Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-04 / 176. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam, 176. szám 1911, péntek, augusztus 4' Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, «=> Korona-utca 15. szám n Budapesti szerkesztffség és kiadóhivatal IV., e=i Városház-utca 3. szám a LAP ELŐFIZETÉS! ARA SZEGEBEN egesz evre . R 24— félévre . . . R 12*— negyedévre. R 6— egy hónapra R 2 — Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28— félévre . . . R 14 — negyedévre. R 7-— egy hónapra R 2'40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305. <ig> Riadóhivatal 836 Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12= Az elvhü ellenzék. Az ellenzéki pártok, az önálló magyar hadsereg eszméjének elméleti hirdetői tegnap a pénzügyi bizottság ülésén in praxi megtagadták a honvédség, tehát az igazi nemzeti haderő nagyarányú fejlesztésének a költségeit. Képzelhető-e ennél kiáltóbb és sivárabb ellentmondás? Ha mi is az ő lapjaik tónusában Írnánk az eseményről, azt kellene mondanunk, hogy ez az eljárás nemzetellenes s hogy az ország minden külső ós belső ellensége tapsol a függetlenségi hazafiak mai elhatározásának. Mi azonban, akik soha intenciókat nem gyanusitunk s akik minden politikus minden elhatározására a kétségtelen hazafiság mértékét alkalmazzuk, csak annyit mondunk, hogy nagy ós szent történelmi hagyományok fénye homályosult el azok lelkében, akik szavazatukat le tudták adni a honvédség fejlesztése ellen. Bizonyára alárendelt jelentőségű taktikai indokok birták rá az ellenzéki pártokat, amikor oly elsőrangú nemzeti intézmény ellen állást foglaltak, aminő a magyar honvédség. Alantjárő pártszempontokhoz mérték e kérdésben a lépésüket. De akármi volt az oka végzetes elhatározásuknak, ha van még a nemzeti közvéleményben erő ós fogékonyság, fekete könyvbe Az automobil ördöge. Irta Maurice Leblanc. Két órakor ebéd után szállították az uj automobilt, amelyet d'Anbriais gróf megrendelt magának. 35 lóerejü, Ad-Astra gép volt. A sofför megvizsgálta, mozgásba indította a motort. Pompás volt minden. Öt órakor a gróf azt mondotta, hogy szedné kipróbálni a kocsit. — Ne, kérlek, ma ne, kérlelte a felesége. Miért ne ma? Magam se tudom, hogy miért . . . de . . . r°S8z sejtelmeim vannak. A gróf vonogatta a vállait. A leányához mrdult: Henriette, hol van Paul? Paul automobilon ment le a tengerPartra Helyes, erről megfeledkeztem. Van kedVed velem jönni Henriette? ^ grófné izgatottan szólt bele: . - Ne hivjad kórlek ... ez a sétakocsizás gazán fölösleges. A gróf csodálkozóan nézett rá: ^ De mi bajod kérlek? Hiszen naponta ki°csizunk. Miért ne menjek el ma? A grófné akadozva válaszolt: Magam sem tudom, hogy miért . . . bejj °m, hogy . . . Készülj hát Henriette . . . °Sszabb útra mentek? Oh dehogy, csak Fain-le Dun-ig megyünk... kitörülhetetlen betűkkel irja be mindazon politikusok nevét, akiknek volt bátorságuk kijelenteni, hogy a magyar honvédség fejlesztése nekik Hekuba, hogy jobban gyűlölik politikai ellenfeleiket, mintsem szeretik hazájukat; hogy a harc hevében és dühében meg tudnak feledkezni a nemzet azon szép ós gazdag reményeiről, amik — az ország szivéhez ós fejéhez — a honvédségnek, e színtiszta nemzeti haderőnek a fejlesztéséhez fűződnek. Érezték az ellenzéki pártok szónokai helyzetük fonákságát. Érezték, hogy — mint az önálló magyar hadsereg ltivei — rettenetes, belső ellentmondásba keverednek a saját meggyőződésükkel és a saját programjukkal, ha bármit megvonnak oly sereg fejlesztésétől, amely minden izében magyar, önálló és nemzeti. Akármit eszeltek azonban ki hallatlan eljárásuk szépítésére, akármily álokokra hivatkoznak is, - soha, senki sem mossa le homlokukról, hogy még a maguk politikai ideálját, életük következetességót is megtagadták, csakhogy áldozhassanak a sivár pártönzés és alantjáró párt-taktika •gerjedelmónek. Az ő kinos vergődéseikkel szemben áll az előadónak, a honvédelmi miniszternek, sőt magának a miniszterelnöknek hazafias meggyőződéstől áthatott a honvédség ügyéért lelkesedő beszéde. Szemközt állottak és hót órára visszatérünk, pontban hét órakor itt leszünk. — Merre indultok? — Csak egy ut van oda, Gentlly felé. A másik ut nem jó. Ne aggódj kérlek, elővigyázatosak vagyunk, nem érhet bennünket baj. A grófné lokisérte a férjét és a leányát a gépkocsihoz, megvárta amig meleg takarókba burkolództak. Nyitott kocsin mentek és hűvös szól fujt. Amikor a kocsi eltűnt a grófné szemei elől, fölment lakosztályába és időtöltés céljából öltögetni kezdett finom selyem asztalterítőjén . . . Hót órára nem érkeztek vissza. Borzongva gondolta magában a grófné, ha negyedóra múlva nem leszek itthon, biztos, hogy valami baleset érte őket. A negyed óra letelte után még öt percig reménykedett. Amikor azok is elmultak, nyugtalansága kimondhatatlan félelemmé növekedett. — Lelkifurdalást is érzett. Nem lett volna szabad elengednie őket, semmi áron ! Vannak sejtelmek, amelyeknek, ha nem engedelmeskedik az ember, szinte bünt követ el. Eddig még nem voltak sejtései és a férje még el nem késett soha! E két dolog ma következett be először!... Fölment a lépcsőn a toronyszoba ablakához. megütköztek egymással a pénzügyi bizottság tanácskozásaiban azok, akik szép beszédeket tartanak a nemzeti haderőről, de minden garast megtagadnak tőle, ha pillanatnyi pártérdekük ugy hozza magával; és azok, akik tettekkel szolgálják politikai ideáljaikat s akiknek kezében — és elődeik egész sorának kezében — a „paradicsomos flaskók"-ból, ahogy eleinte a honvédséget az ellenségei gúnyolták, elsőrangú magyar sereget szerveztek, életképeset, fejlődni tudót, nemes katonai szellemtől áthatott, egyformán hivet az alkotmányhoz és a törvényekhez s a koronás király trónjához és személyéhez. A honvédelmi miniszter meggyőző erejű, beszéde mellett feltűnést keltett a miniszterelnök beszéde, szakavatottságával és meleg hazafias hangjával egyaránt. A haderő mindenütt a világon kényes intézmény, amely csak lépésről-lépésre s állandó, nagy, mindig egyforma gondoskodással fejleszthető. Merész és radikális próbálkozások prédájául ezt az intézményt sehol a világon nem dobják oda. Aki a haderőnek Magyarországot illető részét át akarja gyúrni szellemében ós érzésében s utat akar nyitni ebbe a legkonzervatívabb intézménybe is a lüktető, eleven nemzeti érzéseknek: annak a politikusnak nehézségek árán, lépésről-lépésre lehet csak közelebb jutni kitűzött céljáMessze ellátott onnan. A hosszú, hóboritott fehér utón senki. A tengerparthoz vezető uton fekete pont tünt föl és a közeledés gyorsaságán látja meg. hogy automobil. Bizonyára fiának, Paulnak gépkocsija. Ha csak nem ezen a nagy kerülő uton ment a férje, hogy kipróbálhassa uj gépkocsiját. A férje kocsiját vágyódik meglátni, mert Pault, a fiút, aki többször késő este szokott hazakerülni — nem féltette. Lefutott a lépcsőkön, a kapuig szaladt. A gépkocsi közeledett — a szive őrülten dobogott — alakja megingott. A fia jött meg. — Apa még nem jött vissza, — kiáltott feléje a grófné. Henriette-el és a soffőrrel az ni kocsin mentek el ós még nem jöttek meg. Aggódó nagy félelmében könyörgött a fiúnak, hogy menjen apja elébe. — De igazán nem értem édes anyám fólel-v mét, néhány perc múlva itthon lesznek. Várjunk még egy kis ideig. — Ne, ne! — valami baj érte őket, atyád maga a pontosság, kérlek, menj eléjük. Hiszen tudod, hogy csak ezen az egyetlen uton mehetett. Nem birom el a bizonytalanságot. Ne halasszad, egy pillanatig se halasszad, meni rögtön! A fiu engedelmeskedett. A grófné újra fölment a toronyszobába