Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-11 / 182. szám

M •HBHU DELMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 11 azelőtt rövidre volt nyirva, bajusza pedig szúrósan, majdnem angolosra volt vágva. Szalma István Földeákon született, nemrégen töltötte be a huszonhetedik életévét. Római katholikus vallású. Nőtlen. Menyasszonya volt már, de az eljegyzést nem tarthatták meg, mert épen ebben az időben tartóztatták le Szalmát. A cipész mesterséget tanulta, de igen gyakran volt munka nélkül és ilyenkor mint napszámos kereste a kenyerét. Feltűnően •zükszavu, szótlan ember a halálraítélt és mindenkivel szemben bizalmatlan. Most is, mint azelőtt, igen közönyösen viselkedik, mintha nem is az ő személye körül játszódna le a szo moru aktus. Sebők Ferenc dr a halálraítélt védőügyvédje intézkedett, hogy a halálraítélt utolsó kívánsága teljesüljön. Ebédet hozatott neki a Tiszaszállóból. Szivarokat és vörös bort adatott neki. Csütörtökön délután négy órakor Szalma István megmondta mi az utolsó kívánsága. — Nagyon szeretnék megborotválkozni és azután valami jófajta cigányzenél hallgatni. Ez az én utolsó kívánságom. A börtönből azonnal telefonáltak Zombory Jenő dr királyi ügyésznek, akitől megkérdezték, hogy a halálraítélt utolsó kivánsága teljesithető-e V Ezt a kívánságát Szalmának nem teljesítették. — Nagyon sajnálom, hogy nem cigányzenével búcsúzom cl a világtól. Pedig ezt azelőtt ugy szokták. A siralomházban cigány mellett búcsúztak az élettől a régi betyárok — mondotta Szalma a börtönőrnek. Egyéb kivánsága nem volt Szalmának, rokonait nem akarta látni. — Hát a menyasszonyát nem szeretné látni ? — Nem menyasszonyom az már nekem, nem is jönne el hozzám, ha hívnám is. S az elvetemült arc elborult egy pillanatra. Azután cigarettát kért és fújta a füstöt a levegőbe. (Az ilgyész a kivégzésről.) Munkatársunk ez ügygyei kapcsolatban megintervjuolta Zombory Jenő dr királyi ügyészt, hogy mi a jogi és egyéni véleménye arról, hogy Szalma Istvánt halálra itéltók és mi a véle" ménye a halálitéletekről általában? Zombory Jenő dr kijelentette, hogy nem hajlandó semmiféle irányban nyilatkozni, mert mint ügyész, akinek ebben az ügyben súlyos szerepe volt, egyéni, emberi szempontból nem vezéreltetheti magát, mint ügyész pedig, aki az állam törvényeinek hivatott magyarázója, különösen nem nyilatkozhatik, mert az egyértelmű lenne a törvények kritizálásával, amire semmi körülmények között nem vállalkozik. Ennek ellenére kijelentette, miszerint mérlegelni tudja az emberi élet magasabb rendeltetését és nagyon megfontolandónak tartja, ha valakit az életétől fosztanak meg, még ha az a valaki maga is életet oltott. Tekintenünk kell azonban azt, mondotta, hogy hány fórumon, hány becsületes igazságszerető és törvénytudó ember megfontolt Ítéletén ment keresztül ez az ügy, amig a halálos ítélet, amig királyi szóval megpecsételtetett. Intelligeas, érett választópolgárokból alakult esküdtszék Ítélkezett először három törvényszéki biró vezetésével királyi táblai és kúriai tanácsok megerősítették. A Kúria tanácsa azután még újra tanácskozott a kegyelemre ajánlás vagy nem ajánlás felett? amely határozat természetesen titok. Ettől függetlenül az igazságügyminiszter is véleményt mond és végül a korona Ítélete. Ily körülmények és egybehangzó Ítéletek sorozata mellett alig lehet vitáa, hogy Szalma István megérdemli-e a kötelet vagy sem. A hóhér. (Bali Mihály Szegeden,) « J5? M[h6il kéts<5gkiviil a legérdekesebb ember ma Szegeden. Az egyszerű faddi földműves, az ő kedélyes, bár kissé nyers, darabos modorával aligha álmodta valaha, hogy ő lesz még egyszer nemcsak az ország legrettegettebb, legfélelmetesebb végrehajtó közege, de ő lesz bizonyos időkben a társadalmi érdeklődés központja. Őt lesték, várták a szegedi újságírók a vasúti állomáson, az ő lakása után tudakozódott ma mindenki és valóságos hajtóvadászatot rendeztek Bali m. kir. állami hóhér ur fölfedezésére. A rettegett ember azonban igen ügyesen kitért az érdeklődés elől. Egész délelőtt bentjárt a városban, ahol egyik segédjével sörözgetett. Az ügyészségi fogház börtönőrének lakásán volt megszállva, ahol azonban „nem fogadott" mert állítólag sohasem volt otthon. (Bali akasztásai.) A mai nap legérdekesebb alakja a halálraítélten kivül kétségtelenül Bali Mihály, a hóhér. Vagy mint hivatalosan nevezik : magyar királyi Ítéletvégrehajtó. Az ő személye körül összpontosul most a figyelem, a nép valóságos legendákat mesél róla. Bali Mihály neve ma már fogalom, az akasztás főmesterót hírből ismeri az egész ország apraja-nagyja. Vérengző természetű, kegyetlen embernek gondolják, pedig alapjában véve elég jámbor ember, a hóhérság mesterségébe is véletlenül, érdekes körülmények között csöppent bele. Az 1878-iki boszniai okkupációban, mint a 38-ik gyalogezred közkatonája dicsőségesen szerepelt. Bátor, kitartó katonának ismerték, akire a legkényesebb föladatokat is nyugodtan rábízták a fölebbvalói. A várostromoknál a küzdök elején harcolt és bámulatos merészségével szinte bátorságot szuggerált a társaiba. Amikor okkupáció szerencsésen megtörtént, a katonai bíróság tizenkét béget halálraítélt. Az ítélet végrehajtásánál azonban megakadtak : nem volt hóhér. Abban az időben betöltetlen volt a hóhéri „méltóság." A hadbíróság már föl akarta függeszteni az ítélet végrehajtását, amikor hirtelen arra az ötletre jutottak, hogy a legénység közül keresnek vállalkozót a tizenkét halálos ítélet végrehajtására. Ugy is történt. A tábornok kérdést intézett az ezredhez, hogy ki vállalkozik az Ítélet végrehajtására. Hideg borzongás futott végig a legénységen. Tizenkét ember fölakasztása egymásután . . . Mindenki a szomszédjára nézett. Néhány kinos pillanat után kilépett a sorból egy hatalmas termetű közlegény : — Jelentem alássan, ón vállalkozom az akasztásra ! Megrökönyödötten bámultak a katonára. — Mi a neved? — kérdezte a tábornok. — Bali Mihály közlegény 1 — vágta ki keményen a katona. Nem volt mást mit tenni, megbízták a halálos ítélet végrehajtásával. Másfél óra alatt már csüngött a tizenkét bég A „beugrás" pompásan sikerült és Bali Mihályt kitüntetésre ajánlották őfelségének. A király meg is jutalmazta az érdemeit, a koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki a vállalkozó katonát. Az okkupáció lezajlása után Bali Mihály Faddon telepedett meg. Szorgalmasan gazdálkodott, közben meg is nősült. Már el is felejtette a vitézségét, amikor 1899-ben meghalt KozareA;, a hóhér. Pályázatot hirdettek az állás betöltésére és Bali Mihályban megujult a kivégzések emléke. Beadta a pályázatát, amelyben hivatkozott a királyi kitüntetésre. Kívüle pályázott még Gold János, Kozarek veje, a mostani pribék és még négy különböző foglalkozása ember. A "hóhérmesterség nem valami jövedelmező, de gondtalan megélhetést nyújt nem nagyigényű emberek számára. Ezerhétszáz korona a fix fizetés, azonkívül a kivégzési napidijak, költségek, nem számítva azt az összeget, amit babonás emberek adnak a kőtélért. A pályázat eredménye az volt, hogy Bali Mihályt kinevezték hóhérnak. Az első funkciója 1901-ben volt. Papp Bélát, az uri haramiát végezte ki. 1902-ben Kármán Jánost, a nagykátai rablógyilkost., 1904-ben Kriszta Trajánt, a debreceni gyilkos katonát, !907-ben Friedrich Györgyöt, a kolozsvári pónzeslevélhordó rab ógyilkosát ós 1910-ben Huss Ábrahámot, a máramarosszigeti gyilkosság fölbujtóját végezte ki Bali Mihály. Hivatalos funkcióihoz most, 1911. augusztus 11-én uj fejezet kapcsolódik : kivégzi Szalma István, makói rablógyilkost. Érdeklődés a városban. (A végső döntés hatása.) Tagadhatatlan, hogy törvényeink, sőt talán emberi érzéseink szerint is megérdemelte Szalma István, a visszaeső elvetemült rablógyilkos a halálos Ítéletet, mégis nagy csodálkozással, mondhatni megütközéssel fogadták az Ítélet hirét. Nem a Szalma István bűntettében, annak részleteibon, vagy a bűnös személyiségében kell keresnünk a megütközés okát, mert Szalma István esetében keresve is nehéz találni olyan mentő körülményeket, melyek a királyi végzés fölött való megütközésre okot szolgáltatnának. Más, Szalmától független ós a bűneseten kivül álló körülményekben leli magyarázatát a csodálkozás moraja, mtlyet Szeged lakossága a kivégzés hiróre hallatott. Várták a kegyelmet, mert mint mondták: a király öreg ember ós ezért már huzamosabb idő óta nem irt alá halálos Ítéletet. Az a körülmény, hogy a királyi döntés oly sokáig varatott magára, ebből is kegyelemre következtettek. Nagyon sokan ^nnak tulajdonították a halálos Ítéletet, hogy a felség az edelényi ujabb rablógyilkossági eset hatása alatt nem akart a kegyelmi ténynyel példát statuálni. Ennek azonban ellene szól az a körülmény, hogy a király határozata 1911. julius 30-án, vagyis az edelényi rablógyilkosság előtt történt ós igy erre az Ítéletre semmiképen hatást nem gyakorolhatott. Egész Szegeden nincs ma más ügy. Mindenki ezt tárgyalja. (Tolongás a jegyekért.) A jegyek persze kapósak. Müller Mór dr, a Csillagbörtön kiváló, humánus és európai műveltségű igazgatóját és Zombory Jenő dr királyi ügyészt valósággal ostromolják a jegyekért. Összesen százötven jegyet osztottak ki, de legalább ezeret kértek. A városban valóságos árfolyama volt a jegyeknek, melyek a kivégzés megtekintésére jogosítanak. Tiz-husz forintot ígértek egy jegyért, de persze mindenki ragaszkodott a maga jegyéhez. Ahány igazi és álujságiió van Szegeden és ahány újságíró jött Budapestről és vidékről, az természetesen mind kért és kapott jegyet. Kaptak szinéssek is, akik azért kíváncsiak a kivégzésre, hogy állítólag a halálküzdelmeit vivó bűnös ember arckifejezését és viselkedését tanulmányozzák. A Hétfői Újság munkatársai (?) is kértek belépőjegyet, de Zombory Jenő dr megtagadta a jegyeket az érdemes, mindenütt megjelenő újság „munkatársaitól". De nemcsak jegyek irányában látogatták Müller Mór dr igazgatót. Újságírók, egyik a másik után, külön-külön ós csoportosan keresték föl irodájában, hogy mondjon részleteket Szalmáról és a kivégzés körülményeiről. „Mit eszik Szalma? Hogy él Szalma? Hogyan viselkedik? mutat-e megbánást Szalma? Cinikus-e Szalma? Mit mond Szalma? Kit akart látni Szulma? Mik a kívánságai?" ilye" és ehez hasonló kérdésekkel ostromolták Müller Mor dr. igazgatót a nap folyamán legalább harminc-negyven újságíró. Kor» reggeltől késő estig tartott az igazgató kálváriája, amig mindenki kérdésére megismételte újra és újra ugyanazokat a feleleteket. Í9il auguszt A bitót még kidor miiveze' Sy három mét Jstag száraz, f I este folyami Három, egyer. vaskampói !yik kampó el Ht és azokra terelve. Kétl H egyik kötél £ elitólt nyaká IV a vastagat fzettek. Hite kilenc ói udvarán a 1 !?tt, abba hely fro ni negyed m Aöldet már ere ^állított az el {dig egy kiseb hogy arra "ákor nyakára Hántják a lába Zombory Jenő i értesített kapitányt arról aeztják. Arra fPitányt, hogy V és adja tui jelen lelietnet elítélttel, akkc (

egodre, mert p< ánek Szalma Is ^ látogatták re (Egyéte Zombory Jenő Sán távirat é Syeres Balázs J>r kért belépő. IJáló táviratot k Rezső dr ej |Jry ügyész ter II teljesítette. A két egyeten I '"sik tanársegét Nkértók az üg Mélyt a bulla i Kümányokat i f az engedélyt azonban ne m a törvény : Ja meg. Mindé az itólet \ Az akasztásnál Gyuritsa Sái Jnek részt. 01 J Szalma szivv ^állott halált. •l ^k Szalma MIma István Jöl panaszkod Hányzás. Arra °tválkozhassél' ?'an simán, mer közben kárt *gató intózket borotválta me Jönőr. Borotv az őrhöz: " Tudom, hoQ ^ borotvált meg. Jüdtam volna, magamnak. Jacsorára sert kapott. A \Í Hagyta. Cigar ^Ukjók jól J védő kórésér Jráíát. Vacsora ^ Egy mágn ^ Minek? — 1 ^ Terhiit szerei