Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-20 / 241. szám

1911 iS. évfolyam, 241. szám Péntek, október 20 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=) Korona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=j Városház-utca 3. szám c=3 ELŐFIZETES1 AR SZEGEDEN egész évre . R 24"— félévre . . . K 12'— negyedévre . R 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN;: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőset 305 Kiadóhivatal 8/6 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 A kormány közgazdasági programja. Az 1912-iki költségvetés közgazdasági része nemcsak a bevételek fokozása által tűnik ki, hanem a befektetések nagyságával is. A befektetési processzust a mostani kormány még nagyobb arányban folytatja. Ez fölötte szükséges is. Mostani megerőltetésünk, amelytől egy évtizeddel előbb takarékosságból megakartak óvni minket, de kárunkra, a jövő bevételek állandósága is biztosítja. Midőn mindenfelől rendkívül fokozott mértékben követelik az állam nagyobb és nagyobb megterhelését, kell gondoskodni a jövedelem természetszerű, folytonos emeléséről is. Ez pedig csak részben lehet financiális feladat, sőt amennyiben financiális, akkor is a közgazdasági tényezőktől függ. A kereskedelmi és földmivelési (ma még bizonyos részben a pénzügyi) tárcák azok, amelyek feladata az állam anyagi forrásait ápolni, fejleszteni és kihasználni. A kereskedelemügyi tárcában az egész országra nézve legjelentősebb vállalat az államvasút. Ezen fordul meg az egész közgazdasági élet keringése. Évek óta már tetemes összegeket kellett költeni a vonalak és fölszerelések átalakítására és tökéletesítésére s a jövőben egyideig még nagyobb összegre lesz szükség, hogy a vasút teljesítő képessége és jövedelmezősége csorbát ne szenvedjen s a közönség igényeit is kielégítse, e mellett az idegenforgalmat is egyre jobban fejlessze. Az 1912. évre nem kevesebb, mint 98 millió korona beruházást kér a költségvetésben a kormány. 52 millióval többet, mint erre az esztendőre. Pályaudvarok nagyobbitása, forgalmi eszközök beszerzése, vonalak kiegészítése teszi ezt szükségessé. De remélhetőleg aztán egészen megszűnik vagy csak elhárithatlan alkalmi zavarokra redukálódik a ma károsan érezhető sok forgalmi akadály. Nagyobb személyszaporitás lesz az egyre fejlődő postaintézménynél; 900 uj ember talál ennek keretében kenyeret. A kereskedelmi minisztérium kiadásai mindössze 88 millió koronával növekedtek meg. Természetesen még több lenne ez, ha a bevételek emelése nem ellensúlyozná. De bár elkerülhetetlen, nemzetgazdaságilag nem tartjuk üdvösnek a vasúti díjszabások emelését, mert ez a drágaság miatt beálló drágítás megint csak visszahatással lesz az egyeseknek háztartására. A szállítási tarifakülönbözeteknek csak egy része hárul az export-árura; a másik része a belföldi fogyasztást sújtja. A földmivelésügyi tárca költségvetése aránylag nem emelkedik oly erősen, csak 7,300.000 korona a többlet. De ennek szétosztása igen fontos célokat szolgál, végeredményében a termelés növelése, tehát a megélhetés könnyítésére irányul. Ugy, hogy szinte keveseljük ezt a költségvetést. A városok fogyasztó közönségének vitális érdekét érinti az, hogy a tejgazdaságnál egy millió koronával több van előirányozva. A tej dolgát nemcsak a termelés szempontjából szeretnők erélyes eljárás alá vétetni a minisztériumban, hanem a városok tejjel való ellátásának szempontjából is, amely feladatot maga Serényi Béla miniszter is már hangoztatott s épen azért sikerülni fog. A folyószabályozások során a Sajó és a Sió olyan szabályozását fogják megindítani, mely a hajózásra is alkalmassá fogja ezeket tenni. Az öntözés problémáját a gyakorlati téren az idén már a Hortobágyra vonatkozó elhatározással a földmivelésügyi kormány nagy lépéssel vitte előre. Összefügg ez az állattenyésztés dolgával is, amelynek intenzivebb fejlesztését, jobban mondva a régibb bőségre való visszavitelét égető ügygyé tette a "husdrágaság. Az állattenyésztés emelése mennyiségileg és minőségileg egyik első gondja a kormánynak s ezen a téren teljes bizalmat és támogatást követelhet s kap is remélhetőleg. Érdekes pontot, bár nem jelentékeny összegűt is találunk a földmivelésügyi költségvetésben. Ez a városok szennyvizeinek felhasználására vonatkozó terv. A városi A fekete ember. — Franciából. — — A gyilkosság, melynek Ardenstein orvos a vonaton áldozatul esett, — szólalt meg Champerel ezredes — eszembe juttatja egy régi kalandomat, mely még kapitány koromban történt, mikor a vérteseknél Versaillesban voltam állomáson! Abban az időben uraim ínég alig léptem át harmincadik életévemet és őrült szerelmes voltam egy szőke szépségbe, ki a kellemesen hangzó Ginette névre hallgatott. Hogy azóta •mi történt vele, nem igen tudom, hiszen tout passe, tout lasse, tout casse! De akkor egyéb gondolatom sem volt. mint az, hogy Versailles-ban elvégezve a szolgálatot, mielőbb Párisban lakó kis barátnőmhöz siessek. A tél folyamán egész jól ment a dolog. Reggel a hét és fél órai vonattal indulva Parisból, nyolc óra huszonöt perckor már Versaillesba érkeztem s igy még idejében aláírhattam a parancsokat, melyekkel az őrmester lakásomon várt reám. s Azonban nyáron, ah! ... az évszak e legocsmányabbja alatt mindennap reggel öt órakor kezdődtek a gyakorlatok, tehát századommal már négy óra körül el kellett indulnom a gyakorlótér felé. De azért Ginettel minden este együtt vacsoráztunk a ChampsElyseés egyik hűs zugában s csak az utolsó éjfél után induló vonattal tértem haza, hogy néhány órán át még kipihenhessem magamat. Ebben az időszakban gyilkolták meg Barrére prefét, aki nagy pénzösszeggel utazott székhelyére. A lapok által sokat fejtegetett és körülményesen tárgyalt bűntény nagyon izgatta a közönséget, mert az ilyen eset akkor még szerencsére elég ritka volt. Miután folyton éjjel utaztam, Ginette kívánságára magamnál hordtam szolgálati revolveremet, mely nekem nem volt alkalmatlan, barátnőmet pedig megnyugtatta. Egy este, midőn épen megváltottam a Versaillesba szóló jegyet, egy teljesen feketébe öltözött, simára borotvált arcú ember, aki hóna alatt bőrtáskájával a pénztárói kis távolságra állt, különös tekintettel szemügyre vett, majd gyorsan első osztályra kért magának jegyet, mikor meghallotta, hogy én is első osztályban utazom. Azután nyomon követett, de én nem törődtem vele tovább. Ilyen sorrendben szálltunk csakhamar mindketten a vonatra. Én a fülke egyik szögletében foglaltam helyet, ő pedig velem szemben, a másik oldalon iilt. Eddig egész természetesnek találtam" a dolgot. Már épen végig akartam nyújtózni az ülésen, midőn nagy garral, lármával és foghagymaszagot terjesztve, három igen közönséges utas fülkénkbe rohant. A remélt alvás természetesen igy elmaradt. Ezt a körülményt valóban nem nevezhetem szerencsésnek, mert az ilyen késői órákban kevés ember szokott utazni s igy a fülkék legtöbször üresek. Nem sokat haboztam tehát. Clichv-Levallois-nál leugrottam a vonatról és egy másik, teljesen üres fülkében csakhamar kéjes érzéssel végig nyújtóztam a párnákon. Végre egyedül! . . . Azonban képzeljék uraim meglepetésemet, midőn fülkém ajtaja kinyílt és belépett az én fekete emberem, aki most is nyomon követett és ismét velem szemben leült. Rögtön a következő kérdést intéztem önmagamhoz: „Mi az ördögnek akar ez az idegen alak mindenáron velem utazni?" Alvást szinlelve, félig lehunyt szemekkel figyeltem társamat. Kinézése valóban nem volt biztató, vékony szájszéleivel, borotvált arcával, kopasz fejéyel és élénk, pápaszeme mögött különös fénnyel csillogó kis szemeivel. És tömött táskájában vájjon mit rejtegetett? Talán fegyvereik elrejésére a gonosztevők hasonló táskát szoktak használni? A bőrön keresztül szinte láttam , a gyilkolásra kész eszközöket. Most már csupán az a remény élt bennem, hogy Courbevois-ban, vagy Surennesben majd csak beszáll hozzánk valaki. De senki sem jött és éjfél után egy órakor alig remélhettem ilyen gondviselésszerű megjelenést. Már épen le akartam szállni, hogy ismét fülkét változtassak, midőn eszembe jutott, hogy