Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-08 / 179. szám

4 ... DELMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 8 1911 au Ugyanígy történik, amint olvassuk, Nagy­váradon s a vidék több nagy városában is. Lassanként a vidék törvényhatóságainak nagy része meg fog szólalni, hogy a nem­zet lelkiismeretét állítsa azok elébe, akik a közvéleményre mernek hivatkozni, amikor a hatalomért indított hadjárathoz a leg­ellentétesebb elveket és a legkülönbözőbb elemeket csoportosítják. Aztán lássuk : foly­tatják-e a vakmerőséget azzal, hogy a tör­vényhatóságok önérzetes és határozott ti­lalmával szembeszálljanak ? Mammutmaradványok Csongrádmegyében. — Őskori leletek. — (Saját tudósít ónktól.) Egyszerre két hely­ről is jelentik, hogy a tudományos világra rendkivül becses, ritka leletekre akadtak. Ezek egyike Szentes vidékén, a csongrád­megyei Vezseny község határában van és pedig nem kevesebb, mint nyolcezer éves mammut csontvázak. Természetrajzi szem­pontból óriási jelentőségű ez a lelet, melyet Vezseny község határában, a Tisza medré­ben födöztek föl. Az óriási mammut csontok egyike a vi­lág legritkább őskorszakbeli emlékeinek, mert az egész világon alig egy pár helyen akadtak ilyen leletre. Igy Oroszországban, a Ruhr folyó medrében akadtak mammut­leletre és az amerikai Egyesült-Államokhoz tartozó Alaszka félszigeten találtak még ilyen becses természetrajzi ritkaságokat. Akkortájban óriási szenzációt keltettek ezek a fölfedezések, melyeknek hire bejárta az egész világsajtót. Minden régész, minden muzeum irigykedve gondolt a szerencsés urszágokra és muzeumokra, melyek a ki­vételes ritka őskori leleteket természetrajzi ritkaságaik közé sorozhatják. Most ujabban csak Magyarországon fö­döztek föl ilyen csodás ritkaságokat. Nem is járta be a hire a világsajtót, sőt még a magyarországi sajtó is alig vett róla tudo­mást. Ez azonban mit sem változtat a dol­gon és kétségtelen, hogy a szentesi vár­megyei muzeum kitűnő fogást csinált, ami­fétis imádatban tulteszünk holmi afrikai ben­nszülötteken, mi magyar benszülöttek. Mert a fétis imádat ad engesztelést nékünk, mi külön­féle fétiseket ismerőknek. Mert már semmiben se hiszünk, se e világban, se a másvilágban. Csak a fótistárgyakban. Ezekben önmagunknál is jobban hiszünk. A régi egyházi, a régi magyar vallásos élet elfajult lassankint. Azaz elfajulásnak nem is mondható változásokon jutott át. Kiveszett, elveszett javarésze. A magyar ember évszámra, emberöltőre nem magyarázza az istent és az ő titkait. Az isten fog-.Ima arra való, hogyha dühös, ha elkeseredett, ha levert, ha kijátszók, ha elhagyják, legyen káromkodásba való sal­lang. A pápát akkor emlegeti, ha a száját szidja mások, mindenki helyett. A magyar ember vallásában, hitében egy töredék maradt csak meg fantasztikus erővel, a világán átha­toló misztikummal: a fétis. Csak ez! Avagy nem a leghatározottabb fétis imádás-e az, ahogy a Fekete Mária elé leborulnak, néki koronákat, gyertyákat, más tárgyakat áldoz­nak, ahogy hozzá imádkoznak, ahogy meg­érintik, ahogy az ő — a kép — segítségét várják minden más mellőzésével ! Könnyű ezt istennek tetszőén magyarázgatni, de tessék, de nehéz a magyart megnézni, uj papok és ó áldo­zati bárányok, amikor a Fekete Mária előtt imádkozik. Tessék megtekinteni és mórlegelni mennyi gyötrődésen, kínokon vergődnek csak kor a többifőskori állatcsontok között két mammut agyart is megszerezhetett, melyek egyike hét és fél méter hosszú és egy métermázsa sulyu. Egy mammut fog is van a többi között, mely több kilógrammot nyom. A szentesi vármegyei muzeum részint potom vételáron, részint ajándék utján ju­tott a nagybecsű őskori emlékekhez. Nagy érdeme van a leletek kiásatása és megszer­zése körül Csallány Gábor vármegyei mu­zeumi igazgatónak, Torday Lajos főgim­náziumi tanárnak és Győri Béla vezsenyi községi főjegyzőnek. A másik nagybecsű, magyar leletek nem őskori, csak ókori eredetűek és történelmi szempontból rendkivül becsesek, mert a római időkből valók és a kor, valamint a nép életére értékes kortörténelmi adatokat szolgáltatnak. Ezen leletek szintere Dunapentele, ahol Heckler Antal dr egyetemi magántanár, nemzeti muzeumi segédőr már évek óta folytat ásatásokat. Dunapentele területén a római időkben igen fontos sírhely volt. Heckler Antal dr ásatásai közben nem rég egy hatalmas kő­épület romjaira bukkant, amely valaha lak­tanyául szolgálhatott s valószínűleg Krisztus után a IV. században tüz pusztította el. A lángok martalékává lettek á laktanyában fölhalmozott római sisasok is, amelyek a tüz következtében és idők folyamán alak­talan tömbbé váltak. A leletet a Nemzeti Muzeum laboratóriumába szállították be, ahol hosszas munka után egyes alkatrészek­ből négy sisakot rekonstruáltak. A sisakok ezüsttel vannak boritva és a bélésük bőr­ből készült. Két félből állanak, amelyekről a tarkó ós fülvédők lógnak le. Ilyen sisako­kat keleten készítettek s ezideig mindössze két helyen Augsburg mellett és Wormsban találtak a dunapenteleiekhez hasonlókat. Va­lószínűleg sziruszi csapat viselte a sisa­kokat. A pápa egészsége. Rómából jelentik: A pápa állapotában határozott javulás állott be. A pápa tegnap már reggel hat órakor fölkelt s hót érakor misét mondott. A mise után a kertbe vitték, ahol délelőtt tizenegy óráig tartózkodott. át, amig járó földekről elgyalogolnak a fétis­tárgyhoz, mennyi szenvedéseken, dantei feje­zeteken jutnak át a folyosókon, a templomban, éhozve, kőre rogyva, félmeztelenül, piszokban fulladozva, legtöbbször tüdőbajokat, vér, csont­veszedelmeket kapva ! Tessék megnézni, meg­látni, meghallgatni, hogy biznak, mennyi ki­zárólagos módon egyedül csak a fótistárgyban biznak! És boldogok ilyenkor azok. Évszámra nyög­nek, kínlódnak, vesznek, kivándorolnak vagy koporsóba vetik ágyokat. De nem biznak sen­kiben, belátták, mindhiába. Annyi levert, ól. hetetlen, az életet minden mindegy filozófiával vevő em berek sehol sincsenek, mint a magyar vidékeken. Dühöng a földéhség: tűrjük, mond­juk, muszái, segitünk igényölésekkel, sok al­vással, egykével, az asszonyok lekötik az em­lőiket, nehogy gyermektáplálásra fejlődjön. Ma­radunk kulturátlanságban, tipikus magyar vi­szonyok közt, elfojtott békességben: ahogy mindmáig meg lehettünk, eztán is. Minden mindegy. Csak a fétis nem egy! Csak ezt válo. gátjuk meg! Csak ebben bizakodnak. Fekete Mária képe még segíthet, A kultura nem. A fétishez járulhatunk szent megigazulással, fata­lizmussal, isteni ihlettséggel. A tudományhoz' a művészethez, a forradalom szelleméhez nem! Hisz a fétisimádatban van a tudomány is, a művészet is, a boldogság is. Ilyenkor a nagy fótistárgyat körülvesszük kis fótistárgyakkal, például föláll egy magyar, tisztes férfiú és ki­A képviselőház ülése. — Kidobták az obstrukció gyékényét. — (Saját tudósítónktól.) A ház legtöbb ülésé­ről legokosabb dolog volna nem irni. Re­kordszerüen unalmasak. Az ellenzék ha nem csinált botrányt, ugy viselkedik, mint sok rossz fonográflemez. Ugyanazt a nótát fúj­ják mindig kopottabb hangon. Csak néha rendeznek korcsmai jelenetet, mikor a hő­mérő is 48-as. Héderváry grófnak a választói jog reform­jára vonatkozó körlevelét, mely az ország összes néprétegeit nyilatkozatra szólítja, a parlament minden pártja rendkivül fontos és jelentőséges lépésnek tartja. A sajtó kü­lönösen a radikális irányok orgánumai ily értelemben méltatják, sőt üdvözlik a kor­mány elhatározását, mely az ellenzék sorai ban látható zavart okoz. Mert egyszerűen kihúzza az obstrukció alól a gyékényt, ­az ország immár tisztán látja, hogy a kor­mány ép ugy akarja és sürgősnek kezeli a választói reformot, mint az ellenzék. De mint az ellenzék sem mondta meg eddig, hogyan akarják keresztülvinni, ugy a kor­mány is előbb hallani akarja az ország véle­ményét. Parlamenti körökben arról beszélnek, liogy találni kell egy módot, mely lehetővé teszi a vélemények tisztázását, mert az obstruk­ció bevallott célja az volt, hogy a kormánytól garanciákat nyerjenek a választói jog kiter­jesztésére. Mindkét táborban vannak a reform részleteire vonatkozóan eltérő nézetek, mind­két fél érdekében áll tehát, hogy a nézetek tisztázódjanak ós az ellentétek gyengítes­senek. Ha az ellenzék ilyen tisztázásba bele nem megy, nyilvánvalóvá válik, hogy az ob­strukciónak kizárólag kormánybuktatása a célja és nem lehet kétséges, hogy az ország fontos érdekeivel yzött ilyen lelkiismeretlen játékra mi lesz a felelet. A hétfői házülósről ez a tudósítás szól: Az ülés tiz óra után kezdődött. Elnök-. Kabós Ferenc. jelenti, hogy látta az istent, megjelent néki szűz Mária és fóléjszaka, százszámra hallgat­ják, a szemükben isteni szikrával, ott a Mátyás­templom előtt levő szobornál. Ahogy pénteken én is hallgattam. Fölugrik egy falusi, ráncos hisztérika, hogy: az olvasónak olyan ereje van, hogy legyőzi a Sátánt ós megőriz minden go­nosztól, nem fog rajtunk a tüz, a viz, lia 9 mienk lehet, nem fulad az a Tiszába, akinek * nyakában van. Igy mondta és el is hitték neki, mert fölszólitására negyvenhárom darab olvasót adott el, husz perc alatt. Föláll a har­madik és Fekete Mária képének csodáiról be­szél és rohannak a kép alá, két óráig várnak az előttük térdeplőkre, hogy utánuk megcsó­kolhassák a kép keretét. De jön a kolduló barátid fölemelkedett már salómóhelyzetóből a temploCl főkapunál ós beszél a földi ós mennyei kincsek­ről. Különösen a mennyei kincsek értékéről­Mert a földi kincsekbon igen megfogyatko2' tünk, abban már nem hiszünk, nem bizunk, csak a fótistárgyakban remélünk, feléjük i°r' dúlva, eléjük borulva, mi magyarok, uj magy9' rok, fótisimádók, rosszabbak és nyomoruU'ab' bak sok pogányoknál, kik észre se vehetjük' ha Dante Divina Comediájának egy-egy feje7'6 tét eljátszuk . . . életünkhöz ölelve, szivünké1, fogva, jaj, hogy zokogva! Szalag János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom