Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-01 / 200. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1911 szeptember 1 egyaránt — nem hajlandó továbbra is karéneket adni azokhoz a hamis hangokhoz, amelyekkel a munkátlanság jegyében újra tele kornyikálják az országot. Nagy érdeklődéssel várják országszerte Szeged határozatát. Ennek a határozatnak elvitathatatlan súlyára és értékére való tekintettel fölhivunk mindenkit, aki a nemzeti ideálokért való harcnak gondolkodó és munkás katonája, a nemzeti munkának önföláldoző és szorgos napszámosa, hogy a városnak pénteki közgyűlésén okvetlenül megjelenjen és szavazatával elősegítse a komoly nemzeti politika szegedi győzelmének kivívását. * Teljes egészében közöltük azt az inditványt és kérelmet, amelyben a Szeged társadalmának és a nemzeti munkapártnak mintegy száz vezetője rendkívüli közgyűlés összehívását kérte, begy a város törvényhatósága azon Ítélkezhessek az ellenzék viselkedése és az okstrukció fölött. Az inditványnyal csütörtökön foglalkozott Ldsdr György dr polgármester elnöklósévei a tanács. Tóth Mihály dr, tb. tanácsos terjesztette elő a tanács határozatát, amely a következő : Rósa Izsó dr törvényhatósági bizottsági tag és társai által a jelenlegi parlamenti obstrukció megszüntetése ügyében benyújtott inditványt a váres tanácsa olyan javaslattal terjeszti a közgyűlés elé, hogy azt tárgyánál fogva sürgősnek mondja ki és mint ilyent azonnal vegye tárgyalás alá. Érdemét illetőleg pedig javasolja a tanács, hogy az inditványt egész terjedelmében elfogadván, határozza el a közgyűlés, hogy annak szellemében a zavartalan törvényhozási tárgyalások biztosítása érdekében az országgyűlés képviselőházához indokolt föliratot intéz. Mondja ki továbbá a közgyűlés, A kétségbeesett asszony hiába igyekeztt Zetulbével megértetni tettének borzalmasságát. í — Csak nem engedhetem meg, hogy felfaljon! — válaszolt a cseléd csökönyösen, mint a fiatal öszvér, mialatt könnyeivel mosogatta piszkos kezeit, melyeket azután fehér kötényéhez dörzsölt. A házastársak még mindig ott siránkoztak a homár előtt, midőn a.csengő hirtelen megszólalt. ' — Biztosan a szabótótl jött 'valaki! — mondta az ur. — A szabótól? — kérdezte gyanakodó hangon Zetulbé és vaiósziniileg arra gondolt, hogy az elvetemült uraság, mely egyszer már majd (felfalta őt |a homárral — ujabb fortélyt eszelt ki ellene. — Igen, a sza ... bóm ... tói!... Ha elkérik a ruhát... — Ah, igen uram!.. .'Jól van!... Ha elkérik a ruhát? — isméteite Zetulbé ostobán az t^ szavait. • ! J® Majd átadja azt az uj öltözetet, mely a szobámban az ágyon fekszik!... Valami csekélységet kell még rajta igazítani. — Jó!... — Várjon csak kissé!... Azután ezt a százhúsz frankot is kifizetheti, ha az illető számlát hozott. — Számlát? — mormogott Zetulbé, gondtelt arccal. — Nos :igen, olyan bélyeges papirt! — magyarázta az urnő. # — Jó, jó!... Olyan bélyeges papir! — De csupán a számla ellenében adhatja hogy Versec város törvényhatóságától e tárgyban hozzá érkezett köriratot jelen határozatával elintézettnek tekinti. Elsőnek Balogh Károly szólt hozzá a javaslathoz. Azt mondotta, hogy a föliratban, amelyet a város közönsége a parlamenthez küld, nemcsak az obstrukciót keli elitélni) hanem kérni kell a nemzeti követelések teljesítését is. Lázár György dr fölöslegesnek tartja az ilyen kívánság fölterjesztését. A kormány hoz vívmányokat és nagyon sok nemzeti vívmányt valósitana meg, ha ebben nem gátolná meg az obstrukció, amely kerékkötője minden munkának. Szerinte a beterjesztett javaslat telesen m 'gfelelő, az kifejezi a város polgáréágának óhaját és ajánlja, hogy fogadják is el a javaslatot. A tanács ezután a javaslatot elfogadta. * Ezt a javaslatot terjeszti a pénteki közgyűlés elé a tanács. A közgyűlés határozata után, amely mindenesetre marasztaló ítélete lesz azobstrukciónak, készíti el a város tanácsa azt a föliratok, amelyet Szeged a képviselőházhoz küld el. Ebben a föliratban a legmagyarabb város a legélesebben itéli el a parlamenti kisebbség viselkedését és ez az itélet minden bizonyai födi az egész ország józanul gondolkozó polgárságának véleményét. Romániai lap a magyar barátság mellett. A bukaresti „Universal" cimü lap a minap meginterjúvolta Metianu János nagyszebeni görög-keleti érseket, aki nevezetes kijelentést tett. Azt mondotta, hogy a románoknak csak a magyarokkal egyetértő politikája leliet hasznos. Hibáztatta azoknak a politikusoknak az eljárását, akik ahelyett, hogy a kibékülési politika mellett agitálnak, azt a rágalmat igyekeznek elhitetni, hogy az ő magyarországi román politikájuk a román kormány javára szolgál. Metianu szerint a leghelyesebb lenne, ha a magyarországi románok érdekeinek megvédésével a klérust biznák meg. át neki a pénzt! — intette az ur még egyszer a cselédet. A csengő ismét megszólalt. Midőn Zetulbé kirohant az ajtóhoz, egy rongyos alakkal találta szemben magát. — Mit akar? — kérdezte a leány olyan nyájassággal, mint aminő vei a .puskaporos torony előtt álló őr fogadna valakit. — Kérem szépen, — mormogott a szegény ördög — nem kaphatnék valamit: kenyeret, ruhát, vagy ... — Ah, ugy? tehát az ur öltözetét akarja elvinni? — Azt sem utasítanám vissza ... — És a pénzt is? — Ha csak lehet... — Hozott magával nyugtát? — Ah, talán igazolványra gondol? — Nem ugy mondták azt nekem! — mormogta Zetulbé. — Yan-e rajta bélyeg? — Még pedig a polgármesteré! — szólt diadalmasan a rongyos alak. — Mégis csak az lesz! — töprengett a cseléd, mialatt átvette a koldus szegénységi bizonyítványát, mely már össze-vissza volt piszkolva, gyűrve és hasitva a hajlásokon. Két perccel később Zetulbé lelkiismeretesen átadta a meghökkent, de a váratlan szerencsétől boldog éhenkórásznak az ur uj ruháját és csengő aranyban a százhúsz frankot ... Talán mondanunk sem szükséges, délután öt óra harminckét perckor csúfosan kidobták Zetulbét, aki állását aznap reggel tiz óra negyvenhét perckor foglalta el. A képviselőház ülése. — Antal Géza szemelvényei. — (Saját tudósítónktól.) A legjobb támadó módszert választotta ma a Ház ülésén Antal Géza munkapárti képviselő. Szemelvényeket olvasott föl a mai ellenzéki vezérekről és a szemelvényekből bizonyította be, hogy a vezérek olyan ádáz gyűlölettel Támadtak az obstrukcióra, mint amennyi ádáz szeretettel most védik, sőt gyakorolják. Felolvasta Justh Gyula több nyilatkozatát. Igy nagyon érdekes az, melyet 1908-ban Makón mondott, melyben a házszábályreviziót sürgette. Ez nem volt elég. Föltárta ugyancsak Justh Gyulának másik nyilatkozatát, melyet ugyan nem most tett, de azért annak idején ö mondott s amelyben csak ez az érdekes: — Mindig ellensége voltam az obstrukciönak. ( J Ezt Justh Gyula mondta. Igen, ő, a jnagyon következetes hagyma-kuruc. Antal Géza nem fejezte ibe Justh szemelvényeivel. Elővette sorba Andrássy, Apponyi, Kossuth nyilatkozatait. Ök iszintén méltóak nemcsak önmagukhoz, de a következetes Justh Gyulához is. ök dettó ilyen következetesek. Andrássy Gyula gróf például a kassaiaktiak, Apponyi Albert gróf pedig a jászberényi híveinek üzente meg, hogy elitélik az obstrukciót. Andrássy különben élesen, tarka jelzők ikiséretében elitélte Justh Gyulát is. Felolvasta Antal Géza iKossutih Ferencnek atyai és nagyméltóságú intelmét, amelylyeL óva inti az egész országot, bogy „a magyar nemzet méltóságával 'nem fér össze az obstrukció". Igy Kossuth Ferenc. És igy Antal Géza is. Aki a legjobb módszert választotta, amikor szemelvényeket adott az ellenzék vezéreiről. Ebből a néhány szemelvényből is azt látjuk, amit a Délmagyarország-ban cikksorozatban bebizonyítottak, hogy a hírhedt ellenzéki vezérek olyan alkalmi lovagok, akik mindig más nézetet kiáltoznak, akik mindig változnak, de soha nem jól. ök elitélték az obstrukciót, mikor nem is volt olyan nagy szüksége az országnak őrájuk. Más politikusok, ikülönösen más államokban, levonnák az ilyen szemelvényekből a tanulságot. De ezek nem vonják le. Igaz, hogy nekik már igy se árthat. INekik már semmi se árthat! A mai nap tehát, melyen az obstrukció végre ismét szóhoz engedett egy ellenvéleményt, megmutatta, hogy miért fél ugy az ellenzék a szótól. Antal Géza visszatérve arra a zárt ülésbeli jelenetre, mikor őt azért a kifejezésért, hogy megveti az obstrukciót, majd szétszedtek. Alaposan ráolvasott az ellenzék összes vezéreire: Apponyira, Kossuthra, Justhra. Olvasott azonfelül eégsz rakás olyan idézetet a nevezett vezérek szájából, melyből nyilvánvaló, hogy ők maguk tárgyalták kortesbeszédeikben a kormánynak azt a szándékát, hogy a véderőreformot és a létszámemelést beterjeszti. Felolvassa Andrássy levelét a kassaiakhoz, melyben esdve kéri, hogy ne adják oda a mandátumot a Justh-pártnak, mely olyan szerencsétlenségbe döntötte az országot. Különösen pedig felolvasta Justh Gyulának egy makói beszédét, melyben az általános, egyenlő választói jog ellen dörgött alig Tárom éve, kifejtvén a veszélyeket, melyek a nemzetközi szocialisták és a magyarellenes nemzetiségek beözönlésével alkotmányos életünket fenyegetik. Idézte Antal a kormányelnök programbeszédéből is azt a részt, mely a katonai költség emelését bejelenti. Ezek a dolgok, mikhez a munkapárt lelkes kórusa adta a kíséretet, ugy hatottak, mint a bomba és valósággal elképedést okoztak a baloldalon, mely nem mondhatja többé, hogy a parlamentet ugy lepte meg a kormány ! véderőjavaslatokkal és hogy tehát az obstrukció jogosult. Egyébiránt ma TrencsTmegye közgyűlése is egyhangúlag elfogé'tu az obstrukció elit élését tartalmazó hitványt, ami ujabb adalék arra, hogy kzeledik az obstrukció alkonya.