Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-08 / 154. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam, 154. szám 1911, szombat, julius 8 Központi szerkesztííség és kiadóhivatal Szened, ? RE66ELI ÉS ESTi LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN Koror,a-«!ta 15. szám cra | e£ész évre . K 24-— félévre . . . K 12 — Budapesti szerkesztőséé és kiadóhivatal IV., | negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2 — Városház-utca 3. szám taaa Reggeli !ap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . . R 14'— negyedévre . K V— egy hónapra K 2-40 Esti lap Ara 2 fillér TELEPGN-SZAJl: Szerkesztőség 303 c=n Kiadóhivatal S3t Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 T Justh megdőli álláspontja. Bizonyos, hogy az appropriációs vita ogy és más tekintetben tisztázta a szituációt és lényegesen közelebb hozta egymáshoz a fölfogásokat. Az álláspontok legutóbbi tisztázása után nehezen érthető' a Justh Gyula vezetése alatt álló párt harci készülődése és igyekezete, hogy a véderőreform ellen a normális parlamenti diszkusszión túlmenő harcot indítson. Mi a helyzetet igy ítéljük meg: A kormány véderőjavaslatai a Justh-párt álláspontjának kétségtelenül nem felelnek meg, már csak azért sem, mert a reform a haderő közösségén épül föl, holott ez a párt a hadsereg közösségét elvi álláspontjából kifolyólag perhoreszkálja. Az is természetes, hogy a Justh-párt, szélső ellenzéki párt létére, bizonyára nemzeti szempontból is erősebb előhaladást szeretett volna, mint amennyit a kormány a lehetőségekkel számolván, dicséretes módon kivívott. Azt azonban határozottan állítjuk, hogy mindezek ellenére is, a kormány javaslatainak tartalma az ellenzék szélső ellentállását nem indokolja. A létszámemelés általánosan elismert szükségességének honorálása ellenében kapja az ország a szolgálati idő leszállítását, kap egy humánus és erős szociális érzékkel megcsinált uj véderőtörvényt, módjában van elsőrendű hadsereggé fejleszteni a honvédséget s a parlament elé került az évtizedek óta sürgetett modern katonai perrendtartás, melynek retortáján ezenfölül a magyar nyelv is diadalmasan bevonul a közös hadseregbe. A kormány mindenképen becsületes munka eredményével állott elő. Abban a fölfogásunkban, hogy a kormány előterjesztései az ellenzék oldalán sem támasztottak a végső ellentállást megindokoló elkeseredést, megerősit bennünket a bizottsági tárgyalás, amelynek során a baloldal szakértői előadták ugyan kifogásaikat, de a tárgyalások egész lefolyása, az elhangzott ellenzéki beszédek tónusa arról látszott tanúskodni, hogy a javaslatok ellen valami abnormisan éles oppozició meg nem nyilvánult, sőt, ha jól emlékszünk, épen a Justhpárt vezérszónoka sok dicséretes rendelkezést talált az uj véderőtörvényben. Mindebből azt a következtetést akarjuk levonni, hogy a véderőreform tartalma a Justh-párt végső ellentállását bizonyára nem indokolja. A párt azonban elsősorban nem is a javaslatok tartalmával okolja meg állásfoglalását, hanem a véderöreformot a parlamenti reformmal hozza kapcsolatba s a véderőreform ostromlásával a választói jog reformját akarja kiklizdeni. Ezt világosan igazolja Holló Lajosnak a felhatalmazási törvényjavaslathoz beadott határozati javaslata, melyben a véderőreformmal szemben a választói jog reformjának követeli a prioritást. Az appropriációs vitának igen nagy ós üdvös jelentősége épen abban van, hogy az eszméket ebben az összefüggésben tisztázta és ezen a ponton hozta egymáshoz közelebb a fölfogásokat. Valahányszor eddigelé a választói jog reformja szóba került, Héderváry gróf következetesen azt az álláspontot vallotta, hogy amint a népszámlálás adatai földolgoztattak, haladéktalanul hozzálát a javaslat elkészítéséhez, melyhez már is igen alapos tanulmányai vannak irásba foglalva az Íróasztala fiókjában. Mert az képtelenség, hogy a törvényhozás megállapítson direkt a választási reformra vonatkozó kérdőpontokat s az ország minden polgárát a válaszra kötelezze, — azután pedig sutba dobja az egészet s a reformot e becses tanulságokat rejtő anyag teljes negligálásával készitse el. Ilyet egy kormánytól senki sem követelhet. A Justh-párt részéről a kormányelnöknek ez az álláspontja hosszú ideig nem talált méltánylást. A felhatalmazási javaslat vitájában végre ez a párt is elfogadta azt az álláspontot, melyet különben is egyik tekintélyes tagja, Földes Béla, már egy régebbi pártkonferenciában magáévá tett, hogy „választási reform az uj statisztikai adatok alapján lesz kidolgozandó". Hogy azután Batthyány Tivadar gróf egy határozati javaslatban e statisztikai adatok sürgős feldolgozását kérte a kormánytól, ez viszont érthető ós logikus egy olyan párt részéről, amelyik programjának homlokterébe a választói reformot helyezte. Érthető ós logikusnak találta a miniszterelnök is, aki ahoz az indítványhoz pur et simple hozzájárult. Római jegyzetek. Irta Bárdos Artúr. (II.) Az ötven éves szabad és demokiatikus Itália csak vonzó és rokonszenves lehet mindé n gondolkozásnak, amely nem kizárólag- a Vatikán szempontjai szerint igazodik. Egész szimpátiánkkal jövünk ide, ebbe a fiatal, uj Itáliába, de csakhamar észreve,szszük, liogy minden figyelmünk és minden liránk a régi, a legrégibb Itáiiáé. Az életnek mindig igaza van ós igaza van ennok a nagy, fiatalos és kissé lármás nyujtózásnak is, amellyel a mai olaszok hirdetik jogukat, az élethez valót, amelylyel fúrják, faragják, ácsolják a jövő Olaszországát. Igazuk van mindenképen; de Ízlésük, az — isten látja, csak igen gyengén van. Az elfogulatlanságukat csodálom. Itt, Rómában, az antik- ós a renaissance-müvészet Rómájában csinálják a maguk művészetét — ezt a művészetet — elfogulatlanul, aggodalmaskodás nélkül és lármás vidámsággal, mint a gyerek, aki az ódon várkastély faragott székén, terhes tradíciókkal és komor kíséretekkel mitse törődve, két kézre fogja a csirkecombot .. . Az uj Itália és a régi Itália művészetének viszonyát találóan hangsúlyozza a csak most mában és részletenként megnyiló, úgynevezett etnográfiai kiállítás. Itt is gipsz-momentumok, malter-várak és rabic-paloták. . Még nagyobb tömegben, még hatalmasabb méretekben. Ezt mind olaszok épitettók. Északi, déli és középolaszok, de egyenlő ambicióval, önérzettel ós nagyot akarással. Amig — a kiállítás több havi úgynevezett megnyilta után is — még a közönség számára hozzáférhetetleniil, titokzatosan ós némán meredtek égnek, el sem tudta képzelni az ember, hogy vájjon mit rejthet ez a temérdek pavillon ? Mostanában kezd kibontakozni — a titokEzekben a pavillonokban mutatja be az uj Itália a régit; tartományok szerint csoportosítva a régi Itália nevezetes kincseit. Az Itália Unita ugy ünnepli ötven éves fönnállását; hogy ötven óv olőtt egyesült tartományainak különvalóságát, különös karakterét hangsúlyozza. Nagyon tanulságos a dolog. Itt aztán el lehet gondolkodni azon, hogy a művészi fejlődésnek milyen gazdag energia-forrásától fosztotta meg magát Olaszország akkor, mikor a soksok kis tartományt a politikailag egységes Olaszországba uniformizálta. Ez a gyönyörű, tartományonként annyira diferenciálódott művészet mind a versengés, a helyhez kötöttség s igy az egyes helyek karakterébe való elmélyedés energia-forrásaiból táplálkozott. Itt épületek, szobrok és képek példázzák, hogy a régi Itáliában minden tartománynak, sőt minden kis városnak (Ferugia ós Siena, Bologna ós Padova stb.) meg volt a maga különös művészi karaktere, ami nemcsak változatosabbá és gazdagabbá, hanem mélyebbé és finomultabbá, bizonyos lokális koloritokkal színesebbé varázsolta az olasz művészetet. Szó sincs róla, a józan értelem nem kívánhatja vissza a régi eldaraboltságot, ha a politikai és gazdasági ér. dek, a legegészségesebb fejlődés lehetőségei az egyesítést követelték. De hát nem is erről van szó. Hanem: művészetről. Ez más, lényegesen más I Egyike ez a szociális fejlődés és művészet érdek-ütközéseinek. Hiszen a Pantheont sem lehet visszakívánnunk. Ehez meg — rabszolgák kellettek. Ezen a kiállításon az uj Itália bemutatja a régit, de bemutatja az újnak és a réginek, a kettő művészi kultúrájának különbségét is. Fájó példákon. E kiállításnak már az alapötlete elég arra hogy a mai olaszok ízlését kompromittálja. Bemutatni Olaszország müvószeténok kincseit — másolatokban! Az egyes tartományok külön-külön pavillonokban szerepelnek. Maga az épület az illető