Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-19 / 240. szám

1911 II. évfolyam, 240. szám Csütörtök, október 19 DELMAGY Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=i Korona-utca 15. szám c= Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., i=a Városház-utca 3. szám c=i ELÖPIZETESI AR SZEGEDEK egész évre . K 24— félévre . . . K 12'— negyedévre . K 6f— egy hónapra R 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN/: egész évre K 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . K 7*— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. T£LE?ON-SZAM: Szerkesztőse} 305 — Kiadóhivatal 8 & Interurbán 305 Dudapesti szerkesztősig teleíon-száma 128—12 Embervérrel. A magyar fővárosban jobban rettegnek már a házépítkezés veszedelmeitől, mint bármily ragálytól, mint a kolerától. A német Jansen, aki a napokban Budapesten járt, megbotránkozva beszélt róla, hogy milyen csúnyán és Ízléstelenül építkezünk. Az nagyon kellemetlen kritika volt. De arról, hogy milyen rosszul és milyen lelketlenül építkezünk, nem kell a Jansenek kritikáját bevárni, mert beszélnek róla az ismétlődő építkezési katasztrófák, az összeomló házak, az eltemetett munkások, a megcsonkítottak halálordítása, az árvák jajveszékelése s az emberek összejázkódása. S ez borzalmasabb kritika, mint a kellemetlen Jansené. A csúnya és Ízléstelen házakat még csak ki lehet állani, de az összeomló házak ölnek. S ha csúnyán építkezünk, az csak a mi bajunk, de ha lelketlenül, könnyelműen és gazul épitkezünk, az már ártatlanok baja. Akiknek bele kell pusztulniok, mert Budapesten az építőmesterek a gyermekektől tanulják meg az építkezést s ötemeletes palotákat ugy akarnak emelni, mint a gyermek a kártyavárakat. 1 Hát megint összeborzadnak az emberek egy rettenetes katasztrófán. Megint összeomlott egy épülő bérház. És megint megölt, megcsonkított, maga alá temetett egy csomó szerencsélen munkást és munkásasszonyt. Ha Budapest minden kerületében volna egy tűzhányó, mely időnként kedvet kap a rombolásra: nem tehetnénk ellene semmit, mert a tűzhányókat nem lehet szigorú rendeletekkel megfélemlíteni. De akkor is kötelesége volna a tudománynak őrködni és idejében figyelmeztetni a környék lakosságát, hogy menküljön, mert az a tűzhányó kezd megint gyanúsan viselkedni. Budapesten azonban nincs tűzhányó, még csak olyan vulkanikus katlanban se vagyunk, mint szegény Kecskemét. Hát mért kell mégis nagyon rövid időközökben mindig összeborzadnunk olyan katasztrófák miatt, mintha itt a Duna mellet voltaképen egy darab Catania volna? Mért roskad, dől és omlik itt annyi épület össze, mintha a föld alatt rejtelmes erők esküdnének össze ellenünk? Kétségtelen, hogy a budapesti építkezésekben nem az izlés fogyatékossága a nagyobbik baj, hanem a lelkiismeretesség fogyatékossága. Itt ugy építkeznek, mintha csupa uzsorás építtetne, aki kövér könyeket sir minden percért, mely nem hozza meg a gazdag kamatokat. Hiszen gyorsan, túlságosan gyorsan épült az egész Budapest, de azt még csak meg lehetett érteni. Századok mulasztását akarák néhány évtized alatt pótolni- s az elmaradt Magyarország nem riadt vissza egy kis amerikai izii gyorsaságtól is, csakhogy mentül hamarább épitse fel a maga szép fővárosát. Talán azért van annyi szertelenség és kapkodás, annyi Ízléstelenség és fantáziahiány a budapesti építkezésekben. De mért kell most a bérházak épitésével ugy sietni? Mért nem keresnek most izlést, szolidságot és tartósságot az építkezésekben? Mert spekulánsok építtetnek, mert kölcsönpénzzel építtetnek s mert a jövedelem az építtetőnek olyan sürgős, hogy félig kész házakba is becsalja a lakókat s nem is áll szóba olyan épitészszel, aki neki a bérkaszárnyát a legrövidebb idő alatt kamatozóvá nem teszi. Egy negyedév bérjövedelme? Azt a budapesti építtető fel nem áldozza. Inkább vesszen az izlés, inkább lakjék a szerencsétlen lakó féligkész házban,,, ablaktalan szobákban és inkább pusztuljanak ártatlan munkások a sietségben gazul összedöntött épület romjai alatt. Hogy a háziúr egy fertálylyal hamarébb kapja meg a házbéreket, azért kell megbetegedniök nedves lakásokban a lakóknak s azért kell minden budapesti bérház számláját ilyen tételekből összeállítani: „került ötszázezer koronába, harminc munkás életébe s az első lakók egészségébe." Most, hogy az építkezési kedv föllendült, a katasztrófák is fölllendültek. Nem igen épült az utolsó másfél esztendőben több ház, mint ahány munkás életébe került. S az ellenőrzés mégsem vált lelkiismeretesebbé. Pedig a végin mégse fordulhat a vád mások ellen, mint akik az ellenőrzést annyi katasztrófa dacára is elmulasztják. . ; Annyi ártatlan vér, annyi elpusztult élet vádolja most már az ellenőrző hatóságoknak könnyelműségét, hogy legfőbb ideje lesz az ellenőrző hatóságokat ellenőrizni. Haladás utján. — Büchner nyomán. — Irta Jialog Géza dr. m ' ii. Általában ugy hiszik, hogy a tudományok nagyszerű fejlődésének nagy hatása lett volna azokra a fogalmakra, gondolatokra és képzetekre, melyeket az ember saját helyzetéről, élete hivatásáról, életének céljáról alkot magának. Csodálatosképen ép az ellenkezője történt. És amennyiben egyik oldalon nőtt a tudomány és a felvilágosítás, annál erősebben és hatalmasabban fejlődött ki a másik oldalon a reakció a haladás és a felvilágosítás ellen. És még föltiinőbb ez az ellentét, mert a reakció miatt ugy tűnik fel a haladás e százada, mintha a középkor felé tekintene és annak sötétségét hozná vissza. Amott forró vágyak a felvilágosításra és a dogmáktól és hagyományoktól való felszabadulásra és pedig a modern tudomány fegyvereivel, emitt megvetéssel a fegyvereket viszautasitva maradnak a hit és vallás alázatos szolgái. Ezek folyton törekednek az ultramontan egyházi hatalomra jutni és folyton harcolnak a régi balhit viszaállitására. Csak nagyon különös és izgatott alkalmak, mint az állami népnevelés törvényjavaslatai voltak képesek azt a csendes megalázást megtörni és a néplélek mélyében szendergő érzések egy részét a felszínre hozni, anélkül, hogy a nagy néptömegek helyükről megmozdulnának. Politikai és, szellemi viharok mozgatják folytonosan a társadalom felszínét és hozzák létre a gondolat és akarat változásait, mig ennek mélyében minden majdnem megváltozhatlan nyugalmában és mozdulatlanságában megkérgesedik. A röghöz bilincselt mezőgazda legalsó és számra nézve legerősebb része az emberi társadalomnak, — a kora reggeltől késő estig egyforma munkával lekötött ipari munkás, a nagy fáradtsággal járó életet folytató kézműves iparos, ezeknek nincs idejük, képességük és hajlamuk korunk harcaiban résztvenni. Sőt a társadalom magasabb régióiban, mint a középosztályban a megélésnek és létfentartásának felmorzsolódó harc minden egyénnek összes testi és lelki erőit annyira igénybe veszi, hogy az iskolában szerzett ismeretek továbbfejlesztésére vagy pihenésre nem marad ideje. Ha ily körülmények között tehát egy pillantást vetünk a szellemi munkák óriási tömegére, melyek évről-évre könyvek, újságok, beszédek formájában a világ piacára dobatnak, megijedünk a nagy munkálatoknak az összeségre való kicsiny hatásától. Az irók háromnegyed részéről ei lehet mondani, liogy csak azok részére és ama kevesek számára irnak, akik őket olvassák, kivéve a szeretett költőket és regényirókat, akiknek is nagy közönségük van, mert a női nem egy nagy része nekik biztosítva van. Sőt olyan irók is, akik nagy sikernek örvendhetnek és akiknek irásai sok kiadást érnek el, kénytelenek belátni, hogy ennek dacára nem hatolnak a mélységbe és. csak az emberiség felszínét hozzák mozgásba. Ami tulajdonképen a tudósokat illeti* ugyanazok könyveikben rendesen csak egymással beszélgetnek és sokszor oly dolgokról, amelyekről a kollégák többet vagy kevesebbet már tudnak vagy hallottak. De azok is, akik a néphez is leszállanak és a tudományok fejlesztésével foglalkoznak, csak akkor számithatnak eredményre, ha valahol egy feltűnő feltalálás vagy egy pillanatnyi divatroham nekik segítségükre jön. Mennyi kolosszális erőlködés történik egyesektől vagy társaságoktól a nép művelése és felvilágosítása érdekében és mily csekély eredményre szokott az vezetni. Mennyire tetszenek nekünk még népiskolai és népművelési oktatás-