Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-11 / 233. szám

1911 október 10 DÉLMAGYARORSZÁG 163 viszont nyilvánvaló, hogy maguknak a szerbeknek érdekük, hogy magyarokká legyenek. Már pedig a szerb színészet istápolásával ezt a célt aligha szolgálják. Reméljük azonban, hogy ezután majd a magyar színészettel szemben is tudni fogják a kötelességüket és azt hasonlóképen annál inkább is támogatni fogják, mert az sokkal inkább rá van utalva Újvidéken a támogatásra. * Szimbolikus romantika. Érdekes premiérje volt a berlini Kammerspielerek, ahol szép sikerrel került bemutatóra Scholz Vilmos fiatal drámaíró „Vertauschte Seelen" cimü darabja. A költő, aki Hohenscháftlarnban, az Isar völgyében lakik, irodalmi lényegét illetőleg romantikus. Irt egy középkorban játszó drámát, a „Der Besiegte" cimü egyfelvonásost. Ebben a drámában ama aszszonylelkek tragikuma lázadozik, amelyek az ahasvérusi vándort szeretik, az örökkön nyugtalanokat. Az író legjelentősebb műve a „Der Gast" cimü dráma, amelyben meglepő erőt mutat a szerző. Titokzatos mélyértelmüség, hangulatittas szimbólikum él benue. Legerősebben nyilatkozik meg benne a költő scenikai plasztikája azokban a jelenetekben, amelyekben egy középkori német város pestisjárványát festi le borzalmat ébresztő színekben. Mint valami óriási keselyű, amelynek lebegése elhomályosítja a horizontot, ngy száguld a kórság a városon át, amelynek utcáin rettenetes és panaszkodó kisértetek bolyongnak. Dies irae, dies illa . . . vészjósló szerzetes-kórusok hangzanak fel. Nyers faravatalon megduzzadt holttestek . . . „mert vendégek, vendégek vagyunk valamennyien" . . . A most bemutatott darab nem ennyire borzalmas, de szintén lelkek romantikus ábrázolása. * Klasszikus előadásuk. A szegedi színházban megkezdődnek a klasszikus előadások. Legközelebb Moliére Danáin György-e, majd Shakespeare Macbeth- je és Julius Caesar-ja kerül szinre. A klasszikusok előadása kívánatos, csak aztán — állandó szokás szerint — kudarcot ne valljon a kívánság az — előadás miatt. Méregkeverő milliomos. — Osztrigáual megmérgezett színésznő. — (Saját tudósítónktól.) Londonból jelentik, hogy ott a legfrissebb szenzáó az a titokzatos gyilkosság, melvnek áldozata egy ünnepelt, szép, tehetséges, fényes karrier előtt állott színésznő. A színésznő Pursey Rosie, egy londoni városi hivatalnok leánya. A szép színésznőt szeptember utolsó napján gyilkolták meg igen titokzatos körülmények között. A színésznő vőlegénye, egy Stokes Frigyes nevü bankár szeptember harmincegyedikén meglátogatta menyasszonyát s egy tányér osztrigával kedveskedett a művésznő atyjának. Az osztrgiákat azonban, melyeket a vőlegény már felnyitva hozott, nem a leendő após, hanem maga a színésznő s ennek anyja fogyasztották el. Alighogy megették a csemegét, mindketten rosszui lettek. A gyorsan előhívott orvos osztrigamérgezést konstatált. A zidején alkalmazott ellenszerek az anyát mégmenthették, de a leány áldozatul esett a mérgezésnek. A napokban érdekes fordulat állott be ebben az ügyben. Az elhunyt színésznő atyja, Henry Pursey feljelentést adott be a törvényszékhez Stokes ellen, melyben gyilkossággal vádolja leányának volt vőlegényét. A följelentés elmondja, bogy Stokes ez év februárjában ismerkedett meg leányával. Csakhamar belészeretett s két hónap múlva már meg is kérte a kezét. Röviddel az eljegyzés után miss Pursey egész családjával Stokes villájába költözött, ahol pár bét múlva kellett volna az esküvőnek megtörténni. Néhány nap előtt Stokes bevallotta menyaszszonyának, hogy egy párisi nőtől egy 12 éves természetes leánya van s arra kérte miss Pursey-t, bogy a gyermeket vegyék magukhoz. Ebbe a menyasszony bele is egyezett. Szeptember 30-án történt aztán a titokzatos eset. Stokes kijelentette vacsora közben, bogy osztrigát fog hozni. El is ment s rövid idő múlva egy tucat felbontott osztrigával tért vissza. Ö maga nem evett az osztrigából s gyermekének is szigorúan megtiltotta, hogy hozzájuk nyúljon. Yégül midőn leendő anyósa még egy darab után nyúlt, Stokes elhúzta a tányért s azt mondotta: — Ez nem neked van szánva! Ezzel a tányért menyasszonya felé nyújtotta. Stokes menyasszonya temetésén meg sem jelent. Kiderült az is, ogy Stokes gyermekének anyja nem francia leány s nem Párisban, hanem Londonban lakik, s hogy Stokes még mindig érintkezik vele. Sőt a meggyilkolt színésznő atyja Stokes papírkosarában egy összegyűrt levelet is talált, melyet Stokes irt gyermeke anyjának s ebből kiderült az, hogy a bankár törvényes férje az asszonynak, Midőn a tárgyaláson ezt a bizonyítékot felolvasták, a biróság s az egész esküdtszék tisztázottnak látta a tényállást s alaposnak a gyilkosság gyanúját. A kihallgatott orvosszakértő azt vallotta, hogy a meggyilkolt leány holtteste osztriga-mérgen kivül idegen mérget nem tartalmazott. Azonban az osztrigaméreg mesterségesen is előállítható és pedig ugy, hogy a felnyitott osztrigát egy napon keresztül meleg helyre teszik. Ezután a tárgyalást elhalasztották s a törvényszék elrendelte az időközben eltiint Stokes körözé sét és letartóztatását. Mit ér Tripolisz az olaszoknak ? — Tripolisz fejlődő kereskedelme. — fiz elhibázott oiasz kolonizáció. — fi moziim ereje. — Egy elhamarkodott háborús akció. — Veszedelmes kiiátások. — (Saját tudósítónktól.) Az olasz-török háború, Tripolisz annexiója a Földközi-tenger politikai fejlődésében egézs uj alakulást van hivatva előidézni. Ez a háború a Földközitenger felé gravitáló erők forradalmát jelenti és inditó oka, célja, sőt jórész lefolyása is tisztán gazdasági természetű ennek a forradalomnak. De még eddig nincsenek tisztában azok a gazdasági kérdések, amelyek ezt a válságot előidézték. Erre vonatkozólag rendkiviil érdekes és becses dolgokat mondott nekünk Strausz Adolf, a budapesti Keleti Akadémia tanára, ki a keleti viszonyokat, speciálisan pedig a törököket arról az oldaláról ismeri, amely a legtöbb és a legkényesebb titkokat árulhatja el: a kereskedelmi oldaláról. Az egész kérdést a maga természetes egységében állítja elénk, diplomáciai kereteivel együtt és a hirlapok közléseit a maga Konstantinápolyból eredő legújabb értesüléseivel egészítette ki. A kiváló tudós ezeket mondta munkatársunknak: (Hilmi, as előre nem látó nagyvezér.) — Tripolisznak már ma is igen nagy a kereskedelmi, gazdasági értéke és megnyerése Olaszországra nézve igen nagy jelentőségű. De Hilmi pasának , a leköszönt nagyvezérnek előre kellett ezt látnia. Igaz, hogy ha Olaszország az annektálásról megkérdezi a hatalmakat, akkor feltétlenül le kell mondania erről a tervéről s épen ezért igyekezett ugy Olaszországot, mint a hatalmakat befejezett tény elé állítani; ez sikerült is neki, való azonban, hogy a meglepetéstől a hatalmak egyáltalán nem voltak meglepetve. Mindenki előre tudta ezt s nemcsak azért, mert olyan előkészületek kellettek hozzá, melyek nem maradhattak titokban a különböző diplomáciai képviselők előtt, hanem azért is, mert Olaszországnak ez a lépése a befejezése volt a Földközi tenger képének kialakulásához és miután Egyiptom, Algir, Tunisz mind kimondottan egy-egy hatalomnak a kezére kerültek, természetes volt, hogy Olaszországnak nem volt szabad Tripoliszt és Bengazit kiengedni a kezéből. Mindezt azonban ugyanígy kellett tudnia Hilmi pasának is, aki római török nagykövet volt és szükségképen bent kellett lennie a külpolitikai eseményeknek ebben az előkészítésében. Igazán érthetetlen, hogy Hilmi pasát ez az esemény meglepte és egész készületlenül találta. (Mi van Tripoliszban?) — Tripolisz már most is nagy gazdasági érték és Olaszország elég régóta kísérletezik azzal, hogy Bengazival együtt megszerezze. Várostelepitésre sem alkalmas más hely, mint a parti részek, mert bent nappal nagyon meleg, éjjel nagyon hideg van és oázisokon kivül nincs élet, — de hiszen: ez megfelel az olaszoknak; akik odahaza is olyanforma égaljhoz szoktak. Északon azonban erdőségek is vannak és ami fontos, dus tenyészet. A vizek ugyan nagyobbrészt téli folyásnak és a tengert csak egy-kettő éri el, de azért pompásan nő az oliva, narancs, citrom, füge, bor, mandula, datolya — és a gabona is, amely már kivitelre elég erős, aminthogy a többi termények is mind kivitelre valók. Ennek a kivitelnek pedig nem közönségesek a méretei: Teranból, ahol a datolyatermés és a datolyakivitel központja van, 30—40 millió datolya termését ekszportálják. Ujabban Tripolisznak egy különleges kiviteli cikke van: az esparto nevü fiinemü növény, amelyet Angliába szállítanak nagy mennyiségben, ahol papírkészítésre kaszálják. Rostos növény ez, olyanféle, mint a kender. Most körülbelül 8 millió korona árut ekszportáltak ebből a termésből. S ez a terület olyan használható az európai fogalmak és szükségletek szerint, liogy például vajat körülbelül 14 millió koronányit ekszportáltak innen — javarészt Franciaországba. Karaván-kereskedők járják be az ország belsejét és igy gyűjtik össze a struccmadártollat, elefántcsontot, amely szintén jelentős része az óriási és jobbára kihasználatlan területnek. — Van egy néhány városa is: Tripolisz környékeivel együtt 50,000 berber, arab, mór, török lakossal. Zsidója 10,000 van a városnak, olasz mindössze 1000 ha lakja. Katonasága összesen 6000 fő volt volt — Bengazi 15,000, Misraba összesen 30,000 lakossal s még néhány kisebb város. (Mit keres hát az olasz Tripoliszban ?) — Jog szempontjából erről az akcióról egyáltalán nem is lehet beszélni. Teljesen mohamedán világ ez, amelyre a legnyíltabb erőszakkal teszi rá a kezét Olaszország. Az egész tartományban nincs összesen 30,000 olasz, de ebben a számban aztán minden benne van. Hiszen Tripoliszban nincs több olasz 1000 főnél. Igaz, bogy nekik már vannak ott gazdasági érdekeltségeik, mig a török eddig mindig meddőnek mutatkozott idelent gazdaságilag, de mégsem lehet jogszerüleg másnak tüntetni fel ezt a tényt, mint erőszaknak, amelyre jogot egyáltalán semmisem ad, csak vérszemét a szomszéd területek sorsa és a hatalmak közömbösnek látszó magatartása. — Az bizonyos, hogy Olaszországnak uj területekre van szüksége. Tőkében és munkásban gazdag ország ez, amely a legsúlyosabb válságnak néz elé, ha nem sikerül megtalálnia valami módot arra, boy erőfölöslegét lecsapolja. Ha még annyira nincs is, mint Japán, de már a telítettségnek a legvégső határán jár; erre mutat az, hogy munkásait az egész világon mindenütt ott lehet találni. Arról szó sem lehet, hogy ezt a területet meg tudná tartani és ki ne használni. Erre mindennemű ereje megvan. {Háthatámadó török sereg.) — Nézze kérem ezt a levelet, amelyet tegnapelőtt irtak Konstantinápolyban: amiről hirt ad, az valósággal fordulópontszerü fontos sággal bir. Arról van benne szó, bogy török csapatok mennek Egyiptomon át Tripoliszba és Olaszország nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy a Tripolisz megszállássával az egész van flottája és ez az erőszak jogán elég neki tartomány birtoklása eldőlt. Igaz, bogy neki arra, bogy Tripoliszt megszállja, Törökországnak pedig nincs és igy ebben a pilla-