Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-24 / 219. szám

1Ő11 szeptember 24 DÉLM AGYARORSZÁG 6 A képviselőház ülése. — Kutyabarátság az ellenzékiek között. — (Saját tudósítónktól. A Kossuth-párt nap­ról-napra jobban érzi, hogy a jelenleg folyó parlamenti campagneban siralmas és méltat­lan szerepet játszik. Justhék a legradikáli­sabb választójog érdekében folytatnak ob­strukciót, tehát olyan cél érdekében, melyet Kossuthék határozottan helytelenítenek. — Kossuthék azonfelül több izben kijelentették, hogy a technikázást célszerűnek nem talál­ják és inkább érvekkel óhajtanának küzdeni a véderőjavaslatok ellen. Justhék viszont ha­ladnak a maguk utján és a másik független­ségi párt felfogására egyáltalában nem is he­deritenek. Ilyen körülmények között a két párt közt az elhidegülés egyre növekszik és a Kossuth-pártban igen erős áramlat van amel­lett, hogy ez a párt, mely számbelileg is erő­sebb Justhéknál, határozottabban érvényesít­se a maga nemzeti politikáját és magát Jus­thék terrorizmusa alól felszabadítsa. Erről az áramlatról nyilván Justhék is tudomást sze­reztek és erre vezethető vissza, hogy a vita­rendező-bizottság tegnapi ülésében Eitner Justh-párti képviselő egyenesen kérdést inté­zett Désy Zoltánhoz a Kossuth-párt maga­tartását illetőleg. Désy ugyan kijelentette, hogy ő a technikai obstrukciót helyesli, köz­ismert azonban, hogy Désyvel hasonló szel­lemben a Kossuth-pártnak csak igen kis ré­sze gondolkodik. S alig öt-hat ember áll mö­götte. Nagyon feltűnt, hogy Tóth János volt államtitkár a vitarendező-bizottság ülésében meg sem jelent. Tájékozott politikai kérdé­sekben elkeriilhetlennek tartják, hogy a két függetlenségi párt között a helyzet mihamar ne tisztázódjék, mert a lappangó ellentéteket tovább elsimítani nagvon nehéz lesz. A Ház szombati üléséről ez a tudósítás szól: Az ülésen Návay Lajos elnökölt. Bemu­tatja Arad város meghívását az október 6-iki gyászünnepre. Indítványára elhatározza a Ház, hogy az ünnepen Rerzeviczy Albert el­nök vezetésével küldöttséggel képviselteti magát, a szabadságszoborra és a vesztőhe­lyen álló vértan nem lékre koszorút helyez. Az elnöki előterjesztések során bemutatott hét kérvényre az ellenzék névszerinti szavazást kért; valamennyi szavazást a következő ülésre halasztották. A napirendre áttérve, az obstruálók visz­szavonták a mára kitűzött névszerinti szava­zásokat s igy sor került a véderő javaslatra. Esterházy Mihály gróf szólt a javaslathoz. Szóba hozza az uj hadügyminiszter nyilat­kozatait s tiltakozik az ellen, hogy a magyar nemzeti követelések érvényesülését a tech­nikai lehetőségek körére szorítsák, mert, ak­kor Magyarországon minden katonai kívá­nalom mindig technikai akadályokkal fog találkozni. (Tetszés a baloldalon.) Fél egykor a Ház az interpellációkra tér át. Apponyi Albert, gróf a közös hadügy mi­niszter címzése dolgában interpellál. Az ed­digi kinevezések alkalmával a közös hadügy­minisztert birodalmi hadügyminiszternek mondotta a királyi kézirat, most pedig egy­szerűen csak hadügyminiszternek. Ennek kapcsán foglalkoznia kell az uj hadügymi­niszternek a lapokban megjelent nyilatkoza­taival. Ha a hadügyminiszter nyilatkozatai hitélesek, akkor föl kell őt világosítani, hogv a magyar nemzet a magyar államiság irá­nyában micsoda kötelességei vannak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Foglalkozik azután a cim kérdéssel, amely­nek hossza története van. A 48-as törvények és a 61 -es föliratok használják Ugyan a biro­dalom szót, de csak a szó etimológiai érte­lemben. az uralkodó birtokállomáuyának megjelölésére. Azóta azonban ez a szó a ma­gyar közjogi használatból kiküszöböltetett, mivel Ausztriában a „Reich" szón közjogi egységet értettek. Hatvanhét óta a közös hadügyminiszter „Reichskrigsminister"-nek címeztetik, de már a hatvanhét Utáni első de­legációk egyike foglalkozik e eiinmel, mire Andrássy kijelentette, hogy az osztrák hasz­nálatban a „Reich" szó megfelel a magyar „közös" jelzőnek. Örömmel látja, ha most ki­marad a „Reich" jelzés, de ez nem a kérdés teljes megoldása. A „hadügyminiszter" cím­zés magában nem mondja meg, hogy kinek, minek a hadügyminisztere. A miniszter kö­zös jellegének a megnevezéséből is ki kell tűnnie. Interpellációjában azt kérdezi a mi­niszterelnöktől, van-e tudomása a közös had­ügyminiszter uj címéről, volt-e befolyása arra, hogy a cimből a „birodalmi" jelző ki­maradt s a fönnálló törvények értelmében megfelelőnek tartja-e ezt a kifejezést. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Az interpellációt kiadták a miniszterelnök­nek. Az ülés egy óra után ért véget. 5 évi fogház a 17 éves fiúnak. — A házigazda gyilkosa. — (Saját tudósítónktól.) Podolszky Mihályt, Domokos Márton szegedi háztulajdonos gyil­kosát, öt évi fogházra Ítélte a szegedi esküdt­bíróság. Szombaton este hat órakor hirdette ki Papp Róbert dr, az esküdtek főnöke az esküdtek verdiktjét, amely szerint arra a kérdésre: Bii­nös-e Podolszky Mihály abban, hogy Do­monkos Mártont 1911. március 23-án este előre megfontolt szándékkal megölte, — hét­nél több igen-nel feleltek. Podolszky Andrásné és Podolszky Erzsé­bet bűnösségére vonatkozó minden kérdésre nem-mel feleltek az esküdtek. S az esküdtbíróság határozata alapján a szakbiróság Ítélethozatalra vonult vissza. Pó­kay Elek elnök kihirdette a határozatot, a mely szerint az esküdtek verdiktje alapján Podolszky Mihályt mint fiatalkorút, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság vétségeért a vizsgálati fogság beszámításával öt évi fogházra itélte a törvényszék, Podol­szky Erzsébetet pedig fölmentették. A tárgyalás folvtatása szombaton délelőtt kilenc órakor kezdődött. A délelőtt a perbe­szédekkel telt el, délután az Ítélethozatalra került a sor. A terem szorongásig megtelt érdeklődő kö­zönséggel. Nagy figyelemmel hallgatták a vád- és védőbeszédeket, amelvek bővelked­tek érdekes momentumokban. A beszédek után izgalmas replikázás indult meg az ügyész és a védők között. Délután az esküd­tek előtt fölolvasták a kérdéseket, amely után Pókay Elek tárgyalási elnök mondott nagy­hatású beszédet. Aztán tanácskozásra vonul­tak vissza az esküdtek, amelv egy óra hosz­száig tartott. Nagy érdeklődéssel várták az esküdtek verdiktjét, igen sokan fölmentést reméltek. A jogászi érzékiiek halált okozó sú­lyos testi sértésben vélték bűnösnek. Annál nagyobb meglepetést keltett a verdikt. Balassa Armiti dr. az elitélt védőié semmi­ségi nanaszt jelentett be, úgyszintén Harsá­nyi Elemér dr királvi ügyész is a másik két terhelt fölmentése miatt. Amikor az elnök azt kérdezte az elitélt gve­rekembertől. hocrv hozzácsatlakozik-e a vé­dője előterjesztéséhez, az azt felelte: Igen, csak minél gyorsabban intézzék el az urak. Nagy föltűnést keltett Domonkos Márton­ná, a meggyilkolt özvegyének a kijelentése, a ki. amikor arra a kérdésre, hogy tart-e igényt kárpótlásra, azt mondta: Halálért halált! A csodálkozás moraja követte ezt a kije­lentést Ez volt az izgalmas tárgyalás utolsó akkordja. Az esküdtszéki tárgyalásról részletes tu­dósításunk a következő: A szokásos formaságok után következett Harsányi Elemér dr királyi ügyész vádbe­széde. A vádbeszéd, Harsányi Elemér dr királyi ügyész: Tekin­tetes Esküdtbíróság! A tárgyalás során tett tanúvallomásokból kétségtelenül megállapít­ható, hogy ez év március 23-án Podolszky Mihály egyetlen késszurással megölte Do­monkos Mártont. A vádlott a bűntény előtt többször meg is fenyegette Domonkost, aki erről, a vallomások szerint, többször pa­naszkodott is. Egyetlen tanúvallomásból sem nyert az beigazolást, hogy Domonkos megfe­nyítette, vagy talán megdorgálta volna a vádlottat. A gyilkosság elkövetésére már he­tekkel a bűntett előtt készült a vádlott. Fegy­vert kért kölcsön, vallomása szerint azért, hogy elpusztítsa a görényeket. Tanúvallomás szerint ugyanabban az udvarban más is tar­tott apró jószágot, de sohasem tapasztalta, hogy görény pusztított volna köztük. Ez te­hát olyan kifogás, amelylyel a vádlott pa­lástolni szeretné az előre megfontoltságot. De más körülmény is bizonyítja, hogy a vádlott tervszerüleg, előre megfontolt szándókkal készült a gyilkosságra. A bűntett is ugy tör­tént, bogy vádlott elrejtőzött a Siha-kőzben és amikor Domonkos Márton a sarokhoz ért, előugrott és hatalmas erővel a nyakába döfte a borotvaéles kést, amelynek pengéje a tüdő­ütőeret is átvágta. Podolszky Andrásné és Podolszky Erzsebet segédkeztek a bűntett el­követésében. A tanuk szerint a tett elköveté­se előtt leselkedtek, ügyeltek a járó-kelők közeledtére. Kérem tehát mind a három vádlottra nézve a bűnösség kimondását. L A védőbeszédek. A vádbeszéd után Balassa Ármin dr, Po­dolszky Mihály védője emelkedett szólásra. — A gyilkosság elkövetésének föltétlenül előfeltétele az erkölcsi elvetemültség, az ab­szolút gonoszság. Ez a fiatal vádlott, akire a vád igen tisztelt képviselője előre meg­fontolt szándékkal elkövetett gyilkosságot akar rábizonyítani, büntetlen előéletű, jó magatartású fin, akinek a becsatolt bizonyít­vány szerint valláserkölcsből is jeles osztály­zata volt. E körülmények teljesen kizárják az erkölcsi elvetemültséget, a bűntények in­dító rugóját. — Ha lelkiismeretesen vizsgáljuk az ese­tet, nem alakulhat ki bennünk az a meggyő­ződés, hogy védencem ölni akart. A legne­mesebb érzésből, a szülői szeretetből fakadó szenvedély hozta összeütközésbe Domonkos Mártonnal. Nem leselkedett reá, a véletlen hozta őket összeütközésbe. Domonkos meg­támadta Podolszkyt, aki erre a dulakodás he­vében kirántotta a zsebkését és akaratlanul ejtett halálos sebet. Az orvos urak sem tudtak arra a kérdésre kielégitő"választ adni, hogy a szúrásból föl­tétlenül megállapitható-e az ölési szándék. A tanúvallomásokból egyáltalában nem álla­pitható meg, hogy a vádlott leselkedett vol­na és előre készült a gyilkosságra. Az ilyen serdülő korban levő fiúnál könnyen magya­rázható lélektani ok az, bogy az utcán csa­tangol. Tehát abból, bogy egy fiu az utcán sétálgat, csak nem lehet azt következtetni, hogy gyilkosság elkövetésére készült? — A vádnak azt az állítását, hogy a vád­lott a tett elkövetése előtt a felismerhetetlen­ség céljából bekormozta volna magát, meg­döntötte a nyomozást vezető rendőrkapitány vallomása. A tárgyalás során egyetlen olyan bizonyíték sem merült a vádlott ellen, amely beigazolta volna a vádlott bűnösségét. Ké­rem a védencem fölmentését. Balassa Ármin dr beszéde után, amely mély hatást gyakorolt a hallgatóságra, Fü­löp Zsigmond dr Podolszky Andrásné és Po­dolszky Erzsébet védője beszélt. — A szegedi törvényszék vádtanáesa — mondta — annak idején megszüntette a vá­dat védenceim ellen. A tárgyalás során sem merült föl egyetlen olyan bizonyíték sem, a mely ellentmondana a vádtanács határozatá­nak. Az asszonyok közti pletykázás ültette a vádlottak padjára a védenceimet Higgadt

Next

/
Oldalképek
Tartalom