Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-25 / 245. szám

1911 október 29 DELMAG YARORSZA Ü 7 ket, őt választották meg erre a hivatalra. De Synesius nős volt és hozzá még pogány is. A ptolemaisiak azonban nem akartak tágítani. Teljesen osztoztak érzelmeikben, de ő mégis mentegette magát. Ekkor fejtette ki, hogy az a filozófus, aki Pythagorast, Demokritost, Empodeklest olvasta, miért nem ismerheti el igazságnak a kereszténység fölfogását a világ keletkezéséről és közeli pusztulásáról. „Két­ségtelen, — úgymond — hogy minden hagyo­mány tiszteletre méltó. De ha Noah-ot tiszte­lem, ez még nem ok arra, hogy Deukaliont ne tiszteljem." Azankivül nős is és a katoli­kus egyház nem engedi meg, hogy püspökei házasok legyenek. De ő meg akarta tartani a feleségét: „Kijelentem és hangsúlyozom, hogy én nem fogok tőle elszakadni és nem akarok vele, a házaságtörők módjára, lopva együttélni. Ellenkezően, azt kívánom, hogy sok és szép gyermekkel ajándékozzon meg en­gem."— Végre azonban minden rendbe jött. Synesius megkapta az engedelmet, hogy fe­leségét és nézeteit megtarthassa és püspökké való kineveztetése megtörtént. Boldog kor­szak, amelyben Synesius, a püspök, zaklatás nélkül pogány himnuszokat zenghetett — fe­jezte he Anatole Francé. — Tomasics bán lemondása. A fél­hivatalos Magyar Távirati Iroda irja, hogy Tomasics Miklós horvát bán benyújtotta le­mondását, mert a horvát tartománygyülésen nincs többsége. A király azonban nem fogadu el a lemondását. — Lakács László búcsúja. Lukács László pénzügyminiszter, aki Hieronymi Károly ha­lála óta a kereskedelmi minisztériumot ideig­lenesen vezette, ma délelőtt vett bucsut a kereskedelmi minisztérium személyzetétől. A középponti tisztviselői kar képviseletéhen ez alkalommal Kálmán Gusztáv és Stetina Jó­ísef államtitkárok vezetésével a minisztérium összes szakosztály-főnökei megjelentek a mi­niszter előtt. A tisztviselői kar nevében Kál­mán Gusztáv államtitkár búcsúzott el a mi­niszeről, aki igen meleg és bensőséges sza­vakkal búcsúzott a megjelent tisztviselőktől. A tisztviselői kar küldöttsége után a minisz­ter külön fogadta Marx János államvasuti elnökigazgatót és Pulszky Garibaldit a kassa­oderbergi vasút vezérigazgatóját, akik szin­tén elbúcsúztak tőle. — Alaptalan rágalmak a kendergyár ellen. A Szegedi Kenderfonógyár r.-t. ellen a lapokban hangoztatott vádak folytán So­mogy/' Szilveszter dr főkapitány és Rex Izsó dr kerületi orvos egy bizottsággal tegnap dél­után meglepő vizsgálatot tartott a gyárban, mely vizsgálat eredményéről a következők­ben számolunk be: Beigazolásl nyert, hogy a kenderfonógyár ellen hangoztatott vádak minden alapot nél­pitott a bizottság, hogy a folyó egész évben 6 egészen jelentéktelen baleset történt, azonban 6 egészen jelentéktelen kis balesetek azonban minden egyes esetben az illetékes hatóság­nak bejelentettek, a hatóság a vizsgálatokat azok ügyében megtartotta, anélkül, hogy a gyár igazgatósága, vagy közegei részéről mulasztást állapított volna meg. Egy olyan srlyos baleset, mint amilyennek eltitkolásá­val a gyár megvádoltatott, egyáltalán elő nem fordult. 2. Behatóan megvizsgálta a főkapitány a munkások bírságolásának ügvét és megálla­pította, hogy az előforduló mérsékelt bírságo­lások a hatóságilag jóváhagyott munkarend keretében a felügyelő személyzet részéről, de mindenkor az igazgatóság ellenőrzése mel­lett történnek és hogy a büntetés pénzek ré­gebben a betegsegélyzőoénztár javára fordít­tattak. az uj betegsegélyző tárvény életbe­léptetése óta pedig egy munkás-segély alap javára könvveltetnek, ugv hogv ezen bünte­tés-pénzekből a vállalat, illetőleg a részvény­társaság javára egy fillér sem esik. 3. Megvizsgálta a bizottság a munkásott­hont és megállapította, hogy annak berende­zése teljesen modern és ugy tisztaság, mint kényt'tm tekintetében kifogástalan és a munkásnők itt heti 2.40 K-ért ugy minőség, mint mennyiség tekintetében teljesen megö­lelő étkezésben részesülnek. 4. Megállapította a bizottság, hogy tény­leg van a gyárban kevés, a munkások létszá­mának igen csekély százalékát kitevő olyan munkásleánv. akik 16 évnél fiatalabbak, a mely munkásnők ugyan nagyon könnyű, testi megerőltetéssel egyáltalán nem járó munká­nál naponta hosszabb ideig vannak foglalkoz­tatva, mint az ilyen fiatal munkásokra nézve meg van engedve. A jelenlevő hatósági orvos inegizsgálta egyrészt ezeket a munkásleá­nyokaí, másrészt az általuk végzett munkát és kijelentette, hogv megengedhetőnek tartja ennél a könnyű munkánál a munkásnők fog­lalkoztatását, mindazonáltal a gyár igazgató­sága megígérte a főkapitánynak, hogy ezen egyetlen csekély jelentőségű szabálytalansá­got is orvosolni fogja és a most folyamatban levő munkásszerződtetéseknél ezen munkák­ra is lehetőleg 16 évnél idősebb munkásnőket fog alkalmazni, a fiatalabbakat pedig csak a törvény által megengedett időn át foglalkoz­tatja. A jegybank tanácsülése. Bécsből jelen­lentik: Az Osztrák-Magyar Bank főtanácsa csütörtökön délelőtt Bécsben ülést tart, me­lyen Pranger vezértitkár jelentést fog tenni a pénzpiac helvzetéről. Pénzügyi körökben nagy érdeklődéssel várják az ülés határoza­tait és azt hiszik, hogy a bank még most nem fogja felemelni rátáját. Ez azonban nem zár­ia ki azt, hogy később, ha a pénzpiacon ma fennálló feszültség súlyosbodik, a jegybank ehez a rendszabályhoz ne nyúljon. A jegy­bank az idén száz korona osztalékot fog fizetni, a tavalyi 91 koronával szemben. — A Pester Lloyd főszerkesztője. Singer Zsigmond, a Pester Lloyd főszerkesztője szük családi körben tegnap ünnepelte hatva­nadik születésnapját. Singer Zsigmond sok­kal inkább a közélet embere, semhogy ez az ünneplés megmaradhatna a családi kör szük keretén belül: a nevezetes évforduló széles körben váltja ki Singer Zsigmond iránt az őszinte tisztelet és ragaszkodás megnyilat­kozását. A Pester Lloyd főszerkesztője hosz­szu újságírói pályáján tömérdek hasznára volt az országnak. Mint politikai és közgaz­dasági cikkíró szerezte meg nagy újságírói tekintélyét. Mindig a legkitűnőbb informá­ciói és hírforrásai voltak, nagyszerű judi­ciummal és kombináló tehetséggel tudta föl­dolgozni a rendelkezésére álló adatokat a magyar és az osztrák politikai élet mecha­nizmusának és rejtett természetrajzának ma sincsen élesebb szemű, tisztább látású isme­rője, mint ő. Hosszú időn keresztül volt Bécs legtekintélyesebb újságjának, a Neue Freie Presse-nek főmunkatársa és budapesti leve­lezője. Akkoriban szokás volt Singer Zsig­mondra azt mondani, liogy ő „Ausztria nagy­követe Magyarországon". Ez a szálló-ige il­lusztrálja a Singer Zsigmond nagy tekinté­lyét és őszinte megbecsülését; egyébként azon­ban a bon mot hamis: Singer Zsigmond nem Ausztriát képviselte Magyarországon, hanem ellenkezőleg: inkább Magyarország nagykö­vete volt a hatalmas osztrák világlap hasáb­jain, mert a Pressét mindig a magyar vi­szonyok iránt való szeretettel és megértés­sel informálta. És mihelyt a Pester Llyod főszerkesztőjének hivták meg, habozás nélkül kivált a nagy világlap kötelékéből, ami megint azt bizonyitja, hogy bár a tolla né­metül ir, az a sziv, amelyik a tollát vezeti, magyar. — Gautsch báró az olasz—tűrök há­borúról. Bécsből jelentik : A Reichsrath mai ülésének elején Gautsch báró miniszterel­nök a tripoliszi konfliktusra vonatkozó, több oldalról benyújtott interpellációkra válaszolt. — Az olasz-török differenciák, — úgy­mond Gautsch — a császári és királyi kor­mányt már hosszabb idő óta foglalkoztatták és arra índitották, hogy ugy Konstantiná­polyban, mint. Rómában abban az irányban hasson közre, hogy a két birodalom közt a viszony megzavarása lehetőleg elkerültessék. Az olasz kormány tripoliszi érdekeit minden­kor gazdasági mozzanatokkal okolta meg. Sajnálatos, hogy a volt török kormány, a mely a helyzet komolyságát nem ismerte föl, idejében adott tanácsadásaink iránt érzék­kel nem viseltetett. Törökország e magatar­tása, hogy a tripoliszi kérdésben perempto­rikus eljárás útjára lépjen. Hogy Olaszor­szág szövetségeseit szándékairól nem értesí­tette, az, amint tudjuk, az olasz kormány­nak szövetségesei iránt való barátságos ta­pintatból történt. Szintúgy az a határozott forma, amelyben Olaszország azt az elhatá­rozását nyilvánította, hogy tripoliszi érdekei­nek önálló megvédéséhez lásson, eleve vilá­gosan megmutatta, hogy a királyság egyál­talán nem lett volna hajlandó idegen közvetí­tést az ellenségeskedés kitörése előtt elfo­gadni. De a háborús állapot beállta után is arra törekedett a cs. és kir. kormány, hogy valami alapot találjon a konfliktus elintézé­sére. Ezek a törekvések ezideig ugyan ered­ményre nem vezettek; a cs. és kir. kormány azonban nem fogja elmulasztani, hogy mi­helyt erre a megfelelő időpont adódni fog. azokra visszatérjen. Ugy tudjuk, hogy föl­fogásunkat a konfliktusról általában, vala­mint a jelen pillanatban való eredményes köz­vetítés lehetetlenségéről, a többi hatalom is osztja. Magától értetődik, hogy Ausztria és Magyarország politikája, tekintettel a mon­archiának az Adrián és a határos Balkán or­szágokban való na°— érdekeire, a legfőbb súlyt a háború helyének korlátozására keik t hogy helyezze. Ebben a tekintetben az olasz kormány akciójának kezdete óta diszpozícióit a legvilágosabb és legfelreérthetetlenebb mó­dón nyilvánította, köztudomásra hozván azt az elhatározását, iiogy mindent kerülni akar, ami kívánatos visszahatását idézné elő. — Egy orvos ünneplése. GoldschmiS György dr. tb. szegedi kórházi főorvos a té­len tölti be orvosi működésének negyvenesz­tendős évfordulóját. Orvostársai és tisztelői most ünnepség keretében akarják emlékeze­tessé tenni az évfordulót. — Hétszáz ember veszedelme. Paris­ból jelentik: A Suffran sorhajót Toulon körül ugyanolyan veszedelem fenyegette kedden, mint a Libertét. Még nem lehet tudni, baleset volt-e vagy merénylet. A parancsnok szeren­csére még idejében észrevette, hogy a gőz­kazán egy szelepe le van csavarva és a forró gőz egyenesen a lőporos kamrába tódul. Pil­lanatokról volt szó. A lőporos kamrában nem lehetett már behatolni, mert tele volt forró gőzzel, tehát a parancsnok viz alá merítette a lőporos kamrát és a Suffran megmenekült a biztos pusztulástól. A sorhajó fedélzetén 700 ember van. — A béke tárgyalás.; Az a háromtagú bi­zottság, melynek Batthyány Tivadar gróf, Désy Zoltán és Károlyi József gróf a tagjai, szakadatlan tanácskozást folytat abban az iránybai, hogy az ellenzéki pártok álláspont­ját a választójog kérdésében összeegyeztes­se. A tanácskozásról kiszivárgott hirek sze­rint már idáig is nagy méretű közeledés tör­tént Kossuthék és Justhék fölfogása között. Az egyki verzió egyenesen arról szól, hogy az általánosság és egyenlőség kérdésében teljesen azonos fölfogásra jutottak a bizott­ság tagjai, mindössze a titkosság dolgában vannak még tetemesebb eltérések, ne ma az az optimisztikus reménykedés kapott lábra, hogy ezeket az eltéréseket is sikerül kiegyen­líteni. Más kérdés természetesen, hogy a ka­tonai javaslatok és választójog sorrendje dol­gában S'kerül-e a kormánnyal megegyezni? Olvan értelemben, hogv a választójog meg­előzze . katonai reiormot, teljesen kizártnak mondják az egyezséget a munkapárti oldalon. Legfeljebb bizonyos garanciákról lehetne szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom