Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-08 / 179. szám

1911 augusztus 4 DÉLMAGVARORSZÁG A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja a beérkezett kérvénye­ket a katonai javaslatok ellen. Lovászy Márton az elnök indítványával szem­ben a k rvényoknek más-más bizottsághoz való utalását kéri. Justh János az elleninditványok felett külön­külön névszerinti szavazásokat kér husz kép­viselő által aláirt iveken és e szavazásoknak a holnapi ülésre való halasztását kéri. Elnök jelenti, hogy Polónyi Dezső engedélyt kért és kapott sürgős interpelláció előterjesz­tésére. Székely Ferenc igazságügyminiszter három törvényjavaslatot terjeszt elő: 1. a Bulgáriával kötött konzuli egyezmény becikkelyezéséről; 2. a Bulgáriával a polgári ítéletek kölcsönös végrehajtása tárgyában kötött egyezmény és 3. a Bulgáriával a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatására vonatkozólag létrejött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény­javaslatot, amelyet kiadtak az igazságügyi bizottságnak. Ezután következett a napirend szerint öt névszerinti szavazás egyes képviselők szabad­ságkérése és egyes kérvényeknek, mely bizott­sághoz való utasítása tárgyában. Három név­szerinti szavazást az ellenzék visszavont. A többség egyik esetben sem adta meg a kért szabadságot és a bizottságok kijelölése tárgyában az elnök javaslata szerint döntött. Negyed kettőkor Polónyi Dezső sürgős inter­pellációt terjesztett elő. Polónyi elpanaszolta, liogy tegnap este a nagybecskereki állomáson felszállt a Budapest felé induló gyorsvonat egyik elsőosztályu ko­csijára, jóllehet a kocsi valamennyi fülkéje üres volt, a kalauz fölszólította, hogy távozzék, mert a fülkében Tallián Béla fog utazni. Arra a kérdésre, bérelt szakasz-e ez, a kalauz azt felelte, hogy nem, de parancsa van, hogy tartsa fenn a fülkét Tallián számára az ő pa­rancsa folytán. Miután a kalauz fölhívásának nem volt hajlandó engedelmeskedni, a vasúti tisztviselő csendőrt hivatott, aki szintén távo­zásra szólította föl. Nem engedelmeskedett a csendőrnek sem, hanem fölmutatta képviselői igazolványos jegyét. Molnár Béla: Miért nem beszél arról, sza­bad-e kulcsot hordani magával a vasúti ajtók­hoz. (Nagy derültség a jobboldalon.) Polónyi Dezső: Mindenki tudja, hogy a vasúti fülkék ajtaját milyen könnyű idegen eszközzel is kinyitni. (Derültség.) A maga részéről nem vette ezt a módot igénybe, mert nem volt ra szüksége. Kérdi a minisztert, mit szol a történt incidenshez's mit szándékszik tenni, hogy az ilyesmi megismétlődésének eleje vétessék. Tallián Béla a maga igazolására elmondia, hogy ö senkinek rendeletet vagy parancsot nem adott a fülke lefoglalására. A kérdéses vonalon olyan nagy a forgalom, hogy délvidéki képviselőtársaival sokszor a második osztályba szorulnak, mig a második ós harmadik osztályú utasokat az első osztályba telepitik. Ezért előre meg szoktak rendelni egy fülkét, ha töb­ben utaznak, ehez joguk van, mert négy utas jelentkezése esetén ezt mindenkinek meg­teszik. Az ülés félkettőkor vógzödött. Az épillő Kecskemét. Szombaton este, ™'kor a vállalkozók a munkásokat kifizették, lTltrÍÓ-k Kecskemétről — egyes budapesti vál­d|kozók ellen a rendőrségnél csoportosan tet­• Panaszt, mert a kialkudott napszámnál ívesebbet fizettek ki. A napszámosok között e ®iatt nagy zúgolódás támadt ós csoportokba yerödtek össze, de rendzavarás nem törtónt. asárnap országos vásár volt Kecskeméten, ielyre sok j^egen jelent meg, de inkább csak U'ánesiságból. Az augusztusi vásárok mindig t °gnagyobb forgalmúak szoktak lenni, de a ^ gnapi hihetetlenül alul maradt a leggyengébb pároknál is. Minthogy nagyon kívánatos, v?p a kecskeméti földrengési viszonyok a jö­"ben állandó megfigyelés és kutatás alatt iának. Kada polgármester felkérte az orszó­^ ® Meteorológiai ós földmágnesi intézet igaz­f óságát, hogy egy földrajzi obszervatórium 'hlitására tegyen javaslatot. Réthy Antal dr szisztens ma levélben tett a felhívásnak ele­k j Olyan műszert ajánl, mely a közeli és 'yi rengéseket regisztrálja. Felette szüksé­é 8nek tartja egy pontos órának beszerzését " annak hetenkénti összeegyeztetését a kalo­vagy budapesti meteorológiai intézettel. 5 vunatosnak tartja végül, hogy a közönség jel a tölvilágosittassék, hogy a földrengést 20 műszer egyáltalán nem jelzi előre a ka­tasztrófa idejét, hanem csak a probléma meg­oldására szolgáló adatokat. A földrengés miatt öt állami középiskolai tanár *ós tisztviselő a minisztertől áthelyezésüket kérték távolabbi vidékre. A miniszter valamennyi kérelmet tel­jesítette. Ujabban a következő adományok ér­keztek: Eszterházy Miklós herceg 1000, Szom­bathely város 500, Bonyhád község 50 koronát, Kisújszállás város 50,000 fedélcserepet küldött. Szabolcsmegye törvényhatósági bizottsága teg­nap ülést tartott, amelyen 1000 korona se­gélyt szavazott meg Kecskemét város káro­sultjain ik. Ujrafölvétel hat évi fegyház után. — Testvérgyilkos, vagy bűntárs? — (Kiküldött munkatársunktól.) A magyar igaz­ságszolgáltatásnak újra szenzációja van. A békésgyulai esküdtszék hat évvel ezelőtt tizenkét évi fegyházra ítélte a testvérgyil­kossággal vádolt Csulik György csabai gaz­dalegényt. Ez már a második tárgyaláson történt. Az első tárgyalást, amelyen Csulik Györgyöt életfogytiglani, a bűnrészességgel vádolt Dolog Illés bérest pedig tizenkét évi fegyházra Ítélte az esküdtek verdiktje alap­ján a törvényszék, a Kúria alaki okok miatt megsemmisítette. Igy tárgyalták az ügyet másodszor, de harmadszor is tárgyalni fogják. Csulik György hat évet már ki is töltött a büntetéséből a szamosujvári fegyházban. A Csulik-családs. azonban nem hagyta annyi­ban a dolgot, meg volt győződve arról, hogy Dolog Illés béres a gyilkos. Most, hat év után aztán olyan bizonyíték került véletle­nül a család birtokába, amelynek alapján megbizta Salamon Károly dr gyulai ügyvé­det, hogy Csulik György kiszabadítása ér­dekében a gyulai törvényszékhez haladék­talanul adja be az ujrafölvétel iránti ké­relmet. A Délmagyarország munkatársa a szen­zációs ügyben Csabán járt, amelyről a kö­vetkező részletes tudósitást adjuk: (Mindenki réme.) Csulik András gazdag csabai birtokosnak a békési határban van a tanyája. A tanya két részre van osztva, az egyik részen Csulik An­drás gazdálkodott a huszonnyolc éves Pál nevü fiával, a másikon pedig György fia ve­zette a gazdálkodás ügyeit, bajait. A Pál fiu félkegyelmű volt. Gyermekkorában leesett a padlásról és meghibbant az elméje. De azért a gazdaságban hasznát vehették, értett a gazda­ság intézéséhez. Azonban nagyon ingerlékeny, kötekedő természetű volt, a legjelentéktelenebb hibáért, vagy mulasztásért is véitsre verte a béreseket. Utóbbi időben már az öcscsét sem kímélte. — Te akarsz gazdálkodni, te kölyök I Kot­ródj innen el a tanyáról, mert leütöm a lábad! — kiabálta többször és utána kimóletlenül meg is verte. A fiu hiába panaszkodott az atyjának, a dü­höngő legényhez senki sem mert közeledni. Önfeledt pillanatban még az atyját is meg­fenyítette. Csulik György fiatal román bérese, Dolog Illés sem kerülhette el a félkegyelmű ember ütlegeit. Valahányszor vendégségben volt az öcscse tanyáján, igy mordult a béresre : — Té disznó oláh, hát ez a rend ! Elsülyed az ember a piszokban, de vigyázz, lenyeletem veled! A dorgálás után következett a kíméletlen verés. Mikor azonban a béres megtudta, hogy már a kedvesére is szemet vetett Csulik Pál, megtorló boszura gondolt. A kedvese panasz­kodott neki és ez felforralta benne a vért. A gazdáját arra akarta rászánni, hogy közösen tegyék el láb alól. (Terv az ölésre.) — Gazd'uram, - szólt egy éjjel a béres ­meddig tűrjük még ezt a bolondot! Az üté­sektől már csupa kék a testünk. Még agyon­ver bennünket, ha előbb mi nem végzünk vele ! Csulik György, aki már annyit szenvedett a bátyjától, leintette a béres. Nem akart gyilko­lásra vetemedni. A béres azonban összebeszélt neki mindent, hogy az örökségtől is el akarja ütni, a menyasszonyát is üldözi, mig végre Csulik György engedett a béres csábításának és egyik éjjel végrehajtottak a gyilkosságot. (A gyilkosság.) A béres tudta, hogy az éjjel egyedül van a tanyán Csulik Pál. Az atyja a városba ment. Kocsira ültek és a sötét éjszakában elhajtot­tak a másik tanyára. Bezörgettek az ablakon. A félkegyelmű legény kiszólt: — Ugyan ki a fene jár itt ebben a nagy sötétségben. — Eressz csak be, mi vagyunk, a Gyurka meg az Illés. A legény gyanutlanul ajtót nyitott nekik. Eleinte beszélgetni kezdtek a gazdaságról. Majd hirtelen rávetették magukat a legényre, betömték a száját, kezét-lábát megkötözték és felakasztották a boglyakemence melletti ge­rendára. Ott álltak előtte, amig utolsót nem dobbant a szive. A kihűlt testről aztán leol­dották a köteleket és mintha mi sem törtónt volna, visszahajtottak a tanyára. Reggelre kelve megdöbbenve futott össze a tanya népe. Valaki észrevette a gerendán élet­telenül csüngő legényt ós föllármázta a házat. Még csak nem is gondoltak gyilkosságra. — Felakasztotta magát a szegény bolond • mondogatták — talán jobb is ez már az ilyennek. A hatóság helyszíni szemlét tartott ós a vizsgálat öngyilkosságot állapított meg. Az ügyészség el sem rendelte a boncolást. A fél­kegyelmű legényt elföldelték az öngyilkosok temetőjébe. A hantok fölé keresztfát emeltek és belevésték: CSULIK PÁL öngyilkos. Élt 28 évet. Azonban a göröngyök még meg sem szárad* tak a frissen hantolt siron, az emberek már azt suttogták, hogy hamis az irás. Csalik Pál nem a maga jószántából került a gerendára, hanem valaki odaakasztotta. A nevét is kiej­tették annak a valakinek. Csulik Györgyöt, vagy Dolog Illést gyanúsították a gyilkos­sággal. (Bogozzák a titkot.) A suttogás megütötte a csendőrség fülét is és széleskörű nyomozást indítottak. Kihallgat­ták a két gyanúsított legényt is, akik a csend, őrség faggatására töredelmesen beismerték, hogy ök követték el a gyilkosságot. Csulik György nem is igyekezett védekezni. A szörnyű bün tudata annyira bántotta a lelkiismeretét, hogy a legszigorúbb megbünhődóst kívánta. Az es­küdtszéki tárgyalás során — amely abban az időben országos érdeklődést keltett — sem vé­dekezett. Igy történt, hogy a törvényszók az esküdtek verdiktje alapján életfogytiglani, Do­log Illés bérest pedig tizenkét évi fegyházra ítélte. (Jön a Kúria!) Az itélet ellen azonban Csulik György vé­dője semmiségi panaszt jelentett be és a Kú­ria e semmiségi panasz alapján alaki okok miatt az ítéletet megsemmisítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom