Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-24 / 219. szám

Í911 szeptember 24 DELMAGYARORSZÁG 3 azonban csak megbeszélésre szorítkozott és semmiféle döntést nem hozott. Merő koholmány, hogy a döntés Debrecen mellett szólt volna. Amit a közoktatásügyi miniszter ur ő ekszcellenciája Szegednek mondott, az áll Debrecenre nézve is: t. i. hogy , a harmadik egyetem felállítása idő kérdése. — Mitől függ a döntés? — kérdezte munkatársunk. — Politikai szempontokból, főként pedig pénztől. Ime, hivatalos nyilatkozat. Világos, megnyugtató. Megmagyarázza, mint áll az egyetem-ügy. Ezek után várhatjuk a legújabb kacsát, ámely szerint esetleg Pozsony, vagy Kassa, vagy Pécs, avagy Battonya kapja a harmdik egyetemet, — hisz minden hir érdekes. Ellenben nem mind igaz. Nem szavaztak bizalmat Kertész Ferencnek. — A visszavont indítvány. — (Saját tudósítónktól.) A javadalmi bizottság ülését szombat délutánra ülésre hivta össze Balogh Károly pénzügyi tanácsos, a javadalmi bizottság elnöke. Hogy miért épen szombatra, amikor a zsidók újéve volt és amikor bizonyosan tudták, hogy a bizottság izraelita vallású tagjai nem jelennek meg az iiléseny azt legfeljebb Balogh Károly tudja. Az- újságokkal sem közölték, hogy ülést tart a bizottság és ezért történt meg, hogy azon egyetlen ujságiró sem volt jelen. A meghívón folyó ügyek szerepeltek és igy senki sem 6éjthette, hogy a két hónap óta először összeülő bizottság a nem nagy jelentőségű folyó'ügyeken kivül mást is tárgyal. Talán ez volt az oka annak, hogy mindössze négy bizottsági tag: Böröcz Pál, Obláth Lipót, Pillich Kálmán és Sáry János mentek el a .városházára. Rajtuk kivül Balogh Károly tanácsos, Thuróczy Mihály dr tiszti főügyész. és?Kertész Ferenc, a javadalmi hivatal ideiglenes ügyvezetője voltak jelen az ülésen. Először tényleg „folyó" ügyeket tárgyaltak?- A kövezet vám-Sijszabályzatnak a vásártartási helyiség folytán beállható váltsá'gával foglalkoztak és ugy találta a bizottság, hogy á Változás nem érinti a szabályzatot, mert ezáltal a város jövedelme nem csökken. Ezután 'szóba került a Délmagyarországnak az a föltűnést keltő cikke, amelyben megirtuk, hogy egy jogerős határozat alap; ján ebben az évben a kirótt bírságpénzekből részt .i.kap a bírságot kirovó ügyvezető és a pénzügyi tanácsos és adatokkal igazoltuk azt, hogy ebben az évben szeptemberig ugyanannyi birságpénz folyt be, mint a mult esztendőnek mind a tizenkét hónapjában. .. . Jóllehet ez a tárgy nem szerepelt a tárgysorozaton, ,ízért Balogh Károly tanácsosnál kéznél voltak az akták. Ö és Kertész Ferenc "Világosították föl a bizottságot arról, hogy most kevesebb birság folyt be mint ennekelőttevHogy ez miként volt lehetséges, amikör mi hiteles és le nem cáfolt adatokkal bizonyítottuk, azt nem értjük. Ugy látszik, á' bizbttság sem érthette, mert az ülésnek azt a részét, amelyen ezt a kérdést tárgyalták magánériekézletnek nyilvánították, arról jegyzökönyvet nem vettek föl és határozatot nem, hoztak. A bizottság nejn tartotta megengedheíőnek, hogy egy olyan fontos kérdésben olyap ülésen döntsön, amelyen négy bizottsági" tag vesz részt. Volt azonban ennek a magánértekezésnek egy másik érdekes része is. Sáry János fölállt és azt javasolta, hogy szavazzanak bizalmat Kertész Ferenc ideiglenes ügyvezetőnek. A; bizottság jelenlevő tagjai azonban (nem nagvon rokonszenveztek ezzel az inditfc,yájinyab .anjire azt Sárv János visszavonta. A bizalomnyilvánitás tehát ezúttal elmaradt és mi azt hisszük, a jövőben sem fog megtörténni. Annyi történt tehát, hogy a bizottság a beterjesztett adatokat tudomásul vette, határozatot nem hozott, hanem azt olyan időre tartotta fönn, amikor a törvényhatóságnak ez a legnagyobb bizottsága nagyobb számban lesz együtt. Még egyet. Az ülésen nem volt jelen egyetlen ujságiró sem. Az ülés után Kertész Ferenc próbálta informálni az újságírókat a „magáHértekezletről", olyanformán, hogy azon fénves elégtételt szolgáltattak neki. Hogy mennyire fényes ez az elégtétel, azt a fönt elmondottak igazolják! Munkáslakásokat! — Kétszázötven család lakásszüksége. — (Saját tudósítónktól.) A Délnuigyarország már részletesen foglalkozott a munkáslakások kérdésével és pozitiv adatok alapján bebizonyította, hogy ez a kérdés nemcsak elsőrangú fontossággal bir, hanem a mai általános drágaságban haladéktalanul megoldásra vár. Különböző okok adnak ennek az igazán fontos kérdésnek aktualitást. Eltekintve a legfontosabbtól, a már nagyon érzett szükségességtől, aktualitást ad ennek a kérdésnek a város törvényhatósági bizottsági tagjaihoz beadott kérelme kétszázötven szegedi polgárnak. Kétszázötven szegedi polgár és annyinak családja, — ez már nem gyerekjáték. Ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkozni, mert annyi bizonyos, hogy a középosztály és szegényosztály igényeit kielégítő lakások sziikiben vannak. Kénytelen a kisebb fizetésű iparos, hivatalnok, az egészségtelen pincelakásokba húzódni családjával együtt. Mint már emiitettük Alth Lajos és kétszázötven társa kérelemmel fordult ebben az ügyben Szeged város törvényhatósági bizottsági tagjaihoz, a kérelem főbb részei a következők: Alth Lajos és kétszáz társa, a város tanácsához azzal a kérelemmel fordultak, hogy a külterületi épitkezési szabályrendelet módosittassék akként, hogy a belterület közvetlen közelében az eddigi legkevesebb 800 négyszögöl terület helyett már 400 négyszögöl területen engedtessék meg az épitkezés. A tanács nem tartja teljesíthetőnek ezen kérelmet, minélfogva a közgyűlés lesz hivatva dönteni ezen a város jövőbeni fejlődésére és különben igen fontos ügyben. Városunk nagyarányú fejlődés stádiumába jutott. Azok az irányelvek, melyek ezen fejlődés szabályozására 30, 20, vagy csak 10 óv előtt is még helyesek voltak, megdőltek. A fejlődés törvénye ósdi kereteket nem tür, azokat mint a hömpölygő árviz a gátakat áttöri és a maga törvénye szerint, nem pedig a maradiak észjárása szerint halad. A fejlődésnek eme törvénye készteti az embereket, a társadalmat, uj intézmények, törvények, szabályrendeletek alkotására, a régiek módosítására. A külterületi épitkezés is 30 év előtt legkevesebb 10 holdhoz, majd később 5 holdhoz majd 2 holdhoz kötötte az építkezést, mely bizonyos feltétel mellett 800 négyszögölig szállott le ez a területi nagyság — mert a fejlődési törvény ezt igy követelte. A fejlődés által teremtett ez a helyzet természetszerűleg arra utalt a nyomasztó lakbér terhe elől meneküljünk oda, ahova — az adott körülmények között minden tekintetek figyelembe vételével — lehet. Erre természetszerűleg a város belterülete mellett fekvő külterületi rész kínálkozik, ahol azonban legkevesebb 800 négyszögöl — bekerített — területen van megengedve szabályrendeletileg az épitkezés. Igen ám, csakhogy a város mellett fekvő ezeknek a szántóföldeknek az ára ma olyan nagy, liogy a félhold ára is már tetemesen emeli az építendő lakóház költségét s ezzel drágul a lakás is; de meg fölösleges is, hogy a lakóház mellett fél hold teríiletü legyen, miután azok, akik ide törekszünk, iparüző és szegényebb sorsn hivatalnokok vagyunk, akik a napszakán át a városhoz vagyunk kötve s igy földmüveléssel és illetve kertészettel foglalkozni időnk sem jut és nincs más célunk, mint hogy a legszerényebb méretben olcsó otthont létesítsünk. Ezt kívánjuk lehetségessé tenüi azzal, hogy a külterületre vonatkozó szabályrendeletet módosítani kérjük oly mód, hogy a város belterületét övező külterületen, 2—3 kilóméter övön belül, az épitkezhetésre a területnagyság legkevesebb 200—400 négyszögölben állapíttassák meg különösen és arra való tekintettel, liogy a most érvényben levő szabályzat 13. szakasz e) pontja ezt a területminimumot Röszke és Szentmihálytelekre 200 négyszögölben állapítja meg. Ezen előterjesztésünkkel szemben a következő ellenvetést hangoztatjuk: 1. a város belterületén sok telek vár még beépítésre, nem volna helyes tehát a külterületen való építkezést megkönnyíteni. 2. hogy ezek a telepek előbb-utóbb a város terhére fognak esni, mert ezek, a telepesek csakhamar követni fogják, hogy a város ezeket a telepeket viágitással, vízvezetékkel, csatornázással lássa el, utcáit köveztesse, iskolát építtessen stb. stb. Ezeket az ellenvetéseket komoly számba már azért sem vehetjük, mert mindentől eltekintve nem szabad hinnünk és feltételeznünk, hogy akár a város tanácsa, akár a közgyűlés a városnak pusztán szépészeti fejlődését előbbre valónak tartsa annál a fejadatnál, hogy a szegényebb sorsú lakó sorsán és nyomasztó helyzetén segítsen, ha lehet még ha némi áldozat árán is. Hogy ez a tisztviselő telep engedélyeztetett, nagyon helyesen történt, mint ahogy helyes a már is a kivitel stádiumában lévő az a másik terv, melyszerint a Gsapatkórház melletti szintén a külterülethez tartozó egyik nagyobb telektömb szintén ilymódon lesz a legközelebbi jövőben házhelyeknek parcellázva és nem lehetetlen, — de sőt bizonyos — hogy ez is a belterülethez lesz csatolva. Mi nem kérjük, hogy az a bizonyos öv, a város belterületéhez csatoltassék, hanem egyszerűen csak annyit kívánunk, hogy a külterületi épitkezhetósnél a terület nagyságához kötött megszorítás enyhüljön és módosuljon, már azért is, mert nyomban alább az is kitűnik, hogy ez a megszorítás bizonyos törvényellenes. Minden bővebb magyarázgatás helyett ide iktatjuk a magyar királyi földmüvelésügyi minisztériumnak 1895. évben 25096. sz. a. kelt következő elvi jelentőségű határozatát,: — „K. vármegye közönségének. Az 1894. évi XII. t.-cz. intézkedése folytán átdolgozott mezőrendőri szabályrendeletét nem találtam jóváliagyhatónak, mert az újonnan átdolgozott mezőrendőri szabályrendelet 6. szakaszában fenntartja a vármegye régi szao rendeletének azon intézkedését, mely szerint 20 holdnál, illetve esetleg 10 holdnál kisebb területen lakóház vagy gazdasági épület emelése nem engedélyezhető. Tekintve azonban, hogy a birtokhasználatnak eme megszorítását jelenleg sem közigazgatási, sem közbiztonsági, sem mezörendöri, sem közgazdasági tekintetek nem indokolják s tekintve, hogy ezen intézkedés a birtok szabad használata elé olyan korlátozást állit, melyet az 1894. évi XII. t.-cz. nem ismer s mely ezen törvény egész irányzatából különösen pedig annak 1. szakaszában" foglalt kiinulási pontjával határozottan ellenkezik: felhívom ennélfogva és utasítom a vármegye közönségét, dolgozza át újból szabályrendeletét. Amint az elmondottakból is kitűnik, a munkásházak, illetve a lakásviszonyok helyes irányba való terelése nagvon is aktuális kérdés. Törekednünk kell, hogy kérdés el ne hanyagoljuk, mert a város népének, illetve hatalmas részének megélhetéséről van szó.