Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-12 / 183. szám

RÉGGEL! LAP. II. óvfolyüjn, 183. szám 1911, szombat, augusztus 12 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEBEN 11 egész évre . R 24-— félévre . . . R 12-— negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2'— Reggeli lap ára 4 fillér ,, ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2'40 Esti lap Ara 2 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305. <S# Riadóhivatal 836. Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség teleíor,-száma 128—12. Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., e=i Várasház-otca 3. szám c=3 Központi szcrkesztfiség és KiadéhivaUl Szeged, 11 ra Rorena-utca 15. szám a Marosok a politikában. Kívánatos az, hogy a napi politika eseményeibe a törvényhatósági bizottság ne elegyedjék. A város békés fejlődésének eminens érdeke, hogy a felszinre kerülő ügyek elintézésének elimináljunk minden tekintetet, ami az egyes ügyekben fekvő tárgyi okon alkalmas arra, hogy véleménynyilvánításában megossza a törvényhatósági bizottság egyetemét. Az országos ügyek intézése. nevezetesen a kormányzás ellenőrzése is a népképviselet alapján törvényesen egybehívott országgyűlés feladata s épen ezért egészen kivételes esetben lehet indokolt az, hogy a törvényhatósági bizottság felirati jogán általános érdekű politikai kérdésekkel érdemlegesen foglalkozzék. ? Gyökeres, az alkotmány alapjait érintő újítások és az alkotmány flagrans sérelmei lesznek azok a kérdések, amelyekben — eltekintve az autonómiákat érintő kormányhatósági intézkedések ellen mondhatnám jogorvoslatszerüen nyitva álló esetektől — a felirati jog gyakorlása nemcsak helyénvaló, de kötelesség is. Versec városának ismert átirata olyan kivételesen fontos kérdést tárgyal, amelyben a megnyilatkozást ós az erélyes állásfoglalást már azért sem mellőzhetjük, mert hisz kevés kivétellel mindnyájan éreztük, hogy ezt az átirat impulzusa nélkül is önként megtettük volna. Ebben a kötelességben Drámairásról, asszonyhüségröl meg miegyébről. Irta Marcél Prevost. Valóságos bór«ei vesznek körül a lapok régi évfolyamainak, folyóiratoknak, könyveknek és én közöttük kutatok, buvárkodok, mintha maSam volnék az angol regényeknek ama detektiv alakja, ki e foliánsokból mindjárt megoldja 4 bünügyi problémát. Nem, ón egészen más Után kutatok. Elolvaztam rengeteg könyvet, tárnát, regényt, novellát ós mindegyikben azt !®tem, azt találom, hogy az asszonyi hütolensóg rettenetes drámákat idéz elö. Már a könyveken. Gyilkosság, öngyilkosság, testi vagy lelki katasztrófa elkerülhetetlen. No, jó, gondoltam ^agamban. Ha az iró urak az ólotet festik, beknek az eseteknek nyomát kell ón, hogy leliem az élőt könyvében, az ujaágok bekötött évfolyamaiban is. Mert hiába irja nekem egy kadoaztály regényíró, hogy az Oczeán kiapadt, a lapomban nem olvaaom, addig ón el nem 'szem nekik. A lap az élet könyve, a dráma, t"6g a regény czak olyan festmény. Hát bizony ón a lapokban nem lelem nyomát annak, hogy asszonyi hütelenzóg és * drámai csapás olyan közel állanának egy^dshoz. Egész ezztendőben, egész világon törtónt talán félszáz, még ennyi sem, dtolenségi dráma a társadalmi osztályban, ^ölyböl és melyről a drámákat szokták irni. ihhyen furcsa volna, ha valaki egy tfldŐminket csak megelőzni lehetett, de teljesítésére felhívni nem kellett. Szeged városának magas intelligenciájú és hazaszerető közönsége nem lehetett néma szemlélő a komoly válságok idején, mikor a nemzetnek az országos ügyek intézésében az elhatározásra elsősorban hivatott alkotmányos szervét: a képviselőházat a bün akadályozza meg akaratának szabad nyilvánításában. Igenis a bün, — súlyos szó, de egyedül kifejező az obstrukció jellemzésére. Bün, mert tudatosan az alkotmányos rend fölforgatását tűzte ki ós vallja is céljául. Bün, mert a legszentebb hazafias erények köntösében hamis ürügyőn garázdálko 3ik. Bün, mert a nemzet erkölcsi ós anyagi javát egyaránt lelkiismeretlenül prédálja el. És végül: bün, mert az ország kulturális gazdasági haladását veti vissza évtizedekre. Kemény vádak ezek, de sajnos, minden pontjában igazolhatók. Az obstrukcióról meg kell állapitanunk, hogy tudatosan, furfangos machinációkkal abban fárad, hogy érdemleges kérdésekben megakaszsza, lehetetlenné tegye a többség akaratának megnyilvánulását. Elszorul a gondolkozó ember szive, ha nem is a következéseiben, nem is a káros hatásaiban, hanem csak szeparátlan, mint puszta jelenséget szemléljük az obstrukciót. Hazafias harcnak mondják, pedig az erőtvészes embert szerepeltetne a színpadon, pedig évenkint a milliót eléri a tüdővósz halottainak a száma, ami bizony azt mutatja, hogy a tüdővész az emberiségnek jellemzőbb sajátsága, mint a féltékenységi dráma. Ugyan melyikünk nem ismert meg tüdővószes embert s ugyan melyikünk látott az életben hűtlenség! drámát. Nem azt mondom ón, hogy a tüdővész való a szinpadra s a féltékenységi dráma nem — hanem azt, hogy ha az emberiségre nagyon is jellemző betegségek, ma már lekerültek a színpadról, miért kell föltétlenül minden irásmüben még ott terpeszkedni azoknak a szerelmi összeütközéseknek, melyek az életben nincsenek és ha vaunak is, nem drámaiak, ha pedig drámaiak, nem tipusok, hanem orvosi különlegességek. Persze a morál kedvéért — ugy-e. Ez a legjobb ötlete évtizedek és évszázadok óta az embereknek. Világóletünkben mást sem teszünk, mint a magunk létesítette morált pofozzuk, de a nyilvánosság előtt megvédjük a nem létező ellenségtől. Te polgártárs, noked viszonyod volt minden szobalányotokkal, kedves nőd szeretett egy vagy két Igen kedves, csinos fiút ős ezt te jól tudtad, de nem voltál bolond emiatt lármát csinálni. Miért is. S te polgártárs minden kocsi költséget irtál föl, bár az utsd gyalog tetted meg, de volt eszed, hiszen a főnököd is állami pénzből lott gazdag ember s annak a főnüke pléno milliomos. De te is megkívánod, lenség minden jelével terhes. Micsoda harc az, mikor az egyik fél minden tevékenysége abban merül ki, hogy kitérhessen az összetűzés, az erők próbája elől. S micsoda megcsúfolása a hazafias hevületnek az a magatartás, amely a nemzet évszázados törekvéseire nem talál, nem is keres szárnyaló szót, hanem a meggyőzés tiszta eszköze helyett, üres naplopással ekszperimentál, hangzatosan, de csak a szó profanizálásával technikának nevezvén ezt az eljárást. Hát nem bünöznek-e azok, akik nem általlották megpecsételni a hamis szegénységi bizonyítványt arról, hogy a nemzet jogos törekvéseinek igazolására az értelmi erők nem alkalmasak, erre csak az improduktív technika áll rendelkezésükre. Szinte bevallottan hamis is az obstrukció magatartása a hazafiság köntösében. Hiszen széltében-hosszában nyíltan hirdetik, hogy egy más törvényjavaslatnak előhozása esetén, utat nyitnak a majoritás erővel megakasztott véleménynyilvánításnak. Elszomorító frivolitásl Hátha a választójog sürgetett javaslatát szőnyegre hozzák, akkor a nemzeti érdekek panaszolt sérelme a véderő javaslatokban már ipso facto megszűnik? Vagy a nemzet jogos érdekei mellőzésének panaszolása ma már csak ürügy? Kétségbeejtően hűtlen sáfárkodás ez a nemzet aspirációk propagála'sára hivatott tényezők részéről. hogy a szinpadon sikoltson a házasságtörő nő s bukjék el a csalfa államférfiú, holott te tudod jól, hogy a menyecske esetéből nem történik olyan nagy kázus s az államférfiú megbukhatik, de ha pénze van, soha el nem bukik. A világon semmi sem abszolút. Sem a hűség, sem a becsület. Viszonylagos időhöz ós helyzethez mórt minden. Tessék ide figyelni. Képzeljenek el egy virágában levő asszonykát. Hűséges. Erénye gyémánt. — Én most beállítom megfelelő helyzetbe. Teljesen egyedül álló park közepén van, nyári, forró* éjjel. A virágok illata mámoros. Mellette van az, akit szeret, de aki nem a férje. De aki pár perc múlva a vi lág túlsó oldalára fog indulni. Ami kettőjük között történik, azt élő ember sohasem fogja tudni. — Nos kérem, mi fog itt történni? Ha nem az, amire ón is gondolok, önök is gondolnak, akkor ez az asszony vagy idegbeteg vagy a férfi szamár. És hány ilyen eset adódik elő mindennap a világon, hány ezer és tízezer, arányítva ahhoz a néhány drámához, amit az élet kivételes esetekben a szerelemhez füz. De azért valamennyien minő modern felfogásnak tartjuk, ha a szinpadon szerelmi ügyekből olyan szédítő bonyodalom származik, amit az élet meg nem tűrne soha, mert, kegyeskedjék elhinni, az életben nincsenek bonyodalmak. Azokat csak mi magunk csináljuk, hogy ne kelljen menten észrevennünk a rideg valóságot. Itt mindjárt áttörhetünk a bonyodalom kap-