Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-01 / 173. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 1 1911 Intervju a szegedi Weymannal. — Homok riportja az aviatikáról — A szegedi Cserzy Mihálya, az ország Homok-iá rendkívül érdekes cikket irt a Világ-ba. A szegedi származású, világhírnévre szert tett Weymann-ról ir s az aviatikáról is. A cikkből érdekesnek találjuk közölni a következő sorokat: Igen érdekes, benső dolgokat beszélt el az én Weymann barátom, a kor legújabb vívmányának elvont és veszélyes műhelyéből. Körülbelül olyanok Ck most a zseniális francia mérnök szolgálatában, mint a zsokék valamely versenyistállónál. A gyárból kikerülő gépeket elsőbb az egyesztendei gyakorlat után levizsgázott pilóták próbálják ki s ha beválnak, ők, a pilóta-növendékek kerülnek rájok. Ezeknek naponkint meghatározott ideig és megállapított (öt kilométeres) területen kell nyolcas alakban „tanulni". Versenyre csak később, a vizsga után nyert oklevéllel mehetnek. — És ez tulajdonképen az, amiért a magamíajtáju emberek fölcsapnak a „halál légiójába", — mondotta reménykedve Weymann — mert itt már vagyont is szerezhet az ember. íme a pénz, a mindenek fölött álló hatalom. Az életvásárnak szenzálja. Szükség esetén az emberbőr is olyan portéka, mint akármi más, aminek árfolyama van. Azonban hát nem mindenki kereskedik a bőrével. A pilóta-növendékek között sok nagypénzü ember is van, akik a repülés titkát mennek elsajátítani a francia fővárosba s ezek nagy részének saját gépjük van. Itt azonban megszűnik az arisztokrácia tekintélye, letörik a hagyományos gőg is, mert mindenki érzi, hogy egymás lelkéből kell meríteni az erőt a halál nyitott kapuja előtt. És olyanok, mint a legszorosabb kapcsolatban élő testvérek. Ha valamelyiknek baja történt, az első köny a pilóta-növendékek szeméből csordul ki. Érzik, hogy ma nekem, holnap neked harangozhatnak. A leesés rémes percében is ők az elsők, akik biciklin rohannak a veszedelem színhelyére, hogy ne csupán a kötelességszerű segélyt élvezze az illető, hanem a szeretet balzsamát is. Á foglalkozáson kivüli életük is ilyen családias. Együtt étkeznek, együtt szórakoznak és egymásra vigyáznak. Akit elkap olykor a vére, vagy az ifjúsága, azt egyform v aggodalommal intik és figyelmeztetik a másnapi munka veszélyes voltára. Mert nem vagyunk egyformák. Némelyiknek helyén van az esze s az elérendő cél lebeg állandóan a szeme előtt, mig a másik kihasználja az anyagi előnyöket. A fizetésük, mint pilótanövendékekó is, eléggé számottevő s ez megadja a módot nemcsak az éjjeli élethez, hanem a pezsgőhöz is. Érző embernek különös hűvösség: részvét, aggodalom bizsereg át a lelkén, mikor az ilyen dolgokról hall beszólni ós sötét képeket Iát maga előtt kialakulni a könnyelmüséer ködéből. Ezért az apróbb szerencsétlenségek is gyakoriabbak, mint amennyiről a külvilág tudomást vesz. Ami természetes is, hiszen minden ebhez hasonló veszélyes munkánál egyik főérdek a hallgatás. Reggel négy órakor már kivontatják a hangárokból a gépeket ós megkezdődik a foglalkozás. Néha hátráltatja ugyan őket a köd, azonban ez is egyike ama veszélyeknek, amelyhez szoktatni kell magát a pilótának. A katasztrófákat — melyekről rettenetes és mélyen megindító képeket festett le Weymann — gyakran az előbb emiitett könnyelműségen kívül az egyéni bravuroskodás okozza. Sokan, mint a magát biztonságban érző légtornász, „kunststücköket" végeznek s ebben a hajmeresztő műveletben esnek áldozatul vagy mint az ő hivatalos kifejezésük mondja: „ütik agyon magukat." A meghatóan szép testvéri érzésbe — cso- dálatos — az általános emberi gyongeseg: a faji eredet, még itt is belejátszik. Az én barátom például mint angol származású fiu szerepel köztük. S amidőn ez ellen az én soviniszta lelkem méltatlankodott, igy nyugtatott meg: — Kérem, ha bevallom magyar voltomat azt mondják, osztrák vagyok s es ellenszenves előttük. Külföldön általában csak osztrákot ismernek. A magyarról annyit, hogy van egy nagy, fényűzéssel teli városa, amelyen tul már Kelet kezdődik. Ezzel ugyan nem mondott ujat a vendégem, csak megerősítette bennem azt a szomorú igazságot, hogy mégis csak gyámoltalan, jólelkű nép vagyunk mi magyarok. A kormány és az ohstrukció. — Elmondta Khuen-Héderuáry Károly. — Az egyik bécsi lap tegnapi számában hosszabb beszélgetést közöl, amelyet Héderváry Károly gróf miniszterelnök a lap budapesti levelezőjével folytatott. A miniszterelnök a többi között ezt mondta : — Maguk az obsfcrukciórendezők alighanem belátták már ma, hogy zs?.k-utcába kerültek, amiből valahogyan valamikor ki kell kerülniük, ami azonban előreláthatóan nehezen fog menni. Ez az oka annak, hogy taktikámhoz, amelyet kezdettől fogva követek, ragaszkodom, nem lévén sem külső, sem belső motívum, amely a kormányt és pártját taktikai magatartásának bármilyen megváltoztatására birja. Senkisem mondhatja jóhiszeműen, hogy az ország a jelenlegi obstrukciót helyesli és Apponyi gróf legutóbbi indítványa sem vall amellett, hogy az obtrukciónak erkölcsi támasza volna az országban. Sőt objektíve meg leliet állapítani, hogy — az obstrukció terminológiájával élvo — parlamenti harc még sohasem volt, amely oly kevés visszhangra tatált volna Magyarországon, mint a mostani. Az országban eddig még egyetlen helyeslő szó sem hangzott el a technikai obstrukció üzelmei mellett. Nem is igen volna ez elképzelhető, mert hiszen még élénken emlékszünk valamennyien rá, hogy a mostani ellenzék valamennyi vezérembere a legutóbbi választási mozgalom folyamán, tehát alig másfél évvel ezelőtt, a legnagyobb vehemenciával dörgött szóban és Írásban az obstrukció és a parlamenti életre háramló kára ellen. A legutóbbi napokban több oldalról környékeztek meg olyanok, akik az obstrukció betegsége ellen való sikeres orvosságokat ós az obstrukció leverésére való ideákat ajánlgattak. Természetesen kompromisszumos indítványokkal is járultak sok oldalról elém. Én azonban az obstrukció leverésére való ideákat és indítványokat ép olyan határozottan hárítottam el magamtól, mint a kompromiszszumos terveket ós a fegyverszünetet, amelyet Apponyi, az ellenzék fehér zászlajával kezében, proponált. Nincs okom rá, hogy a magam elé kitűzött iránytól eltérjek. Melléksinre nem akarok és nincs kedvem kerülni. Újból hangoztatom, nincsen kompromiszszum és én ilyen kérdések irányában hozzáférhetetlen vagyok, mert ép ugy, mint az obstrukciós hadjárat kezdetén, ma is abban a szilárd meggyőződésbon kell élnem, hogy taktikám, csakúgy, mint egész politikám, sikerrel fog járni. Portugália monnrcliistái. Lisszabonból jelontik: Conceiro kapitány, a portugál monarchisták Spanyolországba szökött vezére levelet intézett a pápához, amelyben a Szentszéktől kért támogatást a Braganza-ház trónjának visszaszerzésére, és megígérte, hogyha Manuel király ismét trónra kerül, meg fogja engedni a visszatérést a kongregációknak ás az elűzött szerzetesrendeknek s helyre fogja állítani a katholikus államvallást. A levélre-hir szerint Merry aei Val államtitkár már válaszolt. Főispáni beiktatás Békésben. Gyuláról jelentik: Bókósvármegye uj főispánját, id. Kéry Gyulát lelkes üdvözléssel fogadták Gyulán. Dr Lovich Ödön polgármester intézett hozzá lelkes beszédet. Délben bankett volt a kaszinó dísztermében, hétfőn délelőtt pedig beiktató közgyűlés volt a vármegyeházán. A főispán székfoglalóját az egész megyegyülós nagy óljenzóssel ós tapssal fogadta. SZÍNHÁZ, művészet * Nyárai Antal. A magyar bohémvilág leglirikusabb szelleme ós a kabarómüvószet egyik első világmestere Nyarai Antal három estén át vendégszerepelt a szegedi Vigszinpad dobogóján ós egy kevéssé a nyári Szeged utcáin ós kávéházaiban is, ahol liivei ós barátai nem kevesobb szeretettel ünnepelték, mint a kabaré lelkes és hódoló közönsége. Sok elfogultsággal várták vissza Szegeden Nyáralt, a két évig Szegeden volt színészt sokan, de behódoltak a ragyogó művészetének, a kodves egyéniségének mind, azok is a birálgatás lajtorjáján igyekezték fölérni az ő pompás és nyugtalanító müvéizetét. Nyarai Antal kabarézásáról ma irni lelketlen anakronizmus volna; akik szeretik a lélek üveghangjait és meg tudnak döbbenni az ember mivoltunk finom ós artisztikus kulissza villanásain, azok előtt Nyárai művészete ép oly feledhetetlen, mint amilyen hosszuóletü az a gyönyörképessóg, amelylyel az ő legrégibb produkcióit is szenzációkként lehet élvezni. A kabaré műfaj teljesen áthasonult művésze Nyárai ahol a cinikus, a trágár, a tragikus és a szentimentális rugók gondolat-marionettjei harmóniára egyesülnek, ott az egydinenzióju színész, bármily nagy is, tehetetlen a műfaj követelményével szemben. Ám Nyárai egy szentimentális, egy sértékeny, diogenis cinizmusával is egy kulturember órtókfölényességével gazdag aktőrje a maga dobogójának; egy gesztust, egy szava nagyobb finesse, mint mások egész izzadtságszagu trükk-lialmazata. Valóban, régi müsordarabjaival jött ismét Szegedre Nyárai Antal, de ezek a darabok már klasszikusak és az ő művészete, ezek az élő és örökké változó formák tették klasszikussá mindegyikét. Viaszlelkű ember Nyárai, minden impressziónak legérzékenyebb befogadója, de és talán épen ezért — a művészete olyan, mintha az emberi lélek mélységes hangoltságainak ezerszínű gyémántfelületeit, gyémántkarcait vetítené ki villanásos ós virtuóz pillanatokban. Övé az abszolút líra, az is, amely szent, az is, amely trágár, az is, amely blaszfémikus, mert övé az élet, a legvéresebb bohóc ós a legbo* hőbb tragikus Íratlan bibliája — a történelem és a történelemkiviiliség tani tó-nyelvmestere. Nyáralt lehet szeretni ós lehet nem szeretni) ehez elég nem ; de elzárkózni e szenzáció elő) és azt mondani, hogy: graeca Plunt, non leguntur, azt ép. Kevéssé lehet mit elfelejteni őt ós a művészetét. p. c. * Színészet Hódmezővásárhelyen. Szón1' baton kezdték meg Hódmezővásárhelyen, a nyári szinkörben a szinióletet. Seendrey M'* hály kitűnő aradi társulata játszik, osztatta" érdeklődés mellett. Minden este zsúfolásig meg* telik a színház és napokkal előbb elkapkodják a jegyeket egyes előadásokra. Augusztus 26-á" rendkívül érdekes, eredeti bemutató-est le®2' még pedig a társulat kiváló karmesterének, " szegedi Csányi Mátyásnak mutatják be Pétó abbé cimü oporáját. Ugyanekkor tartja hucs"estjét is Csányi Mátyás, aki a pécsi szintársm lathoz szerződött. Erre az előadásra Szegodn'1 ós többen átmennek Vásárhelyre.