Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-01 / 173. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 1 1911 évi bérösszegnek megfelelő biztosíték ren­delkezésére áll. De ott, ahol ilyen esetek bekövetkezésétől kell tartani, a földbérlőszövetkezet nem is fog megalakulni, mert ott a lakosságnak vagy elegendő földje, vagy egyéb, a meg­élhetést biztosító foglalkozása van. Az olyan bérgazdaságok megszüntetése, amelyekben a mezőgazdasági kultura semmivel sem áll magasabb színvonalon, mint a kisbirtokosok­nál, semmiféle országos veszélyt nem jelent, sőt ellenkezőleg üdvös és előnyös az or­szágra, ha ezer ilyen bérlő helyén százezer olyan — bérlőszövetkezetekben tömörült — kisbirtokos és földmivelő gazdáskodik, aki maga fogja az eke szarvát, akinek a leg­főbb vágya, hogy a honi földnek egy darab­ján magának és családjának hajlékot teremt­sen s aki a nemzeti eszmék diadaláért ví­vott harcokban is mindenkor híven teljesíti a kötelességét. Nagygyülős randörhotránynyai. Szocialisták és függetlenségiek a választójogért. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután tartották meg a fővárosban nagygyűlésüket a függetlenségi 'és 48-as párt hivei és a szociáldemokraták. Tiltakoztak a katonai javaslatok ellen és elsősorban a választói reform mellett. A négy órakor kezdődő nagygyűlésen mintegy húszezren lehettek. A gyűlés résztvevői a Rákóczi-uton tünte­tést akartak rendezni. A Tattersallból a Rákóczi-utra kivonult vagy ötezer főnyi tömeget a rendőrök kiverték. Véi folyt a Rákóczi-uton, a rendőrkard dolgozott és néhány sisakos rendőrlegény Justh Gyulát is ide-oda lökdöste. A kard és rendőrököl csapásai alatt sokan megsebesültek. A rendőri brutalitások miatt ma déli két órakor Lövássy Márton a képviselőházban interpellált is. Vasárnap délután négy órakor a Tattersall fedett csarnoka szorongásig megtelt. A tö­meg nagyrészt szociáista munkásokból állott igen nagy számban volt képviselve a főváros és a környék függetlenségi érzelmű pol­gársága is. Pontban négy órakor automobilon érkezett meg a gyűlésre Juth Gyula, Batthyány Ti­vadar gróf, Justh János, Barabás Béla és Lovászy Márton országgyűlési képviselők társaságában. Lelkes ováció fogadta őket, mely akkor sem kart megszűnni, mikor Justh és kísérete fölmetek az elnöki emel­vényre s Buchinger Manó szólásra emelke­dett, hogy javakltot tegyen az elnök szemé­lyére nézve. Batthyány Tivadar grófot aján­lotta elnöknek, s indítványát a gyűlés el is fogadta. Batthyány elfoglalta az elnöki szé­ket s hosszabb beszédet tartott. A következő szónok Justh Gyula volt. A mai állapotok segítsége az általános vá­lasztójogban rejlik — mondotta. — A parla­mentnek az a föladata, hogy a trónbeszéd­ben megígért választói reformot megalkossa. A megkezdett komoly harcot habozás nélkül, semmi vissza nem rettenve folytatnunk kell a parlamenten belii és kívül egyaránt. Ezután a magyarországi szociáldemokrata­párt nevében Bokányi Dezső mondott nagy tetszéssel fogadott beszédet. Barabás Béa, Krejtsi Rezső dr, Fogarassy István, Lénárth István, Ilorovitz Jenő és Bódy-Schivimmer Róza beszéltek még igen nagy és lelkes ha­tással. Végül határozati javaslatot fogadtak el. A nagygyűlés fölhívja a választójog vala­mennyi parlamenti hívét, hogy annakérde­kében a legerélyesebb akciót ftjtsék ki. A határozati javaslatot a népgyűlés el­fogadta. Lassan vonult kifelé a Tattersall csarnoká­ból a tömeg, mikor valaki elkiáltotta magát: — Menjünk a Rákóczi-utra! A következő pillanatban száz torok ismé­telte: A Rákóczi-utra! A Rákóczi-utra! Hömpölyögve, lassan egy tömegben megin­dultak az emberek a külső Kerepesi-utou át a város felé. A detektívek nyomban telefon­hoz siettek és jelentették a dolgot a főkapi­tányságnak, ahonnét Markoeich Ince rendőr­tanácsos intézkedett, hogy a kerületi kapi­tányságokon lévő készenlétek nyomban vo­nuljanak ki a Rákóczi-utra és oszlassák szét a tüntetőket. A hetedik kerületi kapitány­ságról Peregriny Sándor rendőr tanácsos és Wolkenherg Gyula felügyelő egy szakasz gyalogrendőrrel kivonulta'k a Népszínház elé, ahova a Mosonyi-utcai laktanyából vág­tatva érkezett meg Pausi Emil felügyelő egy szakasz lovasrendőrrel. Időközben a tömeg, melyben ötezernél több ember volt, a Baross-térre ért. Itt Katona Rezső rendőrfogamazó, aki 8 gyalogos és két lovasrendőrrel állott a tésen, odalépett a me­net elé: — A törvény nevében felszólítom az urakat, hogy oszoljanak szót. Imigyen beszélt, a levegőhöz fordulva: — Ilyen szomorú még soha nem voltam. — Öreg vagyok, öreg, elhagy az én ifjúsá­gom, oda a hajam, oda, megőszülök ... és elhi­báztam az egész életem. — Mi vár én reám? Én bennem Kaim szel­leme lakozott! Én örvendeztem az én erőm­nek ! Én az országot, Bitangországot akartam meghódítani, hol minden bitangságra jut, ami szellem. Mentem az egyiigyüekhez, — a kul­turaátok fészkeibe, — magyar vidéki váro­sokba, — hittem és rajongtam és szerettem. Megbűnhődte^ ! Oda van minden, oda . . . őszül a fekete hajam, ezüst kévébo kötve vi­szik illúziómat. — A sikerem nem vált diadallá — hó­dításomban nem volt emolkedés — megölt az ismétlés, a sok értéktelen jelző, meg mindaz, ami itt minden nagyakarást meg­gyilkol. Csak a közönség fejével élvezett mindenki, senki meg nem magyarázott. Soha nem találtam meg teljesen önmagamat — soha nem találtak meg. Az éjszaka ha'sajtolt, hajnal ha rám hasadt, vártam, ami eljön, aminek jönni kell — ami soha nem jött. Ó jaj, én dus ha­jam, őszülő szép fejem, sok szép illúzióm. — Már itt döglök meg I Nem robbantom bele magam az ország szivébe (evoó Budapest!) — pe­dig ugy kellett volna robbantanom akishitüsó­get, mint az ágyúgolyó, ugy kellett volna közéjük zuhanni, mint a pestisnek, hadd ijedjenek meg, hadd üssenek és áldjanak. De megvert itt minden, szöges ostorral vert, minden átokkal vert, mintha pókokat eresztettek volna közös gödörbe s egy­mást faltuk volna. Aj, ón szivem, én szép illú­zióm ! Fekete szép hajam, őszülő szép hajam. — A közönség megmaradt, egyre butább, unot­tabb pofák tapsoltak, a közönség maradt, csak én öregedtem. Erős, nagy asszonyaim maradoz­nak. Pezsgő mind komiszabb, bor, sör mind hami­sabb. Kiket buzdítottam, már nem buzdítanak. Uj sirás borul az ó kiáltásra, uj szellem az örök butaságra, — uj ősz haj cseréli a fekete hajam : uj nap temeti a régi illúzióm. — Kaine szelleme lakozott bennem! Én tu­dom — más nem meri hinni. Vége mindennek! — Ilyen szomorú még soha nem voltam. Si­ratlak, siratlak, én fekete hajam, őszülő bus fejem, siratlak, mert siratsz, siratlak, mert másként nem lehet, siratlak, mert még min­dig az enyim vagy, siratlak, siratlak, örökké siratlak — szent, szép illúzióm . . . * Imigyen beszélt a Mester, minden szinószke­dós nélkül, életében talán először, mert mintha koporsóban felült halott lett volna. És csak ez az érzése nem volt illúzió — na meg az, hogy szép fekete haja őszülőben. Hatalmas kiáltozás volt rá a válasz: — Éljen az általános választói jog! — Figyelmeztetem, hogy erőszakkal fogják önöket szétoszlatni. Feleletként orkánszerüen zúgott fel a Mar­seillaise. A rendőrök rajvonalban elállották egész szélességében a Rákóci-utat. Peregriny tanácsos pedig odaállott eléjük s dörgő hangon k'áltotta a tüntetők felé:] —• Tessék szótoszolni. Falakat rengető ordítozás volt a válasz. —• Abcug a rendőrség! — Boda huszárok! Erre Peregriny rendőrtanácsos kiadta a ren­deletet: — Oszlatni ! A lovasrendőrök belevágtattak a tömegbe, amely futásnak eredt. Rettenetes kavarodás keletkezett. A rendörök kardot rántottak s ugy kergették a szitkozódó, lármázó tömeget, részben a Szövetség-, részkén az Aggteleki-ut­cába. Még három véres lovasattak volt, amig sike­rült a tüntetőket teljesen szétoszlatni. A rendőrkard megint becsülettel dolgozott. Pár pillanat alatt kialakult a budapesti rendőr­Irutalitás megszokott] képe mindenkit megver­tek, aki útba akadt, azt is, akinek fogalma sem volt arról, hogy itten tüntetnek. Sok véres sé­rülés történt, de a sérültek nem jelentkeztek, nehogy ujabb rendőri beavatkozásban legyen részük ós ugy a mentőknek — mint a rendőri sajtóiroda jelenti — ez alkalommal dolguk nent akadt, A sebesültek a poliklinikán köttették be sebeiket. A tömeggel együtt gyalog jött bo a Tatter­sallból Justh Gyula és vele Farkasházy Zsig­mond volt képviselő. Mikor a tömeg a rendőrök elől futásnak eredt. Justh és Farkasházy meg­álltak. Néhány rendőr lökdösni kezdte őket, mire egy tisztviselő odaugrott ós rájuk]! iáltott: — Ne bántsák a kegyelmes ural. A rendőrök odébb mentek. Justh pedig oda* kiáltotta a tisztviselőnek: — Est még megkeserülik, A szétvert, tüntetők közül mintegy kétszá­zan elmentek a Justh-párt klubja elé, itt " rendőrség már csak pálcával ós ököllel dolgo­zott, a kard használatát akkor már a megret­tent főkapitány betiltotta. A képviselőház ülése. — Polónyi a nagy esemény. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőházban csodálatos, Polónyi Géza megérkezése volt a föesemény. Hogyne, Polónyi és a mai obstrukció: — a kettő együtt még valam" robbanthat. Például egymást. Mert a robba­nás meg is kezdődött, mérsékelt humorra" Az általános titkos, választójog hivői, a szo­ciálisták és Polónyi Géza — együtt, egf célért: mégis csak isteni színjáték. Mert 8 magyar politikai életben talán senki ne a' gyűlölte és üldözte ugy egymást, mint PO' lányi Géza, kevés hive és a szociáldemok­raták. Ha pedig Polónyi egyiitt obstruái 8 technikázékkal, bizonyos, hogy a legkaca^' tatóbb posványba fullad az egész. Mozgalmasabb élet csak a folyosón vojf hétfőn. A vasárnapi budapesti országos na%T gyűlést tárgyalták; az ellenzék mint nefl1' zeti eseményt tekinti, dacára, hogy a na%T gyűléshez az országnak vajmi kevés kÖ(e volt. Legföljebb annyi, hogy elmaradt arró" A munkapárti képviselők ilyen szempontba mérlegeiik elsősorban a vasárnapi nag)" gyűlést. A képviselőház ülésén semmi különöse' feltűnő eset nem akadt, csöndes részvótleb' sóggel, kevés mümálárval kezdődött ós fol>" tatódott. A hétfői ülés negyed tizenegy érakor k0 dődött. Elnök: Ka&ós Ferenc. Polónyi Dezső a házszabályokhoz szól, k' gásolja, hogy Berzeviczy elnök a mult ülér rendreutasította Batthyány Tivadart, merí ^ miniszterelnök okfejtésére azt mondta, hogy ^ „rabulasztikus." Ezért a szóért sehasem róU^{ meg senkit. Ez a szó nem is fejez ki s0rtLji Osak Berzeviczynok a cinquecento művész® kifinomodott izlése találhatott ebben ki'°nr solni valót. Kéri a jövőben az elnöki jog tatlan alkalmazását. . Jí Elnök Kijelenti, hogy az elnök intózked03 nem lehet vita tárgyává tenni . . . Polónyi Géza: A szónoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom