Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)
1911-08-01 / 173. szám
2 DELMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 1 1911 évi bérösszegnek megfelelő biztosíték rendelkezésére áll. De ott, ahol ilyen esetek bekövetkezésétől kell tartani, a földbérlőszövetkezet nem is fog megalakulni, mert ott a lakosságnak vagy elegendő földje, vagy egyéb, a megélhetést biztosító foglalkozása van. Az olyan bérgazdaságok megszüntetése, amelyekben a mezőgazdasági kultura semmivel sem áll magasabb színvonalon, mint a kisbirtokosoknál, semmiféle országos veszélyt nem jelent, sőt ellenkezőleg üdvös és előnyös az országra, ha ezer ilyen bérlő helyén százezer olyan — bérlőszövetkezetekben tömörült — kisbirtokos és földmivelő gazdáskodik, aki maga fogja az eke szarvát, akinek a legfőbb vágya, hogy a honi földnek egy darabján magának és családjának hajlékot teremtsen s aki a nemzeti eszmék diadaláért vívott harcokban is mindenkor híven teljesíti a kötelességét. Nagygyülős randörhotránynyai. Szocialisták és függetlenségiek a választójogért. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután tartották meg a fővárosban nagygyűlésüket a függetlenségi 'és 48-as párt hivei és a szociáldemokraták. Tiltakoztak a katonai javaslatok ellen és elsősorban a választói reform mellett. A négy órakor kezdődő nagygyűlésen mintegy húszezren lehettek. A gyűlés résztvevői a Rákóczi-uton tüntetést akartak rendezni. A Tattersallból a Rákóczi-utra kivonult vagy ötezer főnyi tömeget a rendőrök kiverték. Véi folyt a Rákóczi-uton, a rendőrkard dolgozott és néhány sisakos rendőrlegény Justh Gyulát is ide-oda lökdöste. A kard és rendőrököl csapásai alatt sokan megsebesültek. A rendőri brutalitások miatt ma déli két órakor Lövássy Márton a képviselőházban interpellált is. Vasárnap délután négy órakor a Tattersall fedett csarnoka szorongásig megtelt. A tömeg nagyrészt szociáista munkásokból állott igen nagy számban volt képviselve a főváros és a környék függetlenségi érzelmű polgársága is. Pontban négy órakor automobilon érkezett meg a gyűlésre Juth Gyula, Batthyány Tivadar gróf, Justh János, Barabás Béla és Lovászy Márton országgyűlési képviselők társaságában. Lelkes ováció fogadta őket, mely akkor sem kart megszűnni, mikor Justh és kísérete fölmetek az elnöki emelvényre s Buchinger Manó szólásra emelkedett, hogy javakltot tegyen az elnök személyére nézve. Batthyány Tivadar grófot ajánlotta elnöknek, s indítványát a gyűlés el is fogadta. Batthyány elfoglalta az elnöki széket s hosszabb beszédet tartott. A következő szónok Justh Gyula volt. A mai állapotok segítsége az általános választójogban rejlik — mondotta. — A parlamentnek az a föladata, hogy a trónbeszédben megígért választói reformot megalkossa. A megkezdett komoly harcot habozás nélkül, semmi vissza nem rettenve folytatnunk kell a parlamenten belii és kívül egyaránt. Ezután a magyarországi szociáldemokratapárt nevében Bokányi Dezső mondott nagy tetszéssel fogadott beszédet. Barabás Béa, Krejtsi Rezső dr, Fogarassy István, Lénárth István, Ilorovitz Jenő és Bódy-Schivimmer Róza beszéltek még igen nagy és lelkes hatással. Végül határozati javaslatot fogadtak el. A nagygyűlés fölhívja a választójog valamennyi parlamenti hívét, hogy annakérdekében a legerélyesebb akciót ftjtsék ki. A határozati javaslatot a népgyűlés elfogadta. Lassan vonult kifelé a Tattersall csarnokából a tömeg, mikor valaki elkiáltotta magát: — Menjünk a Rákóczi-utra! A következő pillanatban száz torok ismételte: A Rákóczi-utra! A Rákóczi-utra! Hömpölyögve, lassan egy tömegben megindultak az emberek a külső Kerepesi-utou át a város felé. A detektívek nyomban telefonhoz siettek és jelentették a dolgot a főkapitányságnak, ahonnét Markoeich Ince rendőrtanácsos intézkedett, hogy a kerületi kapitányságokon lévő készenlétek nyomban vonuljanak ki a Rákóczi-utra és oszlassák szét a tüntetőket. A hetedik kerületi kapitányságról Peregriny Sándor rendőr tanácsos és Wolkenherg Gyula felügyelő egy szakasz gyalogrendőrrel kivonulta'k a Népszínház elé, ahova a Mosonyi-utcai laktanyából vágtatva érkezett meg Pausi Emil felügyelő egy szakasz lovasrendőrrel. Időközben a tömeg, melyben ötezernél több ember volt, a Baross-térre ért. Itt Katona Rezső rendőrfogamazó, aki 8 gyalogos és két lovasrendőrrel állott a tésen, odalépett a menet elé: — A törvény nevében felszólítom az urakat, hogy oszoljanak szót. Imigyen beszélt, a levegőhöz fordulva: — Ilyen szomorú még soha nem voltam. — Öreg vagyok, öreg, elhagy az én ifjúságom, oda a hajam, oda, megőszülök ... és elhibáztam az egész életem. — Mi vár én reám? Én bennem Kaim szelleme lakozott! Én örvendeztem az én erőmnek ! Én az országot, Bitangországot akartam meghódítani, hol minden bitangságra jut, ami szellem. Mentem az egyiigyüekhez, — a kulturaátok fészkeibe, — magyar vidéki városokba, — hittem és rajongtam és szerettem. Megbűnhődte^ ! Oda van minden, oda . . . őszül a fekete hajam, ezüst kévébo kötve viszik illúziómat. — A sikerem nem vált diadallá — hódításomban nem volt emolkedés — megölt az ismétlés, a sok értéktelen jelző, meg mindaz, ami itt minden nagyakarást meggyilkol. Csak a közönség fejével élvezett mindenki, senki meg nem magyarázott. Soha nem találtam meg teljesen önmagamat — soha nem találtak meg. Az éjszaka ha'sajtolt, hajnal ha rám hasadt, vártam, ami eljön, aminek jönni kell — ami soha nem jött. Ó jaj, én dus hajam, őszülő szép fejem, sok szép illúzióm. — Már itt döglök meg I Nem robbantom bele magam az ország szivébe (evoó Budapest!) — pedig ugy kellett volna robbantanom akishitüsóget, mint az ágyúgolyó, ugy kellett volna közéjük zuhanni, mint a pestisnek, hadd ijedjenek meg, hadd üssenek és áldjanak. De megvert itt minden, szöges ostorral vert, minden átokkal vert, mintha pókokat eresztettek volna közös gödörbe s egymást faltuk volna. Aj, ón szivem, én szép illúzióm ! Fekete szép hajam, őszülő szép hajam. — A közönség megmaradt, egyre butább, unottabb pofák tapsoltak, a közönség maradt, csak én öregedtem. Erős, nagy asszonyaim maradoznak. Pezsgő mind komiszabb, bor, sör mind hamisabb. Kiket buzdítottam, már nem buzdítanak. Uj sirás borul az ó kiáltásra, uj szellem az örök butaságra, — uj ősz haj cseréli a fekete hajam : uj nap temeti a régi illúzióm. — Kaine szelleme lakozott bennem! Én tudom — más nem meri hinni. Vége mindennek! — Ilyen szomorú még soha nem voltam. Siratlak, siratlak, én fekete hajam, őszülő bus fejem, siratlak, mert siratsz, siratlak, mert másként nem lehet, siratlak, mert még mindig az enyim vagy, siratlak, siratlak, örökké siratlak — szent, szép illúzióm . . . * Imigyen beszélt a Mester, minden szinószkedós nélkül, életében talán először, mert mintha koporsóban felült halott lett volna. És csak ez az érzése nem volt illúzió — na meg az, hogy szép fekete haja őszülőben. Hatalmas kiáltozás volt rá a válasz: — Éljen az általános választói jog! — Figyelmeztetem, hogy erőszakkal fogják önöket szétoszlatni. Feleletként orkánszerüen zúgott fel a Marseillaise. A rendőrök rajvonalban elállották egész szélességében a Rákóci-utat. Peregriny tanácsos pedig odaállott eléjük s dörgő hangon k'áltotta a tüntetők felé:] —• Tessék szótoszolni. Falakat rengető ordítozás volt a válasz. —• Abcug a rendőrség! — Boda huszárok! Erre Peregriny rendőrtanácsos kiadta a rendeletet: — Oszlatni ! A lovasrendőrök belevágtattak a tömegbe, amely futásnak eredt. Rettenetes kavarodás keletkezett. A rendörök kardot rántottak s ugy kergették a szitkozódó, lármázó tömeget, részben a Szövetség-, részkén az Aggteleki-utcába. Még három véres lovasattak volt, amig sikerült a tüntetőket teljesen szétoszlatni. A rendőrkard megint becsülettel dolgozott. Pár pillanat alatt kialakult a budapesti rendőrIrutalitás megszokott] képe mindenkit megvertek, aki útba akadt, azt is, akinek fogalma sem volt arról, hogy itten tüntetnek. Sok véres sérülés történt, de a sérültek nem jelentkeztek, nehogy ujabb rendőri beavatkozásban legyen részük ós ugy a mentőknek — mint a rendőri sajtóiroda jelenti — ez alkalommal dolguk nent akadt, A sebesültek a poliklinikán köttették be sebeiket. A tömeggel együtt gyalog jött bo a Tattersallból Justh Gyula és vele Farkasházy Zsigmond volt képviselő. Mikor a tömeg a rendőrök elől futásnak eredt. Justh és Farkasházy megálltak. Néhány rendőr lökdösni kezdte őket, mire egy tisztviselő odaugrott ós rájuk]! iáltott: — Ne bántsák a kegyelmes ural. A rendőrök odébb mentek. Justh pedig oda* kiáltotta a tisztviselőnek: — Est még megkeserülik, A szétvert, tüntetők közül mintegy kétszázan elmentek a Justh-párt klubja elé, itt " rendőrség már csak pálcával ós ököllel dolgozott, a kard használatát akkor már a megrettent főkapitány betiltotta. A képviselőház ülése. — Polónyi a nagy esemény. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőházban csodálatos, Polónyi Géza megérkezése volt a föesemény. Hogyne, Polónyi és a mai obstrukció: — a kettő együtt még valam" robbanthat. Például egymást. Mert a robbanás meg is kezdődött, mérsékelt humorra" Az általános titkos, választójog hivői, a szociálisták és Polónyi Géza — együtt, egf célért: mégis csak isteni színjáték. Mert 8 magyar politikai életben talán senki ne a' gyűlölte és üldözte ugy egymást, mint PO' lányi Géza, kevés hive és a szociáldemokraták. Ha pedig Polónyi egyiitt obstruái 8 technikázékkal, bizonyos, hogy a legkaca^' tatóbb posványba fullad az egész. Mozgalmasabb élet csak a folyosón vojf hétfőn. A vasárnapi budapesti országos na%T gyűlést tárgyalták; az ellenzék mint nefl1' zeti eseményt tekinti, dacára, hogy a na%T gyűléshez az országnak vajmi kevés kÖ(e volt. Legföljebb annyi, hogy elmaradt arró" A munkapárti képviselők ilyen szempontba mérlegeiik elsősorban a vasárnapi nag)" gyűlést. A képviselőház ülésén semmi különöse' feltűnő eset nem akadt, csöndes részvótleb' sóggel, kevés mümálárval kezdődött ós fol>" tatódott. A hétfői ülés negyed tizenegy érakor k0 dődött. Elnök: Ka&ós Ferenc. Polónyi Dezső a házszabályokhoz szól, k' gásolja, hogy Berzeviczy elnök a mult ülér rendreutasította Batthyány Tivadart, merí ^ miniszterelnök okfejtésére azt mondta, hogy ^ „rabulasztikus." Ezért a szóért sehasem róU^{ meg senkit. Ez a szó nem is fejez ki s0rtLji Osak Berzeviczynok a cinquecento művész® kifinomodott izlése találhatott ebben ki'°nr solni valót. Kéri a jövőben az elnöki jog tatlan alkalmazását. . Jí Elnök Kijelenti, hogy az elnök intózked03 nem lehet vita tárgyává tenni . . . Polónyi Géza: A szónoknak.