Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-03 / 202. szám

... .Wi­DÉLMAOYA^0í?S2Átl ÍÖÍ1 szeptember B a názáreti Szűz Mária háza, ahová ő oly nagy vágyakozással igyekezett, A küldöttség, miután Jeruzsálemben a szent sirt meglátogáéá, végre Názáretbe érkezett, ahol maguktól a törököktől megtudtak mindent, amire szükségük vala. Mindenekelőtt azt mon­dották a törökök, hogy ama kis ház, amelyet ők kelésnek, előttük teljesen ismeretlen s csodá­latos módon helyéről eltűnt, megmutattuk he­lyét és fundamentumát, amelyen állott s a templom romjait, melyet sz. Ilona császárné a szent ház fölé építtetett. Ezuúrí fölmérték a visszamaradt alap hosszúságát, szélességét, megvizsgálták annak anyagát s végre kérdez­ték az eltűnés idejét. S miután mindent meg­egyezőnek találtak a tersattoi házzal, négy havi ott tartózkodás után ismét útra' keltek Tersatto felé. Frangepán és a nép nagy kíváncsisággal vár­ta a küldöttség visszaérkezését. Megérkezésük után Sándor plébános a szent házhoz ájtatos­ságra iiivta egybe a. népet s ott számot' adott, a küldöttség utazásáról és ennek eredményéről. Újra fölmérték a szent. ház nagyságát amely teljésen egyenlőnek találtatott a názáreti fun­damentum nagyságával: újra megvizsgálták a szent ház köveit s ugyanolyanoknak találták, mint a názáreti fundamentum köveit; a szent ház megjelenése Tersattoban megegyezett a Ná­záretből történt* eltűnés napjával. Amidőn igy minden kétségen felül állott az elvitázhatatlan igazság, a plébános az isteni, a legszentebb Szü­zet és minden Szenteket hivta föl tanukul és esküvel bizonyította, hogy mindaz, amit elmon­dott, neiii kigondplt dolog, hanem a legigazabb tényállás, amelyet társaival együtt saját sze­meivel tapasztalt. Ezek után dicsőitek istent és az ő legszentebb Anyját. A „Szent Ferenc Hírnöke" elmondja jmég, hogy az a ház igy meg ugy nézett ki. A pado­zata meg a fundamentuma Galileában maradt, mert azt nem birták el az angyalok, akik a házzal Tersattoba repültek, ahol három évig és hót hónapig fényeskedett Mária háza. Aztán •hová repült! Ezt nem tudja a „Szent Ferenc Hírnöke" sem. Valószínű, hogy az égbe, még pedig azon az úton, amelyen ama bizonyos tü­zes szekér nyargalt Illés prófétával," Mindezt pedig irják az Urnák ezerkilenc­száztizenegyedik esztendejében, a repülés korszakában, *a keresztény liivek okulására. A képviselőház ülése. — Unalmak, névszerinti semmiségek. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház szombati ülése is csak névszerinti szavazá­sokkal telt el. Ez az undorító játék folyik rendületlenül végtelen lassúsággal és unal­masan. Nem csoda, ha a kormánypárti jegy­zők idegeit megviseli ós megszöknek a csúf játékban való kénytelen közreműködés tel­jesítése elől. Nemcsak unalmas, de undorító kötelesség is: a munkapárti jegyzőknek he­teken át egyebet sem tenni, csak névsort olvasni. Igy történt, hogy ma Lovászy Már­ton ellenzéki jegyzőt kérte föl elnök a név­sor olvasására. Még ezt is technikázásra használta föl az ellenzék, mert végtelen lassúsággal olvastak. Igy valószínű, hogy pótjegyzők választása válik szükségessé. A mai szenzációsan ostoba játékról ez a tudósítás szól: Návay Lajos elnök az ülést fél 11 órakor nyitotta meg. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítették. Az elnök bemutatta a temesvári gazdasági egyesület kórvényét a Montenegróval kötött gazdasági szerződós tárgyában. Kiadják a köz­gazdasági bizottságnak. Bemutatta Szolnok, Debrecen és Hódmező­vásárhely kétrendbeli kérvényét a katonai ja­vaslatok* ellen ós a választójog reformja mel­lett. Javasolta, hogy a föliratok adassanak ki a kérvényi bizottságnak. fíock János elleninditványt terjesztett be, hogy a kórvények adassanak ki a pénzügyi ós véderő bizottságnak. Az elnök jelentette, hogy az elleninditványra busznál több képviselő névszerinti szavazást kért és ugyancsak husz képviselő a szavazás hétfőre halasztását kérte. E/utáu felolvasták az interpellációt) könyvet, amelybe Ábrahám Dezső a fiumei térparancs­nok németnyelvű átiratai, Beck Lajos pedig A Nnp-nak Körmenden való elkobzása tárgyá­ban jegyzett be üjább interpellációt. A napirőnd szerint következnek a névsze­rinti szavasások. Beszéd ma nem volt, csak szavazás. A jókedvű afrikai nyomorgók. — (Saját tudósítónktól.) Érdekesebb vendégei talán még sohasem voltak a szegedi rendőrség­nek, mint most. A városháza kiesi udvara való­ságos ekzótikus kolóniává alakult át. Az udva­ron szerte-széjjel "szines kaftánok, furcsa for­rná j u hangszerek, egyiptomi szerszámok dísze­legnek. Az udvar közepén felhalmozott szalma­domb körül pedig fekete alakok sütkéreznek és bodor füstöt eregetnek ópiumos pipájukból. Amig a belügyminiszter döntése és az angol konzul válasza meg nem érkezik, a karaván kénytelen-kelletlen Szeged város vendége lesz. Ilárom hatalmas teremben laknak békés egyetértésben az arabok és négerek és valósá­gos keléti flegmával várják sorsuk eldőltét. Ki­jelentették, hogy Szegeden szívesen időznek, mert itt igen barátságosak hozzájuk az embe­rek. Az élelmes arabusök jó üzleteket csinál­nak valódi egyiptomi cigarettával és hamis ék­szerekkel. A helyzetük egyáltalában nem siralmas, mert valamennyien bőven el vannak látva pénzzel. Némelyiküknek pár ezer koronája is van, de a tőkéhez nem akarnak nyúlni. Nem is kell nekik a tőkéhez nyúlni, mert ha nem is bőven, de azért jut nekik minden nap néhány fillér haszon, az üzleteik révén. Az ara-' bok nagyon jó üzletemberek, árulnak gyűrűket, hangszereket, cigarettákat és nagyon természe­tes, ha valaki látogatóba jön hozzájuk, hát öt­szörös áron adják el silány portékáikat. Leg­jobb üzleteket a cigarettákkal csinálnak. Min­den jóravaló cigarettás ember igyekszik az arabokkal üzleti összeköttetésbe lépni, tekintve azt, hogy egyiptomi ember csak nem szi mást, mint egyiptomi cigarettát. Kézzel-lábbal, magyarul, franciául, németül, ki ahogyan tud, főzi az arabokat, hogy vala­hogy hamisítatlan egyiptomi cigarettához jus­son. Az élelmes arabok pedig drága pénzért árulják a rossz egyiptomi kapadohányt. A do­hány büdös, rosszul ég, de azért fogy, mert va­lódi egyiptomi. Az arabok pedig tucatszámra fogyasztják a magyar cigarettákat. A fe&tőieé öltözékü arabok egyébként egész nap szabadon járnatekelnek az utcákon. Min­denkivel barátságosan szóba állnak, még a fő­nökük, Abd el Meyid Fura el Homa is szíve­sen elfecseg egy-egy szegedi bensziilöttel, aki tud néhány szót franciául. Az arab karaván a rendőrség udvarán közös konyhát nyitott és a hithű muzulmánokhoz il­lően, disznóhúst, valamint zsírral készült elede­leket nem vesznek magukhoz. Nagyon szeretik a gyümölcsöt. Az asszonyok egész nap szilvát meg körtét rágcsálnak. * Este az arabok a korán parancsa szerint áj­tatoskodnak. Lefekvés előtt megmosakodnak és halkan elénekelik imájukat. Korán reggel már újra talpon vannak és rohannak a városba üz­letek után. Az élelemes arabok ujabban egy uj, zseniális üzletet fedeztek fel. Husz fillérért autoyrummo­kat árusítanak. Némelyik közülük nyolc-tíz ko­ronát is megkeres autogramm-irással. Már vége a kétségbeesésnek. Biznak a sors­ban. Szombaton délután tanácskozásra gyűltek össze és hangos felkiáltással bizalmat szavaz­tak meg Kovács Brúnó Emilnek, aki bajukban is kitartott velük. Sokan látták ezt az érde­kes jelenetei, egy kis gyerek örömmel kiáltott fel: — Azt a bácsit megválasztották törzsfőnök­nek 1 Kovács Brúnó Emil kijelentette, hogy nem lehetetlenség, hogy az arabok ügye diplomá­ciai beavatkozás nélkül is befejezést nyer, mert ő már is tárgyal egy szabadkai impresszárió­val, aki az arabokat magyarországi körútra akarja szerződtetni. Rudolf főherceg „fia". — Mese Szeged város fölgyujtásáról. — (Baját tudó diónktól.) Szombaton éjjel a gáz­lángoktól bevilágított Boldogasszony-sugáruton egy kuszált hajú feldúlt ábrázata fiu rohant végig és torkaszakadtából ezt kiáltotta: — Tűs van! Ég Szeged! Fel akarják gyuj. tani az egész várost! A hangos kiabálásra sorba nyíltak meg a su­gáruti ablakok és álmos, ijedt arcok néztek bele az éjszakába, kutatva a fantáziájukban már vörös színekkel lerajzolt tiiznyelvek után. — Tűz van! Tűz van! — hangzott messze­hallóan a vészkiáltás a néma éjszakában. A bé­kés, mámoros lumpok ijedten kiáltoztak a ro­hanó alak után : — Hol van tűz? Halló, álljon meg! Hol van tüz? — Eg az egész város ! Fölgyújtották az egész Szegedet! — ordította a gyorsan rohanó fiu, de határozott választ senkinek sem adott. Fél óra múlva már majd az egész alsóváros tudott a szörnyű katasztrófáról, hogy rabló­gyujtogatók öt helyen is felgyújtották a várost. Az ágyból kiugrasztott álmos emberek fantá­ziája már olyan élénken működött, hogy néme­lyek már a felcsapódó tüz-oszlopokat is látni vélték. — Borzasztó, még most sem kongatnak — szörnyűködött egy fehér hálóréklis nénike. — Csakugyan, még most sem kongatnak. A nagy árvíz után már csak egy kis tüz kellene, — bölcselkedett egy ősz szakállas bácsi ós ha akadt volna egynéhány türelmes hallgatója, hát el is mesélte volna a szegedi nagy katasztrófa szomorú történetét. A gyorsan száguldó fiu ezalatt az alsóvárosi rendörlaktanyához ért. Néhány pillanatig této­vázva állt meg a becsukott ajtó előtt, majd hirtelen mozdulattal a kilincsre tette a kezét és benyitotta az ajtót. — Segítség! Tüz van! Eg a város! A rendőrök meghökkentek és kérdésekkel ostromolták a vészthozót. — Hol van a tüz? — Az egész város ég. — Az egész város? — kérdették a rendőrük, de már gyanakodni kezdtek a feldúlt ábrázatú fiu igaz mondásában. — igen az egész város. Jöjjenek csak ide az ajtóba, innen már lehet is látni az egész tüzet. A rendőrök kiálltak az ajtóba, de nem láttak semmit a tűzből. — Hiszen itt nincs tüz sehol. — Lássák ott azt a nagy palotát? Az mind­járt be fog dűlni. A vörös iángkigyó most rop­pantja össze a tetejét. Nézzék, nézzék, mos1'' jön a tüz-király, vörös paripája mindent el­hamvaszt. Ide, ide is jön már a láng, jai, hogy perzsel, jaj, hogy éget! A szegény fiu minden izében megremegett és csak a rendörök segítségével tudott vissza­vánszorogni a szobába. A rendörök j-vizet hoz­tak neki, hogy attól majd lecsillapodik. Do ő iszonyodva utasította vissza a vizet. — Minden cseppért kár, öntsék ezt a tűzre. Jaj, hogy közeledik a tüzkirály, holnapra már csak a romjai maradnak meg ennek a nagy városnak. A szerencsétlen fiu arca eltorzuft és csak érthetetlen szavakat nyögött. — A fáklyás emberek ... Öt helyen . . . Csak az apámat, Rudolf főherceget mentsék meg ! A rendőrök most már tudták meg, hogy kivel van dolguk. Azonnal telefonálták a mentokért, akik csakhamar meg is érkeztek. A fiu nem akart a mentőkkel menni és hangosan tiltako­zott az ellen, hogy a rendőrök a kocsiba emeljék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom