Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-13 / 184. szám

lttll augusetas lá DÉLMAGYARORSZÁO üztus 13 se. :i komoly­nit nálunk körül üz­ékébe pél­parlamenti atóan arra orgassa a az ország ken furcsa program­ar megva­akadályoz an hat ez iga volt el­Í, aki leg­itározottan os percéig k tartott, rosi sajtó­ata meg­akul a fel­telés hiva­ek, amikor lenségeivel ak a reak­bevallottan sőt, akik lyt sikerül íybiiktatás, -ki a maga irak a vá­ipen a liga elégedéssel ek jelentő­;i reformot datok közé iból, mikor ki, — aki holott a2 gyötri sa­llenzéki la' )ól. Egyik beterjeszt1 obstrukció a a Mázat­berben dél' I Ház. Dél' ójogi refof nind mese­és halálr®1 ?y a gonos2' növelje ei 's ós roftc' szociális él( sk, mint k, valóság0' műveleti1'1' is enné'tfog2* ében kés»" lya is vs"' esetekben 8 lés is ford«; nved ok IJ0't :ése ' nf ra 8E0lg*,í5 . . tó S lá; van; \ rebajtás K°f/ i-ytiKH'P for; l!ott rész®' , lenne amely f0 Azért an hely® ^ irsadalo 0>n halála » oónyek * f , mert » itetve beszéd, mert a kormány komolyan és hig­gadtan kitart eddigi magatartása mellett és nyugodan nézi, hogyan vergődik az ellenzék a saját magának állított kelepcéjében. A képviselőház szombati üléséről ez a tudósítás szól: Az ülés negyedtizenoí-y órakor kezdődött. Elnök : Návay Lajos. A mult ülós jegyzökönyének lnt.elesüése után az elnök jelenti, hogy szabadságkérö lovelek érkeztek, 'lóth János, Kelemen Béla 03 Désy Zoltán 16—16 napi szabadságidő engedélyezé­sét kérték. Mádi-Kovács János kéri, hogy a szzvazás mind a három kérelemre külön, rendeltes­sék el. Elnök jelenti, hogy 20 képviselő névszerinti szavazást kórt ós ugyancsak 20-an a szava­zásnak a legközelebbi ülésre halasztását kérték. Elnök jelenti, hogy Budapest VIII. kerületé­nek polgárai, ezenkívül Brassó és Kézdivasár­liely polgársága feliratban kérik a Házat a vód­erőjavaslatoknak a napirendről való levótolóro és javasolja, hogy a feliratok adassanak ki a kérvényi bizottságnak. Ráth Endre elleniditványt tesz az egyes fel­iratokra külön-külön. Húszan az elleninditvány fölött névszerinti szavazást kértek és húszan ennek a legköze­lebbi ülésro halasztását kérték. (Uj interpellációk.) A már bejelentett ós el nem mondott inter­pellációkon kiviil négy uj interpelláció van bejegyezve. Vázsonyi Vilmos a Tanitók Országos Szövet­ségének megfenyegetése; Jacekó Pál az érmellóki gasdák fölsogitése; Gyó'rffy Gyula Schönaich közös hadügyminisz­ter bukása; Beck Lajos a szombathelyi színészek segé­lyezése tárgyában. Elnök javasolja, hogy az interpellációkra fél egykor térjenek át. A Ház az elnök indítványa értelmében határoz. Ezután következtek a napirendre kitűzött névszorinti szavazások. A Ház ezután áttért az interpellációkra. Beck Lajos a szombathelyi szinházégés ós az ottani színtársulat sanyarú helyzete miatt ter­jesztett. elő interpellációt s a kultuszminiszter segítségét kérte. Gyó'rffy Gyula és Ábrahám Dezső interpellá­cióját szerdára halasztotta. Ráth Endre az örködési Illeték késedelmes kiszabása miatt intézett kérdést az igazság­ügyi miniszterhez, a dohányárak drágítása dol­gában podig a pénzügyminiszterhez. (Batthyány Ígér.) Batthyány Tivadar gróf az állami ós törvény­hatósági tisztviselők státusrendezését teszi szóvá, fölsorolja a tisztviselők anyagi helyzeté­nek és előmeneteli viszonyainak fogyatkozásait s kéri ezek sürgős orvoslását. (A miniszterelnök válasza.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök: Meg­nyugtathatja Batthányt, hogy a kormányt nem csak azokkal a kérdésekkel foglalkozik, melye­ket Batthyány érintett, de azokon kivül a tisztviselők egyéb bajaival is. (Derültség a jobboldalon,) A parlament mostani munkáskóp­telonsége időt is ad a kormánvnak e kérdések lelkiismeretes tanulmányozására ós előkészí­tésére. (Váasonyi s a tanitók.) Vázsonyi Vilmos a kultuszminiszternek a Magyarországi Tanitók Szövetségéhez intézett leiratát teszi szóvá. Ez a szövets-óg a tanitók kulturális, anyagi és társadalmi érdekeit szol­gálja. Szeptember 15-én pedig közgyűlést akar tartani. A miniszter azon a cimen, hogy a szövetség izgat és politikai célokat szolgál, figyelmeztette az elnökséget, hogy nem fogja tűrni az ilyen működést, a Tanitó cimü lapot eltiltja attól, hogy a szövetség hivatalos lap­jakónt viselkedjék, ha podig a közgyűlésen is izgatás és politizálás kapna lábra, a szövetsé­get is felfüggeszti. Kérdi a minisztert, mi jogon avatkozott be a főváros autonómiájába s mi indította a panaszolt rendelet kiadására s összeférhetőnek tartja-e azt az egyesülési és véleménynyilvánítási joggal. Az ülés negyed háromkor végződött. . A képviselőházból. A jövő hét első két napján, hétfőn és kedden szünete lesz a Háznak óa szünet lese pénteken és szomba­ton is. Augusztus 21-óig és igy esak két ülés lesz : szerdán és csütörtökön; ezt a két ülést ae obstruálók technikázással fog­ják eltölteni. A mostani kis szünetet a kor­mány tagjai ós a képviselők üdülésre hasz­nálják föl; igen sokan már a délutáni vo­natokkal elutaztak a fővárosból. Sokat be­széltek ma a folyosón a munkapárt teg­nap esti lakomájáról, amelyet Gerbeaud­nál tartottak meg. Ezen a lakomán az eddigi szokástól eltérően felköszöntőket; is mondottak. Dániel Gábor a miniszterelnö­köt ünnepelte, hangoztatva a párt teljes szolidaritását és egységét, úgyszintén azt, hogy az egész párt egy szívvel-lélekkel Hó­derváry grófot vallja szeretett ós nagyra­becsült vezérének. Héderváry gróf minisz­terelnök válaszában kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy a párt teljes egy­séggel ós szilárd összetartással követi az 5 vezéri lobogóját. A harmadik felköszöntőt Gerliczy Ferenc báró mondotta, aki a tá­vollevő Tisza István egészségére ürítette poharát s őt, mint a párt egyik vezérét él­tette. Azután Ndvay Lajos beszólt. nyomorult társadalmi éa gazdasági viszonyok, amelyek rendszerint kiváltják a bűncselek­ményeket. Figyelembe kell venni azt, hogy sok gonosz­tevő, akit halálra ítélnek, nem mindig a társa­dalom legveazólyosebb és legmegvetettebb alak­ja. Kiváló példa erre Szibéria,- ahová a poli­tikai bűnösöket és a közönséges gonosztevőkot is száműzték. Kelet-Szibéria tele van kiszaba­dult gyilkosokkal ós még sincs oly ország, hol nagyobb biztossággal lehet utazni, mint ebben a világrészben, holott a veszély ép a nyugati Szibéria oldalán van, ahol kisebb bűn­cselekményeket elkövetett bűntetteseket helyez­lek el. Még a század elején tőrtónt, hogy Szibériá­ban egy száműzött gyilkos volt hü szolgája egy hivatalnoknak és egy asszony, kinek testén még meglátszott a megbólygzós pecsétje, ur­hője gyermekeit gondosan ápolta ós nevelte. Davitt nagy kriminálista szerint az igazi javíthatatlan bűnös soha gyilkosságot nem kö­yet el. A legborzalmasabb ós legnagyobb bűncselek­mény — az előre megfontolt szándókkal el­követett ölés — rendszerint a bosszú ós fél­tékenység szenvedélyeitől ered vagy szociális és politikai visszaéléseknek ós igazságtalansá­goknak eredménye, sokszor pedig az emberi természet nemes ösztöneinek súlyos megzava­rásából is származnak, nem pedig alacsony és alsóbb vágyak és kívánságok ösztönei és kö­vetelései következtében. Ezekből a megfigyelésekből kitűnik, hogy a gyilkosok sokszor saját legyőzhetetlen szenve­délyeik és beteg ösztöneik, melyeket rendesen az spilepsia és az elme megzavarása szoktak kiváltani, áldozatai. A vadságnak megfontolat' lan kitörései, valamely abnormis és gyöngeel­méjü egyén által elkövetett politikai gyilkos­ság, amelyet vérpadra hurcolással bosszulnak meg, a betsg szociális életnek nyilvánulásai. Arra az sredmóayre jutunk tehát, hogy min­den bünesslekmény az egyéni, szociális és fizi­kai feltételeknek eredménye, amint ezen felté­telek a kriminalitás egy formáira különböző módon zavarólag hatnak ós befolyást gyakorol­nak, kell a társadalomnak egyidejűleg a bűn­cselekmények megelőzése végett két különböző eszközt igénybe venni. Egyrészt a szociális vi­szony javítása és a büntettek természetes megelőzése prevenciója, másrészről a társadalmi rendet megtámadó személyek eltávolítása. Ahol Mátyás király szántott... — Históriai föld idegen kézen. — (Saját tudósítónktól.) Az a darabka föld, amelyről alább szó esik, ott fekszik Gömör és Kishont vármegye tornaijai járásában és a neve: Gömörpanyit. Az egész nem több körülbelül 2600 katasztrális holdnál és lako­sainak száma nem egészen 800 lélek. Eny­nyit bocsátunk előre, amikor ismét csak egy régi, szomorú nótára gyújt rá a hétköznap krónikása. Mert szomorú dologról lészen szó. Szomorú reánk nézve magyarokra, akik olyan nagyon sokat tartunk történelmünk kiváló alakjainak emléke felől. Mert, tetszik tudni, hogy mi is ez a Gömörpanyit? Külö­nösen milyen vonatkozásban van ez a da­rabka föld a magyar história ragyogó lapjai­val? Az elemi iskolák olvasókönyveiben még megtalálható ez a név ott, abban a fe­jezetben, ahol legdicsőségesebben uralko­dott királyunkról, Mátyásról, az „igazságos­ról" van szó. Igaz ugyan, hogy ezek az elemi iskolai olvasókönyvek históriai elbeszé­lései idők multával bizony kiszorulnak a mi ifjúkori emlékezéseink közül, hiszen a napi küzdelem elég anyagot szolgáltat a jelen-re muszájból való emlékezésre; nehéz ügy te­hát a históriai eseményeket is evidenciában tartani gondoktól kopaszodó koponyánk­ban ... De vannak kötelességek is! Köte­lességünk többek között és elsősorban fél­tékenyen őrködni, nehogy elvegyék tőlünk, magyaroktól azt a pár szép emléket, amit apáink őriztek meg számunkra és amelyek történelmi szép időkre emlékeztetnek ben­nünket, a késő unokákat. Egy nagyon szo­morú dolog nyomja most ismét kezünkbe a tollat. Az utóbbi időben nem egyszer történ­tek kisérletek, hogy történelmi, kulturhistó­riai nevezetességű- földdarabokat idegenek, sőt épen nem mágyar-barát emberek kapa­rintsanak kezeik közé, hogy azokat végleg és visszavonhatlanul megfosszák a történe­lem magyar patinájától. Sok esetben sike­rült ez nekik, hiszen „business is business!" — az üzlet, iizlet! Ne tessék, kérjük, zokon venni, hogy most itt a legrövidebben elismételjük ennek a királylyal való vonakozásában ... Mátyás király a gömörpanyiti hüs kastélyban ma­gyar főurak társaságában pihente ki egy szép napon az országlás nehéz fáradalmait. Rekkenő nyári nap volt, habár a naptár ősz felé közeledett már. Ebéd közben szóba ke­rült a nép, az istenadta nép, amely igában görnyed és véres verejtékében szántja az uraknak szolgáló anyaföldet. És a legigazsá­gosabb uralkodó, a nagy Mátyás király föl­emelte védő szavát az akkoriban különösen elnyomott magyar jobbágyság érdekében. A történelem tanítja, hogy a király a jobbá­gyok neliéz helyzetéről beszélve, meggyőzni igyekezett az urakat, liogy szükséges volna a rabszámba inenő dolgozó embereket a já-< rom alól fölszabadítani. A jelenlevő urak azonban váltig állítgatták, miszerint a nép sorsa nem is olyan nagyon rossz, amit vé­gez, a munka, nem is olyan keserves... S ekkor valami rendkívüli dolog tőrtént: Má­tyás király felállott a teritett asztal mellől és fölszólította az uri társaságot, követnék őt le a gömörpanyiti ugarra. S a déli nap hevében egyszerre cak lent termett a fényes társaság ott, ahol épen a jobbágyok a szán­tás nehéz mesterségét végezték. S a kiráy megragadva az eke szarvát, mosolyogva szó­lította fel a kíséretét, kiki fogja meg az eke szarvát és kövesse példáját. S a király — igy regéli a história — egy teljes órahosszat vonta a barázdát a kemény földben. A ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom