy? A gyerek gyors tempóban mondja: — Tizenegy éves leszek én kérem szépen szent Annára. — Jártál-e már iskolába kislány? — Bizony, hogy jártam. Már négy elemi osztályt kivégeztem. Ép az ötödikbe akartak beiratni, amikor . . . És itt elhallgatott a kis Cseszkó Maris. Nem fejezte be a mondatot. Megdöbbentő komolysággal egy kézmozdulattal akarta megmagyarázni a később történteket. Kovács doktortól megtudtam, hogy akkor lett beteg, epilepsziát kapott . . . Vilhelm György egy tizenegy éves süket­néma űu értelmetlenül, bambán nézett a be­szélő kislányra. A szája fájdalmasan vibrált, ő nem tudja gondolatait kifejezni . . . A társalgóból bárom külön ajtó vezet a betegszobákba. Hat fehér vaságy van mindegyik szobá­ban, üvegfedeles éjjeli szekrények és a cse­csemő ápoláshoz szükséges kellékek. A be­rendezés teljesen modern és mindenütt rend, tisztaság. Három csöpp fekvő betege van a gyermekkórháznak. Ezek egy szobában van­nak. Az első ágyban fekszik Tóth Annuska más­féléves. Kiejtették otthon a bölcsőből, eltö­rött a lába és azért került kórházba. A lába gipszben van, mozdulatlanul fekszik. Mikor a doktor fölé hajol, ránéz, a kis Annuska felveti szempilláit és nevet ... Mellette fekszik egy kékszemű fiúcska Piv­kovics Ernő, héthónapos. Bélhurutja van. Szemben velük, a szoba túlsó oldalában egy kicsi világgyülölő emberke alszik. Csonka Jánoska, három esztendős. Lugkő oldatott ivott — persze véletlenül. Ha nem alszik, mélabúsan néz mindig maga elé . . . Ezután megnéztem a bejáró betegek váró­szobáját, a rendelőt, az ápolónők szobáját, a tejes konyhát. Rend, tisztaság mindenfelé. Arra az esetre, ha ragály ütne ki a betegek között van az udvarban egy elkülönített épü­let. Ragályos beteget a gyermekkórház nem vesz fel. Ez az elkülönített épület csak arra az esetre szolgál, ha a bentlévők között ütne ki ragály. A kórháznak öt betegszobája van, harminc ágygyal berendezve. Bizony ez na­gyon kevés, de amint látjuk, Szegeden még ez is sok. Nagy hiányossága azonban a kór­háznak az, hogy nincs konyhája. A közkór­házból étkeznek. Reggel kapnak a betegek személyenként három deci tejet, egy zsem­lével. Délben levest, főtt vagy sült hust, fő­zeléket és kétszer egy héten tésztát. Uzsonát is kapnak. Szükséges esetekben Kovács doktor irja elő az egyes betegek étrendjét. Két ápoló­nője van a gyermekkórháznak, akik szeretet­tel ápolják a kisbetegeket. Nyáron a fentjáró betegek lemehetnek a kórház akáclombos udvarába. Fák, virágok közt játszadoznak s élvezik a napsugaras, friss levegőt. De télen is elviselhetőbb a kis betegek helyzete, mint otthon családi ápolásban, sze­gényes kis lakásokban, ahol az anyának a háztartás, takaritás gondjai mellett alig is jut ideje a kis betegek ápolására. A kórház­ban legalább a gondos jó ápolás mellett a szegény beteg csöppségek egymás társaságá­ban csak elszórakoznak, s ez már maga is fél egészség. Izgalmak a Regula-tárgyaláson. — A második nap. — (Saját tudósítónktól.) A közönség érdeklő­dése óriási. A miskolci Verbőczy-utcai tör­vényszéki palota előtt kordonnal tartja visz­sza a rendőrség az érdeklődő tömeget és a tárgyalóteremben is oly sokan vannak, hogy a publikum kiváltságos elemei a birói, az ügyészi és a védői emelvényt is ellepik. A bűnjelek között négy rozsdás balta vonja ma­gára a figyelmet. Az eset hátborzongató iszonyusága mellett is szinte mosolyogni való, hogy a sok balta mennyire zavarba hozza az esküdteket. Ez a négy balta fogja a legizgatóbb jeleneteket kiváltani. Az egyik baltát a gyilkosság reggelén a Boldvában találták meg véresen. Ez az első bűnjel. A második baltát Czeizlerék konyhájában találták és dacára, hogy ennek a bűncselek­ményhez semmi köze: mégis a bűnjelek közt van. A harmadik baltát a csendőrség, nehogy valaki a szemére vesse azt, hogy nem elég körültekintő, ezelőtt három nappal szállította be a törvényszékre. Ez a balta Farkas Jó­zsefé, az egyik tanúé, amelyiknek ismét sem­mi köze a gyilkossághoz. A negyedik balta tulajdonkép egy széles­foku szekerce, amelyet azon véresen talál­tak meg a gyilkosság után egy héttel a csend­őrök a korcsma háta mögött. Erről a baltáról azt állítja Regula, hogy ezzel ölt volna Ko­vács Antal, akinek ő ezt a baltát kölcsön adta és Kovács ezt a gyilkosság után a korcsma mögötti bozótba hajitotta. Ez a szekerce még most is véres. És dacára, hogy a csendőrség tudott Regu­lának arról a vallomásáról, amelyben foly­ton erre a második szekercére hivatkozik, nem adta elő és nem is tett a megtalált sze­kercéről jelentést még az ügyészségnek sem. Ugy kellett a védőnek kinyomozni és a fő­tárgyalás előtt három nappal bekérni. Ugy látszik Lengyel Zoltán erre a szekercére épiti fel az egész védelmét. A törvényszék előtt láttunk egy véres 36. számú dupla gallért is. Regula azt vallotta, hogy ez a gallér Kovács Antalé volt, aki a gyilkosság után a vizbe dobta. Megállapítot­ták, hogy Kovácsnak tényleg vannak 36-os számú gallérai, Regula pedig 40-es számú gallért visel. A \édelem szerint rendkívül gyanús Ko­vács Antalra az a ruha is, amelyet bűnjel­ként őriznek és amelyben állítólag a gyilkos­ságot elkövette. Ennek a ruhának a legelkép­zelhetetlenebb részein, a kabát karján és mel­lén, valamint a mellényen is, bizonyos részek niánvoznak és egész friss öltéssel más szinü posztó van bevarrva. Regula Ede erre nézve azt vallotta, hogy a kifoldozott részek helyén Kovács ruhá'za véres volt és mivel a vért nem lehet kimosni, ezért kellett kivágni a ré­szeket. Feltűnést keltett az is, hogy Regula ugyanabban a fekete ruhában jelent meg a főtárgyaláson, amelyben a vád szerint a gyilkosságot elkövette és a vizsgálat folya­mán senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt a ruhát meg is kellene vizsgálni, vájjon van-e rajta vérnyom! A mai tárgyalásról ez a tudósítás szól: Kilenc órakor kezdődött szerdán a tárgya­lás, amelynek megnyitása után Gerőce Ber­talan elnök kérdést intézett a megjelentekhez, hogy van-e valami előterjesztésük. Kőszegi Armand, a Czeislerék magánkép­viselője emelkedett szólásra s kívánta egy Trencsén János nevü gagybátori fuvaros megidézését. Ez a fuvaros egy héttel a gyil­kosság előtt Regula Edét ugyanazon az éj­szakán Gagybátorból Edelénybe és vissza vitte. Bulyovszky Gusztáv főügyészhelyettes fö­löslegesnek tartja a tanú beidézését, mert a gyilkosság előtt egy héttel történt esemé­nyeknek semmi érdekességük sincs. A bíróság nem idézi be Trencsén Jánost, (Regula fekete ruhája.) Ezután Lengyel Zoltán arra vonatkozólag tett előterjesztést, hogy a Regulán levő fe­kete ruhát vegyék le róla s tegyék a bűnje­lek közé, mert a vád szerint is Regula eb­ben a ruhájában követte el a gyilkosságot. A vád szerint Regula egyedül követte el a gyilkosságot és a törvényszéki orvosszakér­tők azt mondják, hoyg tizenkét fejszecsapás­sal végezte ki áldozatát. Lehetetlen, hogy e tizenkét csapás ne hagyott volna vérnyo­mokat a ruháján. Bulyovszky főügyészhelyettes: A vádlott azt állítja, hogy többször kimosta ruháját. A vizsgálati fogságban a vádlott maga kér­te, hogy fekete ruháját adják rá s a fogház­felügyelő ezért kitisztittatta a ruhát, amely­ben Regula a gyilkosságot elkövette. Lengyel Zoltán: A vádlottat ebben a ruhá­ban fogták el és nem is lehetett ideje, hogy átöltözzék. A tudomány mamár a többször kimosott ruhában is megtudja találni a vér­sejteket, amelyek ilyenformán az egyetlen döntő bizonyítékai lennének Regula bűnössé­gének. Most megint Kőszegi Arnold ügyvéd, Czeiz­lerék jogi képviselője szólalt fel és kérte egy Kestenbaum nevü embernek a megidézését,. aki a Czeizlerék korcsmájának mostani bér­lője. Ennél a Kestenbaumnál állítólag járt egy ember, aki hatszáz koronát ajánlott neki azért, hogy kerestesse meg a Boldvában Regula véres ingét, melyet az a gyilkosság után állítólag levetett és semmisitse meg az inget. Majd Lengyel Zoltán áll föl: — Mikor a vád annyira el van gyöngülve s a védelem nyomoz a vád érdekében, akkor hogyan állhat elő a magánvád képviselője egy olyan emberrel, mint Kestenbaum, aki kerités miatt négy hónapot ült vizsgálati fog­ságban, és aki számit arra, hogy mostani szolgálatkészségét az ellene folyó eljárásban javára írják. A vád elhanyagolja a vizsgá­latot és egy újságírónak kellett előkerítenie a bűnjeleket. S ekkor jön a magánvád és azzal a hihetetlen váddal lép elő, hogy ez az újságíró, akinek semmi köze az egész do­loghoz, hatszáz koronát igért egy véres ing eltüntetéséért. Belekeverték a dologba a fele­kezeti izgatást is. Bulyovszky főügyész-helyettes: Tiltakozik Figyelem! MK dl fii 9 flB 9 párisi cégnek legújabb mozgó­iJSfllA PFOFOC fénykép felvételei f. hó 23-tól 8 8B Wi 8 8 wl ^nmilMP kezdve kizárólagosan 2223 Figyelem 3 • • a Kossuth-kávéházban. • •

Next

/
Oldalképek
Tartalom