Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-25 / 245. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 25 álkulcsot felmutatva, azt felelte, hogy „csak annyi baj legyen". Terhelt ez alkalommal is tagadta, hogy szándéka, vagy szándékuk akár erere megfontoltan, akár anélkül, — ölésre irányult volna, mert egyedüli céljuk a pénzszerzés volt. A bizonyítás eredményeként egész határozottsággal megállapítható, hogy ifj. Regula Ede a terhére rótt bűncselekményeket teljesen egyedül és senkivel sem közölt, önmagában keletkezett akarat elhatározása alapján követte él'Hogy Regula Ede cselekményét ily előre megfontolással és érett megfontolással követte el s hogy ezen elhatározását ugy keletkezésében, mint kivitelében a hideg számítás és lelkinyugalom hatották át, élénken kitűnik, ha Regula Edének lelkivilágát boncoljuk, — mondja a vádirat. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő, Regula Ede védője terjedelmes beadványt intézett a miskolci királyi törvényszékhez, mint esküdtbirósághoz. A beadványban öt pontban foglalt előterjesztést tesz a vizsgálat kiegészítése, uj bűnjelek beszerzése és tizenegy uj tanú beidézése tárgyában. A beadványt azzal kezdi, hogy a Boldvában talált véres fejszén kivül, a Czeizlerék házában is találtak egy véres fejszét, mely a jegyzőkönyvben mint bűnjel szerepel, de a bűnjelek között nincs meg. Kéri a fejsze beszerzését az edelényi csendőrség által és a bűnjelek közé való sorolását. Lengyel Zoltán beadványának második pontja Regula Ede legutóbbi vallomásában emiitett és súlyosan terhelt Kovács Antal és Földi Istvánnal foglalkozik. A tárgyalás iránt egész Miskolcon nagy az érdeklődés. Az első napi tárgyalásról ez a tudósítás szó): (Kezdődik a tárgyalás.) A tárgyalás kedden reggel 9 órakor kezdődött a miskolci törvényszék zsúfolt esküdtszéki termében. A közönség csak belépőjegygyei juthat a terembe és jellemző, hogy akadtak hölgyek, akik már a kivégzéshez való beléptijegyet is kértek törvényszéki tisztviselőktől. A mai tárgyaláshoz egy-két hölgy látcsövet is hozott magával. Kilenc órakor Geöcze elnök vezetésével bevonult a biróság, amely Maurer és Szendeffy szavazóbirákból áll. A vádat Bulyovszky Gusztáv főügyészhelyettes képviseli. Az esküdtek legnagyobbrészt csizmás földművesek. Az egyik sarokban papirosba csomagolva hevernek a bűnjelek. Az esküdtszék a következőkből alakult meg: Bátorffy Ferenc, Guti György, Liszkai Ferenc, Merényi Károly, ifj. Erős Lajos, Forray György, Grenyó Bertalan, Jávorszky Antal, Muntisz Pál, Antal György, Fekete Lajos és Koch Károly. Pótesküdtek: Brázay János és Fehér Endre lettek. (Nem gyilkoltam, csak loptam.) Az elnök megkezdte a tanuk felolvasását. Mikor az elnök a tanuk közt felolvasta az öreg Regula nevét és az hangosan kiáltotta, hogy jelen, a vádlott hangosan felzokogott. A nacionáléját egész nyugodtan mondotta el és nyugodtan hallgatta végig a vádiratot is, amely a biintetőtörvényköuyv 278. és 344. szakaszaiba ütköző rablás és gyilkosság miatt állítja őt a birák elébe. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezte a vádirat felolvasása után az elnök. — Bűnösnek érzem magamat abban, hogy loptam, hogy a baltát átadtam társaimnak és hogy a rabolt pénzből elfogadtam száz koronát. — A vizsgálat során másképen vallott. — Ezeket a vallomásokat erőszakkal vették ki belőlem a csendőrök. — Nem hiszem, hogy hatszor egymás után kényszerithették volna a vallomásra, s hogy a vizsgálóbíró előtt is kényszer alatt vallott volna. — A csendőrök azzal fenyegettek, hogy a családomon állnak boszut, ha nem teszek nekik megfelelő vallomást. Az elnök: Mondja el tehát a vádiratra vonatkozó ellenvetéseit. (Csak bűntárs voltam.) Kovács István barátom egy este azzal lépett hozzám, hogy valamit akar mondani, de csak ugy, ha megesküszöm, hogy nem árulom el. Megesküdtem, Mire ő előadta, hogy Czeisleréknál 4—5000 koronát lehet keresni ugy, hogy mi négyen: Kovács, Zöldi, Kuszkó és én elmegyünk hozzájuk és elraboljuk a pénzt. Hosszas gondolkodás után belementem az ügybe. A szomszédban még ébren voltak az emberek, tehát várnunk kellett. Mikor azután a szomszédok elaludtak, bementünk a műhelybe és el vittünk két fejszét. A magamét nem akartam odaadni, de Kovács nagyon rábeszélt. — A csárdába először Kovács hatolt, azután hivta Zöldit. Mi ketten kint maradtunk és kétszer körüljártuk a házat. Mintegy huszlmszonöt perc múlva szembejött velünk Zöldi s igy szólt: — Látod, hogy kifáradtunk. Csakugyan lihegett. Ismételten megfogadtatták velem, hogy nem árulom el őket, mert különben a családomon állnak boszut. Kovács ezután elővett 800 korona papirpénzt és 35 korona ezüstöt. Ebből száz koronát nekem adtak. Zöldi arca véres volt, ezt a hidon észrevettem és a magam zsebkendőjével töröltem le arcáról a vért. Az elnök felolvastatta az előző vallomásokról szóló jegyzőkönyveket, amelyekre Regulának az a megjegyzése, hogy kényszerűségből irta alá. A bűnjelek közt volt egy vasúti jegy is, amelyet a meggyilkolt Czeisler ágya mellett találtak. — Ez a maga jegyei — kérdezte az elnök. — Nem. Valaki más hagyhatta az ágy mellett. Felmutatták Regulának a hosszunyelü baltát, amelyre azt mondta, hogy Kovács ezzel gyilkolt. Tiz perc szünet következett. Az esküdtek hangulata Regula ellen van. — Ugy hazudik, mint a karikacsapás — mondták többen. Szünet után folytatták a bizonyítékok beterjesztését. (A bűnjelek.) Az elnök fölmutatja a vádlott előtt a nagy fejszét, amelyet közvetetlenül a gyilkosság után a Bodvából halászták ki. Regula elismeri, hogy az övé volt, de azt mondja, hogy ezt a fejszét Zöldi vette magához. A másik fejszéről, amelyet a Czeisler-házaspár szobájában a szögletben találtak, a vádlott azt mondja, hogy nem ismeri. A harmadik bűnjelről, egy kis szekercéről a vádlott azt mondja, hogy Slezák József asztalosé volt s nem tudja, hogy került atyja műhelyébe. Ezt is onnan vitték magukkal s Kovács vette magához. A negyedik bűnjelet, egy áes-szekercét, nem ismeri. Az elnök azután fölolvasta a vádlott leveleit, amelyeket Lengyel Zoltánhoz és keresztanyjához intézett. Az utóbbi levélben azt irja, hogy kellemetlen helyzetbe jutott s kéri hozzátartozóit, hogy bocsássanak meg neki. (Szakértők és tanuk kihallgatása.) Elnök ezután az orvosi szakértők kihallgatását rendeli el. Az orvosi szakértők egybehangzóan azt vallják, hogy megvizsgálva az áldozatokon ejtett sebeket, megállapították egész bizonyossággal, hogy azok egy kéztől és egy eszköztől származtak. Ezután a tanuk kihallgatása következett. Elsőnek Czeizler Ignácot, a meggyilkolt korcsmáros apját hallgatták ki, akinek kihallgatása nagy izgalmat keltett. Azonban lényegtelen vallomást tett. Ezután Szűcs Ferenc, edelényi parasztlegényt hallgatták, aki azt vallja, hogy nem hiszi el, miszerint Regula ily szörnyű bün elkövetésére képes lett volna. Ezután Lengyel Zoltán védő a védelem kiegészítésére vonakozólag Fett indítványt. A tárgyalást este 7 órakor fejezték be s holnap délelőtt folytatják. A tárgyalás három-négy napig eltart. NflPI_HIREK A pogány püspök. — Tripolltániai történet flnatole France-tól. — Anatole France-t meglátogatta egyik ismerőse. Erről a látogatásról az illető a következőket irja a Paris-Journalban: * Anatola Francé a keleti Középtenger medencéjének térképét tanulmányozta. „Itt feküdt — szólt és rányomta ujját egy, a tengerbe nyúló területre — Pentapolis (az ötváros területe)." Megkérdeztem tőle, hogy figyelemmel kiséri-e a tripoliszi hadmüveleteket. „Nem — felelt ő — én Synesiusra, a pogány filozófusra gondolok, aki püspöke volt az apostoli és római egyháznak és aki maga is hadmüveleteket vezetett ezen a tájékon. Abban az időben keresztény császár uralkodott Konstantinápolyban. Körülötte tobzódott a gonoszság és az erkölcstelenség. Amikor Synesiust bemutatták neki, ez nem is habozott és hatalmas prédikációt tartott az autokratának, amelyben keményen ostorozta az udvari élet léhaságát. Synesius életéből egyébként érdemes egyet-mást elmondani. Időszámításunk negyedik századában, a keresztény vilég középpontjában pogány maradt és büszke volt erre. Miután müveit volt, csak mosolyogni tudott a keresztény vallás alapfogalmain. Lehetetlennek látszott előtte, hogy egy tisztultabb észjárású ember magáévá tehesse a világ pusztulásáról és a föltámadásról keletkezett uj nézeteket. Mivel azon naptól fogva, amelyen előzör kellett nyilvános ügyekkel foglalkoznia, liberális, sőt, ha szabad magam igy kifejeznem, opportunista volt, egyáltalán nem követelte, hogy egy néphit követőit üldözzék. „Egy filozófiai szellem, — úgymond — aki látja az igazságot, némi engedményeket tehet a tévedést szomj uhozóknak." Ilyesmi akkor még megjárta. Habár a kereszténység erősen terjedt, mégis tartózkodó volt és nem fojtott még meg minden filozófiát. Az alexandriai muzeum akkor még igen látogatott volt és ha jól emlékszem, maga Synesius meséli, hogy a, városban teherhordókkal találkozott, akik az utcasarkokon a különböző rendszereket tanították . . . Nagyon nehéz történelmet irni. Ha az okmányokhoz akarnánk ragaszkodni, ezekből nagyon sok hiányzik! És h a a magunkéból teszünk valamit hozzá ... De menjünk tovább! — Synesiusnak Hy patinával való találkozására gondolok. Hypathia, aki szép és bölcs volt. Alexandriában a neoplatonikus bölcseletet tanitotta. Synesius, aki hallgatta őt, rabja lett — mint sok más — és pedig egész életére. Még meg van az az utolsó levél, amelyet hozzá intézett: „Találjon téged ez a levél — igy szól többek között — jó egészségben, te, aki anyám, nővérem, úrnőm vagy, akinek annyi jótéteményt köszönhetek és aki tőlem miden hódoló cimzést megérdemel." Azt mondták, hogy Synesiusnak Hypathiával szerelme tisztán eszményi volt. Mi csak' annyit tudunk, hogy Synesiusnak később alkalma vol£ Athénben egy másik szép asszony böloteieUt meghallgatni. — Asklepigeniának hívták — és az első előadás után elítélően nyilatkozott róla. Hypathia emléke előtt eltörpült szemeiben minden más asszonyi és filozófiai szépség. Később Synesius újra megnősült és ez a házassága volt egyidőre tulajdonképeni akadályozója annak, hogy püspökké kinevezzék. Amikor Kyrenaikába viszszatért, nagy hírnévre tett szert. Tudása, konstantinápolyi küldetésének szerenesés lefolyása, az a kimagasló szerep, melyet a tengeri kalózok ellen indított háborúban játszott, az első sorába juttatták. A Ptolemais-i lakosok egy napon, miután elvesztették püspöhü-