Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-17 / 186. szám

usztus 1911 augusztus 17 DÉLMAGYARORSZÁG 3 k, fecsérlik viselik mctk a munkát, jságot, mélyít a magyar t idebenn az lön is birnia ése. •eg smonca, att, mintha számára kémalmas volt, 'iz órára ösz. muszáj; elilfc ülés jegytett az inaztán a návaz ország a parlamenti , csak a képin. Az elleník. A harsmoncáznak természetes, xsai egymásiatt, egy máskat az obros és meílt. A munkalék szelleme; il gagyogni. Különösen. .ár fölöslege® Gyula interrminiszter le' ódokat akaf s haladás s .a, hogy dél' ázban. Buda' ett ebben " höz, aki meg' Az ellenzi Délután ifl szói: dtizenegy í,r' :önyvét. i egyék-) ros polgárin61 ret tudornál Temes ván'1,, bánya város0 tkozási rei>d) NÁ'' ittonyai, »P'j árok, tov»"e|, javaslatok , ' mellett. , a Ház ényi bizotts • .„ el nyro küloD jé esetre név9; pra halaszt11 lerpelláeióK enyvet, an"0'' íyezték be1 ( , belügym'%1 : Beszkid * irőszakosko V, 'isszaélése ii®ynuni=z1'1 Irgyában. m kiazo'g1'1 ÍZTERELNÖKBYI iniszter ' (í RÜLMÉNYE^ sngyi I «ftf sztáiynaSAS*1* ságügym"1' 1870 : II. t.-c. végrehajtása tűrés közoktatáspolgári iskolai hez — az gyában. __ 7. Vertán Endre — a vallás ügyi miniszterhez — a tordai tanerők zaklatása tárgyában. Elnök javasolja, hogy az interpellációkra egy érakor térjenek át. (Helyeslés.) Következnek a névszerinti szavazások, amelyeket a múlt ülésről halasztottak a mai ülésre. Ezek kitöltik az egész ülést. (Győrffy interpellációja.) Báró Schönaich közös hadügyminiszter lemondása tárgyában Győrffy Gyula a következő interpellációt intézte a miniszterelnökhöz: Íj Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnák arról, hogy báró Schönaich közös hadügyminiszter ur állásáról lemondott ós hogy lemondása elfogadtatott? 2. Van-e tudomása arról, hogy a közös hadügyminisztert válságot állítólag oly befolyás időzte volna elő, melyet az alkotmány egyenesen kizárt még akkor is, ha az a trón örököse részéről kisóreltetnók meg? Ha pedig ez az eset nem forgott fenn: miért nem igyekezett a nyilvánosság előtt ezt a hamis híresztelést azonnal megcáfolni? 3. Ismeri-e ós hajlandó-e a t. miniszterelnök Ur megismertetni azon okokat, amelyek a közös hadügyminiszter urat lemondásának benyújtására birták? 4. Minthogy az országgyűlésnek előterjesztett vóderöjavaslatok tulajdonképeni szerzője a lemondott közös hadügyminiszter ur volt, a t. kormány azoknak csak képviselője a Házban: mi lett ezen javaslatok további sorsa a lemondás folytán? Az újonnan kinovezendő hadügyminiszter vállalja-e az esetleg megszavazandó vóderöjavaslatok változatlan végrehajtását? Van-e ez irányban a t. miniszterelnök urnák valamelyes biztosítéka? 5. A közös hadügyminiszteri válság a véderőre nézve elfoglalt ós a Ház szine előtt levő javaslatokban kifejezésre jutott katonai politikában idézett-e elő változást és minő irányban? 6. A miniszterválság folyamán érvónyesitette-o a t. miniszterelnök ur a befolyását, melyet számára az 1867. évi XII. t.-c. az ország érdekében biztosított és a válság további folyamán hajlandó-e azt erélyesen érvényesíteni? (A miniszterelnök válasza.) Az interpellációra nagy figyelem mellett Héderváry Károly gróf miniszterelnök azonnal válaszolt. Elmondotta, hogy a kormánynak tudomása van róla, hogy a közös hadügyminiszter szabadságot élvez, de hogy lemondott volna, arról semmi tudomása nincs, igy Győrffy további kérdéseire sem kell válaszolnia. Győrffy közjogi fejtegetéseire csak azt válaszolja, hogy a véderőroform végrehajtása a honvédelmi miniszterre van bizva. Ha pedig a közö* hadügyminiszter lemondása folytán a javaslatok sorsát az ellenzék vet zólyeztetve látja, ugy cselekszik leghelyesebben, ha a lemondást megelőzően megszavazza a javaslatokat. (E.ónk derültség, éljenzés és taps a jobboldalon.) Győrffy Gyula fölszólalása után a Ház többsége a miniszterelnök válaszát tudomásul vette. Csermák Ernő interpellációja után az elnök az ülést háromnegyed kettőkor berekesztette. Khucn-IIédci'vúry gróf az antiszemitizmus ellen. Nagy szenzációt keltett annak idején Tskatsch Mózes sztropkói lakos és Malonyai Tamás főszolgabíró afférja. Tskatsch szerdán délelőtt Szabolcsi Miksával, az Egyenlőség szerkesztőjével megjelent a képviselőházban és panaszt tett a jogtalan és felháborító eset miatt Iléderváry Károly gróf miniszterelnöknél. A miniszterelnök meghallgatta a panaszt és a következő választ adta : — Az ügy aktáit még nem ismerem és ilyenformán magáról a kérdésről még nem nyilatkozhatom. De annyit már most is kijelenthetek, hogy munkás polgárok kiutasítását, a nélkül, hogy esek tényleg valamityen súlyos bűntényt követtek volna el, ha más fontos állami érdek nem szól a kiutasítás mellett, egyáltalában nem helyeselhetem. Legkevésbé helyeselhetném azonban olyan esetekben, ahol az a felekezeti üldözésnek, az antiszemitizmusnak — amit szivemből utálok — látszatát kelthetné és látszatát kelthetné egyúttal annak is, mintha a magyar kormány ilyen felekezeti tendenciákat helyeselne, vagy tűrne. En büszke vagyok arra, hogy a magyar ssabadelvüség az utolsó évtizedeknek ezt a sötét vendégéi, az antiszemitizmust soha sem engedte lábrakapni. Meg lehetnek győződve arról, hogy a magam részéről mindig est a szabadelvű tendenciát fogom követni. A miniszterelnök nyilatkozata a Házban nagy megnyugvást keltett. Tanulhatnak belőle sokat, nagyon sokat azok, akik álapostoloskodásukkal a társadalmi és állami béke feketo hollói. Kristóffy és a trónörökös. Jól értesült politikai körökben sokat beszéltek ma egy üzenetről, amely a trónörökös udvarából érkezett Kristóffy Józsefhez. E szerint Kristóffynak a trónörökös egyenesen megtiltotta, hogy nevével politikai célokból házaljon. A pápa állapota. Rómából jelentik: A pápa állapota toljesen változatlan. Hogy az erejét kíméljék, a tegnapi ünnepnapon nem hallgatott misét. Hőmérséklete 371 fok. Életveszedelemben a király. — Megvadultak a király kocsijának a lovai. — (Saját tudósítónktól.) Könnyen végzetessé válhatott volna az a baleset, mely szerdán délután a királyt érte az udvari vadászat alkalmával. Ischlből szerdán délután nagy vadásztársaság indult el az udvari vadászatra. Az első kocsiban a király ült Lipót bajor herceggel, a másodikban József főherceg Konrád és György bajor hercegekkel, a harmadikban Pnar és Bolfras főhadsegédek, a többi kocsikban pedig az udvari kiséret foglalt helyet. Gyorsan robogtak a kocsik a gmundeni országúton, mikor a király kocsijába fogott lovak egy lejtőhöz érve megfordultak és a kocsis minden erőfeszítése dacára is őrült vágtatással rohantak le a lejtön. A második kocsiból József főherceg kiugrott, a király kocsija felé szaladt és hangosan kiáltotta a királynak: Ugorjon ki felség! Az országút mindinkább lejtősebbé vált, a helyzet már-már válságossá lett, de a király még mindig nem ugrott ki a kocsiból. Végre a lejtő végén sikerült a kocsisnak megfékezni a lovakat. A kocsi már csak lassú iramban haladt, amikor a kocsis hátraszólt: Most ugorjon ki, felség! A király nem ragadta meg a kedvező alkalmat és a kocsiban maradt. Néhány pillanat múlva már megint száguldva rohant a kocsi a lejtőn. A lejtő mellett pedig egy mély árok tátongott. Mikor már elkerülhetetlen volt a veszély, a király a robogó kocsiból kiugrott. Féltérdre esett, de azonnal fel is ugrót és tudatta kísérőivel, hogy semmi baja sincs. A vadászatot megtartották és csak a jól sikerült vadászat után mentek vissza Ischlbe, hol már az egész város tudott a király sze rencsés megmeneküléséről. Egész város az utcán várta a királyt és zajosan zúgott az öröm-ováció, amerre csak a király kocsija elhaladt. A király ugyanazon kocsin ment vissza Ischlbe, amelyen vadászatra elindult! és a melyben a lovak megbokrosodtak. Az ischlii hatóság az országúton is várta már a királyt és hangos „hoch" kiáltásokkal kisérték be a városba. Goldschmidt György dr balesete. — Élétvaszélyes forgalom a Kelemen-utcában. — (Saját tudósitónktól.) Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt [szerdán délben a Kelemen-utca és a Klauzál-tér sarkán. Goldschmidt György dr egylovas kocsiján a Kelemen-utcából a Klauzál-térre igyekezett, a sarkon azonban váratlanul szembekerült vele Tombácz Imre dorozsmai földmives kocsija. A szűk helyen a gyors hajtás következtében már nem volt idejük kitérni, a paraszt szekér nidja oldalt belefúródott Goldschmidt dr kocsijába, aki a nagy lökés következtében az összerombolt kocsi alá került. A kocsisa még idejekorán leugrott a bakról. Első pillanatra ugy rémlett, liogy _ halálos szerencsétlenség történt. Goldschmidt dr véres homlokkal, tehetetlenül vergődött a kocsi roncsai alatt. Az arra járók mentették ki veszedelmes helyzetéből és bevitték Lengyel Lőrinc bútorgyáros irodájába. Berger Mór dr nyújtotta az első segélyt, aki megállapította, hogy csak könnyebb sérülés történt. Goldschmidt dr a homlokán és a térdén szenvedett zuzódást, amely azonban husz napon belül gyógyul. A szerencsétlenség Ilire hamar szétfutott a városban és igen sokan meglátogatták a később már Tisza Lajos-köruti lakásába szállított közbecsülésben álló Goldschmidt drt. A rendőrség nyomban megindította a nyomozást, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. Ez a nyomozás, amely pompás karrikaturája a rendőrség nagyképiisködésének és könnyelműségének, a következőképen történt: A szerencsétlenség hírére az őrszem a tényállás megállapítása végett a szerencsétlenség színhelyére ment. Kikérdezte a parasztszekér tulajdonosát, hogy történt a baleset. Az azt mondta, hogy Goldschmidt dr kocsisa gyorsan hajtott és igy nem volt ideje kitérni, öt nem terheli a felelősség. Az őrszem elővette a noteszát és feljegyezte a védekezést. Goldschmidt drt közben ápolás alá vették és hazaszállították. Az őrszem fölkereste a lakásán és szólt: — Történt-e valami sérülési Goldschmidt dr elmondta néhány szóval, hogy mi történt, majd a betegágynál tartózkodó Berger dr szolgált neki részletes fölvilágositással. Az őrszem ezután megkérdezte a szobalányt, hogy hol találhatja meg a kocsist. A szobalány útbaigazította az őrszemet. Hogy ezután mi történt, nem tudjuk, de a szerencsétlenségről szó szerint a következő rendőri krónika jelent meg: Tombácz Imre földmives kocsijával a Klauzál-térről az Oroszlán-utcába akart hajtani, Goldschmidt dr a Kelemen-utcából jött kocsijával a Klauzál-térre. Goldschmidt kocsija gyorsan hajtott, nekiment a Tombácz kocsijának. Goldschmidt kis könnyű kocsija összetört. Goldschmidt dr homlokán és bokában szenvedett súlyosabb sérülést. A szemtanuk előadása szerint Kusz Ferenc, Goldschmidt dr sebesen hajtó kocsisa a hibás, ki ellen gondatlanságból okozott testisértés vétsége miatt eljárás indíttatott. Meglátogattuk Goldschmidt drt, aki fölháborodva beszélt arról, hogy milyen könnyelműen járt el a rendőrség a szerencsétlenség ügyében. Csakis ennek a könnyelműségnek a következménye ez a rendőri krónika, amely egyenesen abszurdum. Eltekintve a szomtanuk állításától, a józan gondolkodás is rávezet arra, hogy a téren könnyebb kitérni, mint egy keskeny utcában. Nem akarjuk ezzel vádolni a parasztszekór tulajdonosát, mert a Kelemenutcában két villamos-sínpár van lefektetve és a délelőtti órákban valóságos életveszélyes a közlekedés. Csak azt a rendőri banalitást akartuk szóvá tenni, amely ilyen krónikákat szül, ahelyett, hogy gondoskodna a közlekedés yér? telen lebonyolításáról.