Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-01 / 173. szám

1911 augusztus 1 DÉLMAGYARORSZÁG 5 Felkiáltások: Ah, itt a papa! Megjött a Papa! Elnök: Megjegyzi, hogy bizonyos szavak bi zonyos körülmények között sérVik lehetnek Egyébként kéri a Ház minden oldalán ülő tag jait, hogy sértésektől tartózkodjanak. Polótiyi Dezső újból kijelenti, hogy csak azt akarta megállapítani, hogy Batthyány nem követett el sértést. Eln ök jelenti, hogy Harrimorsbcrg László, Ko bek Kornél, Preszly Elemér és Tüdős János hosszabb szabadságot kértek. Jaczkó Pá! az egyes kérelmek külön-külön való elintézését kéri. Elnök: A kérések külön-külön fognak elintéztetni. (Névszerinti honiédia.) Ráth Endre átadja az elnöknek a névszerinti szavazást kérő iveket. Az elienzók egyúttal a szavazások holnapra való halasztását kéri. Elnök kijelenti, hogy a négy névszerinti szavazás a holnapi ülésre marad. Egyúttal jelenti, hogy Lovászíj Márton engedélyt kért és kapott a tognapi népgyűlés után elkövetett rendőri erőszakos ügyében sürgős interpelláció előterjesztésére. Bornemissza Lajos a II. bírálóbizottság nevében jelenti, hogy Hegedűs Lóránt mandátuma végleg igazoltatott. Következett a napirend, a szombatról mára maradt névszerinti szavazások sorozata. Először Esterházy Mihály gróf kérvénye fe lett szavaztak. A Ház a megejtett névszerinti szavazások alapján egyik képviselőnek sem adott szabadságot. Lovászy Márton az ülés végén a következő interpellációt terjesztette elő : (Sürgős interpelláció.) 1. Van-e tudomása a belügyminiszter urnák arról, hogy a f. évi julius hó 30-án a Tattersallban az általános, egyenlő és titkos választói jog mellett és a véderöjavaslat ellen tar tott népgyűlés után a rendőrség a népgyülésröl nyugodtan és minden rendzavarás nélkül eloszló nóptömeget minden ok és minden előzetes felszólítás nélkül megrohanta, ütlegelte ®s bántalmazta? Kinek az utasítására tört ónt a rendőrségek ez a müveit jogállamba nem illő és a gyülekezési szabadságot durván megsértő fellépése ? 3. Hajlandó a t. belügyminiszter ur erélyesen intézkedni az iránt, hogy a népjogokért küzdő, azok kiterjesztését követelő nép gyülekezési szabadsága épen azon intézménnyel, a •rendőrséggel szemben megóvassék, amelynek egyik törvényes feladata a gyülekezési szabadság biztosítása? Hajlandó-e ehhez képest a rendőri hatóságokat szigorúan utasítani arra, "°gy a népgyűlések alkalmával szorosan a rend fentartására szorítkozzanak és mindent Provokáló, rendbontó, a testi épséget és az sgyéni szabadságot fenyegető közbelépéstől tartózkodjanak ? (.Rendőrök s a nagygyűlés.) A képviselőház mai ülésének végén Lovászy mártóu interpellált a tegnapi rendőri föllépés u°lgában. Lovászy Márton: Az a meggyőződése, hogy a ^ondőrség felső utasításra vagdalkozott. (Zajos ^'•entmondás jobbról.) Azt kérdezi a minisztorelnöktöl, hogy talán fél az általános válaszüi jogtól? (Nagy derültség jobbról.) Vagy azt a rendszert akarja meghonosítani itt, mint "melyet Horvátországban gyakorolt évtizedeát. (Zajos éljenzés jobbról. Éljen HéderVary.) Az elnök: A képviselő ur nyilatkozata mólyen e,r,tö, ezért rendreutasítom. (Zajos éljenzés Jobbról.) ^ Lovászy Márton kérdezi a miniszterelnöktől, °?y van-e tudomása arról, hogy ok és fölüv° nélkül rohanta meg a rendőrség a j^úgodt tömeget és ütlegelte, Kérdezi továbbá, kinek az utasítására járt el a rendőrség tos'10£y szándékozik-e a gyülekezési jogot biz'rani ? ,, (A miniszterelnök válasza.) éderváry Károly gróf miniszterelnök: Nem itt 'kőzik politikai nyilatkozatot tenni, mert lés p°st csak egy tüntetésről van szó. A gyübelQ] í1.1 a "ép egy része eloszlott, de körülhan kétszázötven ember nem oszlott szót, Ogé.0ln a Éákóczi-utra ment és elfoglalta az Uttestet- (Zaj.) Mivel pedig a menetre hek felrnet nem kaptak ós mert a rendőrség^domása volt arról, hogy egy csoport nem akar szétoszolni, a kiküldött rendőrtanácsos nyolcszor szólította föl a csoportot, hogy oszoljon el, de minden kérése hiábavaló volr. Sőt még a rendőröket is ütlegelték és nyolc lovas és gyalogos rendőrt súlyosan megsebesítettek. Mindezek következtében a rendőrség rövid idő alatt szétoszlatta a népet. Sajnálatos, hogy ártatlanok is szenvedtek, de okozói ennek azok, akik a nóf>et fölizgatták. (Zajos tetszés jobbról.) A Sip-utcánál ujabb rendzavarás történt és itt Sclimídt rendőrfelügyelő meglátván a tömeg élén nagyméltóságú Justh Gyula urat, (Zajos derültség.) oiykép szólította meg': „Kegyelmes uram bizton mehet, de ezt a tüntető tömeget nem tűröm." Justh Gyula még tovább is ment a csoporttal, de mikor ő a Váci-körut elején kocsira ült, a tömeg is szótoszlott. (Nagy derültség jobbról.) Az interpellációra ezt feleli: A rendőrség sommiféle külön utasítást nem kapott, csak szabályai értelmében járt el. A gyülekezési jog dolgában semmi intézkedésre szükség nincs, mert a rendőrség a gyülekezést megengedte, de a zavargó tüntetést sem eddig, sem ezután megengedni nem fogja. (Hosszas zajos éljenzés jobbról.) (Héderváry és Justh.) Héderváry gróf mini .zterelnök: Azt hiszi, Justh meg lehet elégedve a tegnapi gyűléssel. Különben — úgymond a szóló — vagyok én olyan barátja az éiltatános választójognak, mint Justh Gyula. (Zajos helyeslés és derültség a jobboldalon. Gúnyos zaj balról.) Ha a tömeg csak az általános választójogot éltette volna, nem lett volna semmi bántódása. A rendőrség tegnapi tapintatos viselkedése ismét bebizonyította, hogy a főváros vagyon- ós óletbiztossága jó kezekben van. A gyülekezési jog biztosítására épen elegendők azok a garanciák, amelyek a törvényekben megvannak. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) A többség a miniszterelnök válaszát tudomásul vette. Egy uolt honvédönkéntes memoárjai. (I.) Lehet, hogy tendencia fog kilátszani ennek az írásnak egyik-másik sorából. Ha ugy lenne ennek az ólét előre el kell vennem, mert nem célom, hogy vitatkozzam azokkal a különböző álláspontokkal, amelyek a honvédségnél uralkodó szellemet njás-más világításban igyekeznek beállítani. Azon fogok lenni, hogy mindent, amit irok, szinte nyomasztólag egy tendencia uralja : az igazság. Mindent elmondok és ugy mondom el, ahogy láttam. Természetes, hogy már ebben bizonyos relativum van, de annak igazán nem vagyok az oka, hogy mindent valaki-nek kell meglátnia, elmondania és hogy ez az egyik valaki távolról sem lehet soha olyan, mint egy másik valaki. Nem akarom az eseményeket ugy beállítani, hogy bárki is abból azt a tanúságot vonhassa le, hogy a honvédséget humánus szellem uralja, te ugy sem, hogy abból azt lehessen következtetni, hogy inhumánus szellem a rugója itt minden, vagy legalább a legtöbb cselekedetnek, intézménynek és intézkedésnek. Amenynyiben célokat akarok szolgálni ezzel az írással, azok sokkal nagyobb körűek és jelentőségűek, mint ameddig a tagozott menet, a kettős rendek és egyéb kommandók terjednek. A szociális vonatkozásoktói nem mindenhol fogok tartózkodni, de ezek a honvédségnél uralkodó szellemtől a legtöbb esetben függetlenek, ahol pedig összetalálkoznak /vele, ott bizony legtöbbször a civil társadalom rovására és a honvédség javára billentik meg a mérleget. Mindjárt egy példát rá. Délután két óra van. Szines, mozgalmas a kaszánya udvara, az októberi nap erős meleggel süt le rá. Az egyik század legénység a kaszárnya előtt levő térre vonul ki, a másik — ugy látszik — a kaszárnya udvarán gyakorlatoz. Ahova néz az ember, siető vagy sietve készülő egyenruhás alakot lát. Itt senki sem lehet nehézkes, alvajáró vagy álmodó. Itt sietni kell, ébernek, rugékonynak, mozgékonynak kell lenni. Vagy legalább is „stramm" (a honvédségnél ez ugyan különös, nem is ott mondják, de nagyon találó szó) kell csinálni mindent. Ezt a sietést, gyorsaságot itt fölötte nagy erénynek tartják. A kaszárnya tágas udvarának egyik sarkában szanaszét önkéntesek állanak. Ki teljesen fölkészülve puskával, borjúval, ki akkor cihelődik. A szakaszvezető „urat", Müllert, várják, aki önkéntesek között nagy ur. A nyolchetes kiképzés főatyaistene. Nagyon közönséges ember, kevés, de darabos olyan jellemvonással, amelyek alkalmasak arra, hogy egy embert ne tudjanak rokonszenvessé tenni. Tehát Müller szakaszvezető urat várjuk, aki valahol az emeleti folyosón a hadnaggyal (ezt az igazán derék urat minek urazzam fotyton ?), az utasításait várja. A földszinti folyosót elkeritő széles falra támaszkodom és nézem a gyakorlatozó honvédeket. Alig néhány lépésnyi távolságra tülem négy legényt külön ,,oktat" egy tizedes. A türelméért bámulom. Rettenetes négy ember, akiknek esetlenségét fokozza az, hogy az amúgy sem tulfinom és elegáns egyenruhákból a legrossabbak közül jutott uekik. Meg kellene pedig tanulniok azt, hogy amikor a tizedes ur egyet mond, akkor jobb, amikor kettőt,, akkor a balkezüket emeljék a magasba. És a tizedes ur gyakorlatoztat ambícióval, számtalanszor vágja ki egymás után, rettenetes türelemmel és tűzzel: — Egy — kettő. — Egy — kettő. És a négy legény rettenetes lomhán, bambán ós lustán (állatok idomitásánál mehet ez igy) emeli fel az egy-re a jobb, a kettő-re a bal kezét. Jól van, ez tehát már megy. Eddig rendben volna. Tehát ez a négy legény (de hány ilyen négy legény akad?) tudja már, hogy merre van a jobb és merre van a bal, vagy legalább is, hogy melyik a jobb ós melyik a bal keze. Pihenés után következik a „jobbra nézz", „balra nézz". Utána ismét az előbbi gyakorlat. És akkor már a négy legény, mintha hetek óta tanították volna igy, az egyre a bal kezét emeli föl. Az Isten tudja, hány napja gyakorolják ós egyik sem tudja még mindig, hogy melyik a jobb és melyik a balkeze. Az októberben bevonuló legénységnek najyon tekintélyes százaléka ezek a hihetetlenül primitiv emberek. Az ország minden részéből szégyenletes számban akadnak. Elérik a huszonegyedik életévüket ós akkor katonáékra vár az a feladat, hogy megtanítsák őket nemcsak az irás-olvasásra, de majdnem arra is, hogy az állat-ember a két kezét nem járásra használja, hogy az ember fordulásait meg lehet ugy határozni, hogy jobbra, balra, hátra és előre fordulj. És ón, borjúval a hátamon, puskával a vállamon, elgondolkodom. Milyen távoli vonatkozásban állanak egymással a katonaság és a kultura. És nálunk, ikik a kulturáltságunkkal parveniisködünk akkor is, ha helyén van, akkor is, ha nincs, az emberek tekintélyes tömege számára a katonaság szállítja a kultura alapvető elemeit. Polgári életünk teherlapjára, a katonai szolgálat javára irjuk ezt, vagy talán ugy lesz a leghelyesebb, ha mindkét helyen elkönyveljük? Forradalom Haitiban. Haitiből táviratozzák: Port au Prince várost a forradalmárok minden oldalról bekerítették. A forradalmárok aránylag nyugodtan és vérontás nélkül lassanként az egész köztársaságot hatalmukba keriiik. A köztársasági elnökjelöltek közt Lecomtenak van a legtöbb kilátása a megválasztatásra. A forradalmároknak az a kísérlete, hogy Port au Princet felgyújtsák, a város védőinek fokozott ébersége miatt meghiúsult. Simon elnök az esetre, ha megegyezés jön létre, kés? állásáról lemondani.