Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-21 / 242. szám

- 1911 október 21 DÉLMAGYARORSZÁG 3 kulációnak határai, ennek megállapítása a •közgazdasági élet egyik legnehezebb problémája. A realitásnak itt épen olyan szerepe .van, ami kárhoztatandóbb és üldözendő: a másokat megtévesztő tudatlanság vagy rosszhiszeműség. Haditörvényszék Tripoiiszban. — Feltámad az egész mohamedámság. — (Saját tudósítónktól.) A tripoliszi főparancsnokság a városban és környékén kihirdette a hadiállapotot és haditörvényszéket ne vezett ki. Tegnap kémkedés gyanúja alatt letartóztattak három vélt arabs kereskedőt, a kikről azonban a vizsgálatnál kiderült, hogy álruhás török tisztek. Ezek be is vallották szándékukat és egyelőre fogva maradnak. Tegnap az egyik olasz hajóról három repülőgépet vittek ki a partra, melyekkel ma már kísérleteket is végeztek. A Stefani-ügynökség azt jelenti Tripoliszból, hogy olasz csapatok Homs felé érkeztek. Egy gőzbárkán tiszteket küldtek ki, hogy a helyőrséget kapitulációra szólítsák föl. A török haderők parancsnoka engedelmet kért, hogy tárgyalást folytatása végett a hajó födélzetére mehessen. A török parancsnok előtt a hajó fedélzetén megismételték a kapitulációra való fölszólítást. A parancsnok határidőt kért, amelyet az olaszok nem adtak meg. Erre a parancsnok visszatért a szárazföldre, mire a törökök elsáncolták magukat a kaszárnyában és ellenállásra készültek. A hadihajók erre bombázni kezdték a kaszárnyát és a védelmi müveket, de a házakat kímélték. Röviddel ezután a törökök fehér zászlót tűztek ki és az olaszok partraszállásra készültek. Miután azonban a tenger közben igen hullámos lett, a partraszállást holnapra kellett halasztani. A mai napon különben a következő jelentések érkeztek: Milánó, október 20. Konstantinápolyi jelentés szerint a török kormány a következő kikötőket jelentette ki ellenséges kikötőknek, amelyekbe szóló gabonaküldeményeket nem bocsátja át a Dardanellákon: Spezia, Civitavecchia, Nápoly, Jarent, Bari, Brindisi, Ancona, Castellamare, Catania és Szirakuz. Páris, október 20. A Havas-ügynökség jelenti Tripoliszból, hogy Derna város bombázását 16-ikán kezdték meg az olaszok, de a dagály a csapatok partraszállitását lehetetlenné tette. A csapatok partraszállását ennélfogva későbbre kellett halasztani. Konstantinápoly, október 20. Nagy az izgalom és az elkeseredés, amióta Tripolisz sorsát a parlamentben is tárgyalják. Az ellenzék hevesen támadja a mult kormányt, amely annyi mulasztást követett el Tripolisz igazgatása és védelmezése körül. A tripoliszi képviselők kiáltványukban részletesen felsorolták a mulasztásokat. Még a kamarától megszavazott intézkedéseket sem valósították meg, ami azután a mostani szomorú eseményekre vezetett. Az előző kormány ellen intézett támadásokból a mostani kormánynak is jut, s Mahmud Sefket pasa hadügyminiszter, akit az éjszakai gyűlésen lehurrogtak, lemondással fenyegetődzik. Végtelen nagy az elkeseredés Haszuna basának, Tripolisz jelenlegi alkormányzójának a magatartasa miatt, aki valósággal lelkesen fogadja az olasz uralmat, szeretetet hirdet Olaszország iránt, amely szerinte Tripoliszi a legrövidebb idő alatt boldoggá fogja tenni. Árulónak bé-, lyegzik a basát, akinek a fia, mint kapitány ép ellenkezőleg, vitézül harcolt a csapatával az olaszok ellen. Teherán, október 20. A sita mohamedánok mindenféle tiltakozó népgyüléseket tartanak az ellen, hogy Olaszország mohamedánoklakta területet akar meghódítani. Ez az első eset, hogy a siták a szuniták mellett sikraszállanak. Berlin, október 20. A birodalmi kancellár tegnap fogadta Ferry római tanárt, akit az olasz kormány a kölni nemzetközi büntető embertani kongresszusra küldött. Politikai körök élénken tárgyalják, hogy a birodalmi kancellár egy európai hirü szociálistát vendégül fogadott. Ferry a beszélgetés folyamán az olasz-török konfliktusról is nyilatkozott és azt mondta, hogy az olaszországi közvélemény teljesen érti és méltányolja Németország különös helyzetét, mert Törökországban nagyon fontos érdekeket kell megoltalmaznia s az olasz nemzet annyival hálásabb azért a nemeslelkü viselkedésért, amelyet Németország szövetségese irányában tanusit. A szegedi szinház heiyárai. — Szmollénv Nándor feíebbezése, — (Saját tudósítónktól.) A szinházi helyárak kérdésében még mindig nincs megfelelő végleges határozat. A közgyűlés többsége, mint azt már megírtuk, a tanács javaslatával szemben magáévá tette Wimmer Fülöp álláspontját és kimondotta, hogy a szinházi helyárak kérdésében véglegesen nem ia tanács, hanem a közgyűlés dönt és a tanács határozatát meg lehet fölebbezni. A szinházi helyárak kérdése azért mégsem került a közgyűlés elé, mert a tanács akkor még nem hozott a felebbezést illetőleg határozatot. Most Szmollény Nándor, aki a szinházi helyárak emelését illetőleg annak idején a javaslatot megtette, megfölebbezte a közgyűlés határozatát és íölebbezésében arra kéri a belügyminisztert: mondja ki, hogy a szinházi heíyárak kérdésében csak a tanácsnak volt joga határozni és ez ellen a határozat ellen fölebbezésnek helye nincs. Természetesen ez a fölebbezés nem késleltetheti a kérdés tisztázását és annak a kérdésnek az eldöntését: kivánja-e a közgyűlés többsége azt, hogy a szinházbajáró publikum a jövőben többet fizessen a jegyekért. A tanácsnak most már föltétlenül és lehetőleg néhány napon belül kell foglalkozni az ügygyei, annál inkább, mert a közgyűlési határozat kimondásakor az elnöklő polgármester az elnöki székből igérte ezt meg és ugy tudjuk, hogy a tanács többsége is azon az állásponton van, hogy a szinházi helyárakat fölemelni nem szabad. A tanács többségének ez az álláspontja nyilvánvalóvá lett a legutóbbi közgyűlésen is és akkor kiderült az is, hogy a tanács a szinházi helyárak fölemelését olyan időben határozta el, amikor a tanácsülésen mindössze hárman vettek részt. A szinházi hely árakat nem szabad fölemelni. Ez az álláspontja Szegeden mindenkinek: a közönségnek, a tanács többségének és a közgyűlés többségének. Nem szabad ujabb teherrel sújtani a közönséget és épen ezért szükséges, hogy a tanács módot találjon arra, hogy az októberi közgyűlés a kérdés lényegével foglalkozzék és kötelessége is a tanácsnak Wimmer Fülöp felebbezését épen a közönség érdekében pártolólag terjeszteni a közgyűlés elé. A Szmolény-féle fölebbezést minden valószínűség szerint elutasítja a belügyminiszter, aki bizonyosan szintén azt az álláspontot tartja helyesnek, amit Szeged város törvényhatósági bizottsága. De ettől eltekintve, teljesen mellékes, minő sorsa lesz a fölebbezésnek. A közgyűlés kiondotta, hogy a tanács határozatát meg lehet fölebbezni és ezzel a határozatával kifejezte azt a kívánságát is, hogy a fölebbezést tárgyalni kivánja. A tanácsnak már most az a kötelessége: a közgyűlés Ítéletére bizni a szinházi helyárak sorsát. A hamisan bukott nagykereskedő. — Szabadka szenzációja. (Saját tudósítónktól.) Budapestről még augusztus végén megszökött Kovács Imre szövött- és vászonáru nagykereskedő, akinek Szabadkán is volt raktára. A családjának, rokonainak, mindenkinek az mondta, hogy halasztást nem tűrő, sürgős üzleti ügy hivja el hazulról. Szeptember 10-én aztán kitűnt, hogy a nagykereskedő megszökött a fővárosból és 350.000 koronát meghaladó adósságot hagyott hátra. A hitelezők csalásért följelentést tettek Kovács ellen az államrendőrségen, mely nyomozást indított és megkeresésére a budapesti törvényszék vizsgálóbirája elfogatási parancsot adott ki a nagykereskedő ellen. Kovácsnak azóta teljesen nyoma veszett. Hogy hová menekült, az államrendőrség nem tudta megállapítani. A családja, a rokonai ugyan kaptak tőle Amerikából kelt gépírásos leveleket,- melyek alá ceruzával a Kovács Imre név volt aláírva, de az államrendőrségnek elejétől fogva az volt a gyanúja, hogy ezek a levelek apokrifek, melyek csak a nyomozás félrevezetésére Íródtak. Azok közt, a kik jól ismerik Kovácsot, még mindig az a legenda él, hogy a csaló nagykereskedő nem szökött ki külföldre, hanem itt bujdosik valahol Magyarországon. A nyomozást Szabadkára is kiterjesztették, ahol Kovácsnak fióküzlete volt, és ahol nagymennyiségű árut helyezett el a szabadkai Leszámítoló banknál. László Géza bűnügyi rendőrkapitány, Török Miklós fővárosi államrendőrségi kapitány, a bécsi hitelezői védegyesület ügyésze, egy budapesti és több szabadkai titkos rendőr tegnap délelőtt megjelentek a szabadkai Leszámítoló Bankban és fölmutatva a budapesti soros vizsgálóbíró végzését, bűnügyi zárlat laá helyezték a pénzintézet raktárát. A Leszámítoló Bank igazgatósága, mikor a rendőrség az ügyre vonatkozólag kihallgatta, beismerte, hogy Kovács Imrének valóban van a banknál beraktározva 95.000 korona értékű portékája, de erre a portékára ő 85.000 koronát vett fel a pénzintézettől. a rendőrség azonban megállapította, bogy az igazgatóság leőadása nem mindenban felel meg a vtlóságnak. Kovács igazából csak 45.000 koronával adósa a banknak, az összeg bátralévő része, mit a Leszámítoló felszámított Kovácsnak, vagy provízió, vagy olyan váltókon alapul, melyekről egyáltalában nem lehet tudni, bogy az utánuk járó összeget megkapta-e a nagykereskedő, vagy sem. A rendőrség most aziránt kutat, mennyi ebből a tartozásból a provízió és a váltók készpénzértékét elküldte-e a bank Kovácsnak. A Leszámítoló Bank áruraktárának lefoglalására az adott okot, mert a bank a mult szombaton hirdetést tett közzé a szabadkai, bácsmegyei és fővárosi lapokban, a tulajdonában lévő 93.898 korona értékű szövöttés vászonárura október 24-ikére árverést tüz ki. A szabadkai rendőrség azonban értesítette erről a budapesti államrendőrséget, mely erre azzal a megkereséssel fordult a vizsgálóbíróhoz, hogy az árukra rendelje el a bűnügyi zárlatot. A vizsgálóbíró a bűnügyi zárlatot elrendelte és egyúttal értesített dr. Klódi Mózes szabadkai körjegyzőt, bogy a 4-ére kitüzöTt árverés elmarad. Török Miklós budapesti rendőrkapitány és a bécsi hitelezői védőegyesület ügyésze egy detektív kíséretében tegnap reggel Szabtdkára utaztak, ahol László Géza rendőrkapitánynyal megjelentek Kovács Imre szabad-