Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-24 / 219. szám

2 A krízis felé. Irta Balog Géxa dr. Európa összes államaiban, de mondhatjuk az egész kulturvilágon hangos zúgolódás hallatszik és óriási elégületlenség moraja nyilvánul a létező rossz viszonvok miatt. A nagy, gazdag és szabad Anglia munkása, az ipar modern rabszolgája, kezdi széttépni láncait, amit a tőke nagy hatalma kovácsolt számára és dühös pillantásokkal néz a kincsek felé, amelyek hivatva volnának ő neki is boldog és megelégedett életet adni és amelyek folytonosan csak kevés kézbe koncentrálódnak. rAz egykori aranv középosztálv. a kézmüvcsosztálv elégületlen a sorsával és a nagy kapitalisták kizsákmányoló ereje által kifejlett elnyomó verseny harca ellen védekezve rés ellenszegülve, mely az ő épületéről most már mindig egv-e'gv követ szed le és tör le, rohamos pusztulását érezve és látva. — sóvár pillantásokkal néz vissza azokra a középkori intézményekre, melyek az ö ingadozó vállalatát támogatnák. Hiábavaló vágyak "és törekvések! A kapitalista gazdasági rendszer kisajátította a munkaeszközöket és ma már a, kézmüvesosztály szaporítja a proletárok nagy seregét, akik munkaerejüket kénytelenek a piacon áruba bocsátani. rA kishivatalnokok nagy serege, szellemi rabszolgaságban szabad akaratától megfoszt va. tehetetlenül és bárgyú módon viselkedik feíebbvalóiával szemben, rabszolga engedelmességre van ítélve és nem mer morogni, mert fél. hogv elveszíti állását és ezért közönnyel tovább koplal. A kézműves osztály és a rosszul 'dotált kis hivatalnokok serege tehát a nénesség legnagyobb része az, mely az elégületlenek óriási tömegét kénezi. akik már nviltan vagy titkon a forradalmi pártok eszméit magukénak vallják és ha az uralmon lévők nem jutnak mielőbb arra a belátásra, hogy már a legközelebbi időkben a kétségbeesés utolsó nillatában. mint egy vad és feltarfózhaffan áram az ágyuk és szuronyok gátját áttörik. rA világosan látó ember ebben az emberiség természetes fejlődésének következményeit látra, mely egv meg nem akasztható katasztrófa felé vezet és amint az ember világra jötte fáidalommmal iát. ugv az emberiségnek egv ui és iobb világba való érkezése és egy DELMAOYARORSZÁO boldog világnak megszületése is nagy fájdalommal fog járni. Azok tehát, akik őrült módon a haladás kerekeibe kapaszkodnak, azok járását megakadályozzák, olyanok, mint azok a barbár tudatlanok, akik a nap járását akarják megállítani. Az ember-test ugyan békóba verhető, de a benne rejlő szellem nem köthető meg és szabad fog lenni, ha a tömegek szenvedéseinek mértéke megtelik. A kis kézműves, aki azelőtt egy virágzó üzletet mondhatott a magáénak s szép reménynyel nézhetett egy jobb jövő elébe, ma szomorú arccal és bánattal néz a bekövetkezendök elébe, mert a rossz üzleti viszonvok, a nagy terhek és a kötelességek', továbbá a nagv tőke által teremtett legyőzhetlen _ verseny miatt a biztos romlás felé megy. És ha elnusztul ? Mi lesz belőle ? A proletárok sorába kerül, ahol növeli azokat, akik minden erővel a mai társadalmi rendet törekednek megváltoztatni és egy jobb és boldogabb világot teremteni. A munkás — a proletár — lehet az a mostani viszonyokkal megelégedve, midőn a kereskedelem és az ipar nang, mely miatt a munkás az utcára kerül és az éhségnek és nyomornak néz elé ? De lehet rámutatni több iparágra is, melvek hirtelen megszűntek, miáltal ezer és ezer munkás munkanélküli lesz. De nemcsak a munkások azok. kik ezalatt szenvednek,-hanem a kis polgári osztályok, — mint a paraszt, a kiskereskedő, a kisiparos, a kis hivatalnok, akiknek szükségük van a munkásokra, a helyzetük nehezebbé válik s a középosztálv sok ágai is, különösen a rossz szul dotált hivatalnok-osztály és a szellemi munkások is kétségbeesve néznek a jövő elé, mely pusztulást és nyomort Ígérget. Pedig a középosztály, mely a főúri és főpapi osztály után a harmadik rendet képezi az állam és a társadalom testében, az a harmadik rend, mete a francia forradalomban győzelmet aratott a privilégizált rendek fölött és ügvet nem csak egy harmadik rendnek, hanem az egé'-z nép Hevének tekintette és harcolt és küzdött érte. Ma, fájdalom, ez az osztály is már szétfoszlik es bátran lehetne azt a kérdést feltenni. amit Sieycs a francia forradalomban tett: ..Mi a harmadik rend ? Semmi." Mi legven ? Minden! Mi tehát ma is a közénosztály ? Látszólag ugyan minden, de jogilag semmi, Es kezd már ugv feltűnni, mintha a harmadik rend szivéből egy szenvedő negyedik rendet ki akarná zárni és hatalma alá hajtank 1911 szeptember pi Pedig ez a negyedik rend, melynek szivének redőiben nincs már egy csira sem uj előjogok részére, ép ezért az egész emberiséget képviseli. Az ő ügye tehát az egész emberiség iigve; az ö szabadsága az egész emberiség szabadsága, az ő uralma mindenkinek uralmát képezi. A hová tekintünk az egész földön, sehol sem ismertetik meg a tömegekkel az életörÓmet Mindenütt, mindenütt mély elégedetlenség a jelennel, mindenütt sötét vonások és ellenségesen egymással szemben álló pártok és fajok, akik bizalmatlan pillantásokkal mérik egymás erejét. Sehol egy közös cél, mely az emberiség jólétére szolgálna, mindenütt az erők szétforgácsolása, a kölcsönös késhegyre menő gyűlölet. És mily kicsinyesnek látszanak a haladás és tudomány eredményei azokkal a súlyos szenvedésekkel szembem, melyben az óriási embertömeg szenved. És kik élvezik a találmányoknak és a szellemi haladásnak vivmányait ? Nem az emberiség nagy tömegei, akik a létfentartásért sóvárognak, hanem az uralkodók már eltűnőfélben lévő kicsiny csapatja. Kedvező helyzetükben kicsinylőleg és megvetőleg néznek le a porban fekvő, nyomorúságban szenvedő alsóbb osztályokra. Ezek természetesen nem származhatnak vagyonos szülőktől, akik lehetővé tennék a műveltség bizonyos fokára juttatni őket és ugv tekintik az alantas néposztályokat, mint a szellemi kincsekből való kitagadottakat, akik örök életre szenvedésre vannak itélve. De a tömegekben erjed, az agitátorok biztosan ható mérge már láthatóvá lesz, jelentkezik és robbanó anyagot szór a felszínre. Valóban a tőke és munka egyesítése létrehozza a szociális gondolatnak igazi tartalmát és valódi formáját. És nem kevésbé igaz, hogv egv egészséges közénosztály létrehozása a szociális gondolatnak és megoldásnak főcéljának kell lennie. A próbakő arra, hogy ily szociális megoldás a helyes dolog, épen abban fog állani, ha kénes lesz ilyen középosztályt létrehozni. Rövid sorokban tehát a jelen képe a következően áll: Egyik oldalon a tőke koncentrációja kevesebb kezekben. A m(isik oldalon a szegény tömegek óriási szaporodása. Az egyik párt egy még megbízható hadseregre támaszkodik, a másik párt a mérget a katonai sorokba is beoltva ássa alá az uralkodó párt fundamentumait. De ki fog ebben az óriási harcban győzni,, azt ma már a világosan és öntudatosan gondolkodó ember előre is láthatja. Múljanak bár el évtizedek vagv évszázadok, annak egyszer be kell következnie. Biztosan megjön. Nincs döntés a harmadik egyetem ügyében. Az egyetem ügyében már annyi különféle hir és cikk jelent meg. hogy azokbcál több könyvtárra valót lehetne berendezni, igazi egvetemi könvvtárt. Legújabban határozottan irták, ho0*" Debrecené a felekezeti egyetem, hogy több egyetemről nem volt szó, hogy már csak részletek vannak hátra. Igv irták, holott az igazság az, hogy szűkebb körű értekezlet volt a kultuszminisztériumban. Az igazság pedig az, amit Khuen-Hédervdry Károlv gróf miniszterelnök és Zichy János gróf kultuszminiszter ismételten hangoztattak, legutóbb a monstre-küldöttség előtt is .Felekezeti egyetemről pedig se Debrecenben, se másutt, pillanatig se, sehol nem lehet szó. Hogy pedig a kultuszminisztériumban miről lehetett szó, azt igy mondja el Tóth Lajos dr miniszteri tanácsos, a kultuszminisztérium osztálvának vezetője: — Tegnap csakugyan volt a minisztériumban egy bizottsági értekezlet, a harmadik egvetem tárgyában, üz értekezlet Eközben Bantist egészen levetkőztette és most félbeszakította: — Bocsánat báró ur, egy hajszálat találtam a mellényén. — Hajszálat? Mutasd csak! Valóban hajszál ... e vörös női hajszál... Rouquin hajszála . . . — Halljuk az álom folvtatását! — 'Az abszint, a düh és a féltékenység nagvon a feiembe szálltak ... Rá se néztem tiibbet a hütelenre ... egv tekintetre se méltattam . . . Azután hirtelen, anélkül, hogv tudtam volna miért, — mert álmában sok meggondolatlanságot követ el az ember, kirohantam a nincéből és keresztül-kasul barangoltam az iires utcákon . . , Hirtelen egy kéz nehezedett hátulról a vállamra ... Rououine volt... az undok, vörös Rouquine ... 'Az'első pillanatban boldog voltam, mert hiúságomnak hízelgett. hogv utánam jött. 'de mikor gvöneéden át akartam fonni a 'derekát, durván eltaszított magától ... Ez a tréfa annyira felbőszített. hogv minden csepD vérem az agyamra tolult . . . Megragadtam... a karjaim közé szorítottam . . . éreztem, hogy szi ve hangosan dobog, a keble hullámzik . . . és hallottam, hocrv folyton szitkozódik és segélyért akar kiáltani . . . Ezt meggátolandó, zsebkendőmmel betömtem száját. Szétharapta éles fogaival . . . Ekkor az Öklömmel akartam elhallgattatni . . . mire ö véresre harapdálta ujjaimat . . . Kicsorduló vérem ott piroslott a szemem, előtt . . . képtelen voltam vad haragomon uralkodni, leütöttem ... A földre zuhant és meg se mozdult többet . . . Meghalt ... És én — álmomban — elég okos voltam szájából a zsebkendőt kitépni, nehogy a monogramra árulómmá lehessen! Baptist, aki közben karjára szedte a ruhadarabokat most önkéntelenül a kabát zsebébe nvult, de hirtelen visszakapta kezét, mintha vipera csipte volna meg. — Báró ur, a zsebkendője egész rongyosra van tépve és véres! A báró egy pillanatig bambán nézett rá. — Az ördögbe . . . hogv én . . . nem . . . nem . . . lehetetlen ... Én nem tettem . . . nem tehettem! . . . Tekintete hirtelen a keztyüs kezére esett. Hirtelen letépte a keztvüjét és a jobbkeze véres karcolásokkal és harapásokkal volt tele. — Én tettem . . . én . . . nem álmodtam gyilkos vagvok! . . . A két férfi iszonyodva nézett egymásra ... A borzalmasan kinos hallgatást Boulardné szakitotta félbe, aki óvatosan bedugta fejét az ajtón és halkan jelentette: — Bocsánat, báró ur. a rendőrtiszt sürgősen, halaszthatatlanul óhajt önnel beszélni ,..