Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-18 / 239. szám

6 U ELMAGYARORSZAÜ 1911 oluóbr 17 kulcsos rendőr nem felejtett el jó mulatást kivánni a céhbeli társának. Az ajtó mögül halk beszéd hallatszott ki: — Pedig olyan jó képe volt. Azt hittem böcsületesebb ember. Már a szemének sem hihet az ember. — Minisztertanács. Kedden délután őt órakor a miniszterelnökségi palotában minisztertanács volt, amelyen folyó ügyeket intéztek el. ' : — Az amerikai világkiállitás. Newyorkból jelentik: Kettős ünnepe volt tegnap California fővárosának. San-Franciscóban megtették az első kapavágást az 1912. évben rendezendő világkiállításra, a californiai nők pedig impozáns tüntető' körmenetet rendeztek annak örömére, liogy kivívták egyenjogúsításukat a férfiakkal, ariiennyiben választójogot kaptak s maguk is választhatók. Taft elnök is elment a kiállítási területre és a rendező-bizottság neki engedte át az első kapavágást. Rengeteg ember csődült k s olyan nagy volt a tolongás, hogy száznál többen elájultak a sokadalomban. — Tápé utón Türükszentmiklós. Törökszentmiklóson uj városházát építettek. A régi városházából megmaradt anyagból pedig egyhangú lelkesedéssel kocsmát emeltettek. A községhez tartozó Oballa telepen nincs megfelelő iskolahelyiség cs évek óta nincs lanitás, a gyerekek az abc ismerete nélkül nőnek fel, mert a községnek állítólag nincs rá fedezete. Az iskola céljaira nyolc hold szántóföld, mint iskolai alapvagyon áll rendelkezésre, melvből azonban négyet a tiszapüspöki plébános lefoglalt magának, a fentnaradó négyet aztán keresztényi jószívűséggel áldozza — illetőleg áldozná a kulturának. De négy hold föld jövedelméből természetesen nem leliet tanítót tartani. A kegves egyház — hiszen mindnyájan tudjuk — nagyon szegény, nem tud egv fillérrel seni segíteni. De miért is segítene — lévén ez olvan üzlet, amely minden haszon nélkül való? Egyszerűen mamagára hagvia az iskolát. A lakosság saját keservesen szerzett filléreiből tart tanítót, illetőleg négy hold föld haszonbérét bizony- -s koronákkal (száz-kétszáz korona) kiegészíti. De egv évben elegendőt nem tudnak összerakni, megvárják tehát, mig a koronák bizonyos összegig emelkednek s abból „fogadnak" ideig-óráig gyermekeiknek oktatót. Ily fényesen dotált (évi háromszáz korona) állásra természetesen okleveles tanitó nem vállalkozik. Igv eshetett meg, hogv három-négy évig oly oklevél nélkül való „tanítójuk" volt, aki rablógyilkosságért lllaván töltött tizenöt évet. Máskor pedig oly égvén tanitott, akit törvényesen fosztottak meg oklevelétől. De még ők sem maradhattak sokáig, mert nem tudtak megélni. Kocsmát építenek Törökszentmiklóson, de iskolára nem jut a huszadik század kulturával tömjénezett levegőjében. — A horvát sajtó a büdzséről. Amióta Tömasics Miklós bán szabadságáról visszatért, a politikai helyzet felfogásában ismét helyesebb irányzat tapasztalható. Az ellenzéki sajtó ugyan még mindig zavart akar támasztani a kormány lapjai azonban napról-napra ténybeli felvilágosításokkal szolgáltak. Lukács László pénzügyminiszter expozéjának Horvátországba vonatkozó részét is rosszaló bírálat tárgyává tették az ellenzéki lapok és a horvát tangens ujabb felemelését semmiségnek mondották. Ezzel szemben a kormánylapok kijelentik, hogy a tangenst csak tavaly emelték közel három millióval, most pedig ujabb 1,250.000 koronával, ami annyit jelent, liogy Horvátország évi bevételei rövid két év alatt négy millió koronával emelkedtek. Ez igazán testvéri előzékenység és azon őszinte óhaj kifejezése, hogy Horvátország a gazdasági stagnáció bajait kikerülje. A pénzügyminiszter teljes joggal mondhatta, boy a kormány Horvátország érdekeit is gondosan szem előtt tartja. Az ellenzéki lapok azon felfogásával szemben, hogy a kormány morzsa-politikájára tekintettel el kell szakadni Magyarországtól és a kiegyezési rendszertől, a kormánylapok egyhangúan kifejtik, liogy hibás politika volna a szakítással fenyegetőzni. A bán és a nemzeti haladópárt azon felfogása, hogy a jogosaknak elismert követelések hangoztatásában ki kell tartani, teljesen célszerűnek bizonyult. A Magyarországgal való testvéri egyetértés szempontjából ezért a pénzügyminiszter legutóbbi kijelentését Horvátország minden józanul gondolkodó lakosa csak hálás 'megelégedéssel fogadhatja, politikai tekintetben is csak a legkedvezőbb hatást keltheti. — Tudományos előadások a rádiumról. Scheffler Hermann drezdai tanár és ismert tudós a szegedi iskolákban rendkívül érdekes előadásokat tartott a rádiumról. Előadásait nagyszámú hallgatóság előtt tartotta meg. Szakemberek és laikusokból álló közönség a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta az előadást, melyet rádiummal végzett számos kísérlet tett még érdekesebbé. Scheffler tanár azon előadók közé tartozik, akik néhány szóval a legkomplikáltabb kérdéseket is érthetővé tudják tenni. Csütörtökön a Kaszinó termében tart előadást, délután 6 órakor. A belépődíj két korona. — Iparosok segítése. Szeg'énysorsu iparosok fiainak a felső ipariskolában való taníttatására begavári Back Bernát 2500 koronás alapítványt tett. Hasonló célra van az ipartestületnek egy 600 koronás alapítványa. Az ipartestület a két alapítványt összesiteni és gyűjtéssel 5000 koronára kiegészíteni kívánja. Ezért a nagyobb kereskedelmi és ipari cégekhez azzal a kéréssel fordult, hogy a gyűjtéshez adományaikkal hozzájáruljanak. — Kedvezmények az államvasnti munkásoknak. Az államvasutak munkásait a napokban értesítette az államvasutak iazgatósága, hogy a kereskedelmi miniszter telj esitette több régóta hangoztatott kívánságukat. A miniszter elrendelte, hogy a vasutaknál egy év óta szolgálatban álló munkások az eddigi 6 métermázsa tüzelőfa helyéhe 10 métermázsát, a kőszénhői 1700 kilgramm helyébe 2100 kilogrammot és a kőolajból 20 kiló helyett 60 kilót kapjanak. Mindez most a téli időszak beálltával nagy segítséget jelent a munkásokra. Ezenkívül az állandó napibéresek és munkások szabadságidejét is felemelték 8 nap helyett 10 napra. Végül azt is elrendelték, liogy ahárom év óta szolgáló munkások családjaik minden tagjával együtt arcképes igazolványt kapjanak, liogy azokkal önköltségi ár mellett utazhassanak. Ilyen utazási kedvezményt eddig csak a kinevezett alkalmazottak kaptak, most a napszámosok és egyéb munkások is megkapják. — Szeged vétlei ezése a kolera ellen. Kedden délután hat órakor a szegedi járvány-bizottság ülést tartott Lázár György dr polgármester elnöklésével. Az ülésen megjelentek a bizottsági tagok, kerületi orvosok és a katonai hatóságok képviseletében Tóth dr és Illés dr törzsorvosok. Az ülést Lázár Gvörgv dr elnök nyitotta meg. Utána Faragó Ödön dr tiszti főorvos adta elő javaslatait. Örömmel állapította meg, hogy az elmúlt öt nap alatt megbetegedés nem . fordult elő. A kolerában meghalt emberek környezetét a holnapi napon felszabadítják a vesztegzár alól. A meghaltak ingóságait a hatóság megsemmisíti. A két kis árván maradt gyereket a gyermekmenhelyen helyezik el. A járványbizottság a polgármester javaslatára járvány orvost állit. Torontálmegvében a fekete rém szedi áldozatait, hop v a Szegedre érkező utasok a járványt be ne hurcolhassák erre nézve is intézkedés történt, olv módon, hogy Szőreg állomásra érkező és utazó utasokat a járványorvos megvizsgálja. Igy veszik elejét a kolera tovább terjesztésének. A járvány bizottság mint ilyen nem szűnik meg és egyelőre nem működik. A legkisebb szükség esetén rögtön összehívják. A főorvos véleménye szerint Szegeden a vcszélv már elmúlt és a város közönségének ijedelemre akkor sincs oka, ha a kolera réme ismét fellépne, mert Szeged akkor is ura lesz a helyzetnek. Fontos, hogv továbbra is betartsák a rendőri intézkedéseket, a Tisza vizéből ne igyanak és gyümölcsöt ne egvenek és a tisztaságra különös gondot fordítsanak. — Borbélyok ügye. Még mindig vajúdik a szegedi borbélymesterek és segédek ügye. A legtöbben egyetértenek, de eltérések még mindig vannak egyes mesterek és alkalmazottaik között, akik a segédek követelését eddig nem teljesítették. Egyben megegyeznek a borbélymesterek, még pedig, liogy árszabály szerint dolgozhassanak ezután. Bizonyos, hogy helyénvaló ez a kívánság, mert ezideig sok kellemetlenséget és károsodást is okozott, hogv még árszabályt se ösmertek. Különösen a kisebb borbélymesterek károsodtak e miatt. A borbélymesterek nagv része nevében különben a kővetkező sorok közlését kérték tőlünk: Tekintetes Szerkesztőség! Igen kérem következő sorainknak helyet adni: Ezelőtt egy pár héttel Aradon országos borbélykongreszszus volt, amelyen elhatározták, hogy a borbély-iparban a sok visszás és rossz állapotokat valami nton-módon orvosolni fogják, amit határozatilag jki is mondtak. Többek között azt is, hogy az árakat szabályozni fogják. Kérem nem emelni, hanem csak szabályozni akarjuk, különösen mi kisebb mesterek. Mert mi Szeged városában 10—12 fillért vagyunk kénytelenek egy-egy borotválásért elfogadni, ami igazán szégyen a mi iparunkra nézve, mert ezelőtt ötven évvel, sőt talán azelőtt is ennyiért dolgoztak elődeink, ami a mai viszonyok mellett teljes lehetetlenség. Megjegyzendő, hogy ezek az állapotok csak Szegeden és itt az Alföldön vannak, különösen Csongrád-, Csanád- és Torontálmegyében, na meg Bácskában is, de ott már nem mindenütt. Például a felső vidéken vagy Erdélyben mindenütt legkevesebb 20 fillér egy borotválás ára. Mi, szegedi borbélymesterek szükségét láttuk máirégen, hogy az árakat szabályozzuk és már kétszer meg is próbálkoztunk a bajunkat orvosolni, de sajnos, mind a kétszer kudarcot vallottunk, még pedig azért, mert mindig akadtak olyanok, akik felhasználták az alkalmat a zavarosban való halászást és piszkos konkurenciákkal fogták a vendéget, igy akarván magának jó üzletet csinálni. Persze ezáltal a közvetlen szomszédjai, illetve kollégái kárt szenvedtek, pedig azáltal neki sem igen volt haszna és kénytelenek voltak viszszalépni, illetve a régi árban dolgozni, ha nem akarták az ő malmára hajtani a vizet. Miután sehogy sem bírtunk boldogulni, azaz árszabályt csinálni, nem maradt más mód, mint a segédekkel egyetemben ezt megcsinálni olyformán, hogy lett nekik többféle kedvezmény igérve, hogy legyen nekünk segítségünkre. Ezt pedig a következőképen gondoltuk megoldani. A segédek tömörüljenek az egész országban és ha életbe lép az árszabály, köteles a segéd az olyan mestert, aki még ekkor sem tartja be a szabályt, otthagyni és azt bejelenteni, hogy aztán az ne kapjon többé segédet. A szegedi borbélysegédek ezt az alkalmat felhasználva sztrájkba léptek, mert a mesterek nem voltak hajlandók mielőtt a céljukat el nem érik, az igért kedvezményt előbb megadni, no meg mert egy kissé túlzott is volt követelésük. A tárgyalások alkalmával mégis megegyeztünk és megkötöttük a békét, illetve a szerződést s azt a többség alá is irta arra való tekintettel, hogy a mi mozgalmunk is sikerrel fog járni, vagyis az árszabály november 1-től életbe fog lépni. Tehát megadhattuk ilyenformán a segédeknek némi engedménynyel a követelésüket. És ezt a békét már annál is inkább meg kellett kötni, liogy most, mikor ilyen életbe vágó célt akarunk elérni nem szabad megengedni, liogy a jó viszony a mesterek és segédek között megszakadjon. A borbélymesterek levelét azzal adjuk itt, hogy szerintök nem áremelésről, nem a kö-