Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-24 / 219. szám

4 I>ÖAUGY ARORSZÁG 1911 szeptember 19 SZÍNHÁZ, MŰVÉSZÉT Színházi műsor. Szeptember 24, vasárnap d. u.: Luxemburg grófja operett. „ 24, vasárnap este: Babuska, operett. Páratlan bérlet 2/,. 25, hétfS Babuska, operett. Páros bérlet «/,. „ 26, kedd Sárga liliom, kisvárosi történet. Páratlan bérlet '/ „ 27, szerda Utánam, szinmii. Páros bérlet */,. „ 28, csütörtök Haramiák, tragédia. Páratlan bérlet '/,. „ 29, péntek Ártatlan Zsuzsi, operett. Páros bérlet 1/s. „ 30, szombat Ártatlan Zsuzsi, operett. Páros bérlet 2/„. Dráma-birálat. (Saját tudósítónktól.) Minden színháznak éltető s fentartó lelke: a drámabirálat. Első sorban attól függ a szinház működése, jól választja-e meg az előadásra szánt darabokat? A legjobb szinészek sem boldogulhatnak, ha reménytelen, rossz színmüvekre kell erejüket pazarolniok. S mit ér színésznek a szomorú elismerés, hogy „megtett minden tőle telhetőt, — de a müvet megmentenie mégsem sikerült." Természetes tehát, hogy a világ minden színpadán a legfőbb feladat a drámák kiválasztása s ép oiy természetes, hogy e tekintetben a végső döntés a szinház vezetőjét illeti meg. Ahol nem ő reá hárul e nehéz munka, ott voltaképen nem ő a vezető, — s bármily más cime legyen annak, aki a birálatban végérvényesen dönt — akár ne dramaturgnak, titkárnak, irodalmi tanácsadónak vagy másnak — ő az- intézet igazi szellemi vezetője. A normális állapot tehát az, hogy a szinház igazgatója határozza el véglegesen, melyik darabot adatja elő. De mivel egy ember — bármilyen óriási munkaerő — sok egyéb munkán kiviil annyit olvasni képtelen: szükséges, hogy az igazgatóságnak oly drámaértő egyéniségek álljanak rendelkezésére, akik a kiselejtezés föladatát helyette elvégezzék s a jobb müveket neki döntés céljából átadják. E ponton kezdődik a voltaképeni dráma-birálat, melyről a közönségnek alig van fogalma, s melyet minálunk a színházi emberek is többnyire félreértenek. A drámairók, még a jobbak, sőt a legjobbak is, csak csodakivételképen irnak oly darabot, amely mindjárt kifogástalan tökéletességű lenne. Mert bármit mondjanak a drámairás legifjabb csemetéi és csecsemői, akik alig pillantották meg a világot jelentő deszkákat, máris érett szinpadi mestereknek képzelik magukat, a drámairás oly rendkívüli nagy művészet, amely mindennemű szellemi erőnek teljességét és összhangját követeli. Anyagi, érzelmi, képzeleti, értelmi és erkölcsi motívum működik együtt a drámaíró lelkében, hogy gyakran a legkiválóbb Is elhanyagolja az egyiket vagy a másikat. ÉP oly gyakori az a jelenség, hogy a kitűnő iró is csak ösztönszerűen érzi müve valamely fogyatkozását, de hasztalan keresi maga a hiba mibenlétét, megtalálni nem •tudja. Lelke annyira benne él a mii világában, hogy nyugodt bírálóként szemlélni nem tudja. Oly közel áll szivéhez a mii minden érzelme, gondolata és látománya, hogy távol álló, idegen néző szemével megitélni hiába próbálja. S akárhányszor oly könnyen áavitható, elemi hibát hagy javitatlanul müvében, amelyet a biráló nyomban észrevesz s melyről szinte csodálkozva állapítja meg, hogy „jeles iró mikép követhetett el eféle kezdetleges tévedést." Az is előfordul, hogy a költő ugyan észreveszi müve valamely fogyatkozását, de nern talál módot annak kijavítására. A legnagyobb nehézségeket játszva küzdötte le, de .egy apró akadályon megbotlott. S szellemét annyira eltölti a kész mü, hogy önerejéből már azon változtatni nem tud. A dráma-birálat, mely nemcsak hivatalos ítéletek kimondásában látja hivatását, igazi föladata, hogy az ilyen, s hasonló esetekben az iró segítségére siessen. Mert csak a kritikán aluli müvekkel szemben kell birói tisztet végeznie, — jobb irók müveivel szemben a tanácsadás az ő tulajdonképeni hivatása, Mindenütt a világon, ahol a drámairodalom dicsőségre tett szert: virágzását csakis ily dráma-birálásnak köszönhette. A jelenkorban is a legügyesebb francia színmüvek, amelyek a világot bejárják, ugy jönnek létre, hogy igazgatók, dramaturgok úgyszólván együtt úgyszólván együtt dolgoznak a szerzőkkel. A magyar drámairodalom azért nem tu dott annyi idő alatt elsőrangúvá lenni, mert színházainkban nem voltak oly nagyszabású drámaértői, akik éltető módon segíthettek volna Íróinkon; vagy ha voltak oly kiváló dramaturgok, nem juthattak megfelelő hatáskörhöz. Mert szerzői tehetségeink igenis voltak és vannak, de mit ér, ha vezető szellemű drámabirálók nem támogathatták őket. Ha egyszer ily dramaturgok jutnak majd érvényre: akkor látjuk majd igazán, mennyi költői erő él Magyarországon. S majd csak ekkor keletkezhet drámairodalmi iskola és hagyomány, mely nemzedékről nemzedékre adja a szinpad művészetét. * A színházi törvényszék tagjai. A szegedi szintái-sulat szombaton délelőtt társulati gyűlést tartott, melyen a színházi törvényszék tagjai választották meg. A színházi törvényszék tagjai Baráti József, Kohári Pál, Mihó László, Pápai József, Thorma Zsigmond, Tóvölgyi Margit és Virágháti Lajos lettek. * Mennyit jövedelmez az Ödipusz-előadás? Vannak néhányan, akiknek Reinhardt cirkuszbeli ödipusz előadásai áldást hoztak. Elsőbben Beöthy László, mert a Beketoweirkusz az első liárom előadásra szorongásig megtelt és ez esténként 6500 koronát jelent az aránylag csekély kiadással szemben. De kilenc estén át játszanak, állandóan zsúfolt cirkuszban, igy a haszon közel hatvanezer korona. * Eulenberg legújabb bukása. Herbert Eulenberg német ironui, irodalmi hitvallását a héten ismertettük a Délmagyarország szinház rovatában. Az uj német irók között egyik legérdekesebb, de határozottan a legkűlönállóbb aki évek óta arat páratlan bukásokat, mert nem veszi semmibe a közönséget, támadja a színházak előadó stílusát, hangoztatja, hogy az írónak csak irodalmat kell nyújtani. Érdekes, hogy prózai munkáit, jegyzeteit, tárcáit, kritikáit rendkívül szeretik Eulenbergnek. Egy-egy cikke, — rendesen a Pan-ba ir — a szenzáció erejével hat. Fantasztikus dráma Eulenbergnek legújabb bukott darabja. A berlini Lessingszinházban nagy lárma között bukott meg tegnapelőtt „Alles um Geld" eimü fantasztikus drámája, melyet a szerző egyszerűen „Ötfelvonásos"-nak nevez. Sokat piszszegtek, az előadás végén kapukulcsokon fütyültek is és Eulenberg barátainak csak nagynehezen sikerült Brahm igazgatót a távollevő szerző helyett egyszer a függöny elé szólítani. A darabban egymással szembekerül a számító és az álmodozó világ, az összeütközés azonban nem oly erősen tragikus, hogy a közönségre mélyebb hatással lehetett volna. A dráma tényleg irodalom, poétikus, újszerű, de drámai ereje, igazi szinpadi helyzete nincs. A főszerepben Sauer Oszkár igen nagy egyéni sikert aratott. * Romlási. A Dugonics-Társaság legutóbbi drámapályázatán megdicsérték a Romlás ctí mü népdrámát. Most Janovics Jenő dr a kolozsvári nemzeti szinház igazgatója elfogodta előadásra Serédi Jenő dr, a „Miskolc" felelős szerkesztőjének ezt a munkáját. A szerzőnek Budapesten is előadták egy társadalmi színmüvét, a vidéken pedig már több darabja került szinre. * Délvidéki színtársulat. Adélvidéki kerületi színtársulat Versecen játszik a közönség élénk pártfogása mellett. A társulat október 3-án kezdi meg Nagybecskereken a hathetes sziniévadot, azután Zomborba megy. szereket nagy választékban csakis Fischer Testvéreknél talál. BV Ékszer- és órajavitó műhely. -3M lVí^m^tTvini^ a berlini fogtechnikán IXVHICfllJ és fogklinikán képesítve Fogmttterme Kossuth L.-sugárut 4. Részit mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban és aranyban. Állami és közigazgatási hivatalnokokak részletfizetésre is. Bármiféle javítás 6 óra alatt elkészül. Akik a szüleiket rabolták ki. - Merénylet a Szilléri-sugáruton. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton délelőtt a szegedi, Szilléri sugáruton rablás történt. Az eset azért érdekes és megdöbbentő mert fényes nappal követték el a gaztettet, felnőtt emberek a szüleik ellen. A szokatlan bűntény részletei a következők voltak: Ótott József Szilléri-sugáruti lakós szombat délelőtt nem volt odahaza, mert hivatakos munkája elszólította hazulról. A házban csak beteg felesége maradt, aki kérte is az urát, hogy legalább a mai napon ne menjen el hazulról, mert nagyon rosszul érzi magát. Délelőtt tizenegy órakor, hirtelen felnyillott a szoba ajtaja és azon szó nélkül berohantak a beteg asszony gyermekei, nevek szerint Ótott József harmincnégyéves, János huszonhétéves és Teréz huszonkétéves. A két ember szó nélkül leszedte a falról a képeket, a leány pedig ezalatt a konyhában szedte össze az edényeket. A beteg asszony kis ideig némán szemlélte a gyermekek különös munkáját, majd csenden megszólalt: — Mit akartok a képekkel meg az edényekkel ? — Semmi köze hozzá! — kiáltották. Az asszony erre könyörgésre fogta a dolgot és le akart szállni a betegágyról. — Csak nem akartok kirabolni! — Maradjon nyugton, mert haj lesz! — kiáltotta a legnagyobb fiu. A szegény beteg asszony látta, bogy komoly a dolog, nagy erőlködéssel felült az ágyban és megakarta akadályozni, bogy a fiuk összecsomagolják a holmikat. — Maradjon csendben, — figyelmeztették a szülőrablók az anyjukat. Mikor látták, bogy a beteg anyjuk komolyan ellenük akar szegülni, rárohantak a beteg édesanyjukra és erősen az ágyhoz szorították, sőt ütlegelték is. Ótott Terész ott maradt az ágy mellett és lefogta az asszony kezeit, ezalatt a fiuk minden értékcikket, amit csak a szobákban meg a konyhában találtak, összecsomagoltak. Négyszáz korona értékű ágy és ruhaneműt raboltak el a fiuk a szülőktől. Ótott József délben ért haza, csak akkor tudta meg a feleségétől a gyermekek gaztettét. Azonnal a rendőrségre sietett és feljelentést tett. A felsővárosi rendőrség megindította a nyomozást és még a délután folyamán el is fogták a tetteseket. Beszállították őket a rendőrség épületébe, hol még délután megtörtént a kihallgatások, melynek alapján rablás miatt indult meg az eljárás a szülőrablók ellen.