Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-11 / 233. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 10 natban nem is tehet mást, minthogy sere­geivel az ostromlók elől visszavonuljon: de csak idő kérdése, hogy Olaszország oldalról, és ahonnan nem is sejti, Egyptom felöl igen veszedelmes támadást kapjon. Hiszen a tö­rök sereg, amely eddig ott volt, megvan és biztos alap a további hadmüveletekre. Igaz, hogy az angoloknak egyáltalán nem érdekük, hogy a törökök megerősödését előse­gítsék, már azért sem, mert ez az ő erős egyp­tomi pártjuk felvilágosítását hozná magával. Dé nem is seregek fognak átmenni Egyipto­mon, hanem katonák, az angol hatóságoknak is félig-meddig kijátszásával. A törzstiszte­ket hajón szállították előre, — és a török egész nyugodt, mert a bentlakó törzsek szö­vetségére is biztosan számit. • Olyan guerilla harcok következhetnek itt, amelyek akár év­tizedig is eltartanak. (Mi Tripolisz ára ?) — S azt ne higyje, hogy Olaszország nem vészit ezzel a démarssal. A török bojkott na­gyon szigorú valami. Nem olyan, mint a magyar tulipán, amely csak a gyújtót meg a trafikos kisasszonyt tudta ellenőrizni, de a ruhája bécsi posztóból volt: a törökök meg­mutatták, hogy inkább nem viselnek fezt, ha csak cseh gyártmányút kaphatnak. Mi már megtanulhattuk, mi az a török bojkott: mi épen eleget veszítettünk, mi rájöttünk, hogy egy ilyen mozgalomnak Törökország­ban mindenki engedelmeskedik. Még a leg­szegényebb munkás is, aki nem dolgozik ' bojkottált áruval rakott hajón. —S az olaszok nemcsak Törökországot ve­szítették el, hanem mindazt a területet, amelyre török vizeken át vezetett az ut: a Fekete tengert, déli Oroszországot. Mi azt nem is képzeljük, milyen rettene­tes erő lakik a törökökben. Egy nap alatt képes lenne levágni az egész Balkánt, — ha­csak valamennyi európai hatalom rá nem mászna. Eddig még mindig győzött, de min­den győzelmét egy-egy darabjával kellett megfizetnie. (Drága tanulságok.) De Törökországnak mindez igen jó: tisz­tábban belát az európai hatalmak politiká­jába, és jobban tudja, mit kell tennie. Nem baj az sem, hogy ezek a csapások élete meg­újhodásának a kezdetén érik: Törökország elég erős ahoz, hogy mindezt kiheverje — és Olaszországra nagyon veszedelmessé vál­hat ez a hódítás. Mf^rn^tt'c/flírBijP' a berlini fogtechnikán i^i ^SJifl^flajr ifi fi t és fogklinikán képesítve Jfojjmfiíerusc Kossuth L.-sugáruí-4. KÍfíS/.it mpideníéío fogtechnikai munkát kaucsuKtüin és ár-AóySürt. AfiíiiVü és kfiVt.gaiíáíuáiíi hivatalnokok­ajafc:«sbuettúffz*M8»e i«>£fánsöféJtíiavités 6 ónt ataít elkészu V/ ; i nagy választékban csakis 4 ff\ i e-jn t i • xUor-r.ó m rá Í nrrbr'í ; r Ékszer- és órajavitó műhely. nél 9Í9! lőtiiun—;g iid'/lo'phTÍjn«: Szalon kőszén és koksz legjobb be­ULIIU szerzési forrása: JUTKOVICS GÉZA -mte PA. ÉS SZÉNTELEPE KOSSUTH LAJOS-SUGÁRUT 41. SZÁM Tcleton 686. (a rókusi templommal szem ben)] Telefon 68 NAPI HIREK Fegyverletétel Világosnál, 1849-ben. „Életem és működésem Magyaror­szágon az 1848. és 1849. években" — e címmel most a Franklin-társulat ki­adásában két kötet jelent meg, me­lyek Görgey tábornok német nyelven irt emlékiratainak magyar fordítá­sát tartalmazzák ,idősebb Görgey Ist­ván fordításában Kiveszszük az em­lékiratokból azt a fejezetet, melyben a világosi fegyverletételt irja le maga Görgey tábornok. 1849. augusztus 13-án délelőtt 10 és 11 óra közt hagyták el utolsó hadi táborhelyüket a hadseregnek megrendült utolsó maradványai. Magam egy csoport tiszt kíséretében, kiket a szigorú fegyelem közvetlenül a csatasorban le nem kötött, lóháton előre siettem Szőllős irányában. Ujpankota közelében egy sebesen vágtatva felénk közeledő orosz hadikövettel találkoz­tunk szemközt. Ez megnevezvén magát, gróf fíudiger tábornok nevében felszólított jelent­sem ki élőszóval még egyszer és utoljára, hogy csakugyan komoly a szándékom a meg­állapított helyen letenni a fegyvert. Tartózkodás nélkül megadtam a kivánt nyi­latkozatot. És hogy a hadikövetet teljesen meggyőzzem kijelentésem őszinte voltáról, ar­ra kértem, vezessen el legott fölebbvalójá­hoz. A hadikövet erre késznek nyilatkozván, az­alatt, mig késeretemmel az emiitett szőllősi malom-csatornáig folytattuk utunkat, olda­lomnál lovagolt. Itt a csatorna hidjánál el­vált tőlünk s előre vágtatott, válaszomat fö­lebbvalójának megviendő. Ezalatt mi a mondott hidnál bevárván a hadikövet visszatértét, volt alkalmunk meg­győződni, hogy az orosz hadtest a megállapo­dás szerinti felállítást tényleg elfoglalta, A nyilt róna szabad látást engedett. Kelet­re tekintve, ott egy ellenséges hadoszlopot láttunk felvonulva a Csigér .jobbpartján, Mo­roda és Szöllős közt. Ez utóbbi helység északra esik a csatorna hidjától; s a falu szé­létől az orosz sisakok sorai fénylettek felénk. És nyugatra nézve, ott állt tömött sorokban, baloldalával Záránd helységre, a jobbal a malom-csatornára támaszkodva, az orosz hadtest zöme. A hidnál tőlünk elvált hadikövet ez irány­ban tért le az egyenes útról. Ugyanő nemso­kára visszatérvén, értésemre adta, hogy a gróf Rüdiger lovassági tábornok engem csa­pati ai élén vár. Ekkor kísérőimtől követve, a megjelölt irányban előre vágtattam. Amint az ellenséges felállításhoz mind közelebb ér­tünk, ennek homlokzata előtt egy különvált csoport lovast vettünk észre. A jövő pillanat­ban egy magános lovas kiválván a többi közül, felénk léptetett. Kiséretem megállt. Magam egyedül közeledtem a magányos lo­vashoz, köszöntem s megneveztem magamat, mert föltettem, hogy e pillanatban az orosz hadtestparancsnok, gróf Rüdiger lovassági tábornokkal állok szemtül-szembe. Ugy is volt. iTÍíífn Í^SSr líS Rüdiger grófnak a hadsereg kívánságait magában foglaló jegyzékkel együtt a kor­mány és országyülés azon tagjainak névso­rát is átadtam, akik önként a hadsereghez csatlakoztak és engem arra kértek, hogy, ha lehet, legalább azt az engedelmet eszközöl­jem ki számukra, hogy egyelőre, amig kinek­kinek sorsa el nem dűl, a hadifogság alatt is a hadsereggel.együtt maradhassanak. Ezen rezignált férfiak e tulszerény óhajtá­sát alig lehetett volna nem teljesíteni. De I V •• 1* - ' i? 1- ! r 1 1 — «« n Ir. 1 r Irt rtrt 1 I­liez csatlakozott, legott biztosította a körü­lötte lévő ingó vagyona háboritlan birtok­lását; valamennyi tábornoknak és az egész tisztikarnak-- pedig megagyta a kardját. A többi kérelmekre nézve, melyeknek teljesíté­se meghaladta saját hatalomkörét, megígér­te, hogy azokat egész erejével pártolni fogja fölebbvalójánál. Mindezért én gróf Rüdiger tábornoknak sorsosaim nevében is legott köszönetet mond­tam. Azon kérdésem, nincs-e neki a vezérletem alatti adsereg fölállítását illető valamely kü­lön kivánsága? s a tőle kapott válasz, mely­lyel önlefegyverzésünk alaki elrendezését egészen saját tetszésemre bizta, képezték a többi részét az ezzel kimerített egyetlen be­szélgetésnek, mely az orosz hadtestparancs­nok, gróf Riidigér lovassági tábornok közt és köztem a fegyverletétel előtt történt. Lassan közeledett ezalatt a magyar hadse­reg eleje a malomcsatornához. A hid keskeny volta könnyen fönnakadásra és zavarra ad­hatott alkalmat: ennek elejét veendő, hala­dék nélkül visszatértem kísérőimmel a csa­torna hidjához és e helyről ugy intéztem az egymásután érkező csapatoknak tömeg-idom­ban. a malomcsatorna és Szőllős helysége közti térségen, arccal a Zarándnál álló orosz hadzöm felé, két harc'élben való felvonulását, hogy mire ez bevégződött, az első harcélt a III. s a VII. hadtestek, a második harcélt pedig az I. hadtest képezték; közbül a két liarcél között valamennyi ütegeink sorakoz­tak: a hadi társzekerek leghátul. Mikor a magyar hadsereg utolsó osztagjai átvonultak a csatorna hirján; a nap leáldozó­ban volt. S az esti szürkületben 1849. augusz­tus 13-án egy orosz hadtest parancsnoka, gróf Rüdiger lovassági tábornok, tartott szemlét a vezetésem alatti magyar csapatok felett. De a huszár talpon állt a lova fejénél, kardja a nyeregkápára volt akasztva; a gya­logság fegyvere gúlában; az ágyu mind szorosan egymáshoz szorulva és védtelen. És védetlenül ott hevertek a zászlók is a fegy­vertelen hadsorok előtt. Görgey Arthur. — Vitás a három szavazattöbbség. Tegnapi lapszámunkban megirtuk, hogy Pest vármegye közgyűlése bárom szavazattöbb­séggel tudomásul vette az obstrukciót. Ugyanakkor érdeme szerint értékeltük és jel­lemeztük ezt a nagy terrorral összehozott há­rom szavazatnyi többséget. Most aztán még jcbban méltatja ezt az erőszakkal összeho­zott többséget egy fordulat, amely nemcsak bevilágít az ellenzék politikai magatartásába, de a legkomolvabban vitássá teszi a tegnap kimutatott három szavazatnyi többsége. A ;nai napon ugyanis Huber János nagybirto­kos panaszt tett amiat, hogv valaki a közgyű­lésen az ő nevében leszavazott. Ez annál -dekesebb, mert a Huber, a Nemzeti Munka­párt helyi elnöke jelen sem volt a közgyűlé­sen és semmi esetre nem szavazott volna az obstrukció mellett. Már most önként fölme­rni a kérdés, hogy ugyan nincs-e több ilyen ál-szavazat abban a háromban, mely ha igáz -— többséget képezett. — Kultúrharc Tápén. Megirtuk már sőt bőven foglalkoztunk a tápéi iskoláztatás ügyével. Annak idején belevilágítottunk a tá­péi sötétségben és megállapítottuk, hogy a tápéi események klasszikus iskolai mintáját adják a mai magyar népoktatási közigazga­tásnak. Felhívtuk az ország figyelmét a tápéi kulturbotrányra és most Zigány Zoltán a Világ hasábjain vezércikkben ostorozza, anti tényleg ostorozni való. Többek között meg­írja, hogy Tápé iskolája 1881-ig a községé volt, akkor egy merőben törvénytelen alapon létrejött szerződéssel átvette a kétosztályu községi iskolát a felekezet, de a fentartásá­hoz a felekezet sem vagyonnal, sem évi jöve­delmekkel nem járult hozzá, hanem az isko­lát mindvégig a község tartotta fenn. 1906­ban aztán a község újból visszavette iskolá­ját a felekezettől, ezt az egyháztanács sem ellenezte. Az ebből bekövetkezett zavarokkal már.fpglalkoztunk. Az azonban faktum, hogy a római katolikus iskolába nem iratkozott be egyetlen gyerek sem, hanem mind a négy­száztfzenhárom iskolaköteles tanulót a köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom