Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-26 / 246. szám

e DELMAQYARORSZAQ 1911 október 26 az ellen, hogy a védő a vádat lelkiismeretlenségnek nevezze. Elnök: Az esküdtekre való tekintettel kéri, hogy szüntessék meg ezt 'a vitatkozást, mert az esküdteknek minden megzavarása az igazság hátrányára válik. Kőszegi ügyvéd közbeszól. Az elnök: Kérem, csak röviden tessék beszélni! Kőszegi (Lengyel Zoltán felé): Az igazságot nem lehet megobstruálni. Az elnök: Ezért a kifejezésért rendreutasítom az ügyvéd urat és megvonom a szót. (Marad a fekete ruha.) A bíróság ezután visszavonult tanácskozásra afölött, hogy vájjon levegyék-e Reguláról a fekete ruliát és Lengyel kivánsága szerint fegyencruhába öltöztessék. Ez alatt felfüggesztették a tárgyalást. Szünet után viszszatért a biróság és az elnök közölte, liogy a biróság a ruhaváltást nem tartja szükségesnek, az ellenben kivánatos, hogy a tanuk rendes ruhájában lássák Regulát, ne pedig a szokatlan rabruhában. Ezután a vizsgálatot teljesítő csendőrök kihallgatására került a sor. (Az első tanu.) Az első tanu Daróczy Endre járási csendőrőrmester volt, aki a már elfogott Regulával az első jegyzőkönyvet felvette. Az őrmester igy mondotta el Regula vallomásának történetét: Este tiz óra tájban izent Regula, hogy ő követte el a gyilkosságot és hogy két darab ötvenkoronást meg egy százkoronást Gagybátorban egy .borítékban elásott. Kocsin vittük Gagybátorba, a mondott helyen megtaláltuk a pénzt. Délfelé jöttünk vissza. Délután bárom órakor Regula a községi biró s a törvénybiró jelenlétében megtette formális vallomását, melyben részletesen elmondotta a gyilkosságot. A pince falán lyukat vágott, azon bemászott, a pincében egymásra állította a hordókat, igy mászott fel a lakásba. Az első szobában találta Czeislert. Mikor meglátta, hogy a korcsmáros mozog, a baltával fejbevágta. Azt mondotta az első vallomásnál, hogy' mindig odaütött, ahol valami feketét látott. Mikor Czeislerre végzett, bement a másik szobába, ahol a két nő összebújva sikoltozott, őket is agyonverte. Megjegyezte ennél a vallomásnál, hogy olyan svungban volt, hogy akár husz zsidót is leütött volna. (Regula tagad.) Az elnök: Mit szól Regula, eh ez a vallomáshoz? Regida: Az őrmester sok valótlanságot mond. " r Szembesítették az őrmestert a vádlottal, a ki azt állította, hogy vallomását csak azért tette, mert a csendőrök éheztették, szomjazhatták és harminchat órán keresztül állatták, vagyis nem engedték leülni. Daróczy őrmester tagadja, hogy kínozta volna Regulát és hangsúlyozza, hogy mindig különös gondot fordított arra, hogy egy-két községi esküdt jelen legyen a vallomásoknál. Elmondott részleteket Regula múltjából, amely lopásokkal, verekedésekkel gazdag. Lengyel Zoltán több kérdést intézett az őrmesterhez, hogy kivegye belőle a jegyzőkönyvfelvétel részleteit. Többek közt megkérdezte, hogy az ellentétes vallomásokról szóló jegyzőkönyvek miért nem kerültek be a vizsgálóbíróhoz. Darócy: Nem tartoztak a dologra, a vádlott visszavonta őket. Lengyel Zoltán: ön mindig azt veszi bele a jegyzőkönyvbe, ami önnek tetszik? Daróczy: Ha mindent belevettem volna, egész kis könyv lett volna. A védő kérdéseire ezután Kovács Antal biintársi mivoltáról ad felvilágosításokat az őrmester. Ezután orvosi látleleteket olvasott fel Len«yel- :íhí * ti * M Ezzel az őrmester kihallgatása véget ért és az elnök szünetet rendelt el. Regula Ede biinpÖrének" tárgyalását délután folytatták. Tanukat hallgattak ki. Még harminc tanu kihallgatása van hátra. ítélet szombatra várható. NAPI HÍREK Maeterlinck a halálról. (Saját tudósitónktól.) Londonban most jelent meg Maurice Maeterlinck legújabb könyve, a Halál, amelyben az embernek a halálhoz való jogáról szól. A költő filozófus szembehelyezkedik azzal a nagyon is emberi törekvéssel, mely az emberi életet „természetes határain" tul kívánja meghosszabbítani. Szenzációs könyvének egyik helyén igv szól: „A tudományok előrehaladása mindinkább meghosszabbítja az életet és eltolja a halál percét, amely a közfelfogás szerint a legfélelmetesebb pillanat és minden emberi szenvedés és irtózat legmagasabb csúcsa. Minden orvos kötelességének tartja az emberi életet, legyen bár az a legkínosabb és legfájdalmasabb tengődés, amennyire csak lehet, meghosszabbítani. Vájjon kiben nem támad fel halálos ágyán az életösztön és képes húszszor az orvos lábai elé vetni magát, hogy kegyelemért könyörögjön." Maeterlinck tovább azt vitatja, hogy az a felfogás, amely a röpke emberi életet minden körülmények között fenn kívánja tartani, amikor még a gyarló emberek azt hitték, hogy a bizonytalanság gyötrelmeitől sikerült embertársukat megmenteni. Az orvosok még segédkeznek ebben az uralkodó emberi gyarlóságban, bár egyes esetekben azt sem tudják, hogy közreműködésük sikerrel fog-e járni, vagy van-e értelme annak a halódó életnek vergődését meghosszabbítani. A természetes életnek ezen erőszakos meghoszszabbitása — mondja Maeterlinck — amely nem jelent számunkra mást, mint egy-két napot, vagy csak pár hónapot, nem is élet már, hanem „meghosszabbított halál". Az orvosok is mindinkább belátják erőlködésük fölöslegességét és sokan eltávoztak már attól a megrögzött állásponttól, hogy az élet, ha lehetséges, megmenthető. Végre belátják — irja a szerző — hogy legalább a teljesen reménytelen esetekben, az orvosnak csak egy kötelessége lehet, a végső gyötrelmeket lehetőleg mérsékelni, vagy kábítás által teljesen megszüntetni, igy a haldoklót ily módon elringatni. Sokan vannak még abban a táborban, akik álkönyörületességből még mindig nyújtogatják a kinok és szenvedések fonalát és igy az öntudatos ember nagyobb kinnal hal meg, mint az öntudatlan állat. El fog jönni az idő — reméli a költő — amikor a tudomány már nem fog irtózni attól a gondolattól, hogy szenvedéseinket megrövidítse és az utolsó pillanatokban el fog válni tőlünk az öntudat, mely kérlelhetetlenül figyelmeztet az elkövetkező végre. — Tomasics marad. A hivatalos lap holnapi száma a következő legfelsőbb királyi kéziratot közli: Kedves Tomasics! Magyar miniszterelnököm utján előterjesztett lemondását a horvát báni állásról el nem fogadván, bizalommal nézek további működése elé. Ferenc József s. k. Khuen-Héderváry Károly s. k. — Minisztertanács. Ma délután ót órakor minisztertanács volt, amelyen Beöthy László is részt vett. Folyó ügyeket tárgyaltak. — Huszonháromezer korona jótékonycélra. Most bontották föl a nemrég elhunyt özvegy Milkó Jakabné végrendeletét. A jótékonyságáról ismert úriasszony ebben huszonháromezer koronát hagyott jótékony és kulturális célokra. A pénzből alapítványokat létesítenek, amely Milkó Jakab és neje Kunetz Karolina nevét viselik. A végrendelet szerint a szegedi izr. árvaháznak" 40Ó: koronát. a szegedi izr. nőegyletnek 2000 koronát, a szegedi izr. menháznak 4000 koronát, a szegedi izr. hitközségnek 4000 koronát, a szegedi izr. leányegyletnek 1000 koronát, Szeged város közönségének 4000 koronát, a szabadkai izr. nőegyletnek 2000 koronát, a szegedi és szabadkai szegényeknek 2000 koronát hagyott özvegy Milkó Jakabné. — Rákóczi-ünnepély. Rákóczi Ferenc hata vainak hazaszállítását vasái-nap délután 4 órakor ünnepli meg a szegedi Rákóczi-Egyesület. Az ünnepség a városháza közgyűlési termében lesz és annak műsora a következő: Himnusz. Énekli a „Szegedi dalárda" (Karnagy König Péter). Megnyitó. Tartja: Lantos Béla egyesületi elnök. Alkalmi költemény. Szavalja: Ditrói Nándor dr. tanár. Kuruc dalok. Előadja: Erdélyi Kálmán zenekara. Alkalmi költemény. Szavalja: Szohner Olga színművésznő. Ünnepi beszéd. Mondja: Nagy György dr. ügyvéd, volt országgy. képviselő. Rákóczi trombitája. Énekli: a „Szegedi dalárda". Alkalmi költemény. Szavalja: Almássy Endre színigazgató. Kurucz nóták. Előadja: Urbán Lajos zenekara. Záró beszéd. Mondja: Lantos Béla egyesületi elnök. Szózat. Énekli: a „Szegedi dalárda". A Szegedi Rákóczi-Szoborbizottság elnöksége a bizottság tagjait ez utón is felkéri, liogy a Rákóczi-egyesület által vasárnap, október 29-ikén, délután 4 órakor, a városháza dísztermében, a nagy fejedelem hamvainak hazahozatala évfordulóján rendezendő hazafias ünnepélyre, teljes számmal megjelenni szíveskedjenek. — Az uj miniszter beköszöntője. Budapestről jelentik: A kereskedelmi minisztérium nagytermében ma délelőtt tizenegy órakor fogadta Beöthy László kereskedelmi miniszter a tisztviselői kar és a minisztériummal kapcsolatos külső intézmények főnökeinek tisztelgését. Ott volt Kálmán Gusztáv és Stetina József államtitkár vezetésével a tisztviselői kar teljes számban, továbbá Marx János államvasuti elnökigazgató, Follért Károly, az Y. szakosztály főnöke és a posta és táviró vezérigazgatója, Pulszky Garibaldi, a kassaoderbergi vasút vezérigazgatója, Vargha Gyula, az országos statisztikai hivatal, Halász Sándor, a postatakarékpénztár igazgatója, Téglássy István, a védő jegy-tanács, Ballai Lajos a szabadalmi hivatal elnökt és még sokan. A minisztert Kálmán Gusztáv államtitkár üdvözölte, mint olyan férfiút, akinek közéleti múltja, széles látóköre, egyenes jelleme garancia arra, hogy a reá háruló föladatokat megoldja. Lelkesen üdvözli még azért is, mert kinevezése eloszlatta azt a híresztelést is, hogy a tárca megosztatnék, mert a megosztást a kereskedelem és ipar szempontjából végzetesnek kell jelezni. A közlekedés nemcsak szoros összefüggésben van ezekkel, hanem létföltételük. Lelkesen üdvözli végül még, mert hiszik, hogy közismert nemes, jó szivével a tisztikar érdekeit is szem előtt fogja tartani. Beöthy László kereskedelmi miniszter hosszabb beszédben válaszolt, amelyben ismertette programját is nagy vonásokban. Erős lelki küzdelem után vállalta a tárcát, mert közpályája' nem adott neki elég alkalmat ahoz, hogy a vele összefüggő kérdésekkel teljes részletességgel és alapossággal megismerkedhessen. Ami talán a legfontosabb a nemzet társadalmában olyan előkelő szerep betöltésére hivatott kereskedői és ipari osztály egész helyzetét és velük összefüggő országos érdekeket nagyon befolyásolja az a magatartás, amit ők itt követni szándékoznak. Kijelenti, liogy az érdekeknek legnyomatékosabb képviselését minden körülmények' között elsősorban kötelességének tekinti. Mikor ezt teszi, semmi jogos érdeket sérteni nem fog, mert a nemzeti közgazdaság egészséges fejlődése csakis a különböző foglalkozási ágak harmonikus istápolása és kölcsönös közreműködése mellett lehetséges. A maga részéről ezt a bizalmat mindjárt az első alka-