Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-12 / 183. szám

DÉLMAÖYARÖRSZÁÖ 1Ö11 augusztus 12 Aki gondolkozik, az a logika kényszerű­ségének azt a lesujtó következtetést vonja le mindebből, hogy a nemzeti aspirációk érvényesülésére az ezek ürügyén most is obstruálók voltak a legkárosabb hatással, mikor azokat alku tárgyává tették a múlt­ban és azzá teszik ma is. Ha aztán mind­ezek tetejébe tudjuk, hogy az obstruktorok­nak egy rangos és az 6' sajátos tetszelgő' terminológiájuk szerint vezérlőnek nevezett kiválósága csak a miDapában garantálta a választójogi reform behozatala esetére ma­gának az obstrukciónak, nyilván mint hely­telen magatartásnak, lehetetlenné tételét is, akkor az obstrukció erkölcstelen volta iga­zán a maga pőreségében áll előttünk. Azango9 világbirodalom egysége. (Saját tudósítónktól.) Az a világraszóló küzdelem, melyet az angol peerek a vetó­bil ellen folytattak, nemcsak azért óriási fontosságú, mert ezzel az angol törvényho­zást demokratizálják, ami előreláthatóan előbb-utóbb maga után vonja a felsőházak jogainak korlátozását, hanem óriási hord­erejű lesz magára, Angliára is. Nem szabad azt hinni, hogy az angol lordok a felsőház hatalmát azért védték csak, hogy ezzel a saját politikai hatalmukat védjék. Meg kell nekik adni azt az elismerést, hogy az ő személyes érdeküket egészen mellékesnek tekintik, s hogy ellenállásuk oka az volt, hogy majdan az ir home-rulet megakadá­lyozzák, mert szerintük, ha Írország külön parlamentet és széleskörű autonómiát kap­na, ezzel a birodalom egysége menne ve­szendőbe. A lordok ós a konzervativek még a ha­misításoktól sem riadtak vissza, hogy leg­alább az utolsó pillanatban a közvéleményt megnyerjék a maguk számára. W. T. Stead, az ismert angol ujságiró a „Review of Re­view"-ban egy interviewt tett közzé, melyot állitólag Fisherrel, az ausztráliai miniszter­elnökkel folytatott. Az interview szerint Fisher azt mondta Steadnek : „Ne beszélje­nek folyton az angol világbirodalomról. En­nek a szónak használata eddig csak bajt okozott. Mi öt nemzetnek vagyunk laza szö­vetsége, mindegyik, független, mindegyik csán egy aktualitásra, melynek bár semmi köz* az asszonyi hűséghez, mégis majd visszavezet a kiinduló pontra. Arról van ugyanis szó, hogy egy angol iró gentleman azt állítja B. Shaw­ról, az angol irók „enfant terrible"-jéröl, hogy legutóbbi darabját plagizálta, még pedig vegye­sen, a leleplező irótól és Shakespearetől. Már most az emberek, kritikusok, irodalmárok csi­nálnak menten bonyodalmat, noha egy pillan­tást kellene vetni a két darabra a az ember tisztában lehet vele, hogy irodalmi lopásról van-e szó vagy nincs. Mert kérem, az, hogy a más eszméjét bár, de nagyszerűen dolgozza fel az iró, olyan kibúvó, mint a szerelmi drámák csattanójának megérkezni szokott testi, vagy lelki katasztrófa. Értik tehát önök, liogy hová akarok kilyu­kadni. Oda, hogy a tömeg mindig azt hiszi el, ami neki legkényelmesebb. A problémákat leg­kényelmesebb egy csapással megoldani, a Shaw plágium esetében legkényelmesebb azt mon­dani : Jé, jó, de minket a darab érdekel é« nem az, hogy plágium. Szóval most jutottunk el a régi igazsághoz : fiatal kritikus barátaim, soha más szempontból ne nézzetek egy darabot, minthogy érdekli-e a közönséget vagy sem ? Mert ez az egyetlen helyes szempont, mert minden földi igazság a sikertől függ; eredjen bár asszonytél vagy köl­tőtől. hajlandó bizonyos ideig testvériesen együtt­működni Angliával, de csak az alatt a fel­tétel alatt, hogy bármelyik fél felbonthatja ezt- a szövetséget, ha neki tetszik." Érthető az a kinos feltűnés, amit ez a nyilatkozat okozott, s a konzervativek igye­keztek ezt a hangulatot kihasználni az ir home-rule ellen, azt mondván, hogy mikor egy angol gyarmat miniszterelnöke ilyen hangon beszól, akkor igazán nem szabad a széthúzó törekvéseknek még azzal is tápot adni, hogy Írország külön parlamentet és külön önkormányzatot kap. De vajmi ha­mar kiderült, hogy az interview hamis s Stead beszólt ugyan Fisherrel, de ez egyál­talán nem mondta azt, amit Stead a szá­jába adott. Fisher a Reuter-ügynökség ut­ján egy nyilatkozatot tett közzé, melyben többek közt azt mondja: „Azok a szavak, amelyeket nekem Stead a számba adott, az ő részéről nem csak illojalitás, hanem egye­nesen téboly." Alig hogy ez az affaire elintéződött s alig hogy a konzervatív machinációról a lepel lehullott, gondoskodtak a konzervativek egy másik trükkről, hogy az angol közvéle­ményt fölizgassák. A konzervatív Times né­hány nappal ezelőtt azt a szenzációs hirt közölte, hogy a kanadai angol gyarmat kor­mánya a kanadai parlament elé törvény­javaslatot terjeszt be arról, hogy Kanada tengeri hadereje kizárólag a kanadai kor­mány fönnhatósága alá tartozzék s hasonló ja­vaslat megtételére az ausztráliai gyarmat parlamentje is fölhivassék. Aki tudja, minő féltékeny Anglia a maga tengeri erejére, az elképzelheti, minő bor­zasztó hatása volt ennek a hírnek. De hu­szonnégy órán belül kitűnt, hogy a Times hamis jelentést hozott, mert elhallgatta az igazi tényállást. Kimondja ugyanis a javas­lat, hogy a gyarmati flotta kiképzése is disciplinája ugyanolyan legyen, mint az anyaország flottájáé, hogy a gyarmati flottá­ban és az anyaország flottájában szolgáló tisztek és legénység kölcsönösen áthelyez­hetők legyenek, azonkivül azt, Ihogy a bi­rodalmi egység jelképéül, a gyarmati flotta hajói az angol lobogót hordják a fő helyen s csak elől, a hajó orrán visóljók az illető gyarmat lobogóját. Végül háború esetén az angol admiralitás fönnhatósága alá tartoz­zék a gyarmati flotta. Igy egészen másként fest a kanadai kor­mány javaslata, mint ahogy azt a Times aa angol közvéleménynyel el akarta hitetni s ez a bomba is végeredményében a konzerva­tivek ellen sült el. Ilyen kudarcok után kezdte meg a felső­ház a vetóbil tárgyalását, nem csoda, ha annak végleges eredménye nem lehetett két­séges. Három óv óta tartó heve» harc ért véget tegnap éjjel Loudouban az angol íeUőház óriási érdeklődéssel várt ülésén. Reudkivül izgalmas volt az éjszakai ülés. A kormány nevében lord Morley, a titkoa tanács elnöke még egyszer megismételte azt a kijelentést, hogy a király beleegyezett a szükséges peerek kinevezésébe, csakhogy a kormányt a vereségtől megóvja. Az intranzigens peerek nevében még a sont­hamploni herceg ós lord Milner beszéltek és kijelentették, hogy a vétóbíllt nem fogadják el, akármi történjók is. A döntő szavazás éjjel tizenkét órakor volt. Mikor a szavazás véget ért ós a szavazatok számlálása kezdődött, a gyarmatügyi államtitkár odament Haldane had­ügyminiszterhez ós fülébe súgta: — A többség elfogadta a vélóbillt. A hadügyminiszter örömtől sugárzó arccal fogadta a hirt. Pár perc múlva kihirdették az eredményt: a felsőház 131 szavazattal 114 ellen, tehát tizenhét szótöbbséggel elfogadta a vétó­billl. Ez az eredmény annak köszönhető, hogy 46 unionista, akik Lansdowne hivei, a liberá­lisokkal szavazott. A képviselőház ülése. — Ellenzéki leromlás. — (Saját tudósít ónktól.) Az obstrukció ren­dezőinek viselkedésére már csak a jó ma* gyar kifejezés illik, hogy ugy viselkednek, mint akik vesztüket érzik. Ma az egyik obstrukcióellenes petíciót például a közok­tatásügyi bizottságnak kívánták kiadatni és harsányan nevettek az ötletük fölött. Persze erről is névszerinti szavazás lesz majd vala­mikor, mert egyelőre pár tucat efféle tör­vényhozói munka van hátralékban. Közben a tegnapi aradi határozattél mélyen lesúj­tott ellenzék most szeretne valami egérutat nyerni az állitólag tervezett ischli minisz­terutazások hírével ós ezzel el akarja te­relni a saját zavaráról a figyelmet és el szeretné hitetni a világgal, hogy kormány­válság van. Szemőre vetik a kormánynak, hogy nem törődik a Schőnaich-ügygye], pe­dig ez az ügy a magyar kormányválságnak szerintük első komoly előjele. Ha ezek 8 politikai találgatók jobban kutatták vol«» Hazai miniszter múltkori ischli utjának 8 célját, talán egészen más szálakat fedeztek volna föl a Schönaich-ügy és a magyar kor­mány álláspontja között. Érdekes különben, hogy ma az egyik lapban maga a Justh-yó^ szidja a kormányt, mert nem megy Ischlb®, mikor ilyen fontos ügyek forognak szóban, mint például a Schönaich- ós Conrád-krizk­Szóval az olienzék most már maga küldi 8 kormányt Isshlbe, ami nyilvánvalóvá teszi) hogy a mi ellenzékünknek az észjárása va­lóban kifürkészhetetlen. Az igazság az, liogí a kormánynak Ischlben most semmi dolya< egyik tagja se 'gondol arra, hogy a felséÚ elé járuljon, Khuen-lléderváry grófnak fő' gondja az, hogy a munkapárt érthető föl­háborodását, melyet az ellenzék viselkedés® miatt érez, csillapítsa ós hogy higgadt tü­relmesség jelszavának az impozáns kormány­tábor minden egyes tagjánál érvényt szerep zen a várakozás politikája, mint az eddig1 fejlemények mutatják, az egyetlen, mely 11 mostani helyzetből való győzelmes kibontó' kozdst biztosítja. Förster Aurél Kossuth-páU' képviselő tegnapi kijelentése, hogy neki nd'1 kell választói reform és ő nem is akar r ólt beszélni, - mert most erről nincsen szó, ' legjobban megvilágítja az ellenzék egységé voltát. Ezt a belső züllést már meg ne81 akaszthatja semmi, — csak ki kell várni­A képviselőház mai ülósőrői ez a tudós1' sitás szól: Bereeviczg Albert elnök, negyedtizenegyk°f nyitott* meg az ülóit. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesít®9'' után jelenti, hogy a miniszterelnök meghív' a képviselőházat a király születésnapján \ Szent István napján tartandó misére ós nepsógekre. A Ház küldöttséggel képviselteti magák ­királynak pedig az elnök utján fogja kifej®2 szerencsekivánatait. , Elnök bemutatja Baja város föliratát ' obstrukció ellen. (Helyeslés jobbról.) Lovászy Márton javasolja, hogy a fölirat " • csak a kérvényi, hanem a közoktatásügyi zottságnak is adassék ki. (Nagy derültség-) — Még tanitani kell a bajaikat 1 — kiálO a baloldalon. v Ráth Endre névszerinti szavazást és a®1.!^ holnapra való halasztását kéri húsznál tü képviselő nevében. Ezt elrendelik. .„­Elnök bemutat négy föliratot a katonai 1 vaslatok ellen. . Esterházy Mihály gróf olleninditványokat 'yj ós az ellenzék mindegyikre nézve névsz<" ,t szavazásokat és azok holnapra halasz'8 kó«­— Arisztokratikus obstrukció! — ki« jobbról. 1(jJK — Ez az igazi demokrácia! — 1 balró1- ,„„­Az elnök elrendeli a névszerinti szavad holnapra halasztását. |0v" Ezzel megkezdődtek a mai napirenden nf névszerinti szavazások, amelyek az ülés v tartottak. , Aa ülés végére Förster Aurél besző® adott helyet a vitarendező bizottság. 1911 au( Förster i beszélt a v fog-adott el. vadar gróf emelkedett fölé. Azt ja halasszák e meg, hogy Ságról beszi mas arra, I Hédervdri Batthyány ' lésére hivat szempontját kinteni. De is, akkor si magyar töri tórium felel oldalon.) Holló Laji ezután elv ványát. Az ülés n — I (Saját tui mai reggeli kereskedeln bizott pénzi szegedi pos nőkét pos vezte ki. Védfy Gy lül tette me szakérteimé meg ezt a olyan kivált mindenütt i Az uj főft mázott. Éde csos volt í a posta szol tok. Védfy < lába, ott vó; akkor még volt. Tizenn Postás, 1881­irda tisztté, gyorsan jutc helyezték át nisztóriumba postahivatal működött lí titkári a ke: osztály főnő: lozsvárra he tossá. 1900-1: irdafelügyelő Posta- és tá) meg. Innen Pestre a pos ügyi osztályt A mult év 'Szegedre. A főnökévé ner van Szegedei fövid idő ai Rokonszenve goknak, de a köszönhet ne A Délmat cikkben szán séről. Ez is A a postaépület iának, Védfy lehet a szük hivatalok elli városiak indi Éelső vár oson hogy ez a mi hyel jár, azt Rk majd a fe Ez a kinevi Yédfy Győző ü'sóge, szakéi desztillálja. A közön p kehiből jelenti hgymiuisztert

Next

/
Oldalképek
Tartalom