Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-21 / 216. szám

i t)ÉLMAQYAR0Rá2ÁÜ lÖil szeptember 21 ismeretségünk és lia szabad azt mondani, — barátságunk. Gróf Khuen-tiíú, a jelenlegi miniszterelnök úrral, szintén itt ismerkedtem meg Győrben. — Itteni tartózkodásom különben alkalmat adott arra is, bogy megismerkedjem az ottani magyarság legkiválóbb elemeivel. Ez az ismeretség, mely azután barátsággá fejlődött, kölcsönös volt és fenntartotta magát egész a jelen percig. Hosszú idő óta sok magyar ezrednek és zászlóaljnak állottam élén. Most is hadtestem elitjének tartom a magyar csapatokat és ha kritikus időkön mentünk keresztül, mondhatnám, ők alkották az én gárdámat. Mindezt szükséges nek tartom felemlíteni, mert ballom, hogy azt állítják rólam, hogy magyarellenes érzé seket táplálok. A véderőjavaslatokról is nyilatkozott Auffenberg: — A véderő javaslatokkal szemben való álláspontomat csak akkor precizirozhatom, ha majd érintkezésbe léptem min dt.n illetékes faktorral és különösen pedig, hogyha inforináltattarn magam a leginkább lilét "'.cs körökben. A képviselőház ülése. — Vihar egy affér miatt. — (Saját tudósítónktól.) A Ház csütörtökön is a névszerinti szavazásra készült. Váratlanul azonban viharos jeleneteknek lett a színhelye az ülésterem. A névszerinti szavazás helyett Hegedűs Kálmán munkapárti képviselő szóvá tette a Radó—Sümegi-affért. Beszédében az ellen akart tiltakozni, hogy az ellenzéki képviselők a nekik nem tetsző parlamenti vagy politikai tudósítások miatt terrorizálják a más pártbeli újságírókat. A viharos jelenetek alatt a rendet az elnök percekig sem volt képes helyreállítani. Az ülésről ez a tudósítás szól: A mai ülés fél tizenegy órakor kezdődött. . Elnök: Kabós Ferenc. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja a beérkezett feliratokat, amelyeknek különböző bizottságokhoz való utasítása tárgyában az ellenzék a szokott módon névszerinti szavazást, kért, a mit az elnök elrendelt. nokot, hogy maradjon a felszólalás jogcímé nél. (Mozgás a munkapárton.) Hegedűs Kálmán röviden befejezi beszédét és kéri a Házat hogy a sajtónak jogait oltalmazza meg. (Helyeslés jobbról.) Elnök: A képviselő ur direkt hozzám in tézett kérdésére kijelentem, liogy az elnöknek nem állanak rendelkezésére eszközök a folyosói incidensek megakadályozására. Holló Lajos kér szót. A Ház az engedélyt megadja. Holló Lajos részletesen ismerteti, hogy a félegyházi munkapárt mikép zavarta meg a népgyűlést. Megállapítja, hogy a tüntetés tervszeriileg volt előkészítve. Hegedűs Kálmán alaptalanul szólta le az ellenzék harcait, amelyek mindig a nemzet érdekében folytak (Helyeslés balról.) Elnök a gyorsirói .jegyze teliből megállapítja, hogy Horváth Gyula sértő kifejezéseket használt. Ezért rendreutasítja. Felkiáltások jobbról: Mentelmi! Mentelmi! (Zaj.) Elnök: Az incidens ezzel véget ért. Rátérünk a napirendre. Felolvassák az interpellációk jegyzékét. IJj interpelláció Szabó Istváné a szlavóniai magyarok üldö zése tárgyában. Az interpellációkra egy órakor térnek át. Következtek a tegnapról mára maradt névszerinti szavazások. Lázadozó országok. — Spanyolország és Portugália. — (Saját tudósítónktól.) Veszedelmes a helyzet az ibériai félszigeten: Spanyolországban és Portugáliában. Emitt újra nyilt föllépéssel zavarják a köztársaság rendjét a rojalisták és a klerikálisok; amott a munkások sztrájkmozgalma fajult el igen veszedelmes forradalmi mozgalommá. Hir érkezett már arról is, hogy Spanyolország több városában kihirdették a kommünt és a köztársaságot. A két ország forrongásáról a következő táviratokat kaptuk: (A spanyolországi veszedelem.) Madrid, szept. 20. Hegedűs Kálmán (munkapárti) elnöki eugedélylyel szóvá tette a Radó—Sümegi-affért, mint a sajtószabadság és az országgyűlési tudósitási szolgálat szabadságának súlyos megsértését. A sajtószabadság körül erkölcsi fogalomzavar támadt. A sajtó felett csak a sajtóbiróság ítélhet. (Zajos helyeslés balról.) A sajtó tartozéka az alkotmánynak. (Helyeslés balról.) Ebben a Házban a sajtó munkásai törvényes jogokat élveznek. Ez a parlament mindig megbecsülte a sajtó munkásait és törvényben adott nekik jogot az itt való tartózkodásra. Ami azonban tegnap történt, az terrorizálása a sajtónak. (Helyeslés jobbról.) A tegnapi eset folytán a sajtószabadság veszélyeztetve van és egy hírlapíró sincs biztonságban, bogy tudósításai miatt nem fogják inzultálni. Hock János: Hazugságokat mindig meg lehet torolni! Hegedűs Kálmán: Nem szoktam rágalmazni! (Zaj.) Hock János: Nem önre mondtam! Kovácsi/ Kálmán: A rágalom nem a mi fegyverünk! Felkiáltások: Ott rágalmaznak! Kovács// Kálmán: Ki rágalmaz? Kinek a kenyere a rágalom? Világosan beszéljen. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) E szavakra az egész ellenzék felugrik helyéről. Óriási zaj támad. Justh Gyula, Bakonyi Samu, Kállay Uhui a padot verik. A munkapárt visszakiabál. A teremben leírhatatlan zaj tártad. Horváth Gyula folyton hadonászva kiáltja a terembe: Disznó, pimasz! (A zaj nem csendesül. Az ellenzék folyton zajong, a munkapárt szintén. Sokan öklükkel fenyegetőznek.) Kabós elnök: Én nem tudok mindenkinek afzájaize szerint eljárni. Figyelmezteti a szóKanalejász miniszterelnök kijelentette, liogya munkásmozgalom forradalmi anarchista jellegű. Egyetlen célja a pusztítás és a rombolás. A mozgalom a spanyolokból és külföldiekből alakult barcelónai bizottság, melynek ügynökei vannak minden helységben, a hol munkások élnek. A kormány tudta, hogy az általános sztrájk szeptember 15-ére volt előkészítve, azonban a barcelónai kormányzónak még jókor sikerült a mozgalom vezéreit letartóztatni. Sok munkás kijelentette, hogy a forradalmárok azzal a fenyegetéssel félemiitették meg őket, hogy feleségüket és gyermekeiket meg fogják gyilkolni. Kullerában a forradalmárok meggyilkolták a birót és a törvényszéki szolgát és több hivatalnokot veszedelmesen megsebesítettek. Az utóbbiak egyike már belehalt sebeibe. Valenciában a helyzet nagyon veszedelmes. A csapatok bevettek két barikádot. Kuturában és Valenciában proklamálták a köztársaságot. Alcirában és Karkagendében a kommünt proklamálták, több házat és egy apácakolostort elégettek, hidakat fölrobbantottak, vasúti síneket föltéptek, sok házat kifosztotak s rendőröket és városi tisztviselőket elfogtak. Kanalejász kijelentette, hogy az energikus közbelépés pillanata elkövetkezett. (Forrongás Portugáliában.) Lisszabon, szept. 20. Penakörában csata volt a csapatok és a lakosság között. A katonáknak végre sikerült a zendülőket visszaszorítani. Conceiro kapitány, a rojalisták vezére, fölhívást intézett a katonákhoz és tengerészekhez, amelyberí fölszólítja őket, hogy lépjenek át a rojalista táborba. Conceiro ezenkívül az egész országba körlevelet küldött szét, amelyben azt ' I mondja, hogy a rojalisták győzelmük esetében a portugál nép döntésére fogják bizni a kérdést, vájjon Mánuelt akarják-e visszaültetni a trónra, vagy pedig Miguel braganzai hercegnek akarja-e a koronát fölajánlni. Látogatás Mann Jakab dr udvari tanácsosnál. (Saját tudósítónktól.) Csonoplai Maim Jakab drt, a szegedi m. kir. bábaképző intézet európai Jiirii igazgató-tanárát udvari tanácsossá nevezte ki a király. Ebből az alkalomból a Délmagyarország munkatársa fölkereste az orvostudóst, aki lekötelező készséggel és a tőle megszokott szerénységgel beszélt világszerte ismert munkásságáról. — A királyi kegy megnyilvánulása — mondotta — nem tagadhatom, nagyon jól esett. Soha nem kívántam az elismerést, dolgoztam lelkesedéssel, fáradhatatlanul, mert hivatást éreztem a munkára. A legnagyobb örömem mindig abban tellett, ha láttam, hogy legalább valami csekély eredménye van a munkásságomnak. — Elég sziikes viszonyok közt indultam a pályámnak. Az édesatyám községi árvagyám volt a bácsmegyei Csonopla községben. Csonopláról a jezsuiták kalocsai főgimnáziumába kerültem. Mind a nyolc osztályban eminens tanuló voltam. Orvosi tanulmányaimat a budapesti tudományegyetemen végeztem. 1878-ban orvostudori, sebésztudori és szülésmesteri oklevelet nyertem. Mint ötödéves orvostanhallgató a szülészetről irt dolgozatommal pályadíjat nyertem. Tanulmányaim befejezésével gyakornok, majd tanársegéd voltam az egyetemi szülészeti és nőgyógyászati klinikán. Állami ösztöndíjjal külföldi tanulmányúton is voltam. 1883-ban a budapesti egyetemen magántanárrá képesítettek a műtéttanból. Kézsmárszky és Tauffer tanárok munkatársa voltam és tanuja lehettem a magyar tudományos szülészet és nőgyógyászat megalapozásában. — önálló működési térre vágyódtam. Kimondhatatlan ambíciót éreztem. Nagy terveim voltak, amelyeket meg akartam valósítani. 1883-ban Trefort Ágoston akkori közoktatásügyi miniszter meghívott a Szegeden felállítandó királyi bábaképezde szervezésére és vezetésére. A legnagyobb örömmel tettem eleget ennek a meghívásnak. Alkalom kínálkozott az önálló működésre — egy pillanatig se haboztam tehát. 1883. augusztus 18-án neveztek ki a szegedi magyar királyi bábaképezde és a vele kapcsolatos szülészeti és nőgyógyászati klinikai igazgató-tanárává. — Abban az időben még a Polgár-utca és a Londoni-körut szögletében álló magánházban volt az intézet. Nem sok reménységgel kecsegtettek, azt mondták nem Szegednek való a képezde. Alkalmas helyiségünk sem volt, nehéz volt megküzdeni a mostoha viszonyokkal. De hál' istennek, végig küzdöttük az időt és most itt vagyunk ebben az uj épületben, ahol semmi nem állja útját munkásságunknak. Az intézet modern fölszerelésii és minden tekintetben megfelel az orvostudomány kívánalmainak. Nagy örömünkre szolgál, hogy az ország minden részébői látogatják az intézetünket. — Már annyira haladtunk a fejlődésben, hogy szükségessé vált az intézet kibővítése. Kivezetett a folyosóra, amelynek egyik ablakából látható volt az építkezés. — Már épül is a két szárny *r—; mondta — nemsokára befejeződik az építkezés. Eddig harminckilenc ágyra volt berendezve az intézet, most hetven lesz. Mennyivel szebb és érdekesebb lesz a munkánk, nem ismerek ennél magasztosabb hivatást! Ahogy ezt mondta, csodálatos volt és megkapó. Melegséggel beszélt, az ihlettség fényé