Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)
1911-08-08 / 179. szám
1911 augusztus 4 DÉLMAGVARORSZÁG A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja a beérkezett kérvényeket a katonai javaslatok ellen. Lovászy Márton az elnök indítványával szemben a k rvényoknek más-más bizottsághoz való utalását kéri. Justh János az elleninditványok felett különkülön névszerinti szavazásokat kér husz képviselő által aláirt iveken és e szavazásoknak a holnapi ülésre való halasztását kéri. Elnök jelenti, hogy Polónyi Dezső engedélyt kért és kapott sürgős interpelláció előterjesztésére. Székely Ferenc igazságügyminiszter három törvényjavaslatot terjeszt elő: 1. a Bulgáriával kötött konzuli egyezmény becikkelyezéséről; 2. a Bulgáriával a polgári ítéletek kölcsönös végrehajtása tárgyában kötött egyezmény és 3. a Bulgáriával a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatására vonatkozólag létrejött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot, amelyet kiadtak az igazságügyi bizottságnak. Ezután következett a napirend szerint öt névszerinti szavazás egyes képviselők szabadságkérése és egyes kérvényeknek, mely bizottsághoz való utasítása tárgyában. Három névszerinti szavazást az ellenzék visszavont. A többség egyik esetben sem adta meg a kért szabadságot és a bizottságok kijelölése tárgyában az elnök javaslata szerint döntött. Negyed kettőkor Polónyi Dezső sürgős interpellációt terjesztett elő. Polónyi elpanaszolta, liogy tegnap este a nagybecskereki állomáson felszállt a Budapest felé induló gyorsvonat egyik elsőosztályu kocsijára, jóllehet a kocsi valamennyi fülkéje üres volt, a kalauz fölszólította, hogy távozzék, mert a fülkében Tallián Béla fog utazni. Arra a kérdésre, bérelt szakasz-e ez, a kalauz azt felelte, hogy nem, de parancsa van, hogy tartsa fenn a fülkét Tallián számára az ő parancsa folytán. Miután a kalauz fölhívásának nem volt hajlandó engedelmeskedni, a vasúti tisztviselő csendőrt hivatott, aki szintén távozásra szólította föl. Nem engedelmeskedett a csendőrnek sem, hanem fölmutatta képviselői igazolványos jegyét. Molnár Béla: Miért nem beszél arról, szabad-e kulcsot hordani magával a vasúti ajtókhoz. (Nagy derültség a jobboldalon.) Polónyi Dezső: Mindenki tudja, hogy a vasúti fülkék ajtaját milyen könnyű idegen eszközzel is kinyitni. (Derültség.) A maga részéről nem vette ezt a módot igénybe, mert nem volt ra szüksége. Kérdi a minisztert, mit szol a történt incidenshez's mit szándékszik tenni, hogy az ilyesmi megismétlődésének eleje vétessék. Tallián Béla a maga igazolására elmondia, hogy ö senkinek rendeletet vagy parancsot nem adott a fülke lefoglalására. A kérdéses vonalon olyan nagy a forgalom, hogy délvidéki képviselőtársaival sokszor a második osztályba szorulnak, mig a második ós harmadik osztályú utasokat az első osztályba telepitik. Ezért előre meg szoktak rendelni egy fülkét, ha többen utaznak, ehez joguk van, mert négy utas jelentkezése esetén ezt mindenkinek megteszik. Az ülés félkettőkor vógzödött. Az épillő Kecskemét. Szombaton este, ™'kor a vállalkozók a munkásokat kifizették, lTltrÍÓ-k Kecskemétről — egyes budapesti váld|kozók ellen a rendőrségnél csoportosan tet• Panaszt, mert a kialkudott napszámnál ívesebbet fizettek ki. A napszámosok között e ®iatt nagy zúgolódás támadt ós csoportokba yerödtek össze, de rendzavarás nem törtónt. asárnap országos vásár volt Kecskeméten, ielyre sok j^egen jelent meg, de inkább csak U'ánesiságból. Az augusztusi vásárok mindig t °gnagyobb forgalmúak szoktak lenni, de a ^ gnapi hihetetlenül alul maradt a leggyengébb pároknál is. Minthogy nagyon kívánatos, v?p a kecskeméti földrengési viszonyok a jö"ben állandó megfigyelés és kutatás alatt iának. Kada polgármester felkérte az orszó^ ® Meteorológiai ós földmágnesi intézet igazf óságát, hogy egy földrajzi obszervatórium 'hlitására tegyen javaslatot. Réthy Antal dr szisztens ma levélben tett a felhívásnak elek j Olyan műszert ajánl, mely a közeli és 'yi rengéseket regisztrálja. Felette szükséé 8nek tartja egy pontos órának beszerzését " annak hetenkénti összeegyeztetését a kalovagy budapesti meteorológiai intézettel. 5 vunatosnak tartja végül, hogy a közönség jel a tölvilágosittassék, hogy a földrengést 20 műszer egyáltalán nem jelzi előre a katasztrófa idejét, hanem csak a probléma megoldására szolgáló adatokat. A földrengés miatt öt állami középiskolai tanár *ós tisztviselő a minisztertől áthelyezésüket kérték távolabbi vidékre. A miniszter valamennyi kérelmet teljesítette. Ujabban a következő adományok érkeztek: Eszterházy Miklós herceg 1000, Szombathely város 500, Bonyhád község 50 koronát, Kisújszállás város 50,000 fedélcserepet küldött. Szabolcsmegye törvényhatósági bizottsága tegnap ülést tartott, amelyen 1000 korona segélyt szavazott meg Kecskemét város károsultjain ik. Ujrafölvétel hat évi fegyház után. — Testvérgyilkos, vagy bűntárs? — (Kiküldött munkatársunktól.) A magyar igazságszolgáltatásnak újra szenzációja van. A békésgyulai esküdtszék hat évvel ezelőtt tizenkét évi fegyházra ítélte a testvérgyilkossággal vádolt Csulik György csabai gazdalegényt. Ez már a második tárgyaláson történt. Az első tárgyalást, amelyen Csulik Györgyöt életfogytiglani, a bűnrészességgel vádolt Dolog Illés bérest pedig tizenkét évi fegyházra Ítélte az esküdtek verdiktje alapján a törvényszék, a Kúria alaki okok miatt megsemmisítette. Igy tárgyalták az ügyet másodszor, de harmadszor is tárgyalni fogják. Csulik György hat évet már ki is töltött a büntetéséből a szamosujvári fegyházban. A Csulik-családs. azonban nem hagyta annyiban a dolgot, meg volt győződve arról, hogy Dolog Illés béres a gyilkos. Most, hat év után aztán olyan bizonyíték került véletlenül a család birtokába, amelynek alapján megbizta Salamon Károly dr gyulai ügyvédet, hogy Csulik György kiszabadítása érdekében a gyulai törvényszékhez haladéktalanul adja be az ujrafölvétel iránti kérelmet. A Délmagyarország munkatársa a szenzációs ügyben Csabán járt, amelyről a következő részletes tudósitást adjuk: (Mindenki réme.) Csulik András gazdag csabai birtokosnak a békési határban van a tanyája. A tanya két részre van osztva, az egyik részen Csulik András gazdálkodott a huszonnyolc éves Pál nevü fiával, a másikon pedig György fia vezette a gazdálkodás ügyeit, bajait. A Pál fiu félkegyelmű volt. Gyermekkorában leesett a padlásról és meghibbant az elméje. De azért a gazdaságban hasznát vehették, értett a gazdaság intézéséhez. Azonban nagyon ingerlékeny, kötekedő természetű volt, a legjelentéktelenebb hibáért, vagy mulasztásért is véitsre verte a béreseket. Utóbbi időben már az öcscsét sem kímélte. — Te akarsz gazdálkodni, te kölyök I Kotródj innen el a tanyáról, mert leütöm a lábad! — kiabálta többször és utána kimóletlenül meg is verte. A fiu hiába panaszkodott az atyjának, a dühöngő legényhez senki sem mert közeledni. Önfeledt pillanatban még az atyját is megfenyítette. Csulik György fiatal román bérese, Dolog Illés sem kerülhette el a félkegyelmű ember ütlegeit. Valahányszor vendégségben volt az öcscse tanyáján, igy mordult a béresre : — Té disznó oláh, hát ez a rend ! Elsülyed az ember a piszokban, de vigyázz, lenyeletem veled! A dorgálás után következett a kíméletlen verés. Mikor azonban a béres megtudta, hogy már a kedvesére is szemet vetett Csulik Pál, megtorló boszura gondolt. A kedvese panaszkodott neki és ez felforralta benne a vért. A gazdáját arra akarta rászánni, hogy közösen tegyék el láb alól. (Terv az ölésre.) — Gazd'uram, - szólt egy éjjel a béres meddig tűrjük még ezt a bolondot! Az ütésektől már csupa kék a testünk. Még agyonver bennünket, ha előbb mi nem végzünk vele ! Csulik György, aki már annyit szenvedett a bátyjától, leintette a béres. Nem akart gyilkolásra vetemedni. A béres azonban összebeszélt neki mindent, hogy az örökségtől is el akarja ütni, a menyasszonyát is üldözi, mig végre Csulik György engedett a béres csábításának és egyik éjjel végrehajtottak a gyilkosságot. (A gyilkosság.) A béres tudta, hogy az éjjel egyedül van a tanyán Csulik Pál. Az atyja a városba ment. Kocsira ültek és a sötét éjszakában elhajtottak a másik tanyára. Bezörgettek az ablakon. A félkegyelmű legény kiszólt: — Ugyan ki a fene jár itt ebben a nagy sötétségben. — Eressz csak be, mi vagyunk, a Gyurka meg az Illés. A legény gyanutlanul ajtót nyitott nekik. Eleinte beszélgetni kezdtek a gazdaságról. Majd hirtelen rávetették magukat a legényre, betömték a száját, kezét-lábát megkötözték és felakasztották a boglyakemence melletti gerendára. Ott álltak előtte, amig utolsót nem dobbant a szive. A kihűlt testről aztán leoldották a köteleket és mintha mi sem törtónt volna, visszahajtottak a tanyára. Reggelre kelve megdöbbenve futott össze a tanya népe. Valaki észrevette a gerendán élettelenül csüngő legényt ós föllármázta a házat. Még csak nem is gondoltak gyilkosságra. — Felakasztotta magát a szegény bolond • mondogatták — talán jobb is ez már az ilyennek. A hatóság helyszíni szemlét tartott ós a vizsgálat öngyilkosságot állapított meg. Az ügyészség el sem rendelte a boncolást. A félkegyelmű legényt elföldelték az öngyilkosok temetőjébe. A hantok fölé keresztfát emeltek és belevésték: CSULIK PÁL öngyilkos. Élt 28 évet. Azonban a göröngyök még meg sem szárad* tak a frissen hantolt siron, az emberek már azt suttogták, hogy hamis az irás. Csalik Pál nem a maga jószántából került a gerendára, hanem valaki odaakasztotta. A nevét is kiejtették annak a valakinek. Csulik Györgyöt, vagy Dolog Illést gyanúsították a gyilkossággal. (Bogozzák a titkot.) A suttogás megütötte a csendőrség fülét is és széleskörű nyomozást indítottak. Kihallgatták a két gyanúsított legényt is, akik a csend, őrség faggatására töredelmesen beismerték, hogy ök követték el a gyilkosságot. Csulik György nem is igyekezett védekezni. A szörnyű bün tudata annyira bántotta a lelkiismeretét, hogy a legszigorúbb megbünhődóst kívánta. Az esküdtszéki tárgyalás során — amely abban az időben országos érdeklődést keltett — sem védekezett. Igy történt, hogy a törvényszók az esküdtek verdiktje alapján életfogytiglani, Dolog Illés bérest pedig tizenkét évi fegyházra ítélte. (Jön a Kúria!) Az itélet ellen azonban Csulik György védője semmiségi panaszt jelentett be és a Kúria e semmiségi panasz alapján alaki okok miatt az ítéletet megsemmisítette.