Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-21 / 216. szám

1911 szeptember 19 DÉLMAGYARORSZÁG 229 csillámlott a hangjában. A napsugarak köriil­ragyogták a homlokát, amint kihajolt az ab­lakon és mutatta az építkezést. — Két uj szárny épii!! — ahogy ezt a szürke szavakat mondta, kiérzett az orvos­tudós meghatottsága és lelkesedése. Milyen nagy szeretettel teljesítheti az az ember a hi­vatását, aki annyira tud lelkesedni munkájá­nak eredményén. Az irodájában halomszámra vannak a könyvek. Köztük igen sok Maim Jakab- dr munkája, amelyek annak idején nagy föltű­nést keltettek és ma már a világ legtöbb nyelvén megjelentek. Két-három kiadást ér­tek el, ami tekintettel arra, hogy szakmunká­ról van szó páratlan eredmény. Az asztal­fiókba vannak összegyűjtve a gratuláló leve­lek, amiket hires külföldi tudósok intéztek Mann Jakab drhoz a munkái megjelenése al­kalmából. Még kibontatlan hever az üdvözlő távira­tok nagy tömege, amelyeket az udvari taná­csossá történt kitüntetése alkalmából intéz­tek az orvostudóshoz. A szegedi közélet ve­zető férfiai egymásnak adják a kilincset örömmel gratulálnak a jól megérdemelt ki­tüntetéshez. színház, művészet Színházi műsor. Szeptember 21, csütörtök Utánam, szininü. Páros bér­let '/»• „ 22, péntek Utánam, szinmü. Páratlan bérlet »/». „ 23, szombat Babuska, operett. Páros bér­let '/,­„ 24, vasárnap d. u.: Luxemburg grófja operett. „ 24, vasárnap este: Babuska, operett. Pá­ratlan bérlet '/»• „ 26, hétfő Babuska, operett. Páros bér­let */,. „ 26, kedd Sárga liliom, kisvárosi tör­ténet. Páratlan bérlet '/»• „ 27, szerda Utánam, szinmü. Páros bér­let 2/„ „ 28, csütörtök Haramiák, tragédia. Párat­lan bérlet »/,• „ 29, péntek Ártatlan Zsuzsi, operett. Pá­ros bérlet '/s, „ 30, szombat Ártatlan Zsuzsi, operett. Pá­ros bérlet '/»• * Utánam. Ezt a Bernsteint — hiszen tet­szik tudni, a, Bernsteint — sasra kellene ül­tetni és arra kényszerülni, hogy a száraz, darabos, durva, kemény rögön sasolja végig egész Európát. Egy ember, aki boszantóan pályázik az olvasó hallgató idegeire; egy em­ber, aki minden darabjában mutat valami olyasmit, bogy repülni tudna és szökdécsel, sőt elvágódik; egy ember, aki megalapította a szalonképes rémdrámát és egy iró, aki csöppet sem válogat eszközeiben, aki nem is­mer izlést és szépséget a drámai mese meg­konstruálásában, a színpadi helyzetek beállí­tásában. Ezzel majd mindent elmondtunk Bernstein sok vihart látott darabjáról, az Utánam-ról, amelyet ma este mutattak be a szegedi színházban. Még csak keveset. Az első fölvonás után az ember igazán nem tud­ja, mi lesz: tragédia, vagy komédia. A fölvo­nás végén majdnem libasorban vonulnak ki a párok szerelmes éjszakára. Bernstein lel­kén száradjanak ezek a dionysosi jelenések,' aminőkkel disznóságokban és groteszk hely­zetekben bővelkedő bohózatok szoktak meg­indulni. A második fölvonásban már megje­lenik a gschefember, aki vészit a deús ex roa­chiná és a Tolvaj, második fölvonása dióhéj­ban. És igy tovább. Az előadáson meglát­szik az akarás, de művészit alig nyújtott. Szinte utazott abban, bogy a Bernstein ide­gekre utazását még jobban megfeszítse. Ugyan minek ezek a pózok, a rettenetes hely­zetek még rettenetesebb kiélezése? Almássy vérfagyasztó és idegölő meg játszásának fö­löttébb Hagy fáradsággal feküdt. Majdnem biinösebbnek tartjuk, mint Bernsteint. Ba­ráti ma este nem tetszett. Csáder Irént ko­moly, értelmes színésznőnek tartjuk. Szohner Olga. játékának voltak szépségei, nagy ügye­lemmel fogjuk kisérni a jövőben is. Játszot­tak még Zátony Kálmán, László Tivadar, Pogány Béla, Harsányi Margit, Wirth Sári és Bernáth Margit. A díszletek tetszetősek voltak, a beállítás stílszerű. Egyébként pe­dig pályadijat kellene kitűzni annak fölta­lálására, bogy ezt a Bernsteint miként lehet­ne leszoktatni kellemetlen és egyre vészesebb szenvedélyéről: a szindarabirásról. * Ödipusz. Ödipusz. a sippal, rézkürtökkel és oboával hirdetett ödipusz végre szinreke­rült a Beketow-cirkuszban. És csudálatos, a Barnum-mutatványnak ígérkező előadás nem járt kiábrándulással. Soha ilyen közön­.séget! Mély hódolat az ezerfejü tömegnek, amely másfél óráig visszafojtott lélegzettel és lelkes figyelemmel merült el az antik tragédia viharzó szépségeibe. Ebez hasonló fegyelmezettséget még nem láttunk Buda­pesten. Reinhardt hipnotizálta a tömeget. Reinhardt a pesti Ödipusz előadásáról igy nyilatkozott egy budapesti újságíró előtt: — Kimondhatatlanul boldog vagyok. Elhi­szi, hogy nem hizelgésképen mondom, de én nagyon sokat adok a budapesti közönség verdiktjére. Csudálatos közönség ez: hideg, elkényeztetett, nehezen felrázható, de ha egyszer aztán a közelébe férkőznek, rajong­va tud ünnepelni. Egész más publikum, mint az enyém. Talán azért érdekel, azért izgat ilyen különösen. Az első tiz percben láttam, hogy nyert ügyünk van. Az előadás sikerült. Ödipusz személyesitője, Kürti József, még nekem is, aki jelen voltam a próbákon, rend­kívüli meglepetést szerzett. Ez a fiatal színész ma a legjobb ödipusz. Nekünk berlinieknek sokkal jobban tetszett, mint akár Moissi, akár Vegener. Valami egészen különös antik erő él ebben a fiatal színészben, valami kihivó dac, kábitó biztosság, ami rám a szenzáció erejével hatott. A legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom Vajda László rendező munkájáról is. Amikor megérkeztem, már készen volt az anyag. Alig akadt igazítani való. Ha ez a Kürti németül tudna! De csak azt tudja, hogy nein, amikor azt kell monda­ni, hogy ja. Megmondtam Kürtinek, hogy ha gépiesen betanul egy német szerepet, nálam mindig tárt ajtóra talál. Irigylem Beöthy Lászlót érte . . . Az Ődpusz egyébként egész héten megy. Sőt a jövő héten is. Amig az idő engedi. Reinhadt holnap este utazik haza Berlinbe. Igen csinos pénz keresett a pesti Ödipuszszal. * Színházi szerzők, mint kritikusok. Régi vita mindenütt, de különösen Franciaországban, vajon színpadi szerző lehet-e kritikus is ugyan­abban az időben. S mig efölött vitatkoznak, az alatt egyre-másra esnek a színpadi szerzők az „inkompatibilitás bűnébe" azzal, hogy kriti­kákat is irnak. Igy nálunk Bródy Sándor, Párisban Georges de Portó Riehe léptek a kritikusok sorába. Bródy Sándor Az Est, Portó Riche a Matin hasábjain fejtenek ki kritikusi működést. a berlini fogtechnikán IH ClIlCaay és fogklinikán képesítve Fogmüterme Kossuth L.-sugárut 4. Részit mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban és aranyban. Állami és közigazgatási hivatalnokok­nak részletfizetésre is. Bármiféle javítás 6 óra alatt elkészül. Ékszereket nagy választékban csakis Fischer Testvéreknél talál. Ékszer- és órajavitó műhely. Egy hires párisi jósnő. — Madame Thébes Ausztria-Magyarországról. ­(Saját tudósítónktól.) Franciaországban sok minden mellett külöuös divatban van­nak a jósnők. Taláií a franciák játszi kedé­lye s fölületessége okozza, bogy ezek a mai világban már lehetetlen „putbiák" exisztál­batnak, sőt fényesen existálhatnak. Egyik nagy párisi napilap szerkesztőségében Mona Liza rejtélyes eltűnése alkalmával az az öt­lete támadt, bogy a párisi jósnőket kérdi meg, bogy hol van a kép. A kérdésre lehe­tetlennél-lehetetlenebb feleletek érkeztek, melyek elárulták küldőjük müveletlenségét. Azoknak, akik hisznek a jósnők tudományá­ban, némi vigaszt csak az nyújtott, hogy a leghíresebb Pytliia, az egyedüli, akit nem­csak Párisban, hanem külföldön is komo­lyan vesznek, Thébes asszony, nem felelt a kérdésre s igy nem kompromitálta magát a felelettel: A Thébes név tulaj donképen álneve a hi­res jósnőnek, ki, mint a Párisban köztudo­mású, egy elszegényedett arisztokrata csa­lád ivadéka. Thébes asszonyra Páris figyel­mét a fiatalabb Dumas forditotta ki a Figa­róban nagy cikket irt a „Kiromantienne"-ről. A jósnő azután értett ahhoz, hogy az isme­retlenség homályából kikerülve, hirességét alaposan kamatoztassa. Most a legismertebb alakja Tout Parisnak, a legexkluzivebb sza­lonokba is járatos, házát pedig a legneve­sebb irók Donnay, Bernstein, Lavendan, pub­licisták és szobrászok látogatják. Páris felsé­ges látogatóinak „idegenvezetője", Paoli be­széli emlékirataiban, bogy a hires jósnő fel­keresése hozzátartozott a koronásfők nem hivatalos programjához, igy többek között Edward, Lipót, Alfonz és Mánuel királyok is kíváncsian elmondatták jövendőjüket Thé­bes asszonynál. Egy párisi lap munkatársa legutóbb fel­kereste a hires jósnőt s látogatásáról a kö­vetkezőkben számol be: — Thébes asszony lakása egy cseppet sem misztikus. Aki okkulista misztériumokat, elsötétített fülkéket, jelmezbe öltözött szolgá­kat vár, az csalódva távozik az Avenue Wagram-on levő ízléses külsejű palotából. A szalon, ahol madame Thébes fogadott, ízléses eleganciával van berendezve- egyedül fel­tűnő, hogy igen sok elefánt-szobor és nipp áll szerte szét a szobában. A jósnő a nagy­világi francia nő típusa, baja már fehér, de azért elegáns) élénk, szemei még mindig gyö­nyörűek. „Ez az én sziinbolumom" — mondja az elefántra mutatva. „Minden szobámban van néhány ilyen szobrom, sőt berlocke alakjában állandóan magamnál van." Ne liigyje, bogy az okkultizmus valami ba­bonás hokusz pokuszszal áll összefüggésben — felelte Thébes asszony kérdésemre — a be­avatott számára egy biztos nt van s ez a chi­romantia, a kézből jóslás A kéz vonalaiból s bajszálfinom ereiből oly logikusan lehet kö­vetkeztetni, hogy az eredményt a valóság mindig megerősiti. Csodálom, bogy ezt a po­zitív tudományt még nem tanítják a felsőbb iskolákban. Megkérdeztem tőle, hogy az uralkodók kö­zül kik keresték föl? — Meg fogja érteni, hogy neveket nem emlitek. Ezek a termek nem egy európai uralkodót láttak, sőt három alkalommal en­gem hívtak meg királyi udvarokhoz, mind a bárom látogatásom éjjel történt. Az a meg­győződésem, hogy az uralkodók határozottan, fatálistók s az események folyásának ellent­állás nélkül átengedik magukat, A kormány­pálca, nem hagy nyomot kezeikben s Mars befolyását is lilába kutattam, Inkább Mer­kúr bélyegét viselik. A női kezek határozot­tan érdekesebbek s bátran állithatom, hogy uralkodóesalácloknál a nőknek nagy befolyá­suk és hatalmuk van. Végül az oszták-rnagyar monarchia jö­vőjéről jósolt madame Tbebes: — A monarchia szerepének — mondotta,— és honfiguratiójának megváltoztatása mel­lett szerencsés végzet, felé tart. Ez a végzet

Next

/
Oldalképek
Tartalom