Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-13 / 209. szám

ÍÖjL 1 szeptember 13 DÉLMAGYARORS2ACÍ A budapesti értéktőzsde. A határidőpiaeon a liosz tömeges haszonle­bonyolitása és a malmok csekély vételkedve folytán délelőtt lanyha, délben ismét szilárd volt az üzlet, mert a prognózis szerint derült idő várható. Egy órakor a következők voltak a záróárfolyamok: Buza áprilisra Buza októberre Kozs áprilisra Rozs októberre Tengeri májusra Tengeri augusztusra Zab októberre 12.12—12.13 11.93—11.94 10.22—10.23 8.89- 8.40 9.34— 9.35 A készáruvásáron 10—20 fillérig olcsóbb áron mintegy 50,000 mm. buza kelt el. A többi cikk mérsékelt forgalommal szintén lanyhább irányú volt. Budapesti gabonatőzsde. Szeptember 12. Ma megnyitáskor a médió­lialasztással foglalkoztak, amelyet gyorsan és simán intéztek el. Későb hozzáfogtak az üz­lethez, amelynek az iránya kezdetben gyön­ge volt, mert néhány "bizományos a piacra höítsf a mult napok folyamán kényszerű­ségből összevásárolt árut. Később a bécsi ar­Imrazs vásárlása és az itteni födözés nyo­mán jobb fölfogás került a napirendre. Az árnivó az egész vonalon tetemesen emelke­dett. A helyi piacon a közúti vasutrészvény tűnt ki áremelkedésével. A készáru piac tar­tott volt, A Ganz-féle részvény, a magyar cu­koripar részvény, az Auer-részvény és né­hány kőszénérték tetemesen emelkedett. A zárlat szilárd és élénk. — Kötöttek: 839.60—842.50 hjtel 647.50—649.— Oi dl. államv. —. .— Jelzálogbank 484. 485.50 Leszámitolóbank 574. 576. — Rimamuráwi 689.J ,— Kiizuti villamos 802.50—808.50 Váíóái Ivillamos 407.50—411.— Hasai bank 312. .— Migyaí báák 725;50—729.50 Viktória Pannónia Wcitier Beoesini Salgótarjáni Alt. kőszén Újlaki Ganz vasiintó Magyar villám. Atlantiba 684.50—687.— 833. 836.— 504. 505.— A déli tőzsde lefolyása szilárd volt mert Berlinből igen szilárd jelentés érkezett. Az árnivó ismét javult a zárlat barátságos volt. A készárupiac szilárd maradt. — Kötöttek: Osztrák hitel 648.50—649.— Magyar bünk Magyar hitel 841.75—843.— Keresk. bank Jelzálogbank 486.——487.— Beoesini Leszámitolóbank 675.50—576.— Asztalt Rimamurányi —.— .— Salgótarjáni KBzuti villamos 806.50—808.— Ganz vasülitfl 730.25-731.­4150-415­685. 687.­Dijbiztositás ! Osztrák hitelrészvénybör holnapra 3—4 kor., nyolc napra 6—8 kor., szeptember végére 16—18 korona. A bécsi bsrze. A mai elÖtőzsdén a kötések a következők i Osztrák hitei Magyar hitel Anglo-bank Bankverein Unio-bank Lánderbank 648.75 .­840.50 326.50 546.75- .­623. .­548.75 .­Osztr. államv. Déli vasút Rimamurányi Alpesi Márka készp. Ultimóra 738.75­118. 680.50­828.60­117.78­117.74­REGÉNY. A vihar. — Egy orosz barrikádharcos regénye. — Irta M. Arsybasew. 11 — Igen . . . igen, tudom már ... — mor­mogta Sarnitzki indulatosan és pompás szép­ségű, egészséges arca különös, sőt kissé ellen­séges kifejezést vett. Izmos nyakának rándu­lása — mely göndör, fekete hajban futott to­vább — noha mindjárt megfordult, szembe­szökően fejezte ki ugyanazt. Lawrenko finom és biztos érzéke azonnal tisztába jött jelenté­sével. Sarnatzki dolgozójába léptek, amelynek a világosság, a fénylőn fehér butoráthuzatok, nagy, aranybetűs könyvfödelek és az orvosi szerekkel mekrakott szekrények tejiivegei elő­kelő, hideg csillogást adtak. Mikor beléptek, egy komor arcú, nyurga diák jött eléjük. — Ali, ön az, Sluvin! — mondta Lawrenko halkan és barátságosan. A diák mosolygott, de ez a mosolya külö­nösen szomorú volt. Lawrenko az asztalhoz ült. Sluvin szint­ugy. Sovány térdeit keskeny szögben vetette egymásra, mig Sarnitzki fel és alá járt a szobában és elborulva gondolkodott valami felett. Mind hosszan hallgattak. — Nos, barátom, szerencsésen elérkeztünk a forradalomhoz, — szólt végül elgondol­kozva és szelid iróniával Lawrenko, miköz­ben a szembenülő levert Sluvint kémlelte. Mintha a szavak zárt pattantottak volna fel a lelkén, a diák egyszerre megélénkült. Szőke, hosszú és sovány, nem szép, sorvadá­sos szemei tündököltek ós oly lelkesnek tünt ifjúsága, hogy kellemes és egyben sajnála­tot keltő benyomást tett. — Ez nem a forradalom, ez csak az előjá­téka, doktor ur! — mondta élettelenül kongó basszusán. — Mindenesetre oly esemény azonban, mely magában is, egy lökéssel ezer mértfölddel lenditi előre életünket. — Ugy van... természetesen, — hagyta helyben mosolyogva Lawrenko, noha alap­jában egészen más véleményen volt. Sarnitzky a kandallónak támaszkodott s zsebretett kezekkel elgondolkozott. Azután lábujjhegyen hintázva a menyezeten bolyon­gó pillantással mondta: — Mit gondol, mi lesz a vége! — Jókora kaszabolós, vélte Lawrenko egy­kedvűen és összedörzsölgette kövér, fehér ujjait, mintha hirtelen fagy járná át. Nagyon rövid és sima megjegyzés volt ez és Lawrenko meglehetős nyugalommal mondta. Mégis véres árnyakat idézett föl hirtelen és Sarnitzki egyszerre abbahagyta a lábujjain való himbálódzást és sajátságo­san köhécselt. Sluvin megint magába ha­nyatlott és lehorgasztotta fejét. önmagukra gondoltak mind és ugy érez­ték át a félelmet az ismeretlen borzalmak­tól. És rosszul esett ezt a többiek előtt érez­niük és szégyenkeztek önmaguk előtt. (Folytatjuk.) Feleifis szerkeszti! Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Dólmagyarország hírlap- és nyomdavállalat Nyomtatta a Délmairyarország hirlap- és nyomda vállalat Szegeden. Korona-utca 15. (Rokor-oalntn rutan/v-n atu i B / Redőnyös iratszekrényeket Modern irodaberendezéseket legjutányosabban szállít ; Lusztifl Ferenc műasztalosgyára Budapest—Erzsébetfalva (Közmüheiyteiep)

Next

/
Oldalképek
Tartalom