Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-25 / 193. szám

'Aá'^ZA DÉLMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 25 1911 ezer koronáért megszerzem magának. Azzal a vidéki asszonynyal találkát is adott neki az üzletében, de a katonatiszt visszautasította az ajánlatot. Szakáll József drnagy erélylyel vezeti a nyomozást, legközelebb Madame Juliette kihallgatására kerül a sor. Maróczy kivándorlása. — A magyar sakkmester Amerikában. — Saját tudósitónktól.) A Délmagyarország volt az első, amely megírta, hogy Maróczy Géza, a szegedi származású, világhírű sakkmester a kivándorlás tervével foglalkozik és hogy ennek inditó oka a volt koaliciós kormány méltánytalan magatartása, amellyel megtagadták a kért szerény államsegélyt. E hírünk most megerősítést nyert. A New York World egy Budapestről keltezett kábeltávirata azt írja, hogy MaróczyGéza, a világszerte ismert nevü magyar sakkmester több amerikai sakk-klubnak a meghívására a közel jövőben az Egyesült Államokba érkezik, ahol sakkmüvészetét nyilvános tornákon fogja bemutatni. A kábeltávirat szerint Maróczynak az a feltett szándéka, liogy állandóan Amerikában maradjon s itt telepedvén le, meg akarja szerezni a polgárjogot is. Maróczy az amerikai lap szerint arról panaszkodik, hogy a kormány mostohán bánt vele s amikor, mint budapesti polgári iskolai tanár fizetésének felemeléséért folyamodott, kérelmét elutasították. Az amerikai lap szerint az utóbbi évek folyamán Maróczy anyagi gondjai károsan befolyásolták játékát s több versenyen leszorult az első helyről. Azzal a kéréssel fordult akkor a minisztériumhoz. hogy szerény fizetését méltányosságból emeijék fel. Végtelenül elkeserítette, amikor kérelmét nemcsak megtagadták, hanem értesítették arról is. hogy felettes hatósága nem nézi jó szemmel, hogy évrőlévre rendkívüli szabadságot szokott kérni, hogy a külföldi sakk versenyeken részt vehessen. Az érzékenylelkü Maróczy elkeseredésében határozta el magát arra, hogy elhagyja Magyarországot s kivándorol Amerikába. ahol néhány év előtti látogatása alkalmából is oly rendkívüli szívességgel fogadták. Az amerikai lap hírére vonatkozólag egy budapesti ujságiró kérdést intézett magához Maróczy Gézához, aki már régen nem tanár. hanem az Országos Mankásbiztositó Pénztár tisztviselője, aki e hírre vonatkozólag a következő nem egészen határozott választ adta: — A hírből csak annyi igaz. hogy az őszszel hosszabb szabadságot kérek és Amerikába akarok menni tournéra. Kivándorlásról szó sincsen, de ha épen fényes pozíciót nyújtanának az újvilágban, akkor természetesen az sincsen kizárva, hogy ott maradok. Kern Lajos. — Nyomorog a családja. — (Saját tudósitónktól.) Azok, akik délután kettő és bárom között a Mars-téren mennek keresztül, mindennap találkozhatnak egy halovány arcú középkorú uriasszonynyal, akinek a sok szenvedés nagyon szomorúvá tette az arcát. Az egyik kezében táskát visz, olyanfélét, amilyennel a piacra mennek azok, akik ott vásárolni szoktak. Rendesen vele van a fia is, egy kissé görnyedt hátú fiatalember, aki ritmikusan üti botjával a földet, vagy a kövezetet. Mind a ketten a börtön felé mennek. Ott már jól ismerik őket, mert az asszony mindennap megteszi ezt az utat. Mindennap ebédet visz az urának, aki valamikor nagy szerepet játszott Szeged társadalmi életében, nagy ur volt ebben a városban, szivesen látták minden uri házban, de hozzányúlt más emberek pénzéhez és több évi fegyházra ítélték. Most még jó dolga van. Fölebbczés alatt áll fl& ügye, ugylátszik, vannak jó emberek, akik huzák a pört és Kern Lajos, az egykori szegedi királyi közjegyző nem fegyenc még. Vizsgálati fogságban ül, a saját ruháját hordja, maga gondoskodik az élelmezéséről és a szegedi börtönben, ahol, amióta Müller Mór áll az intézet élén, nagyon humánusan bánnak az emberekkel, nem érezteti Kern Lajossal senki, liogy rab, liogy nem tagja már annak a társadalomnak, régen kiközösítette magából. És mindennap, kettő és három óra között viszontlátják egymást a férj, a feleség és a fiu. Nagyon szomorú viszontlátás ez. Az agg család tagjai alig szólnak egymáshoz egy szót is. Kern Lajos némán, szótlanul fogyasztja el az ebédet, amely még mindig olyan, mint volt annak előtte. Kernné inkább magától vonja el a falatot, de az urának nagyon jó ebédet visz. Az ebéd után, amelynek a végén néha ott van az asszony is, a férj gyöngéden megcsókolja a féleségét, mind a ketten könnyeznek, azután megint magára marad Kern Lajos. A volt közjegyző nem is sejti, liogy családja a legnagyobb nyomorban van. Kap, illetőleg kapott Kernné a közjegyzői iroda gondnokságától valami járadékot, azonban a bosszú pör fölemésztett minden pénzt. Jó ismerősök, rokonok támogatták valameddig a családot, de ez a támogatás csak olyan átmeneti, ideiglenes volt és ma a szerencsétlen családnak nagyon reménytelen a helyzete. A család feje nem keres, az egyik Kern fiúnak van ugyan szerény állása Pozsonyban, ez azonban olyan kis jövedelmű, hogy abból maga a fiu is alig tud megélni. A nagy háztartásnak már vége van, szerényen, meghúzódva laknak Kérnék, akiket (állandóan egy nagy gond, bánt: a mindennapi kenyér gondja. Mert ebből is csak nagyon szerényen jut ki a részükre. NAPIJ1IREK Kezdődik az iskolaév. - Szülök gondja, diákok keserve. (Saját tudósitónktól.) Közeledik az iskolai beiratások ideje. Közeledik a nagy probléma. Gyerekeknek félelem, — szülőknek gyötrelem. A gyerekeknek, akik alig élvezték a vakációt, az aranyszabadságot, alig játszották ki magukat kedvükre, alig szedtek magukra egy kis napsütötte barnapiros szint, máris jelentkezik a nagy rém, az iskola. A kínzó tantermek, a szigorú tanítóval, vagy tanárral és végnélkül való keserves bosszú tanóráival. De a szülőknek is kijut a bajból az iskolai beiratások idején. A tandíj és a tankönyvek nem csekély anyagi áldozatot jelenlenek a szegényebb szülőknek és a beiratással járó izgalmak, az időtöltés, a kevés iskola miatt való tolongás, mind nem tartozik a kellemes emlékek liözé. Hát még ha valaki korlátolt számban levő szakiskolára akar beiratkozni, mennyi utánajárás, mennyi protekció, bajsza, lótás-fntás szükséges, pedig többnyire eredménytelenül. Mennyi tört reménység, liány tévesztett életpálya és mily sok balsors, rosszul végződött élet jelzik az élethez vezető országutat, az iskolát. Ki ne emlékezne vissza az úgynevezett ..boldog diákkorára", amely leginkább csak azért boldog, mert már elmúlt és mert az élet későbbi fázisaiban ég kegyetlenebb, még gyötrőbb és ezért feledteti a gyermekkor rabszolgaságát. Mert rabszolgaság a gyermek sorsa. Amikor már kora reggel talpon van és reggel nyolc órától délutáni egy óráig a tanteremben öt órán keresztül öt különböző tanár magyarázatait hallgatja, öt különböző tanárnak felel vagy várja, hogy feleljen. Nincs kínosabb valami, mint ez a várakozás, még. a legjobban elkészült diák is fél attól, hogy kiszólítják. Pedig de sok diák, de sokszor „nincs elkészülve". És emlékezzünk csak vissza, hányszor nem voltunk elkészülve. Helyesebben hányszor voltunk elkészülve? Ezen azonban — egyelőre — nem lehet segiteni. Hozzá tartozik az élet mártiriurnához. Átestünk rajta mi is, majd csak átvergődnek a fiaink is. Nehezebb és nagyobb felelősségű a pályaválasztás kérdése. De sok szülő van, aki — bár csak egy-két bét választ el bennünket a kérdéses ildőponttól — ínég mindig nem tudja, hogy milyen iskolába adja a gyermekét. Pedig az iskolaválasztás de messzire van még a pályaválasztástól. Sok gyerekben ugyan megvan a tehetség határozott predesztináció egyik vagy másik hivatásra, de az nem elég, mert egyrészt nem mindig van meg a lehetőség arra, hogy a kedvelt élethivatásra tanuljon, másrészt tény, liogy az ifjak csapongó képzelete nem a legmaterialisabb alapokon mozog, és lia rajtuk múlik, a lcgcxcentrikusabb hivatást választják, amelyre nem annyira tehetség, mint inkább föliiletes bajiam ösztönzik. Ez okozza a nagyon gyakori és fájdalmas nézeteltérést szülők és gyermekek között. ....... Jellemzésül a gyermekek pályaválasztására álljon itt egy jellemző szegedi eset. A rendőrség egyik ügyosztályába beállít egy kis csitri leány, utána tipeg egy öreg ember és egy öreg asszony. Az öregeken meglátszik és megérzik a tanya. A ruházatuk paraszti. A leány már más fajta. Még nem egészen emancipálódott ugyan, viselkedésén még meglátszik a tanyai kis leány fólszegsége. Amellett már divatos, bár olcsó kelméjii „bukjel" szoknyában jár, ferde, de azért magas cipője sarka és nagy a kalapja. Fejletlen kis termetével hajbókolva jelenti, liogy sziniiskolába akar járni és nzért hozta magával a szüleit, hogy azok hivatalosan igazolják, miszerint azok beleegyeznek abba, hogy a lányuk színésznő legyen. Megnéztük jól az öregeket, hogy ugyan mennyit tudnak arról, hogy mi az a színészi pálya. Bizonytalanul mozogtak, aláírták a szülői beleegyezést, de aligha volt sejtelmük arról, hogy milyen pályát választott a kis leányuk. De azért színésznő lesz a lányuk. Talán örülnek is neki. Talán dicsekszenek is vele a szomszédoknak, hogy „színésznő a lányunk". Talán már hallottak is valamit arról, hogy milyen könnyű életük van a színésznőknek, hogy grófok. bárók udvarolnak nekik és sok, sok pénzt keresnek. Sok pénzt és kevés, múló sikert nagy árakon, amik semmi esetre sem igazolják az ifjúi álmokat, rajongást és liogy isniét egy anyával, egy produktív munkára talán fölöttébb hasznos nővel kevesebb. — A rókusi templom felavatás*. Glaitjelder Gynla dr csanádi püspök október elsején avatja lel a róknsi templomot. A fölavatás nagy ünnepség keretében és nagy pompával megv végbe. A püspök ekkor fogadja hivatalosan Szeged város hatóságát és papságát. - Lajos napja. Csütörtökön volt Lajos napja. Ezt a napot az ország minden részében megünneplik. Szegeden is Kossuth Lajos nevenapját a szegedi függetlenségi és 48-as Kossuth-pártkör ünnepli meg. — A III. kerületi függetlenségi Kossuth-pártkör szombaton este nyolc órakor ünnepel saját helyiségében (Polgár-utca 20. sz.) társasvacsorával és tánc vigalommal egybekötött Lajos-estélyt tart. Az ünnepélyen Kelemen Béla dr országgyűlési képviselő és Kószó Isván dr pártelnök is részt vesz. Az ünnepi beszédet Kószó István dr. az elnöki megnyitót Jedlicska György alelnök, a záróbeszédet Sebő József pártjegyző mondja. — A VI. kerületi függetlenségi és 4$-as Kossuth-pártkör vasárnap este hét órakor a kör helyiségében (Csala Ferenc Berlini-körúti vendéglőjében) tart lakomát. Az ünnepi beszédet Sőrcghy Mátyás dr korügyész tartja. — A Pósa-asztal is rriegünnepli ezt a napot. Budapesten az „Órient"-ben gyíjlriejc ilyenkor össze Pósa Lajos tisztelői.' "Pósa Lajos egyik légrajongóbb tisztelője. Vikolics Döme aradi ügyvéd rója le ilyenkor önként vállalt kötelezettségi adóját, ő gondoskodik a hegyaljai borról. Pósa az iinnnepre verses meghívókat küldött szét. A Pósa-iinnepre Szegedről is fölutazott a költő ké jó barájn. — Kinevezőnek. A vallás- ós közoktatásügyi miniszter Milaezin Gyula ós Mat/er Dezső tanárokat a siketnómák szegedi intézetéhez kinevezte, ka