Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-18 / 239. szám

1911 október 14 DÉLMAGYARORSZÁG 241 szeszáru eladási üzlet van, melyekben össze­sen 24.493 hektoiter bort, 925 hektoliter sört és 3162 hektoliter pálinkát adnak el egy év­ben. Ezen kivül korlátolt italmérési joga van 179 szegedi kereskedőnek, kávésnak, stb. Ezek eladnak egy esztendőben összesen 2193 hek­toliter bort, 1262 hektoliter sört és 1646 hek­toliter pálinkát. Ezzel azonban nem merül ki a szesz-árusi­tás, illetve fogyasztás kimutatása, mert kü­lön csoportban vannak fölvéve azok a terme­lők, akiknek saját termésük kicsinybeni eláru­sitására van engedélyük. Ezek összesen csak hárman vannak, akik azonban egy évben 611 hektoliter bort árusítanak el. Ugynebben a csoportban vannak fölvéve a szeszgyárosok is, akik azonban nagyban árusítják a sört és az ő forgalmuk tulajdonképen már a kisáru­sok forgalmában fel van tüntetve. Nem érdek­telen azonban megemlíteni, hogy egyedül a Kőbányai Polgári Serfőzde 9000 hektoliter sört ad el Szegeden egy év alatt. Még ezzel sem merült ki Szeged szeszáru forgalmának kimutatása, mert még egy ne­gyedik csoport is van, melybe összesen 59 kereskedő tartozik, akiknek mindenféle szesz­árunak zárt palackokban való árusítására van joguk. Ezek is szép mennyiséget konzu­málnak, amennyiben a kimutatás szerint 846 hektoliter bort, 686 hektoliter sört és 414 hek­toliter pálinkát adtak el egy év alatt. Van még egy ötödik csoport is, mely azo­kat a bortermelőket sorolja fel, akik a saját boraikat zárt palackokban kicsiben árusitják. Ezek is eladtak egy évben csekély 1096 hek­toliter bort. Nézzük már most, mennyit is tesz ki az évi teljes forgalom e számadatok szerint: Eladási Eladási ágazat hektoliter helyek (csoport) száma bor sör pálinka 208 Korlátlan italmérési jogon 24.493 9257 3162 179 Korlátolt italmérési jogon 2193 1262 1646 3 Bortermelők — ki­csinybeni árus. 611 — — 59 Zárt palackokban való árus. 846 686 414 13 Bortermelők — zárt pa­lackokban való árusi­tásá 1096 — Összesen: 28.239 11055 5222 í E táblázatból láthatólag Szegeden össze­sen 462 helyen foglalkoznak a bor, sör és pálinka italnemüek iparszerü eladásával és eladnak összesen 28.239 hektoliter bort, 11.005 hektoliter sört és 5222 hektoliter pálinkát. Nem tudjuk, a régi jó magyar erkölcsök­nek tudjuk-e be, hogy Szegeden majdnem há­romszor annyi bort fogyasztanak, mint sört, sőt csak épen kétszer annyi sört, mint pálin­kát, ami tekintve a pálinka magas alkohol tartalmát, elég kedvezőtlen arány. Érdekes egy kissé a mélyére tekinteni ezek­nek a számadatoknak. Előre kell bocsájtani elsősorban azt, hogy ez hivatalos bevallás szerint van kimutatva, vagyis amennyit a szeszárus különös tekintettel az adózásra — bevall és amit a pénzügyőrök a legbuzgóöb utánjárás után megbírnak állapítani. Tehát egész bátran hozzá lehetne még szá­mitani 25—30 percentet, mert ismerve azt az elvet, hogy az államot mindenki szívesen be­csapja, — egész bizonyos, hogy ennyit elta­gadtak a bevallásnál. Azonban ne akarjunk többet tudni a pénzügyőri hatóságnál és fo­gadjuk el hiteleseknek a kimutatott számada­tokat. Tudjuk, inert fentebb kimutattuk, hogy Szeged'en 28.259 hektoliter, vagyis kétmillió­nyolcszázhuszotíötezer liter bort isznak meg egy évben. Azt is tudjuk, hogv Szegeden 123.000 lakos van. Egy lakosra tehát átlag 24 liter borocska jut egy esztendőben. De mert azt is tudjuk, hogy Szeged 123.000 la­kosából nem mind a 123.000 iszik bort, mi­velhogy a között sok a csecsemü, és kis gyermek, akik nem igen isznak szeszes italt és még a csecsemőkön kivül is vannak „egy­nehányan", akik szintén nem élnek vele. Te­hát ennek ellenében, aki iszik, az eleget iszik. A sörfogyasztás ennek ellenében nem ve­szedelmes. Évenként átlag, — ha minden sze­gedi lelket számítunk tiz és fél liter sört iszik egy-egy szegedi lakos, mig ellenben pálinká­ból évenként 5^-6 liter az átlag fogyasztás egy-egy személyre. Persze itt is ki kell ven­nünk a kiveendőket és ugv körülbelül megál­lapíthatjuk, hotr" elég kedvezőtlen a pálinka fogyasztás arányszáma. Igen, igazuk van a good-templaroknak, a pálinka szétdúlja a családot, elzülleszti az embereket és sok-sok exisztenciát tesz tönk­re és mindezeken felül nagyon sok anyagi gondnak a kútforrása. Hanem két oldala van az éremnek. Nem minden család boldogságát és jólétét dúlja föl és nem minden exisztenciát tesz tönkre. Van­nak egyesek, akiknek hasznuk van benne. Igy első sorban maga az állam, másodsorban azok, akik árusitják, jelentékeny hasznot húz­nak abból, ami az emberiség ártalmára van. Számoljunk csak egy kissé utána, hogy milyen jövedelmet hajt az államnak csak az a pálinkamennyiség, amit Szegeden megisz­nak. Szeszadót vesz az állani száz hektoli­terfokonként minde'n liter után 90 fillért és / ujabb miniszteri rendelet után még 50 fillér pótadót, vagyis összesen 1 K 40 fillért. Amint pedig tudjuk, hogy Szegeden 5222 hektoliter vagyis Ötszázhuszonkétezerkétszáz liter az évi fogyasztás, könnyű kiszámítani, hogy eb­ből az államnak 731.000 korona jövedelme van. Ezenfelül az állam megadóztatja a szesz­árusokat a város lakosságának létszáma sze­rint, minden ötszáz lélek után 300 koronáig terjedhető adóval, amiből Szeged 254-szer 500 lakosa után legalább 50.000 korona jöve­delmet huz az állam. Az az elegáns lump, aki a ragyogó, fényes kávéház márványasztalai mellett, dohány­füstös, cigányzenés hangulatban tiritgeti a pezsgőt, s utána a benediktinert épen ugy nem gondol arra, hogy minden pohárkával, amit megiszik, az államnak adózott néhány fillért, — mint hogy nem gondol rá az a napszá­mos, vagy zülött csavafgó, aki a kültelki pá­linkás depót dohosszagu fülkéjében iszogatja a rosztopcsin rummái, vagv a örkölyt. Talán nem is ízlene az a szesz, ha tudnák, hogy mi­kor isszák, — adófizetést teljesitehek az ál­lamnak Hiába azonban, amig a pálinka öntudatlan­ságba hajt, amig a kábító, mámoritó részeg­séggel feledteti az élet buját-gondját, s amig a tót napszámos, a Jano meg a Miso azt mondja, hogy az fiit belülről, az egészséges, addig hiába a küzdelem, az embereket még az sem szoktatja le az ivásról, ha tudja, hogy adót fizet vele. Pedig a magyar ember ezt szereti a legkevésbbé. Domán Mihály és Fia szőnyeg és ágynemii áruházát az eddigi összes cikkekben még dúsabban felszerelve a Kárász­utcában levő (volt Sátor-féle Wagner-palotába helyezte át. Különlegességek perzsa, smyrna és indiai szőnyegekben. ••• A Kiss - utcában levő helyi­ségem azonnal kiadó. i<v NAPI HIREK A szőke cigány. (Saját tudósitónkfét.) Hétfőn este hatalmas csilingelőssel rohant be a villamos a Szeged­állomásról. Nem fontos eset, de véletlenül ebben a sárga kocsiban olyan érdekes vig­játék játszódott te, aaMcilyet csak az ezer szint variáló élet tud remtezm. A vígjátékot a jő­nevii komédia-rendező élet két szakaszra osztotta. Az egyik szakasz ott kezdődött, mikor a szőke- eigáwyszakaszjegyet kért a sárga-kocsi kalauzától. A másik szakasz pe­dig ott végződött, iáikor a szőke cigányra egy barna rendőr rázárta a kiilönszakasz aj­tóját. A vigjáték eléje és vége között pár­beszéd töltötte kí az iirt. Mielőtt a párbe­szédet gyorsírói jegyzetem alapján leírnám, röviden átsuhanok á színtér ecsetelésén. Szin: Sárga éte 'rohanó villamoskocsi. A baloldalon két idegen ül. Az egyik civilru­hás rendőr, a másik szintén civilruhás, de nem rendőr. Sőt épéin nem az. A jobb olda­lon egy nő ül és liailígat, (igen bálás szerep) én is a jobboldalon ülök, hallgatok és gyors­írom a következőket: — Szereti maga a rendőröket szomszéd? — kérdezte a szőke, miközben ravaszul ka­csintott. — Szeretem is, meg nem is. — Értem, értem, úgy van velük, mint én. Szereti, ha messze vannak. Kár is tagadni komám, maga ugy is céhbeli, Mondja csak, miben dolgozik magaWetörőf Nem. Zsebelő, vagy vásári tolvaj? A civilruhás rendőr pödörintett egyet a bajuszán, ami tulajdonképen azt jelentette, bogy gondolkozik. Majd igy felelt: — Ejnye, éjnyé, de bogy eltalálta. — Nagy a gyakorlat öcsém. Az én sze­mem sohasem csal 'meg, felismerem én a céli­belit még ha selyem-bársonyba bújik is. — Hát maga mivel foglalkozik? — kérdez­te a rendőr a szőke cigánytól. — Én már öreg etaber vagyok, tisztességes mesterséget folytatói; Hamis ékszerekkel ke reskedek, de hamis í'ajfékpipákka] is csiná­lok néha boltot. Motídja csak, maga nincs kitiUva a városból?'­— Még nem v-ágyok, — felelte a rendőr. — Akkor még maga csecsemő ezen a pá­lyán. Lássa, engem már tiz éve kitiltottak, de azért százszor visszajöttem. A jobb oldalon ülő nő megmozdult. A ci­gány összerezzent éá félénken jegyezte meg' — Nem besúgó az? — Attól ugyan ne féljen. Inkább a rend­őröktől féljen. — A rendőröktői? Attól ugyan nem félek, A szegedi rendőrök ilyen fiatalok — mutatta a kezével. A villamos a Széchenyi-térre ért. A rend­őr megfogta a szőke cigány kezét és leve­zette a villamosról. — Hova megyünk komám? — Gyiijjön csak, majd elmegyünk vala­hová. Mentek, mentek, de csak addig, mig a ci­gány észre nem vette, bogy a rendőrség felé vezeti a céhbeli társa. — Csak nem a rendőrségre akar menni? — Pedig oda akarök. — Miért? — kérdezte ijedten a cigány. — Azért, inertből — én rendőr vagyok! Itt véget ért az e'lkő felvonás. A második már a rendőrség szuterénjébe folyt le. Dondő Sándor, a szőke cigány mindent bevallott. — Valamiből csak kéli élni, — jegyezte meg. Dandó Sándort bemutatták a rendőrlegé nyeknek, bogy az ismeretség annál intenzi­vebb legyen. Sőt' a szőke cigánynak el kel­lett mesélni a féltve őézött üzleti titkait is. — Veszek tízért rézgyűrűt és eladom arany .helyett. Okos embert még sohasem csaptam be. A butákat még sohasem sajnáltam. Ez áz egész. Leülöm ezt a pár napot, azután ugy is nyugalomba vonulok. C Az öreg szédelgővé rázárták az ajtót. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom