Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-13 / 184. szám

löií au DÉLMAGYARORSZÁO 1911 augusztus 13 ombatsrmés a hadügyminíszteri válság körül. (Saját tudósítónktól) Ugylátszik, semmi sem történhet már a világon, ami ne volna ürügy az ellenzéknek, hogy a véderó'reform elhalasztását indítványozza. A minap a nagy hőség adott alkalmat Apponyi Albert gróf­nak ilyen kívánságra. Ma meg a közös hadügyminiszter állítólagos távozásáról szóló ós egyáltalán meg nem erősített sajtóhiresz­telések szolgáltak ürügyül Batthyány Tiva­dar grófnak, hogy a véderőjavaslatnak napi­rendről való levételét indítványozza. Khuen­Héderváry Károly miniszterelnök rövid pár szavas válaszában pregnánsan tanította ki az „alkotmányvédő" ellenzék vezérszónokát az igazi magyar alkotmányos fölfogásról. - Magyar törvényjavaslatért - mon­dotta — a magyar kormány felelős! Az incidens a miniszterelnök e nyilatko­zatával el volt intézve. Mindazonáltal nem árt velejére nézni annak a gondolkodás­módnak, amelyről a „közjogi" ellenzék mai szereplésével tanúságot tett. Batthyány Ti­vadar gróf halasztó indítványának megoko­lásában egy állítást kockáztat meg s egy kérdést állit föl. Ezt mondja: „Ezen törvényjavaslathoz a hozzájárulást a hadügyminiszter részéről a tisztelt minisz­tériumnak okvetlenül meg kell nyernie". Ez az állítás. A kérdés pedig a következő: ... az uj hadügyminiszter valialj a-e a tel­jes szolidaritást a napirenden lévő törvény­javazlattal? ... Az uj hadügyminiszter nem fogja-e kivánni a tárgyalás alatt lévő tör­vényjavaslatnak módosítását, esetleg vissza­vonását, vagyis nem válnak-e szükségessé a véderőjavaslat tekintetében uj tárgyalá­sok? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Megdöbbentő, hogy magyar törvényhozó, mi több, a „közjogi" ellenzék tagja, alkot­mányos rendünkben ilyen tájékozatlanságot árul el. Mert ha nem tájékozatlanság, akkor puszta zavarkeltés okából való olyan félre­magyarázása közjogunknak, amely ellen tilakozni kell s amelyért, ha más oldalról jönne, épen a tisztelt ellenzék támasztana vihart. Közjogunk szerint ugyanis a törvényal­kotás kizárólag a törvényhozás, vagyis a király és az országgyűlés jogkörébe tarto­zik. A szőnyegen lévő véderőjavaslat a tör­vényhozás egyik faktorának, a királynak előzetes jóváhagyásával alkottatott meg és terjesztetett az országgyűlés elé. Miután a miniszter, legyen az akár közös is, mint a végrehajtó hatalom tagja a király által ne­veztetik ki, föltehető-e egy pillanatra is, hogy az esetleges hadügyminiszterváltozás révén kinevezendő uj hadügyminiszter bár­miféle kifogást tehessen oly törvényjavas­lattal szemben, melyhez a király előzetesen hozzájárult ? Nem áll tehát az, hogy az uj közös hadügyminiszter hozzájárulását kellene megnyerni a magyar kormánynak a véd­erőjavaslathoz, mivelhogy hadügyminiszterré csak az lehet, akit a király azzá kinevez s akinek álláspontja a király által jóváhagyott javaslatokhoz a kinevezés és a tárcavállalás tényével félreérthetetlenül dokumentálva van. S igy magától adódik meg a válasz Batthyány gróf kérdésére: a király előzetes jóváhagyásával beterjesztett törvónyjavasla­tott egy személyi változásért visszavonás, vagy módosítás nem érheti. Még megdöbbentőbb az a gondolatmenet, amelylyel Holló Lajos sietett vezértársa hamis okfejtésének részben,, helyreigazítá­sára, részben támogatására. Ó azt a kérdést vetette föl, hogy az esetleg leendő uj had­ügyminiszter vállalja-e a törvénynek olya­tén végrehajtását, amilyent az állítólag tá­vozandó eddigi közös hadügyminiszter vál­lalt. Hisz a törvény végrehajtására, megtar­tására és inegtartatására az ország minden polgára köteles. Mennyivel inkább köteles tehát rá az, aki a törvénynek hivatalból ki­rendelt őre és végrehajtója s aki a törvény­hozás akaratnyilvánításának magát felelős­sógterhe alatt alárendelni köteles. A horvát bán a miniszterelnöknél. To­masics Miklós horvát bán szombaton reggel Chavrak Levin osztályfővel Zágrábból Buda­pestre érkezett. A bán ma megjelent a kép­viselőházban, ahol tanácskozott Héderváry Ká­roly gróf miniszterelnökkel. A bán, mint fél­hivatalosan jelentik, a pénzügyminiszter meg­hívására jött Budapestre azért, hogy Horvát­országnak a költségvetésbe beillesztendő önkor­mányzati költségvetését megállapítsa. A minisz­terelnökkel e tárgyban folytatott tanácskozása egy óra hosszáig tartót*. A bán még néhány napig Budapesten marad. áz ülése. — Janusarcu Justh. — (Saját tudósítónktól.) A közéleti komoly­ságnak valóságos paródiája az, amit nálunk a legfontosabb kérdések intézése körül űz­nek. A választójogi liga elnöki székébe pél­dául Justfi Gyulát ültették, a parlamenti obstrukció szervezőjét, akinek láthatóan arra irányul minden tette, hogy felforgassa a törvényhozás rendjét és feldúlja az ország békés fejlődésének lehetőségét. Justh Gyula ezen az elnöki széken furcsa ellentétet képez a válaszójogi liga program­jával, mely korszakos reformot akar megva­lósítani, holott Justh ádáz didivel akadályoz minden komoly munkát. Szqmoruan hat ez az elnöklés különösen akkor, ha a liga volt el­nökére, Bánffy Dezsőre gondolunk, aki leg­élesebb ellenzéki korában is határozottan elitélte az obstrukciót, mit halálos percéig a parlamentárizmus rákfenéjének tartott, amint azt Bánffynak egy, a fővárosi sajtó­ban holnap közreadandó emlékirata meg­győzően kifejti, mindinkább kialakul a fel­fogás, hogy a választójogi követelés hiva­tott harcosai végzetes útra tévedtek, amikor a parlamenti munka elvakult ellenségeivel szövetkeztek, akikkel együtt vannak a reak­ciós elemek képviselői, akiknek bevallottan nem kell a választójogi reform, sőt, akik nyíltan hangoztatják, hogy mihelyt sikerű' az, közvetlen célja a kormánybuktatás, azonnal külön utakon folytatja ki-ki a maga politikáját. Az elnökkel akarják ezek az urak a vá­lasztójog kiterjesztését kivinni? Épen a liga tegnapi határozata az, mely megelégedéssel ismeri el a kormány körkérdésének jelentő­ségét és azt, hogy a választójogi reformot a legközelebb megvalósítandó feladatok köze sorolja, sokat vészit komolyságából, mikor ezt Justh elnöklete alatt mondja ki, — aki ehez nyilvánvalóan hozzájárult, holott az obstrukciót vezeti. Hogy lelkük milyen aggodalom gyötri sa­ját helyzetük miatt, kiderül az ellenzéki la; pok tarkánál tarkább kitalálásaiból. Egy'* szerint szeptemberben a kormány beterjeszt' a választójogi reformot és ha az obstrukci0 akkor sem szűnik meg, feloszlatja a Házat­A másik szerint viszont szeptemberben dél­előtt és délután is fog ülésezni a Ház. Dél­előtt a véderőt, délután a választójogi refo'"' mot fogja tárgyalni. Persze ez mind mese­A halálbüntetésről. Irta: Balog Géza dr. A magyar bünteíő törvény 278. paragrafusa értelmében a gyilkosságot halállal büntetik. A gyilkosság megakadályozására és megtorlása iránt még a régi kultura nélküli és barbár né­peknek is két intézményük volt : a börtön és a halálbüntetés. A. halálbüntetést különböző formákban hajtották végre : keresztre feszitet­ték, fölakasztották, kerékbetorték és lefejez­ték a delikvenst. A mai humánus korban ezek­nek a büntetési nemeknek már nincs nagy je­lentőségük és nem történnek oly sürün, mint régen. Száz óv előtt, de még hetvenöt év előtt is még sokszor alkalmazták. Angliában például gyakori volt a halálbüntetés és ennek a szá­zadnak egy kiváló angol irója mondja, hogy VIII. Henrik uralkodása idejében 72,000 tolvajt akasztottak fel. Száz évvel ezelőtt Angliában sokkal több akasztás volt, mint más európai államban és élnek még emberek, akik jól em­lékeznek arra, hogy mikor egy tizenkét éves gyermeket kivégeztek, valóságos forradalmak voltak. Még ötven éve sincs annak, hogy egy gyermeket halálra ítéltek azért, mert három fillér értékű festéket lopott és a bárány tol­vajokat állandóan felakasztották. A laláibüntetést azonban most már csak na­gyon ritkán alkalmazzák. SchweL.ban, Angol­országban és Olaszországban például már mu­tatkozik hajlandóság arra, hogy mellőzzék a halálbüntetést és Amerika egyes államaiban, mint Wisconsin, Michigan ós Rhode Islandban már i em Ítélnek el senkit halálra. Kérdés már most az, hogy örvendetes-e a halálbüntetések csökkenése. Eurépa legnagyobb tudósai és leg­kiválóbb áUsmférfini még e kérdésre nézve egyező álláspontot elfogadni nem tudtak. Sokan ezek közül azt kivánják, hogy az instinktiv gonosztevőket balállal kell büntetni, nem boszu" ból vagy megtorlás céljából, hane m a bban az értelemben, — mint azt már Seneca is a szociális életet megtámadó javíthatatlan gonosz­tevők elpusztítását kivánta — hogy ezeket a bűnözőket a test beteg tagrésztinek kell te­kinteni, amelyeket az egész test fentartása és megmentése végett le kell vágni, el kell 'avolitani. Garofalo, aki a modern positiv bün­tetőjogi iskolának nagy harcosa, a halálbünte­tésnek nagy hive. Ő arra utal, hogy a kivég­zés egyedül az az eszköz, amitől a gonosz­tevők félnek és sokan bünt azon hiszemben követnek el, hogy a halálbüntetést nem alkal­mazzák ós életük végéig el lesznek látva la­kással, táplálókkal és ruházattal. De tapasz­talható és látható, hogy az az óriási érdek­lődós is, mely a nyilvános tárgyalásokon a főben­járó ügyek iránt a közönség között megnyil­vánul, különösen akkor, mikor élet és halált-0 vati szó, — okul szolgál arra, hogy a gonosz­tevők beteges hiúságát fokozza és növelje 6 tüzelje őket arra, hogy szenzációs ós reRc notes támadásokat intézzenek a szociális ék ellen. Hisz a nj ilvános kivégzések, mint elégetés vagy keresztre feszítések, valóság0 ünnepélyekké váltak a barbár ós műveleti'' népek szemei előtt. A halálbüntetés enné':fogvíJ ma már a müveit államok legtöbbjében kész meghalni. A halálbüntetésnek az a hátránya is hogy visszavonhatlan ós ártatlan esetekbe" nem javítható. Mert sokszor tévedés is for*J hat elő, mikor ártatlan ember szenved ok 11 ^ kii! halált. A halálbüntetés mellőzése 'm"1 vád'ott, nem is a táriadalom javára szolg*'0!' «< t° hanem egy förtelmes és borzalmas látva".' . K" kimélnó mer azokat, akik a végrehajtás . fQÍ, rül eljárni kénytelenek. Az életfogytiglan' ^ ság keményebb ós szigorúbb a vádlott rész1­nn,[fl' mint az azonnali halál, do nincs benne fo' visszataszító, mint a kivégzésben, amely , , gO1' telmes és borzalmas természetű. Azért * doskodni kell a halálbüntetés olyan hely6 ^ Biteséről és pótlásáról, amely a társadat001 ^ biztos garanciát nyújt. A bűnös halála nem elég arra, hogy a bűncselekmények ^ J szűnjenek vagy ne szaporodjanak, mert ^ t halálával nincsenek még megszüntetve beszéd, mi Kadtan kit nyugodan a saját m A képvi tudósitáa Az ülés Elnök : I A mult i az elnök j< érkeztek. í Zoltán 16­sét kérték Mádi-Ko mind a 1 sék el. Elnök je szavazást 1 zásnak a l< Elnök jel nek polgár hely polgúi erőjavaslat és javasolj; kérvényi L Ráth Em iratokra ki Húszan i szavazást lebbi ülésr A már b pellációkon bejegyezve Yázsonyi ségének m jacekó P Győrffy ter bukása Beck Laj lyozése tái Elnök ja egykor tér értelmében Ezntán 1 névszerinti A Ház e Beck Laj ottani szin jesztett elí segítségét Győrffy cióját szor< Ráth Er kiszabása ügyi minis: gában podi Batthyán hatósági t szóvá, fölst nyomorult amelyek r menyeket. Figyelem tevő, akit 1 dalom legvi la. Kiváló tikai bűnös is számüztí dult gyilkol hol nagyob ebben a vil nyugati Szi cselekmény bek el. Még a sz ban egy szi hivatalnokr még meglát bője gyerm Davitt ni iavithatatla yet el. A legborz biény — az követstt öl lékenység i

Next

/
Oldalképek
Tartalom