Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-25 / 245. szám

1911 október 29 DELMAG YARORSZA Ü 7 ket, őt választották meg erre a hivatalra. De Synesius nős volt és hozzá még pogány is. A ptolemaisiak azonban nem akartak tágítani. Teljesen osztoztak érzelmeikben, de ő mégis mentegette magát. Ekkor fejtette ki, hogy az a filozófus, aki Pythagorast, Demokritost, Empodeklest olvasta, miért nem ismerheti el igazságnak a kereszténység fölfogását a világ keletkezéséről és közeli pusztulásáról. „Kétségtelen, — úgymond — hogy minden hagyomány tiszteletre méltó. De ha Noah-ot tisztelem, ez még nem ok arra, hogy Deukaliont ne tiszteljem." Azankivül nős is és a katolikus egyház nem engedi meg, hogy püspökei házasok legyenek. De ő meg akarta tartani a feleségét: „Kijelentem és hangsúlyozom, hogy én nem fogok tőle elszakadni és nem akarok vele, a házaságtörők módjára, lopva együttélni. Ellenkezően, azt kívánom, hogy sok és szép gyermekkel ajándékozzon meg engem."— Végre azonban minden rendbe jött. Synesius megkapta az engedelmet, hogy feleségét és nézeteit megtarthassa és püspökké való kineveztetése megtörtént. Boldog korszak, amelyben Synesius, a püspök, zaklatás nélkül pogány himnuszokat zenghetett — fejezte he Anatole Francé. — Tomasics bán lemondása. A félhivatalos Magyar Távirati Iroda irja, hogy Tomasics Miklós horvát bán benyújtotta lemondását, mert a horvát tartománygyülésen nincs többsége. A király azonban nem fogadu el a lemondását. — Lakács László búcsúja. Lukács László pénzügyminiszter, aki Hieronymi Károly halála óta a kereskedelmi minisztériumot ideiglenesen vezette, ma délelőtt vett bucsut a kereskedelmi minisztérium személyzetétől. A középponti tisztviselői kar képviseletéhen ez alkalommal Kálmán Gusztáv és Stetina Jóísef államtitkárok vezetésével a minisztérium összes szakosztály-főnökei megjelentek a miniszter előtt. A tisztviselői kar nevében Kálmán Gusztáv államtitkár búcsúzott el a miniszeről, aki igen meleg és bensőséges szavakkal búcsúzott a megjelent tisztviselőktől. A tisztviselői kar küldöttsége után a miniszter külön fogadta Marx János államvasuti elnökigazgatót és Pulszky Garibaldit a kassaoderbergi vasút vezérigazgatóját, akik szintén elbúcsúztak tőle. — Alaptalan rágalmak a kendergyár ellen. A Szegedi Kenderfonógyár r.-t. ellen a lapokban hangoztatott vádak folytán Somogy/' Szilveszter dr főkapitány és Rex Izsó dr kerületi orvos egy bizottsággal tegnap délután meglepő vizsgálatot tartott a gyárban, mely vizsgálat eredményéről a következőkben számolunk be: Beigazolásl nyert, hogy a kenderfonógyár ellen hangoztatott vádak minden alapot nélpitott a bizottság, hogy a folyó egész évben 6 egészen jelentéktelen baleset történt, azonban 6 egészen jelentéktelen kis balesetek azonban minden egyes esetben az illetékes hatóságnak bejelentettek, a hatóság a vizsgálatokat azok ügyében megtartotta, anélkül, hogy a gyár igazgatósága, vagy közegei részéről mulasztást állapított volna meg. Egy olyan srlyos baleset, mint amilyennek eltitkolásával a gyár megvádoltatott, egyáltalán elő nem fordult. 2. Behatóan megvizsgálta a főkapitány a munkások bírságolásának ügvét és megállapította, hogy az előforduló mérsékelt bírságolások a hatóságilag jóváhagyott munkarend keretében a felügyelő személyzet részéről, de mindenkor az igazgatóság ellenőrzése mellett történnek és hogy a büntetés pénzek régebben a betegsegélyzőoénztár javára fordíttattak. az uj betegsegélyző tárvény életbeléptetése óta pedig egy munkás-segély alap javára könvveltetnek, ugv hogv ezen büntetés-pénzekből a vállalat, illetőleg a részvénytársaság javára egy fillér sem esik. 3. Megvizsgálta a bizottság a munkásotthont és megállapította, hogy annak berendezése teljesen modern és ugy tisztaság, mint kényt'tm tekintetében kifogástalan és a munkásnők itt heti 2.40 K-ért ugy minőség, mint mennyiség tekintetében teljesen megölelő étkezésben részesülnek. 4. Megállapította a bizottság, hogy tényleg van a gyárban kevés, a munkások létszámának igen csekély százalékát kitevő olyan munkásleánv. akik 16 évnél fiatalabbak, a mely munkásnők ugyan nagyon könnyű, testi megerőltetéssel egyáltalán nem járó munkánál naponta hosszabb ideig vannak foglalkoztatva, mint az ilyen fiatal munkásokra nézve meg van engedve. A jelenlevő hatósági orvos inegizsgálta egyrészt ezeket a munkásleányokaí, másrészt az általuk végzett munkát és kijelentette, hogv megengedhetőnek tartja ennél a könnyű munkánál a munkásnők foglalkoztatását, mindazonáltal a gyár igazgatósága megígérte a főkapitánynak, hogy ezen egyetlen csekély jelentőségű szabálytalanságot is orvosolni fogja és a most folyamatban levő munkásszerződtetéseknél ezen munkákra is lehetőleg 16 évnél idősebb munkásnőket fog alkalmazni, a fiatalabbakat pedig csak a törvény által megengedett időn át foglalkoztatja. A jegybank tanácsülése. Bécsből jelenlentik: Az Osztrák-Magyar Bank főtanácsa csütörtökön délelőtt Bécsben ülést tart, melyen Pranger vezértitkár jelentést fog tenni a pénzpiac helvzetéről. Pénzügyi körökben nagy érdeklődéssel várják az ülés határozatait és azt hiszik, hogy a bank még most nem fogja felemelni rátáját. Ez azonban nem zária ki azt, hogy később, ha a pénzpiacon ma fennálló feszültség súlyosbodik, a jegybank ehez a rendszabályhoz ne nyúljon. A jegybank az idén száz korona osztalékot fog fizetni, a tavalyi 91 koronával szemben. — A Pester Lloyd főszerkesztője. Singer Zsigmond, a Pester Lloyd főszerkesztője szük családi körben tegnap ünnepelte hatvanadik születésnapját. Singer Zsigmond sokkal inkább a közélet embere, semhogy ez az ünneplés megmaradhatna a családi kör szük keretén belül: a nevezetes évforduló széles körben váltja ki Singer Zsigmond iránt az őszinte tisztelet és ragaszkodás megnyilatkozását. A Pester Lloyd főszerkesztője hoszszu újságírói pályáján tömérdek hasznára volt az országnak. Mint politikai és közgazdasági cikkíró szerezte meg nagy újságírói tekintélyét. Mindig a legkitűnőbb információi és hírforrásai voltak, nagyszerű judiciummal és kombináló tehetséggel tudta földolgozni a rendelkezésére álló adatokat a magyar és az osztrák politikai élet mechanizmusának és rejtett természetrajzának ma sincsen élesebb szemű, tisztább látású ismerője, mint ő. Hosszú időn keresztül volt Bécs legtekintélyesebb újságjának, a Neue Freie Presse-nek főmunkatársa és budapesti levelezője. Akkoriban szokás volt Singer Zsigmondra azt mondani, liogy ő „Ausztria nagykövete Magyarországon". Ez a szálló-ige illusztrálja a Singer Zsigmond nagy tekintélyét és őszinte megbecsülését; egyébként azonban a bon mot hamis: Singer Zsigmond nem Ausztriát képviselte Magyarországon, hanem ellenkezőleg: inkább Magyarország nagykövete volt a hatalmas osztrák világlap hasábjain, mert a Pressét mindig a magyar viszonyok iránt való szeretettel és megértéssel informálta. És mihelyt a Pester Llyod főszerkesztőjének hivták meg, habozás nélkül kivált a nagy világlap kötelékéből, ami megint azt bizonyitja, hogy bár a tolla németül ir, az a sziv, amelyik a tollát vezeti, magyar. — Gautsch báró az olasz—tűrök háborúról. Bécsből jelentik : A Reichsrath mai ülésének elején Gautsch báró miniszterelnök a tripoliszi konfliktusra vonatkozó, több oldalról benyújtott interpellációkra válaszolt. — Az olasz-török differenciák, — úgymond Gautsch — a császári és királyi kormányt már hosszabb idő óta foglalkoztatták és arra índitották, hogy ugy Konstantinápolyban, mint. Rómában abban az irányban hasson közre, hogy a két birodalom közt a viszony megzavarása lehetőleg elkerültessék. Az olasz kormány tripoliszi érdekeit mindenkor gazdasági mozzanatokkal okolta meg. Sajnálatos, hogy a volt török kormány, a mely a helyzet komolyságát nem ismerte föl, idejében adott tanácsadásaink iránt érzékkel nem viseltetett. Törökország e magatartása, hogy a tripoliszi kérdésben peremptorikus eljárás útjára lépjen. Hogy Olaszország szövetségeseit szándékairól nem értesítette, az, amint tudjuk, az olasz kormánynak szövetségesei iránt való barátságos tapintatból történt. Szintúgy az a határozott forma, amelyben Olaszország azt az elhatározását nyilvánította, hogy tripoliszi érdekeinek önálló megvédéséhez lásson, eleve világosan megmutatta, hogy a királyság egyáltalán nem lett volna hajlandó idegen közvetítést az ellenségeskedés kitörése előtt elfogadni. De a háborús állapot beállta után is arra törekedett a cs. és kir. kormány, hogy valami alapot találjon a konfliktus elintézésére. Ezek a törekvések ezideig ugyan eredményre nem vezettek; a cs. és kir. kormány azonban nem fogja elmulasztani, hogy mihelyt erre a megfelelő időpont adódni fog. azokra visszatérjen. Ugy tudjuk, hogy fölfogásunkat a konfliktusról általában, valamint a jelen pillanatban való eredményes közvetítés lehetetlenségéről, a többi hatalom is osztja. Magától értetődik, hogy Ausztria és Magyarország politikája, tekintettel a monarchiának az Adrián és a határos Balkán országokban való na°— érdekeire, a legfőbb súlyt a háború helyének korlátozására keik t hogy helyezze. Ebben a tekintetben az olasz kormány akciójának kezdete óta diszpozícióit a legvilágosabb és legfelreérthetetlenebb módón nyilvánította, köztudomásra hozván azt az elhatározását, iiogy mindent kerülni akar, ami kívánatos visszahatását idézné elő. — Egy orvos ünneplése. GoldschmiS György dr. tb. szegedi kórházi főorvos a télen tölti be orvosi működésének negyvenesztendős évfordulóját. Orvostársai és tisztelői most ünnepség keretében akarják emlékezetessé tenni az évfordulót. — Hétszáz ember veszedelme. Parisból jelentik: A Suffran sorhajót Toulon körül ugyanolyan veszedelem fenyegette kedden, mint a Libertét. Még nem lehet tudni, baleset volt-e vagy merénylet. A parancsnok szerencsére még idejében észrevette, hogy a gőzkazán egy szelepe le van csavarva és a forró gőz egyenesen a lőporos kamrába tódul. Pillanatokról volt szó. A lőporos kamrában nem lehetett már behatolni, mert tele volt forró gőzzel, tehát a parancsnok viz alá merítette a lőporos kamrát és a Suffran megmenekült a biztos pusztulástól. A sorhajó fedélzetén 700 ember van. — A béke tárgyalás.; Az a háromtagú bizottság, melynek Batthyány Tivadar gróf, Désy Zoltán és Károlyi József gróf a tagjai, szakadatlan tanácskozást folytat abban az iránybai, hogy az ellenzéki pártok álláspontját a választójog kérdésében összeegyeztesse. A tanácskozásról kiszivárgott hirek szerint már idáig is nagy méretű közeledés történt Kossuthék és Justhék fölfogása között. Az egyki verzió egyenesen arról szól, hogy az általánosság és egyenlőség kérdésében teljesen azonos fölfogásra jutottak a bizottság tagjai, mindössze a titkosság dolgában vannak még tetemesebb eltérések, ne ma az az optimisztikus reménykedés kapott lábra, hogy ezeket az eltéréseket is sikerül kiegyenlíteni. Más kérdés természetesen, hogy a katonai javaslatok és választójog sorrendje dolgában S'kerül-e a kormánnyal megegyezni? Olvan értelemben, hogv a választójog megelőzze . katonai reiormot, teljesen kizártnak mondják az egyezséget a munkapárti oldalon. Legfeljebb bizonyos garanciákról lehetne szó.