Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-30 / 198. szám

delmagy arorszáq 1911 augusztus 30 a rendelet, amelyet Khuen-Héderváry Ká­roly miniszterelnök, mint belügyminiszter intézett Szeged város törvényhatóságá­hatóságoz is. A rendelet megállapítja, hogy a hozáshoz is. A rendelet megállapítja, hogy a statisztikai adatok pótlása és kiigazítása sok helyütt lassan és hanyagul megy. Ennek folytán utasítja a törvényhatóságot, hogy a munkát a legsürgősebben végeztesse ell, erre közegeit legszigorúbban szoritsa, mert min­den mulasztással és késedelemmel szemben a maga részéről a legszigorúbban lesz kény­telen eljárni. » Ebez a rendelethez nem kell kommentár. Az obstrukció áiokainak hosszú sorozatában gyökeresen végez az utolsó hamis feltevéssel s bizonyítja, hogy a körmány a választójog reformját igenis_ sürgősnek minősiti. Szeged pénzügyi helyzete az 1912. évre. — A pótadó marad ötven százalék. — (Saját tudósítónktól.) Fajka János Szeged főszámvevője most terjesztette be a tanács­hoz a jövő évi költségvetés előirányzati ter­vezetét. A tervezet az idei költségvetéshez képest jelentősebb változást nem igen mutat, a kiadásokkal körülbelül egyenlő arányban növekedtek a bevételek is és a hagyományos ötven százalékos pótadö ezúttal is fedezi a fönmaradó hiányt. 'A város kiadásaira 5709,102 koronát irányoztak elő, ezzel szem­ben a várható bevétel 4907,617 korona. A hiány tehát 801,485 korona, ami megfelel az 1602,970 korona egyenes állami adó ötven százalékának. Ezt az összeget fedezik a pót­adóból és ez az összeg 69,000 koronával múlja felül a tavalyi költségvetési hiányt. A pótadó azért nem emelkedik, mert a hiány emelkedése arányban, áll az adó természetes növekedésével, de meg a torony alatt is vi­gyáznak, hogy Szegedén ötven sJbzaléknál ne legyen több a pótadó. A' főszámvevő a költségvetési tervezet összeállításánál .min­den tételnél nagyon takarékoskodott és igy volt elérhető, hogy a rendkívüli kiadás téte­lét 29,677 koronáról több mint ötvenezer ko­ronával 83,115 koronára emelték. A főszámvevő jelentésében fölsorolja azo­kat a tételeket, amelyek a múlthoz képest je­lentékeny emelkedést mutatnak. Legszembe­tűnőbb a kölcsönök amortizációnak és ka­matainak a tétele. Ez a kó#rovat majdnem négyszázezer koronával, pontosan 392,000 koronával emelkedett, aminek az az oka, hogy az idén a város nagyobb összeget vett kölcsön. Jelentékeny összegekkel adnak ki többet a jövő esztendőben kulturális célokra. Ezeknél a tételeknél 30,500 korona a többlet. A tanitók fizetése 19,000, a külterületi iskolák 5000. az ipariskola 3500, a fa--és fémipari szakiskola pedig 3000 koronával kerül többe, mint amennyibe az idén került. A városi tisztviselők illetményeit 12,000 koronával javitja a tervezet, a rendőrök fize­tése 1500, a rendörök és szolgák ruházata négyezer koronával kerii! többe, mint 1911-ben. Nagyobb tétel még a vízvezetéki tartalék 'alapé, amelyre 20,000 koronával többet irá­nyoztak elő. A gőzfürdőre 1000, a vashid ke­zelésénél 1000, a vizrnü kezelésénél 4000, a bérház fentartásánál 1500, a városi épületek fen tartásánál 1000, a városi faiskola fentar­tásánál 1000, a kövezetvám kezelésénél. 1000, az adóknál 15.000, az adóbehajtási költségek­nél 5000 korona a többlet. A tisztviselők nyugdijalapjára 18,000 koronával ad többet a város mint eddig. Jelentékenyebb emelkedések mutatkoznak még a kántorok, a harangozék fizetésénél is, ahol 1700, a kőolaj világitásnál, ahol 3000, az .árvaháznál, ahol 4000, a martonosi ánnente­sitő társulat tételénél, ahol 10,000, a napi­dijaknál, ahol 5000 korona a többlet. Ezeken a felsorolt tételeken kivül persze más tételek­nél is van emelkedés, azonban másutt nem ilyen jelentékeny arányban. Körülbelül hasonló a helyzet a bevételek rovatában is. Városi fogyasztási illetékből hétezer koronával több bevételt várnak, mint amennyi az idén van. Ezt a tételt mi nem tartjuk reálisnak, mert a mi. véleményünk szerint ezen a cimen lényegesen több fog-be­folyni, amennyiben a helyzet is lényegesen megváltozott.' Az átíratási dijaknál 20,000, a vízvezetéki dijaknál 9000, földek haszonbéré­nél 65,000, a gőzfürdő jövedelméből 5000,. erdők jövedelméből 7000. kövezetvámnál 20,000, megtérülendő adókból/költségekből,, törlesztésekből, kamatokból 137,000 tan­díjaknál 2000, laktanyabéreknél 18,000, a légszeszgyárnál 400Qi korona lenne a több bevétel, mig az előre nem látott vegyes bevé­telek tételét a főszámvevő csak kétezer ko­ronával emeli föl. Az óvatosság itt érthető. A tervezet, amely mindössze három gép­írásos oldalra terjed, nagy gonddal készítet­ték el. Maga a tulajdonképeni tervezet persze nagyobb lesz, ezt négyszáz példányban nyo­matják ki és legközelebb már a tanács elé kerül. Október lesz már, amikor a közgyűlés foglalkozik a kérdéssel, addig a pénzügyi bizottság, a tanács hozza meg a javaslatát, azonban előre lehet láni, hogy főszámvevö­nek nagy szakértelemre valló javaslatán, keveset fognák változtatni. milyen ládát kívánnak.a vevők Singaporéban, avagy Holland-Indiában. A Hamburg—Amerika-Lvnie egyik felügye­lője vitt engem körül kikötőben, ő mutattá meg apróra a nágy tengerjáró hajókat, óriási 'kávétárházakat, hatalmas darukat, amelyek a portékát kiszedik a hajóból és beforgatják a ise végük, se hosszuk raktárakba és ő beszélt nekem Bullin úrról, a Hamburg—Anierika-Linie nagyhatalmi!, nagytudásu és nagyakaratu ve­zérigazgatójáról. Olyanféle ember ez, mint Dernburg, a németek hires-1 neves gyarmatügyi •államtitkárja. Öt is állami hivatallal, mitiisz­lerségel kínálta meg II. Vilmos, de Ballin nem íEogadta, hivatkozván rá, liogy a hajóstársa­ságnak szüksége van munkásságára és hogy Németországnak szüksége Van erre a hajóstár­saság^. Ö is csak trgy, mint Dernburg, bizal­mas embere a német császárnak és a császár akárhányszor telefon utjáó érintkezik Ber­linből a Hamburgban lákó Ballin úrral. Állam­ügyekben, főként pedig í» birodalmat érdeklő pénzügyekben nem egyszer tanácsért fordnlt BaUinhoz, akit különbem is fölötte szives mó­don tüntet ki, valahányszor Hamburgban van és a lakásán is -fölkeresi,,családja körébén. Bal­lin nem tagja a hamburgi/szenátusnak/— nem ér rá az ilyen tisztség viselésére.— és a Ham­burgot érintő közügyedben mégis hozzája fór­dril a császár, elsősorban..őhozzá, juyn pedig Hamburg szenátoraihoz. "Ez a " nevezetes em­ber: Ballin, nagyszerepü a hamburgi kikötő életében és ő is, a társaság is, amelynek ő a vezető szelleme, császári barátjával és •pártfo­gójával, az erős egyéniségű császárral jól be­illenék a hamburgi kikötő hatalmas méreteibe. Ezekbe az arányokba beletalál Bismarck szobra is, a kőből-kifaragott, roppant erejű Bismarck-szobor, az eíső kancellár gyönyörű ipagagságból pillant alá egykor világot átfogó, híres szemével a hamburgi kikötő kincseket rejtő, kincseket teremtő, Németország világ­hatalmát szolgáló, nagyszerű gályáira. Hősköltemény ez az élet, az újkor hőskölte­ménye: a hamburgi kikötő és pdabent is, a vá­rosbeli Hamburg élete. A világraszóló lianza­városnak kevés a gimnáziuma, noha nyolc­százezer lakosa van. Apáról fiúra, nemzedékről­nemzedékre szál) itt a hagyomány, a világke­reskedelem hagyománya. A kontorba mennek a fiatalemberek és kimennek távoli földekre, liogy azután — évek multán uj tapasztalá­sokkal és uj kincsekkel térjenek a hazájukba vissza. Mert a szálak, amelyik őt a német föld­höz kötik, nem szakadnak el messzi világok­ban íjéin. És a hires jelszó, mely ott büszkélke­dik a Hamburg—Anmrika-Linie palotájának homlokzatán: Kereskedő, harcmezed a világ és országu-tad az, óceán! A távoli harcmezőkön és a mésszé pccánokon, -valamerre csak. érvénye­sül, a' néjpieí érőt npyqli, eiy szolgáljá sikerrel, •'• zOlgaijá.' díes'őséggel a német nemzeti nagy­! ságÓtV" • ' -* - -. - - " ' ­Az algyői halálbál. — A vizsgálat eredménye. — (Saját tudósít ónktól.) Annak a Halállal végződő legényvirtusnak, amely Vasárnap toporzékolt az algyői nagykorcsmában, még súlyos következményei lesznek. Ugy, a ka­tonai, mint a polgári vizsgálat már eddig is megállapította, hogy a csendő.rgolyók ak­kor hatoltak az áldozatok testébe, amikor már az alkoholtól fékevesztett legények bicskájának a pengéje a csendőrmell felé súj­tott. Akkor megcsattant a fegyver ravasza és legényt ölt a csendőrgolyó. Egy szál fegyveres csendőr ügyelt a rendre, ahol két­száz, vérig virtusos• magyar legény táncolt, s ahol az alkohol hektóliter számra gőzöl­gött. Virtusból birokra mentek a legények és amikor a kötelességét lelkiismeretesen telje­sítő csendőr közbelépett, hogy elejét vegye a meggondolatlan vérontásnak, mintegy ve­zényszóra megbékéltek a legények és csendőrvért iszunk! kiáitással rohantak az érthetetlenül gyűlölt „kakastolilas"-ra. Rö­pültek a sörösüvegek, a széklábak, lerántot­ták a csendőr mellzsinórját és amikor meg­villant az é.lesre köszörült késpenge, eldör­dült a fegyver. Egy einber átlőtt tüdővel ma­radt a színhelyén, ké legény pedig súlyos seb!ázban; fekszik a szegedi- kórházban. Az algyői halálbál ügyében hétfőn megindult a vizsgálat. A hadbíróság részéről Pokomándy Béla dr százaclos-hadbiró, Fischer . József csendőrfőhadnagy és Boíos Kálmán dorozsmai járásőrmester vezetik a vizsgálatot. "A szegedi törvényszék részéről Márton József dr helyet­tes vizsgálóbíró, Zombory Jenő királyi ügyész, Hnbacsek Béla jegyző, valamint Berger Mór dr és Gyuritza Sándor dr szálltak ki. Az orvosnk hü boncolták Virág Miháty holt­testét. Megállapították, hogy a golyó a tüdejét fúrta keresztül. A vizsgálat megállapitoMa, hogy Kiss Dezső csendőrtizedes jogosan használta a fegyvert, Vasárnap délután négy órától este kilencig volt engedélyezve a bál. A hatósági felügye­lettel Kiss Dezső csendőrt bizták meg. Már a kora délutáni órákban veszedelmes jelleget öl­tött a helyzet, mert a könnyen lobbanó legé­nyele valamin összeszólalkoztak. A vihar azon­ban egyelőre lecsendesült, mert még akkor nem pusztított annyira az alkohol. Este hét óra táj­ban azonban kitör a legényvirus. Mámoros fejjel, egymásnak estek és ütlegelték egymást. A csendőr csitította őket, de a békéltető kísér­lete mit sem használt. Valaki elkiáltotta ma­gát: — Mit pöffeszkedik az a kakastollas, vaktöl­ténye van annak. Nem kell meghátrálni!. Érre, mintha előre megállapodtak volna a legények, fölhagytak a verekedéssel és a csend­őrre támadlak. A csendőrt egy sarokba szorí­tották. ahol a vizsgálóbizottság törött sörös üvegeket, széklábakat és köveket talált. A ki­hallgatásokból megállapította a bizottság* hogy a legények azt kiabálták: — RajtaI Csendőrvért igyunk! Üssük le azt a kakastollast! > A csendőrség megindította a nyomozást, auie.b'->l'4iverydnié^veképejr, tizenhat legényt le­tartóztattak, A nyomozás még tart és ujabb • letavóztatiAok várhatók'. A letartóztatott "légé­üyeké'i szerifáii"1 átkísérik ' a Szégédi ügyésZíég " fogházába. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom